Új Néplap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-18 / 296. szám

14. CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. DECEMBER 18., PENTEK Újragondolt orosz receptet is felfedezett Megfőztek bennünket Hagyományos orosz ebéddel fogadott bennünket Kolozsvá­ri András borszakértő és párja, Kátya. Az orosz származású fe­leség lapunk nemrégen meg­jelent szakácskönyvét, a „Leg­jobb séfünk az olvasónk” című kiadványt is elővette, hogy megnézze, vajon mi, magya­rok hogyan készítjük a cékla­levest. loó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK - Izgalmas ez a szakács- könyvetekben lévő levesrecept is, de végül maradtam az édesanyám­tól megtanult borscsnál - mond­ja a szaratovi születésű Morozova Kátya, aki már hetedik éve ismer­kedik a magyar kultúrával, gaszt­ronómiával. A balalajka-művész fiatal édesanya egy magyarorszá­gi turnéja során ismerkedett meg Szolnokon Kolozsvári Andrással.- Kátya eleinte csöppet sem volt barátságos velem - nevet a férj aztán nézzék, mi lett a vége - mu­tat kisfiára, az egy esztendős Bog­dánra, aki sokat segít anyuká­jának a főzésben: fakanalával ütemesen veri a ritmust. Az ebéd hamarosan elkészül, orosz ételek kerülnek ma a szépen terített asztalra. 'tudjuk, édes­! ""Wr Náluk „késik” a karácsony A Kolozsvári család nem a szo­kásos módon készül a kará­csonyra. Már csak azért sem, mert Oroszországban nem de­cember 24-én van a karácsony, hanem január 6-án.- Az sem úgy zajlik, mint nálunk, csendesebb, családiasabb a pra­voszláv vallási szokások szerint. A december 31-i szilveszter vi­szont egy hatalmas összejöve­tel, tűzijátékkal, zenével, tánccal. És milyen mázlisták az oroszok: január hatodika után egy héttel anyja Is orosz származású, nem csoda, hogy kiválóan beszéli az orosz nyelvet. Vendégeskedésünk idején is hol oroszul, hol magya­rul cseveg a házaspár. A kisfiúnak különösen figyelnie kell, mindkét szülő saját anyanyelvén szól hozzá. Hogy teljes legyen az „összhatás”, a tévéből éppen Putyin elnök szó­nokol, természetesen Ь oroszul.- Nem egy- iszer történt, fhogy egy mon- .datot elkezdtem m oroszul> majd el- ! ragadott a hév és r magyarul fi ■ tem be. Méri újra ünnepelnek, a régi kalendá­rium szerint ugyanis akkor kez­dődik az új esztendő. Az oroszok­nak január első két hetében nem kell dolgozniuk, csak azok men­nek be munkahelyükre, akiknek nagyon muszáj. Ilyenkor utaznak az oroszok, és ilyenkor utazunk mi is Szaratovba a rengeteg ro­konhoz - meséli Kátya és And­rás, akik hazaérkezve egy, a mos­tanihoz hasonló pompás menü­vel kápráztatják el a szolnokiakat egy igazi orosz vacsorán. kedni sokkal jobban lehet magyar nyelven - súgja meg András. Köz­ben az asztalra kerülnek az izgal­mas, ínycsiklandó fogások: a pácolt heringsaláta, a céklás borscs-le- ves, a hússal töltött pelmenyi és a káposztás-almás, olajban sült, piroghoz hasonló fánk. És persze hallunk hozzájuk sok-sok érdekes­séget is, például azt, hogy az oro­szoknál a saláta elmaradhatatlan, hogy nem ismerik a nokedlit, és hogy kint alig-alig esznek disznó­húst, ellenben halat nagyon sokat - Megbarátkoztam a magyar konyhával, a sok pap­rikával, talán mzA* malac­ételt azonban nem vagyok hajlan­dó megenni: a pacalt és a köröm­pörköltet - mondja Kátya. Férje annyit fűz hozzá, van még egy do­log, amire nem tudta rávenni Ká- tyát: hogy az Olaj kosárcsapatnak szurkoljon akkor, amikor a szara- toviakkal játszanak.- Együtt néztük múltkor a mér­kőzést. Amikor az oroszok meg­nyerték az összecsapást, a felesé­gem önelégült mosollyal járt fel s alá a lakásban. Én meg persze, hogy bosszús voltam! - meséli a férj, aki a meccs után azt javasol­ta párjának, bontsanak fel inkább egy üveg bort, beszéljék meg ezt a családi „konfliktust” egy pohár il­latozó nedű mellett.- Hogy szeretem-e a bort? Mu­száj volt András mellett megsze­retnem! - vág vissza Kátya. Az évődő beszélgetésnek Bogdán vet véget, aki figyelmet követel, telje­sen jogosan. Édesanyja hol itt, hol ott tűnik fel fiával. Azt mondja, ha­marosan el kell kezdeniük pakolni is, az ünnepekre elutaznak Szara- tovba, a mínusz 29 fokba.