Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)

2015-10-05 / 233. szám

2015. OKTÓBER 5., HÉTFŐ Az eredeti képekért néha érdemes kockáztatni is Csoda, hogy túlélte Csak a csodának köszönheti a szolnoki Selmeczi Dániel bú­várfotós, hogy életben maradt egy barracudatámadás után. Közben viszont elkészítette élete egyik legpompásabb fo­tóját, melyet most önök- nek is megmutatunk. Joó Zsuzsa zsuzsanna.j mediaworks.hu Г Egyszer csak balról valamit érzett ^ Dani. Lassan odafordította a fejét, és fél méterre tőle ott állt a „torpedó". Fehér fogai úgy világítottak a vízben, mint a Hold a sötét égbolton. Élete egyik L legkülönlegesebb képe A X. lett ez Daninak. f Ш SZOLNOK - Ezt a találkozást soha nem fele­dem el... lenyű­göző volt és ha- lálosan veszé­lyes - Selmeczi Dániel búvárfotós hátán még most is végigfut a hideg, mi­közben felidézi a tör ténteket.- Szudán legdélibb záto­nyánál jártunk, ahová a csak itt élő barracudákat mentem fotózni. Sok legendát hallot­tam már ezekről a ragadozó­ról, hogy milyen veszé­lyesek lehetnek az emberre. Lát­tam már olyan búvárvezetőt, akinek a vád­ijából szó sze­rint kitépett egy darabot egy barracuda. Egyiptomban olyan esetet meséltek, mikor egy búvárnak az arcába harapott a ragadozó. Ezek a legendák jártak a fejem­ben, amikor lemerültem. Daninak nem kellett soká­ig várni a hatalmas édesszá­jú halra, egy óriási magányos példány úszott elé.- Kezdtem felemelni a ka­merámat, hogy gyorsan csi­náljak pár képet, mert tudtam, Intim találkozás- Talán nem túlzók, de úgy éreztem, történt közöttünk va­lami. Intim volt és felejthetet­len. Valahogy így képzelem el a vad természet és az ember ta­lálkozását, békében és tiszte­lettel egymás iránt - túl a félel­men is... - mondta a búvár. a barra­cuda nem sze­reti az ember társasá­gát. Ez a másfél méteres vihar­vert példány azonban egyene­sen a szemembe nézett, majd körözve egyre közelebb és kö­zelebb úszott hozzám. Próbál­tam a gépemmel odébb tessé­kelni, de vadul rávágott a fe­jével a gépemre. Csattogtat­ni kezdte az állkapcsát, muto­gatva riasztóan méretes foga­it. Tudtam, ha menekülőre fo­gom, nem sok esélyem marad a túlélésre, hiszen a tenger egyik leggyorsabb vadászával álltam szem­ben. Az volt az ér­zésem, hogy a lábamat figye­li. Rövidnadrágban voltam... A testemet elöntötte az adre­nalin, a pulzusom az egekbe szökött. Majd hirtelen szinte fénysebességre kapcsolva ki­lőtt tíz méterre, majd megállt, visszanézett. Fenyegetően is­mét tett néhány kört körülöt­tem, majd szép lassan, mond­hatni elegánsan távozott. A búvár túlélte a találko­zást, de egy árva fotót sem ké­szített. Pedig ezért jött... Né­hány nap múlva újra a mély­ben várakozott egy szelídebb barra- cudára.- Már a merülés 46. per­cében jártunk, a légzőgá­zom nagy részét elfogyasz­tottam. Egyszer csak balról valamit éreztem. Igen, érez­tem. Lassan odafordítottam a fejem, és fél méterre tőlem ott állt a „torpedó”. Fehér fo­gai úgy világítottak a vízben, mint a Hold a sötét égbolton. Hirtelen a búvárkomputerem éles sípolással jelezte, hogy már csak zsilipeléssel tudok majd a felszínre emelkedni. Nem érdekelt. A fényképe­zőgépet és a vakukat beállí­tottam, hiszen pontosan tud­tam, milyen képet akarok ké­szíteni. Visszatartottam a lé­legzetem és nagyon lassan közelítettem a barracuda fe­lé. Egyszer csak a