Új Néplap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-18 / 270. szám

2015. NOVEMBER 18., SZERDA MEGYEI TÜKÖR 11 Rendőrök szakmai versenye és továbbképzése JÁSZ-NA6YKUN-SZ0LN0K A Jász- Nagykun-Szolnok Megyei Rend­őr-főkapitányság Közlekedés- rendészeti Osztálya hagyo­mányteremtő céllal rendezte meg november 16-án szakmai versenyét és továbbképzését. A rendezvényen olyan köz­lekedésrendészeti és közrend- védelmi tiszthelyettesek vet­tek részt, akik napi szolgálatel­látásuk során forgalomellenőr­ző feladatokat is végrehajtanak. A résztvevőket a megye rend­őrkapitányságairól és a főkapi­tányság állományából delegál­ták a versenybe. A program el­ső részében szakmai, elméleti versenyszámban mérték össze tudásukat a versenyzők. Ezt kö­vetően a járőrpárosok szituációs közlekedésrendészeti ellenőrzé­sen bizonyíthatták rátermettsé­güket. Egy rutinnak tűnő közúti közlekedési ellenőrzést kellett végrehajtaniuk, amelyben még fegyverhasználat is lehetséges volt. A nap eredményhirdetés­sel és díjazással zárult, melyen részt vett Dr. Urbán Zoltán ezre­des, megyei rendőrfőkapitány is.- A KRESZ-tesztlapot legjob­ban kitöltő rendőr Rőth Dáni­el törzsőrmester, a Tiszafüredi Rendőrkapitányság Közlekedés- rendészeti Alosztály járőre lett.- A szakmai kategória első he­lyét tudhatja magának a megyei rendőr-főkapitányság Forgalom- ellenőrző Alosztály járőrvezető­je, Cseh Tibor törzsőrmester.- A legjobb járőrpárosnak járó oklevelet és ajándékot a Fegyver­nek! Rendőrőrs két járőre, Csík Attila törzsőrmester és Varga Ró­bert törzsőrmester vihette haza.- Az összetett kategória kép­zeletbeli dobogójának legfelső fokára Cseh Tibor törzsőrmester állhatott fel. Komoly feladatok voltak Sokan őriznek a fiókokban fontos iratokat, fotókat Emlékeket gyűjtenek A Magyar Nemzeti Levéltár az 1956-os forradalom és sza­badságharc közelgő kerek év­fordulójára keresi a még meg­lévő történeti értékű magán­iratokat, melyeket szeretné­nek megőrizni és a köz javára közzétenni. A megyei levéltár is csatlakozott a felhíváshoz, amiről Csönge Attila igazgatót kérdeztük. Szathmáry István Kunhalom.1950@gmail.com- Várható, hogy évtizedekkel a forradalom és a megtorlás ide­je után jelentős dokumentumok lapulhatnak magánkézben?- Minden bizonnyal. Az idő­sebb generáció tagjai sokszor féltve őriznek a fiókok mélyén olyan megsárgult iratokat, fényképeket, melyek egykori történelmi események emlé­két őrzik. A levéltári megőrzés lehetőségének felajánlása épp azt a célt szolgálja, hogy e ré­gi fényképek, képeslapok, le­velek, egyéb iratok, amelyek történelmi szempontból jelen­tős események lenyomatait őr­zik, ne a szemétdombon végez­zék, hanem fennmaradjanak az utókor számára. Akár egy fényképfelvétel is rendkívül érdekes lehet, ha a megörökí­tett kép a huszadik század va­lamely jelentős eseményéhez, háborúkhoz, forradalmakhoz, politikai eseményekhez köt­hető.- Tartanak-e még élő félel­mektől, ami miatt esetleg sokan továbbra sem kíván­ják nyilvánosságra hozni meglévő emlékeiket?