Új Néplap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-18 / 296. szám
14. CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. DECEMBER 18., PENTEK Újragondolt orosz receptet is felfedezett Megfőztek bennünket Hagyományos orosz ebéddel fogadott bennünket Kolozsvári András borszakértő és párja, Kátya. Az orosz származású feleség lapunk nemrégen megjelent szakácskönyvét, a „Legjobb séfünk az olvasónk” című kiadványt is elővette, hogy megnézze, vajon mi, magyarok hogyan készítjük a céklalevest. loó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK - Izgalmas ez a szakács- könyvetekben lévő levesrecept is, de végül maradtam az édesanyámtól megtanult borscsnál - mondja a szaratovi születésű Morozova Kátya, aki már hetedik éve ismerkedik a magyar kultúrával, gasztronómiával. A balalajka-művész fiatal édesanya egy magyarországi turnéja során ismerkedett meg Szolnokon Kolozsvári Andrással.- Kátya eleinte csöppet sem volt barátságos velem - nevet a férj aztán nézzék, mi lett a vége - mutat kisfiára, az egy esztendős Bogdánra, aki sokat segít anyukájának a főzésben: fakanalával ütemesen veri a ritmust. Az ebéd hamarosan elkészül, orosz ételek kerülnek ma a szépen terített asztalra. 'tudjuk, édes! ""Wr Náluk „késik” a karácsony A Kolozsvári család nem a szokásos módon készül a karácsonyra. Már csak azért sem, mert Oroszországban nem december 24-én van a karácsony, hanem január 6-án.- Az sem úgy zajlik, mint nálunk, csendesebb, családiasabb a pravoszláv vallási szokások szerint. A december 31-i szilveszter viszont egy hatalmas összejövetel, tűzijátékkal, zenével, tánccal. És milyen mázlisták az oroszok: január hatodika után egy héttel anyja Is orosz származású, nem csoda, hogy kiválóan beszéli az orosz nyelvet. Vendégeskedésünk idején is hol oroszul, hol magyarul cseveg a házaspár. A kisfiúnak különösen figyelnie kell, mindkét szülő saját anyanyelvén szól hozzá. Hogy teljes legyen az „összhatás”, a tévéből éppen Putyin elnök szónokol, természetesen Ь oroszul.- Nem egy- iszer történt, fhogy egy mon- .datot elkezdtem m oroszul> majd el- ! ragadott a hév és r magyarul fi ■ tem be. Méri újra ünnepelnek, a régi kalendárium szerint ugyanis akkor kezdődik az új esztendő. Az oroszoknak január első két hetében nem kell dolgozniuk, csak azok mennek be munkahelyükre, akiknek nagyon muszáj. Ilyenkor utaznak az oroszok, és ilyenkor utazunk mi is Szaratovba a rengeteg rokonhoz - meséli Kátya és András, akik hazaérkezve egy, a mostanihoz hasonló pompás menüvel kápráztatják el a szolnokiakat egy igazi orosz vacsorán. kedni sokkal jobban lehet magyar nyelven - súgja meg András. Közben az asztalra kerülnek az izgalmas, ínycsiklandó fogások: a pácolt heringsaláta, a céklás borscs-le- ves, a hússal töltött pelmenyi és a káposztás-almás, olajban sült, piroghoz hasonló fánk. És persze hallunk hozzájuk sok-sok érdekességet is, például azt, hogy az oroszoknál a saláta elmaradhatatlan, hogy nem ismerik a nokedlit, és hogy kint alig-alig esznek disznóhúst, ellenben halat nagyon sokat - Megbarátkoztam a magyar konyhával, a sok paprikával, talán mzA* malacételt azonban nem vagyok hajlandó megenni: a pacalt és a körömpörköltet - mondja Kátya. Férje annyit fűz hozzá, van még egy dolog, amire nem tudta rávenni Ká- tyát: hogy az Olaj kosárcsapatnak szurkoljon akkor, amikor a szara- toviakkal játszanak.- Együtt néztük múltkor a mérkőzést. Amikor az oroszok megnyerték az összecsapást, a feleségem önelégült mosollyal járt fel s alá a lakásban. Én meg persze, hogy bosszús voltam! - meséli a férj, aki a meccs után azt javasolta párjának, bontsanak fel inkább egy üveg bort, beszéljék meg ezt a családi „konfliktust” egy pohár illatozó nedű mellett.- Hogy szeretem-e a bort? Muszáj volt András mellett megszeretnem! - vág vissza Kátya. Az évődő beszélgetésnek Bogdán vet véget, aki figyelmet követel, teljesen jogosan. Édesanyja hol itt, hol ott tűnik fel fiával. Azt mondja, hamarosan el kell kezdeniük pakolni is, az ünnepekre elutaznak Szara- tovba, a mínusz 29 fokba.