Új Néplap, 2015. október (26. évfolyam, 230-255. szám)
2015-10-30 / 254. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. OKTÓBER 30., PÉNTEK Nem cserélnék fel a tanyasi életet a városi bérházira Kislányuk körül forog most a világ Biztosan etanyan fognak élni A családi „titkok* когй! az édesanya elárulj, hogy Katica is igazén lóra termett, büszkén ül mellette a nyeregben és a lovakat is tmadja. így a lovas utánpótlás biz tosrtott. S hogy mi lesz tíz év múlva? A kérdésre az ifjú pár abban egyetért, hogy egy-ket vagy akár három kistestvére is lesz Katicának, az is biztos, hogy ebben, a ma is Összkomfortos. napelemmel, napkollektorral is ellátott Karcag melletti tanyán fognak élni és gaz dálkodni. A karcagi Bene Sándor, Karcag város nagykunkapitánya és felesége, Lajtos Katalin nem cserélnék fel a tanyasi életet egy városi bérházi lakásra annak ellenére sem, hogy az ifjú párnak van egy 16 hónapos kislánya. Daróczi Erzsébet erzsebet.daroczi@partner.mediaworks.hu KARCAG Amikor megérkezem hozzájuk, Katica épp alszik. így szüleivel kezdek el beszélgetni az ebédlőben, ahol a falakon, berendezési tárgyakon is látszik, a néprajzos feleség és a mezőgazdász férj őrzi a hagyományokat, hiszen karcagi hímzett térítők, kerámiák veszik őket körül.- A várostól autóval csak tíz percre, de lóháton is csak egyórás járásra lakunk. Ha belegondol az ember, a budapestiek közül sokan utaznak ennél többet a munkahelyükre - magyarázza Bene Sándor, akire sokan a Honfoglalás című filmből az ifjú Árpádként is emlékezhetnek. A lovaglást nővérével, Hajnival még iskolásként kezdte, majd nem sokkal később édesapja is megvette az első lovakat. A lovas hagyományőrzéssel, íjászattal dr. Magyar Gábor aranyosszegeleti Napkeleti ménesénél és csapatánál ismerkedett meg. Kezdetben velük bemutatózott, s így jött a filmszerep is, ami egyszeri és megismételhetetlen volt számára. Szép volt, jó volt, de ahogy fogalmazott nem csábította el a színészi pálya, megmaradt egyszerű lovasnak. Több mint tíz éve Karcagon is elkezdte a lovas hagyományőrzést.- 2004-ben létrehoztam a Pusztai Róka Nomád Hagyományőrző Egyesületet, a csapattal már a Dunától keletre eső települések jó részén bemutatóztunk. A lovastúrák mellett fellépünk hazai fesztiválokon, de jártunk Kazahsztánban, Erdélyben, a Vajdaságban és Németországban is - sorolja Sándor. A lovak szeretete, a hagyományok ápolása nem állt soha mesz- sze feleségétől, Benéné Lajtos Katalintól sem. A házaspár 2013. szeptember 7-én kötötte örökre össze az életét, tavaly június 16-án pedig megszületett kislányuk, Katica.- Még általános iskolában, akkori osztályfőnökünkkel jöttem először lovagolni a Bene tanyára - idézi Katica a kezdeteket. - Aztán többen rendszeresen jártunk ki lovagolni, ahol megismertük a Pusztai Rókák bemutatóját is. Nekem ez nagyon tetszett, így megtanultam az íjjal is bánni. Először segítőként vettem részt a bemutatókon, majd később lovasként is. A pályaválasztás sem volt kérdéses, érettségi után néprajz-muzeuoló- gus szakot végeztem. Míg beszélgetünk, felébred Katica, aki nem lepődik meg a vendégen, hatalmas mosolyával, gyönyörű kék szemeivel egy pillanatig rácsodálkozik a helyzetre, majd megy és játszik. Szüleitől megtudom, a kutyusok, cicák, lovak sem állnak mesze tőle, igazi érdeklődéssel fedezi fel maga körül a világot. Igazi energiabomba, 24 órás szolgálat mellette az élet, minden érdekb, de apja és anyja is imádja a pici lányt, aki Sanyiéknál negyedik, Katicáéknél az első unoka. A nagyszülők nem szólnak bele a nevelésébe, ők csak imádják, kényeztetik a csöpp