- A dokumentumok t felajánlása teljesen önkéntes. Mindenki maga mér­legelheti, mi az, amit felajánl az utókor számára, akár ere­detiben, akár csak szkennelt másolat formájában. A levél­tár feladata, hogy minél több olyan dokumentumot gyűjt­sön és megőrizzen, melyből a történészek a történelem ese­ményeit jobban feltárhatják, megismerhetik. Ami a fiókok­ban rejtve marad, vagy anya­gi szempontból értéktelen pa­pírosként a kukában végzi, az elveszik a történészek számá­ra és sosem árnyalja történel­mi ismereteinket.- Van-e arra lehetőség, hogy az esetleg átadott, vagy lemásolt dokumentumok betekintését korlátozza tulajdonosuk?- Természetesen van rá mód, hogy valaki korlátozza az adott irathoz való hozzáférést, pél­dául csak tudományos kutatók számára tegye lehetővé a bete­kintést. A legfontosabb szem­pont a különböző dokumentu­mok megmentése a pusztulás­tól.- Várnak-e más információkat is, vagy most csupán a forrada­lom emlékeire fókuszálnak?- Kiváló kér­dés. Való igaz, hogy a mostani felhívá­sunkhoz az 56-os forradalom közelgő évfordulója csak az ap­ropót jelentette. A levéltár ezen túlmenően minden jelentősebb történelmi esemény kordo­kumentumait gyűjti. Ez lehet akár az első, vagy a második világháború, a kitelepítések időszaka, a politika- és gazda­ságtörténet jelentősebb mozza­natai, jelentősebb személyek, épületek, nagy múltú vállala­tok dokumentumai, gyakorla­tilag bármi olyan irat, amiből megyénk történel­me jobban megérthető. Termé­szetesen nem válogatás nélkül gyűjtjük az iratokat, hanem azokat őrizzük meg az örökké­valóságnak, amelyek történel­mi szempontból is értékelhető információkkal szolgálnak és túlmutatnak a legutóbbi nya­ralás, vagy épp az unokákról készült fényképek szintjén. Tudjuk jól, hogy a háborúk ide­jén rengeteg hivatalos irat el­pusztult, éppen ezért a husza­dik század első feléről sok­szor igen foghíjasak a telepü­lési helytörténeti ismereteink. Ezen fehér foltok feltérképe­zését is nagyban segíthe­tik a magánkézben lévő iratok. Minél több in­formáció van egy adott kép, vagy irat keletke­zéséről, mikor, hol, ki­hez, vagy milyen ese­ményhez köthető, an­nál sokrétűbben hasz­nálható. Bízom benne, hogy lesznek, akik ilyen régi dokumentumok fel­ajánlásával segítik majd a történészek kutatómun­káját. Mindenki maga dönti el, mit bíz az utókorra - mondja Csönge Attila levéltár-igazgató HÁROM PERCBEN 3 kérdés 3 válasz Póczik Szilveszter tudományos főmunkatárs- A Jászok Egyesületének kö­vetkező rendezvénye Dr. Póczik Szilveszter, az Országos Krimi­nológiai Intézet tudományos fő­munkatársának előadása lesz A cigányok történetének alap­vonalai Magyarországon cím­mel. Sokan óvatoskodva kerü­lik a cigánykérdés kriminológi­ai megközelítését, Önnek pe­dig ez a szakterülete.- A cigánysággal kapcsola­tos kérdések rendkívül sokré­tűek. A probléma eredetét te­kintve bevándorlási, etnikai és szociális természetű egy­szerre. Az általunk cigányok­ként ismert és igen rétegzett népcsoportból aránytalanul sokan élnek mélyszegénység­ben, ami közvetve valóban összefügg a bűnelkövetés és áldozattá válás jelenségeivel.- Elválasztható-e a probléma a kriminológiai vonatkozásaitól?