Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-08 / 236. szám
2015. OKTÓBER 8., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP 11 Az én településem Korábban hiányolták a programokat, ma már van belőlük JDrülnek a helyiek, hogy az élet a kistelepülésen beinc Tiszavárkony a Tisza jobb partján, Szolnoktól 17 kilométernyire fekszik. Szomszédos települések északon Tószeg, délen Ve- zseny, nyugaton Jászka rajenő, keleten Rákóczifalva, ez utóbbival közös határa a Tisza folyó. Borongós októberi délelőttön látogatunk el a faluba. Kovács Berta irottszo@index.hu TISZAVÁRKONY A köd ígéretesen oszladozik, így véletlenül sem fenyeget az a veszély, hogy eltévedünk a település utcáin. A Ti- sza-partra is lekukkantunk: a pára még ott rezeg a víz felett, de így is élvezhető a természet szépsége. A part most csendes, csupán néhány horgász ücsörög odébb. A falunak is megvan a maga hangulata. A település gondozott, rendben tartott, a porták még töretlenül zöldellnek. Az egyik utcán biciklivel közeleg egy fiatal- asszony kisgyerekkel, idősebb nő kíséretében. Szóba elegyedünk velük. A fiatalasszonyt Mé- szárosné Fodor Évának hívják, és kiderül, hogy férje - fotóriporterünkhöz hasonlóan - szintén a Mészáros János nevet viseli. A kerékpáron ücsörgő kisfia egyéves, de van egy hároméves gyerkőcük is, az idősebb nő pedig a nagymama, Éva édesanyja. Tősgyökeres várkonyiak, mondják, szeretik szülőfalujukat, semmi pénzért nem költöznének innen máshová.- Szép kis falu ez, ennél csendesebb környéket nem találnánk - fejti ki a fiatalasszony. Dolgozni ők is Szolnokra járnak át (bár ő most otthon van a gyerekekkel), a közlekedés nem okoz gondot. Havonta egyszer a nagybevásárlást is a városban ejtik meg, hétközben az itteni kisboltokban is megkapják, amire szükségük van. Van helyben óvoda, iskola is. Csak munkalehetőség nemigen akad a faluban, árulja el Éva édesanyja, aki pár évvel a nyugdíjazás előtt saját bőrén tapasztalja ennek hátrányait. Férjét már leszázalékolták, nyugdíjas. Szó esik arról a - lapunkban is említett - gólyáról is, amely két éve Tiszavárkonyban töltötte a telet. Kiderül, ők etették, még a boltból is vásároltak neki húsfélét. Idén viszont már nem jött vissza a madár. Közben felbukkan Éva húga is - megtudjuk, öten vannak testvérek, három lány és két fiú. Szerepeléstől viszont húzódozik. A kisfiú, Bálint János viszont cseppet sem szégyenlős, mint anyukája elárulja, azt is nagyon szereti, ha fényképezik. A tavaly ősszel átadott közösségi ház környéke csendes ilyentájt, ebéd előtt. Az oldalából nyíló helyiség előtt azonban vesz- szők sorakoznak, az ajtó nyitva, így bekukucskálunk. Nem hiába. Odabent szorgos munka folyik, ketten is ügyködnek a hajlékony ágacskák formálásával. Kiss Ödön kosár- és fonottbú- tor-készítő (első kis képünkön) a segítőjét, egy hölgyet igyekszik beavatni az ősi mesterség fogásaiba. A most 58 éves szakember 9 évesen kezdte a szakmát. Bár nem itt született, 21 éve már Vár- kony az otthona.- Az utóbbi időben történtek itt pozitív változások, úgy néz ki, beindul az élet a faluban. Én is megtaláltam itt a helyem - hangoztatja Ödön. - Az önkormányzattal indítottuk ezt a vesszőfonó programot, ennek köszönhetem, hogy most itt azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Jó lenne majd még egy hozzáértő ember mellém, mert csak nehéz, hogy a betanítással is foglalkozzam és mellette a tárgyak fonásával is. De láthatóan egyedül is jól boldogul a kihívással, kosarak, fonott székek bizonyítják szorgoskodását. Az épület sarkánál álló, régi rossz betongyűrű köré font jókora virágtartó is az ő keze munkáját dicséri.