keresőben felismertem azt a képet, ami­ről álmodoztam. A tízcentis gyilkos fogak sokaságától mindössze alig egyujjnyi vá­lasztott el. Ez a távolság volt szükséges ahhoz, hogy ez a különleges és egyedi kép megszülethessen. Ahogy Dani leengedte a maszkja elől a gépet, érezte, ezzel véget is ért a „nagy ta­lálkozás”. A barracuda utoljá­ra még megnézte, majd elfor­dult tőle, és a nyílt vizek felé vette az irányt. MEGYEI KÖRKÉP 3 Szubjektív jólét Árpási Zoltán ujneplap@ujneplap.hu E légedetlen nyugdíjasok - ez az üzenete az egyik életbiztosí­tó társaság által végzett elemzésnek. A kép lesújtó, az Uni­óban a 65-74 éves korosztályban csak a bolgárok látják a magyarokénál is borúsabbnak az életüket, még a cseh, a lengyel, a román és a szlovák nyugdíjasok is elégedettebbek. A magyar nyugdíjasok a szubjektív jólétüket tízes skálán 5,9-re értékelték, szemben az uniós 7-es átlaggal. A kor előrehaladtával az elége­dettség folyamatosan csökken, 74 év felett már csak 5,6 százalék. Az elégedettség nagyban függ az egészségi állapottól. A korosztály 16 százaléka, a 75 évesnél időseb­beknek mindössze 7,8 százaléka érzi úgy, hogy jó, vagy nagyon jó az egészségi állapota. Az uniós adat 37, illetve 28 százalék. Az életminőség, s ezzel együtt az elégedettség nem független a nyugdíjak mértékétől és a fogyasz­tás színvonalától. Ami a nyugdíjak mértékét illeti, Európában az olasz, a lengyel, a holland és a portugál mellett a magyar állami nyugdíjrendszer a leghumánusabb, ezekben az országokban a legki­sebb a különbség az aktív kori kereset és a nyugdíjak összege között. A kereseti rangsor közepén elhelyezkedők esetében ez hat százalék. Csakhogy! Az aktív kori keresetek messze elmaradnak a nyu­gati színvonaltól, továbbá a fent említett okok miatt a magyar nyugdíjasok többet költenek gyógyszerre, s nem kevesen kény­telenek segíteni megélhetési gondokkal küszködő gyermekeiket. Hogy mi lesz a jövőben? Az életkor kitolódása, a nyugdíjasok számának növekedése és az aktív keresők számának csökkené­se megerősíti a régi tételt: a helyzet rosszabb, mint amilyen tavaly volt, de jobb, mint amilyen jövőre lesz. A magyarok többet költenek gyógyszerre. Nem hatott a bevont jogosítvány SZOLNOK A Szolnoki Rendőrkapi­tányság járművezetés ittas álla­potban vétség elkövetésének meg­alapozott gyanúja miatt indított el­járást egy abonyi lakos ellen. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a rendőrök októ­ber 1-jén délután Szolnok belte­rületén állították meg a teher­gépkocsival közlekedő 63 éves férfit. Az ellenőrzéskor a jármű­vezetővel szemben alkalmazott alkoholszonda pozitív értéket mutatott. A rendőrök megálla­pították, hogy a hatóság hason­ló jogsértés miatt pár héttel ko­rábban bevonta a gépkocsiveze­tő vezetői engedélyét. A járőrök a férfit előállították a Szolnoki Rendőrkapitányságra, ahol gya­núsítottként kihallgatták, majd őrizetbe vették. ÚN Művészeti tárlat nyílt Martfűn MARTFŰ Hatvanegy megyénkbe- li amatőr alkotó több mint száz munkáját csodálhatják meg az érdeklődők egy hónapig Mart­fűn. A minden évben megren­dezendő Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Amatőr Képző- és Ipar- művészeti Tárlat kiállítása pén­tek délután nyílt meg a művelő­dési központban. A vendégeket Papp Antal, Martfű polgármestere köszön­tötte, majd Kárpáti Árpád, a Nemzeti Művelődési