- A kriminológiai vonatkozá­sok másodlagosak, elsődlege­sen a többségi társadalom és a kisebbség integrációs kapa­citásait, igényeinek, szükség­leteinek és viselkedésformá­inak egymástól való távolsá­gát, illetve illeszkedését, va­lamint ezek történelmi ala­kulását kell vizsgálnunk, ha meg akarjuk érteni a problé­ma lényegét.- Milyen lehetőséget lát a ci­gány-magyar viszony rende­zésére?- A valódi probléma a társada­lom kettészakadása, a munka- nélküliség, szegénység és le­szakadás tartósulása. Ezen nem segít a cigánykérdés pro­pagandacélokra való felhasz­nálása, például a „cigánybű­nözés” fogalmának sulykolá­sa. A megoldás az, ha a cigány­ság minél szélesebb része szá­mára nyitjuk ki a középosz­tályba felemelkedés, elsősor­ban az oktatás kapuját. A besenyszögi férfi szerint a hosszú élet titka egyértelmű: a munka, a munka és persze a munka Hajdanán ezer nótát is ismert Makai Misi bácsi BESENYSZÖG Kilencvenötödik születésnapját ünnepelte a kö­zelmúltban a besenyszögi Ma­kai Mihály bácsi. Családja a művelődési központban kö­szöntötte őt.- Meglepetés volt, mert azt hittem, hogy valamelyik gyer­mekem családi házában ün­nepiünk majd - kezdi Misi bá­csi. - Végül a művelődési ház­ba vittek, ahol várt rám a csa­ládom, köztük a kilenc déd­unokám, hat unokám és négy gyermekem. Képzelje el, ösz- szesen huszonheten köszöntöt­tek, ami nagy örömet okozott számomra. A torta mellé kap­tam egy tévét és egy ajándék- csomagot is. Persze a legna­gyobb öröm az volt, hogy köz­tük lehettem - meséli boldogan Misi bácsi. - Öt éve, hogy meg­halt a feleségem és azóta a be­senyszögi Gondozási Központ Időskorúak Otthonában töltöm napjaim. A beszélgetés alatt kiderült, az évek alatt az otthonban is egy kis család kovácsolódott össze.- A közösség jó, szeretek be­szélgetni a társakkal - állítja. - A délelőttöt reggelivel kezd­jük, majd tornával folytatjuk, ahova jómagam is beállók min­dig. Muszáj karban tartanom magam, nem szabad ellustulni. Délután szieszta van, olyankor szívesen ücsörgők a friss leve­gőn - árulja el a tisztes kort megért férfi. tünk is. Minden megtermett, ami szem-szájnak ingere: volt paradicsom, hagyma, papri­ka, sőt még fűszerpaprikát is termesztettem. Az egész csa­ládot elláttam belőle. Mára eb­ből semmi nem maradt, egye­düli hobbim a citera, amit oly­kor-olykor előveszek. Hatéves koromban ismerkedtem meg a hangszerrel, később fellépé­sekre is jártam. Hajdanán ezer nótát ismertem, manapság már csak pár zeneszám erejé­ig csendülnek fel rajta a dal­lamok, ugyanis az ujjaim már nem a régik, sajnos zsibbad­nak - meséli Mihály bácsi, aki hozzáteszi, a hosszú élet titka számára egyértelmű: a munka, a munka és a munka. M. K. Makai Mihályt huszonhét családtagja köszöntötte Misi bácsi tősgyökeres be­senyszögi. Élete nagy részében mezőgazdasággal foglalkozott. Hatvanévesen vonult nyugdíj­ba kereken harmincöt évvel ezelőtt. 1920-ban születtem Be- senyszögön. A hat osztály el­végzése után mezőgazdaság­gal foglalkoztam. Édesapám­nak volt földje, amit a nyolc testvéremmel együtt művel­tünk. Hatvanévesen, 1980-ban nyugdíjba vonultam. A mun­kával természetesen nem hagytam fel, a baromfikelte­tőben lettem fűtő, ahol még ti­zenöt esztendőt lehúztam. Ott­hon sem tétlenkedtem sosem, voltak malacaink, illetve szép gyümölcsösünk és konyhaker-

Next

/
Thumbnails
Contents