- Alig várom, hogy végre meg­érkezzek az igazi télbe! Ez a plusz 2-3 fok nekem nem hideg, az iga­zi zimankó ott van! Majd csak ja­» nuár közepén jövünk haza, Szol­nokra, addig szívok egy kis friss, fagyos, otthoni levegőt... And Afyf­-VILÁG Zsolt atya! Tartok a karácsonytól. Évekig kedves ünnepem volt. He­tekkel előtte már készültem rá, örömmel jártam az adventi vásá­rokra csak azért, hogy nézelőd­jek, ismerősökkel találkozzak. Va­rázsa volt az adventnek, az ün­nepnek. Most minden szürke. Szürke az advent, a várakozás. Já­rom a vásárokat, és nem érzek semmit. Sütöm a süteményeket, és nem jut el lelkemhez az illat. Nyomasztanak a gondok, a be­tegség, a bizonytalanság. Erőltes­sek magamra jó kedvet, ihletett­Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. séget, amikor nem vagyok bol­dog? Legalább az unokáim ked­véért? Erzsi mama Kedves Erzsi mama! A gond, a betegség és a bizonytalanság va­lóban képes arra, hogy beszűkít­se a látásunkat és elfoglalja a gon­dolatainkat. Eltölt azzal az érzés­sel, vajon észreveszik-e a szerettei, és amikor csak ad és ad, könnyen kiürül, eljut oda, hogy kapni akar. Elege lesz azokból is, akiket sze­ret. Keserűség érzésével tölti el a sokadik karácsonyisüti-kényszer. Fáradt és nem elég a gond, még ajándék sincs, és kinek kell még adni, és mit... A készület kénysze­re és a bajok fájdalma olyan ne­héz. hogy nem engedi letagad­ni vagy elrejteni a magányt és a gyengeséget. Megérkezett a betle­hemi barlang és a jeruzsálemi bar­lang küszöbéhez, a két barlang­hoz, az egyikből érkezett, a másik­ba be fog lépni. A mezítelenség, és az üres, gyenge kéz tapaszta­lata. Az érkezés és a távozás bar­langjai. A bölcsesség kezdete. Fé­lünk... Ki van ott, ki ő, mit keresek itt, hazug vagy igaz a története... Bízhatok benne? Odabent sötét­ség, csend, esemény van, kintről semmi sem látszik. Beléphetek én is? A döntést saját magunk hoz­zuk meg. Érezzük a belső hangot: „Csitt! Stop! Hunyd le a szemed! Nézz rá és szép lassan hajtsd meg a fejed előtte!” Ekkor, amit a kará­csonyi készületben cselekszik, át­alakul. A nyomaszó gondból felvál­lalt kereszt, az értelmetlen beteg­ségből és fájdalomból felajánlott közbenjáró ima lesz, a bizonyta­lanság megmarad ugyan, de kör­vonalazódik benne a biztos cél... A huszonkét esztendős Visnyei Tímea cuk­rászként végzett, nem meglepő tehát, hogy otthon is nagyon szeret sütni-főzni. A szol­noki lány jelenleg egy cégnél dolgozik, mely ökotisztítószerek gyártásával foglalkozik. A HÉT KÉRDÉSE Ön megvette már a karácsonyfát?- A karácsonyfának a mi csa­ládunkban mindig is külön­leges jelentősége volt. Gyer­mekkoromban Szeghalmon laktunk, ott minden eszten­dőben plafonig ért a kará­csonyfa. Az ünnep előtt édes­anyámmal hagyományosan levelet írtunk a Jézuskának, én pedig egészen tízeszten­dős koromig elhittem, hogy valóban ő hozza a karácsony­fát. Akkor vitt ki először apám arra a tanyára, ahonnan a fe­nyőfát várásolta, s én választ­hattam, hogy melyik legyen a miénk. Akkoriban még iga­zi kemény telek voltak, s má­ig emlékezetes számomra, ahogy lovas szánon szállí­tottuk haza a fát. Aztán ké­sőbb Vezsenyen lettem állat­orvos, akkoriban születtek a lányaim is, ott telt a kisgyer­mekkoruk. A családi hagyo­mányok őrzését nagyon fon­tosnak tartottuk, ennek szel­lemében szintén plafonig ért a karácsonyfa és az én gyer­mekeim is ugyanúgy minden évben megírták a leveleüket, majd pedig nagy izgalommal várták a Szentestét. Emlék­szem, az egyik évben percek­kel a csengettyűszó előtt ko­pogtattak, hogy doktor úr, jöj­jön gyorsan, nem tud megel­leni a tehenem... Arról a gyer­tyagyújtásról, ajándékbontás­Dr. Boné László szolnoki állatorvos ról sajnos lemaradtam, hiszen csak jó három órával később tudtam hazaérni, viszont na­gyon aranyos ikerborjak szü­letését segítettem. Mostanra már erőteljesen megváltozott a helyzet, ma­napság már sokkal kisebb fe­nyőfát vásárolunk, idén is így tettünk. Ennek rendkívül pró­zai oka van: hat unoka állja körül a karácsonyfát, akik bi­zony rendkívül elevenek, nem lenne biztonságban tőlük a fel­díszített fa. így egy kis asztal­ra szokott felkerülni, ezért ter­mészetesen a mérete sem lehet olyan hatalmas. Arra azonban odafigyelünk, hogy az igazi fe­nyőillat ne vesszen ki az ottho- unkból, hiszen csak így igazi a karácsony. РИЯЯ11111ЯШ

Next

/
Thumbnails
Contents