Intézet (NMI) szakmai igazgatója szól- tarról, hogy az elkövetkezendő- ekben az Intézet jobban támo­gatja a művészeteket,hiszen az a közösségteremtő erején túl eme­li az életünk minőségét, sőt lel­kikonfliktusok, problémák meg­oldását is segíti - e szemponto­kat is mérlegelte aszakmai telje­sítmény mellett a zsűri. К. B. Felmérik a tanyasi iskolák helyét JÁSZÁGÓ Még 20 évvel ezelőtt kezdte el Macsi Sándor nyugalma­zott jászágói iskolaigazgató, a jász­sági helytörténészek doyenje a kis­térség tanyai iskoláinak kutatását. Az akkor még élő volt tanítóktól rengeteg értékes anyag gyűlt ösz- sze. A 90. évében járó kutató Fo­dor István Ferenc volt jászjákóhal- mi polgármesternek és helytörté­nésznek adta át az anyagot további kutatásra és remélhető megjelen­tetésre. Jelenleg a „terepmunkák” zajlanak fényképezőgéppel és mű­holdas helymeghatározóval. Az 55 hajdani tanyasi iskola régi képei­nek nagy részét már sikerült ösz- szegyűjteni, azonban mai helyé­nek meghatározása sem egysze­rű. Az iskolák „hűt helye” is fotó­zásra kerül, hiszen a hajdani épü­leteknek csak a harmada áll nap­jainkban más funkciót betöltve, mások helyén pedig csak parlag, vagy kukoricaföld van, így az ke­rül lefotózásra. Tekintve, hogy egy fél évszázad múltán már sen­ki nem lesz, aki egyáltalán él azok közül, akik láttak működő tanyasi iskolát, így a földrajzi koordinátá­kat is bemérik, mert az addig sem fog megváltozni. Ebben természe­tesen segítői is vannak a munka folytatójának. Az egyik nagy segí­tők éppen azok a „vénasszonyok”, akik a mostani szép őszi időjárást biztosítják, így nem kell elakadás­ra számítani, mint az nemrégiben a jászapáti Vasárus dűlőn megtör­tént... ÚN SZOLNOK Az újvárosi lakosoknak rendeztek szórakoztató délutánt szombaton a Danes József téren, ahol a környék apraja és nagyja is be­mutatkozott a résztvevőknek. Képünk a városrész kiskuktának öltözött óvodásait örökítette meg. Kiválóan szerepeltek a lépcsőfutásban SZOLNOK Október harmadikán, szombaton ismét Budapest adott otthont a Lépcsőfutó Országos Baj­nokságnak. A BM Országos Ka­tasztrófavédelmi Főigazgatóság, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igaz­gatóság, a Magyar és a Budapesti Tűzoltószövetség közös szervezé­sében megrendezett bajnokságot ezúttal is a hagyományos fővárosi helyszínen, a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem Nagyvárad téri épületében rendezték meg. Itt kellett a résztvevőknek teljes fel­szerelésben - bevetési védőruhá­ban, védőcsizmában, védősisak­ban és speciális védőkesztyűben, hátukon acélpalackos légzőkészü­lékkel - felfutniuk a huszonhar- madik emeletre. A versenyre kétszáz tűzoltó ne­vezett közülük negyvenen párban indultak. Mindez azt jelenti, hogy a párosnak úgy kell felfutnia az egyetem épületének huszonhar- madik emeletére, hogy legfeljebb egy lépcsőfordulónyit távolodnak el egymástól. A megyét hét tűzol­tó képviselte. Az eredmények a kö- vetkezőek: Nagy József (Szolnok) - Juhász József (Mezőtúr) 40 feletti 2. hely, Nagy Bana Dávid (Karcag) - Sándor Dániel (Karcag) 30 felet­ti 3. hely, Sándor Dániel (Karcag HTP) 30 feletti 3. hely, Nagy Bana Dávid (Karcag) 30 feletti 4. hely, Mészáros Máté István (Szolnok) 18 feletti 2. hely. További résztve­vők: Varjú Zsolt (Mezőtúr), illetve Körösi Balázs (Karcag). ÚN

Next

/
Thumbnails
Contents