- Egyelőre még nem értékesítünk, de a későbbiekben majd azt is szeretnénk. A falunapra vittünk fonott tárgyakat, tombolán lehetett megnyerni. Már telepítettünk vesszőt is a temetőbe, jövőre így nem kell más településről beszerezni az alapanyagot. Ami még hiányzik nekem, az az, hogy valakinek átadhassam a tudásomat, ne haljon ki ez a szakma! - sóhajt Kiss Ödön. Mi pedig egy-egy fonott kosárkával gazdagabban folytathatjuk utunkat. A központban lévő megállóban gyülekeznek a buszra váró utasok. Major Gábor (harmadik kis képünkön) Tószegre jár át dolgozni. Korábban ott is laktak tíz évig, majd visszaköltözött Várkonyba a családja. Gábor nak van már élettársa is.- Szeretem ezt a kis falut, a jövőnket itt képzeljük el avat be terveibe. - Én nem vagyok у nagy híve a bulizásoknak, így nem is hiányoznak a szórakozási lehetőségek. Elégedett vagyok az itteni élettel. Helyben is jó a boltok kínálata, de bevásárolni Szolnokra vagy Ti- szakécskére is átmehetünk. Közben megérkezik a busz is. A fiatalember, bár gépi forgácsoló a tanult szakmája, most lakóautókat szerel össze két műszakos munkarendben. - Elég jó a közlekedés, de úgy kicsit húzós, hogy este kilenckor végzek és tíz óra negyvennyolc perckor indul haza a buszom - mondja, aztán indul, hogy felszálljon a járműre. Az egyik udvaron formás muItt tartottak találkozókat Igen gazdag történelmi múlttal rendelkezik, valószínűleg már a rézkorban és a szarmata korban is lakott volt ez a terület. A középkorban a királyok itt keltek át a Tiszán, itt tartottak találkozókat. Egy ilyen esemény kapcsán kapta nevét az Endre Király Általános Iskola is - I. András. más néven Endre, Arpád-há- zi magyar király 1059-ben Tisza- várkonyba hívatta testvérét és felkínálta neki választásra a koronát és a kardot, a korona a királyságot, a kard pedig a duká- tust (hercegséget) jelképezte. Béla a kardot választotta és ez mentette meg az életét. г a közi lovon akad meg a szemünk. Törőcsik Nándor őstermelőé, aki amellett, hogy 30 hektárnyi földterületen gazdálkodik, állattartással is foglalkozik.- Itt születtem Várkonyban - mondja. - Én gazdálkodom, az asszony Szolnokon a kórház mosodáján dolgozik. Három fiam van, a nagy 21 éves, ő dolgozik, a középső most fog érettségizni a gépipariban, a kicsi pedig még hatodikos. Nagyobb munkák idején a fiúkat is be lehet vonni, bár amíg kicsik, nagyon élvezik, hogy van ló, állatok, aztán ahogy nőnek egyre inkább más érdekli őket. Sok a munka, a feleségem se tud sokat pihenni, hiszen ha hazajön, itt vannak a gyerekek, etetni kell az állatokat. Hétvégén vár rá a mosás és három napra is meg kell főzni.- Búzát, kukoricát, napraforgót, tritikálét termesztek - árulja el. - Elég jó a föld ezen a területen, csak tavaly a belvíz miatt az ott maradt kukoricát úgy kellett januárban letörni, a földet se tudtam előkészíteni. Kölessel vetettem be végül azt a részt, ami jól jött a hét tehénnek, de nekem nem hozott hasznot. Jó ez a vidéki élet, én szeretem. Mi is hiányzik a faluból? Játszótér a gyerekeknek, az még mai napig sincs. Jó, hogy megcsinálták a közösségi színteret, ahol lehet mindenféle programot tartani, a közösségi élet is alakul. Jó a közbiztonság is, talán M Képünkön X f Mészárosné Fodor 1 Éva (jobbra) kisfiával és ' édesanyjával. Mint mondják, semmi pénzért nem költöznének máshová. már túlságo- san is odafigyelnek mindenre, az még jó lenne ha működne hivatalosan szabadstrand, de nem vállalja senki, biztos nem érné meg nekik. De nyaranta nagyon sokan lejárnak itt a Tisza-partra. Igaz, én nem gyakran jutok le, de a legkisebb gyereket egyedül még nem engedjük. Az udvaron horkant és toppant párat a Dáridó névre hallgató ló. Van ugyan traktor a gazdaságban, de neki is akad munkája, például a trágyahordásnál. Az októberi szüreti bálon pedig majd őt fogják be a felvonulási hintó elé.
