Új Néplap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-19 / 297. szám
2015. DECEMBER 19., SZOMBAT INTERJÚ .11 Már a Montenegrótól elszenvedett vereség után tudta Németh András, hogy a világbajnokságot követően mindenképp lemond a posztjáról. Az már nem befolyásolta a döntést, hogy tegnap eldőlt: nem leszünk ott az olimpián. Nem tudott hatni a csapatra legtöbbet,- Kivéve az erős ellenfeleket.- Biztos, hogy számított, hogy sem a vb-selejtezőn, sem az Ebselejtezőkön nem találkoztunk erős csapattal, Ausztriát, Szlovákiát, Finnországot is könnyedén legyőztük, a felkészülési mécsesek közül négyet Japánnal, kettőt Ukrajnával játszottunk, és a spanyolok elleni két tavaszi találkozót leszámítva nem mérkőztünk meg olyan ellenféllel, amely legalább megszorított volna minket, és így nehezebb reagálni arra, amikor élesben kiderül, hogy valami nem működik.- Ön mit tehetett volna másként?- Azt mindenképp bánom, hogy nem harcoltam még keményebben a válogatott érdekeiért, és azért, hogy több időt tölthes- ' sünk együtt. Pedig hatalmas lehetőség, hogy a keret minden tagja a hazai bajnokságban szerepel, vagyis megoldható lenne, hogy többet dolgozzon együtt a nemzeti csapat. Remélem, a következő szövetségi kapitánynak jobban sikerül majd profitálnia ebből. Nekem viszont ez a két hónap jutott, és be kell ismernem, hogy ilyen feltételek mellett én nem boldogulok.- Ezért mond le?- Már a montenegróiak elleni tizenhét gólos vereség után megígértem a családomnak, hogy akkor sem csinálom tovább a torna végeztével, ha világbajnokok leszünk, mert erre rá fog menni az egészségem. És amikor a lengyelek ellen már az első percben egy ezerszer végigbeszélt, unalomig ismert figurából kaptunk gólt, úgy éreztem, rám szakad a csarnok, kihúzták a zsinórt - és ezt nem akarom már átélni.- Tehetetlennek, eszköztelen- nek tűnt.- Pedig próbálkoztam, amivel tudtam: bevált a kapuscsere, Hornyák Dóra vagy Görbicz Anita beállítása. Csak aztán sorra jöttek a sérülések, elfogytunk a belső posztokon, Szucsánszki Zitát úgy kellett visszakülde- nem a hajrára, hogy érezhetően teljesen elfáradt, másik irányítónk viszont nem maradt Görbicz kiesésével. Ha Tóth Gabriella egészséges lett volna, alighanem benne van a keretben, más játékost viszont ezen a poszton nem lett volna időnk beépíteni. Szóval elfogytunk, és a végén már éreztem, hogy legfeljebb szerencsével nyerhetünk.- Nem tudott volna valami olyasmit mondani, tenni, kitalálni, ami felrázta volna a válogatottat?- Be kellett látnom, hogy nem tudok hatni erre a csapatra. Nem értem már ezt a generációt, nem tudom, mi foglalkoztatja őket, mi fontos nekik, mi nem. És egyik meccs kezdésekor sem tudtam, mire számíthatok aznap: hol nagyon jól kezdtünk, hol nagyon rosszul, függetlenül attól, hogy edzettünk-e a mérkőzés délelőttjén vagy sem, hogy a velünk dolgozó pszichológuscsoport bejött-e az öltözőbe meccs előtt vagy sem. Úgy éreztem, hogy nincs más lehetőségem, mint felállni a kispadról.- Ezért köszönt el a lányoktól a lengyelek elleni vereséget követően, már az öltözőben?- Az volt a legjobb alkalom, és nagyjából az utolsó is, amikor biztosan együtt volt az egész csapat, utána már jön a kiköltözés, az utazás.- Csalódott valakiben?- Magamban. Azt hittem, meg tudom csinálni.- Nehéz lehetett rádöbbenni, hogy nem.- Tényleg nem volt jó érzés, de az ember ne csapja be önmagát!- Az sem zavarja, hogy KEK- és EHF-kupasikerek, BL-döntők, bajnoki aranyak ide vagy oda, ez a kudarc foltot hagy az életművén?- Azért talán még mindig több a pozitívum, mint az ellenkezője. A pályám elején is volt önbizalmam, de ha akkor valaki azt mondja, elérek annyit, ameny- nyit végül elértem, egészen biztos, hogy kinevetem.- Mihez kezd most?- Hatvanhárom éves leszek- az én korosztályomban ez a nyugdíjkorhatár... Az biztos, hogy hátrébb lépek, NB I-es klubedző már semmiképpen sem szeretnék lenni, a mindennapos edzések, a meccsek, a stressz már nem hiányoznak. Aztán majd meglátjuk - talán az edzők képzésében tudnék segíteni. Nagy problémája a magyar kézilabdának, hogy nem nőtt föl egy új edzőkorosztály, amely át- vehetné a helyünket. De még ki akarom pihenni ezt az egészet.