- Alig várom, hogy végre megérkezzek az igazi télbe! Ez a plusz 2-3 fok nekem nem hideg, az igazi zimankó ott van! Majd csak ja» nuár közepén jövünk haza, Szolnokra, addig szívok egy kis friss, fagyos, otthoni levegőt... And Afyf-VILÁG Zsolt atya! Tartok a karácsonytól. Évekig kedves ünnepem volt. Hetekkel előtte már készültem rá, örömmel jártam az adventi vásárokra csak azért, hogy nézelődjek, ismerősökkel találkozzak. Varázsa volt az adventnek, az ünnepnek. Most minden szürke. Szürke az advent, a várakozás. Járom a vásárokat, és nem érzek semmit. Sütöm a süteményeket, és nem jut el lelkemhez az illat. Nyomasztanak a gondok, a betegség, a bizonytalanság. Erőltessek magamra jó kedvet, ihletettPárkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. séget, amikor nem vagyok boldog? Legalább az unokáim kedvéért? Erzsi mama Kedves Erzsi mama! A gond, a betegség és a bizonytalanság valóban képes arra, hogy beszűkítse a látásunkat és elfoglalja a gondolatainkat. Eltölt azzal az érzéssel, vajon észreveszik-e a szerettei, és amikor csak ad és ad, könnyen kiürül, eljut oda, hogy kapni akar. Elege lesz azokból is, akiket szeret. Keserűség érzésével tölti el a sokadik karácsonyisüti-kényszer. Fáradt és nem elég a gond, még ajándék sincs, és kinek kell még adni, és mit... A készület kényszere és a bajok fájdalma olyan nehéz. hogy nem engedi letagadni vagy elrejteni a magányt és a gyengeséget. Megérkezett a betlehemi barlang és a jeruzsálemi barlang küszöbéhez, a két barlanghoz, az egyikből érkezett, a másikba be fog lépni. A mezítelenség, és az üres, gyenge kéz tapasztalata. Az érkezés és a távozás barlangjai. A bölcsesség kezdete. Félünk... Ki van ott, ki ő, mit keresek itt, hazug vagy igaz a története... Bízhatok benne? Odabent sötétség, csend, esemény van, kintről semmi sem látszik. Beléphetek én is? A döntést saját magunk hozzuk meg. Érezzük a belső hangot: „Csitt! Stop! Hunyd le a szemed! Nézz rá és szép lassan hajtsd meg a fejed előtte!” Ekkor, amit a karácsonyi készületben cselekszik, átalakul. A nyomaszó gondból felvállalt kereszt, az értelmetlen betegségből és fájdalomból felajánlott közbenjáró ima lesz, a bizonytalanság megmarad ugyan, de körvonalazódik benne a biztos cél... A huszonkét esztendős Visnyei Tímea cukrászként végzett, nem meglepő tehát, hogy otthon is nagyon szeret sütni-főzni. A szolnoki lány jelenleg egy cégnél dolgozik, mely ökotisztítószerek gyártásával foglalkozik. A HÉT KÉRDÉSE Ön megvette már a karácsonyfát?- A karácsonyfának a mi családunkban mindig is különleges jelentősége volt. Gyermekkoromban Szeghalmon laktunk, ott minden esztendőben plafonig ért a karácsonyfa. Az ünnep előtt édesanyámmal hagyományosan levelet írtunk a Jézuskának, én pedig egészen tízesztendős koromig elhittem, hogy valóban ő hozza a karácsonyfát. Akkor vitt ki először apám arra a tanyára, ahonnan a fenyőfát várásolta, s én választhattam, hogy melyik legyen a miénk. Akkoriban még igazi kemény telek voltak, s máig emlékezetes számomra, ahogy lovas szánon szállítottuk haza a fát. Aztán később Vezsenyen lettem állatorvos, akkoriban születtek a lányaim is, ott telt a kisgyermekkoruk. A családi hagyományok őrzését nagyon fontosnak tartottuk, ennek szellemében szintén plafonig ért a karácsonyfa és az én gyermekeim is ugyanúgy minden évben megírták a leveleüket, majd pedig nagy izgalommal várták a Szentestét. Emlékszem, az egyik évben percekkel a csengettyűszó előtt kopogtattak, hogy doktor úr, jöjjön gyorsan, nem tud megelleni a tehenem... Arról a gyertyagyújtásról, ajándékbontásDr. Boné László szolnoki állatorvos ról sajnos lemaradtam, hiszen csak jó három órával később tudtam hazaérni, viszont nagyon aranyos ikerborjak születését segítettem. Mostanra már erőteljesen megváltozott a helyzet, manapság már sokkal kisebb fenyőfát vásárolunk, idén is így tettünk. Ennek rendkívül prózai oka van: hat unoka állja körül a karácsonyfát, akik bizony rendkívül elevenek, nem lenne biztonságban tőlük a feldíszített fa. így egy kis asztalra szokott felkerülni, ezért természetesen a mérete sem lehet olyan hatalmas. Arra azonban odafigyelünk, hogy az igazi fenyőillat ne vesszen ki az ottho- unkból, hiszen csak így igazi a karácsony. РИЯЯ11111ЯШ