- Hátat fordít a sportágnak?- Egy kis időre igen. Egy időre elvonulok a telekre, és legalább egy hónapig csak a privát telefonomat fogom bekapcsolva tartani. „Be kellett látnom, hogy nem tudok hatni erre a csapatra. Nem értem már ezt | a generációt, nem tudom, mi foglalkoztatja őket ” f Pálínger Katalin szerint magyar és külföldi edző is lehet az új kapitány Szerdán lemondott Németh András, a magyar női kézilabda-válogatott kapitánya. Mint ismert: a csapat nagy reményekkel indult a dániai világ- bajnokságra, de hiába nyert négyszer, a második - lengyelek elleni - veresége azt jelentette, hogy nem leszünk ott az olimpián. Bálint Mátyás kozpontiszerkesztoseg@rnediaworks.hu- Mintha megkönnyebbült volna.- Jól látja. Túl vagyok ezen is... - mondta Németh András, a magyar női kézilabda-válogatott szerdán leköszönő szövetségi kapitánya, akinek az együttese a 11. helyen zárta a dániai világbajnokságot.- Főleg ahhoz képest simultak ki a ráncai, hogy két nappal korábban, Herningben igen megtörtnek látszott.- Az nagyon nehéz időszak volt. Hazafelé a repülőgépen nem is aludtam, amint elbóbiskoltam, gondolatban azonnal valamelyik meccsen találtam magam.- Tudtak még útközben mondani valamit egymásnak a lányokkal?- Á, meg sem próbáltuk. Eleve hajnalban repültünk, amúgy sem lett volna senki a helyzet magaslatán, de így meg főleg nem beszélgettünk sokat. Mindenkinek megvolt a maga bánata, nekem is. Viszont keddről szerdára már úgy aludtam, mint egy kisgyermek.- Ártatlanul?- Tudom, miben hibáztam, ha ezt kérdezi. Be kellett látnom, hogy én nem vagyok szövetségi kapitánynak való.- Hogyhogy nem?- Nekem az fekszik, ha tíz hónapot együtt dolgozhatok a csapatommal, mindent aprólékosan begyakoroltathatok, ha megismerhetem a játékosaimat, kitapasztalhatom, melyikükre hogyan tudok hatni. Most két hónapom volt. Ehhez képest túl sokat vártam el a játékosaimtól, taktikailag túl sok mindent szerettem volna megtanítani nekik, ám a pályára ebből nem sikerült mindent kivinniük. És hiába vettem vissza az elképzeléseimből, és értem be azok hatvan- hetven százalékával, ez sem jelentett megoldást.- Ennyi volt ebben a csapatban?- Biztos, hogy több van benne. Ha ezek a lányok mindig közel azonos szinten tudnának teljesíteni a válogatottban, reális lehetőség volna a legjobb négy közé kerülniük. A bajnokságunk nagyon erős, a felkészülés során mindent megkaptunk, amit lehetett.- Ki lesz a kővetkező szövetségi kapitány? - kérdeztük Pálinger Katalint, a Magyar Kézilabda-szövetség alelnökét.- Ezt még korai megmondani. Még nagyon friss minden. Annyira, hogy egyelőre még nem dolgoztuk ki a választás menetrendjét sem.- De van elképzelésük? Magyar, külföldi, főállású, klubedző...- Az biztos, hogy olyan szakember kell, akinek van tekintélye, akit elfogad és képes követni a csapat. Természetesen az a szerencsésebb. ha a válogatottat főállásban vezeti a szövetségi kapitány, de elképzelhető az is, hogy kompromisszumot kötünk. Magyar és külföldi szakember egyaránt szóba jöhet.- Mi okozta a kudarcot a világ- bajnokságon?- Verhető, a miénknél semmiképp sem jobb csapattól kaptunk ki, és ebben mindenkinek megvan a felelőssége, engem is beleértve. De azt nem lehet mondani, hogy nem akartak volna a lányok: sokan közülük az álmaikat veszítették el a lengyelek elleni vereséggel, hiszen a kétezer-húszas olimpián már aligha lehetnek ott. Pedig végig éreztem a csapategységet, nem volt széthúzás, nem voltak klikkek. Ez a csapat jó játékosokból áll. a kérdés az. hogy miért nem sikerült a pályára kivinnünk a tudást. De a lányokkal is hiába beszélgettünk erről, maguk sem tudják a választ. A jövő egyik feladata az. hogy megtaláljuk az eszközt a játékosok motiválására, hogy kihozzák magukból, amire valójában képesek.- Pedig pszichológuscsoport is dolgozott a válogatott mellett.- Játékosként nem hittem abban, hogy segíthet, hogy beesik egy pszichológus a csapathoz néhány hétre - alig- ha nyílnak meg neki a játékosok. De a válogatottnál dolgozó csoport tudott segíteni- meg kell találni, mi segít a Ez a csapat jo játékosokból áll, a kérdés az, hogy miért I nem sikerült a pályára kivinnünk a tudást" ..,ч