lányt, aki rengeteg mosollyal, odabújással hálálja meg ezt. A családi munkamegosztás a Bene családban így alakul: Katica végzi az otthoni teendőket, a főzést, a ház körüli munkákat. Kiskertjében sok mindent meg is termel az asztalra. A konyha is jórészt az övé, férje szerint báránysültje felülmúlhatatlan, de egyébként mindent jól főz és finom süteményeket is készít. Ebből a meggyes süti- jét magam is megkóstolhattam. Az édesapa az agrártudományi egyetem elvégzése után a Karcagi Kutatóintézetben dolgozott, majd egy növénynemesítő cégnél, jelenleg őstermelőként gazdálkodik, ami 365 napos elfoglaltság a számára.- Arra azonban odafigyelek, hogy ne maradjak le kislányom első lépéseiről, szavairól, s persze ha kell pelenkát is tudok cserélni - mondja mosolyogva. Aztán kiderül, valóban ott volt Katica első lépéseinél, sőt az első kiejtett „ata” szónál is .így van kazakul az apa, mondja büszkén Bene Sándor. Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Kedves Zsolt! Mint édesanya, igyekszem az iskolai kötelező feladatok elvégzése után számos szabadidős elfoglaltságot biztosítani alsós gyermekeimnek. Moziba megyünk, kézműveske- dünk, sütünk és főzünk, bábo- zunk. A nyár is így telt, rengeteget voltunk úton, sok mindent láthattak és tapasztalhattak. Jól érezték magukat, hiszen arra is ügyeltem, hogy gyermektársaság is legyen körülöttük. Erre nemrégiben a legszebb nyári élmény fogalmazásnál a lányom azt írta: „megtanultam táblagépezni”. Bevallom, itt akadtam el... és el is keseredtem. Tényleg ez a legfontosabb dolog a világon a fiataloknak? A telefon, a Facebook és az internetes játékok?! Mariann Kedves Mariann! Ne általánosítson, látszatfontosság, nem a legfontosabb, csak ők ezt nem tudják, teljesen rendben vannak a gyermekei. A helyes, építő élmények között felnövő gyerekeknek épp az a különleges, ami nem tartozik oda. Sok-sok szép dolog közül kilóg a masina. A mai világban szükség van ugyan rá, de jól látja, hogy ha kütyük szolgáltatják az élményt, és kialakul az erőfeszítés nélküli művilággal a függőség, akkor van baj. Ön ne tulajdonítson a táblagépnek különösebb hangsúlyt, és ne mutasson meglepetést erre a gyermeki felfedezésre. Ha a gyermeke belemelegedik a gépezésbe, rezzenéstelenül vegye el tőle és kapcsolja ki, a hisztiző ellenkezésről pedig ne vegyen tudomást, legyen következetes. Ebben az apjuk eredményesebb lehet. Beszéljék meg minden este, kinek mi volt a legnagyobb élmény, s ekkorjelentse ki, hogy Önnek a legnagyobb élmény a közös főzés, és bábozás volt, a „kütyüt” meg sem említve. Nagyon fontos lenne minden este, különösen 14 éves korig, a lefekvés utáni, elal- vás előtti pillanatokban időt szánni arra, hogy mindenki mesélje el, mi volt a napjában az öröm és az élmény, ennek jelentőségét most nincs hely kifejteni. A képernyő adta „kéksugár” túlságosan vonzó, meg kell tanítani őket, hogy hogyan éljenek vele. Esztervezetni tanul Egy belvárosi üzletben dolgozik a pénzügy-szám- viteli ügyintézői végzettségű, szolnoki Kelemen Eszter. A 23 éves lány szabadidejét családjával, barátaival tölti. Sok időt fordít a jogosítvány megszerzésére, a jövőben nyelveket szeretne tanulni. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! A HÉT KÉRDÉSE Ön szokott tököt faragni? E mlékszem, gyermekkoromban bizony gyakran faragtunk ilyentájt őszszel töklámpást, már nagyapám is szívesen szórakoztatott ezzel bennünket, unokákat. Aztán később, kamaszként szintén rendkívül jó szórakozást jelentett, hogy ily módon ijesztgettük egymást. Ez a szokás azonban nem egyetlen naphoz, hanem egy időszakhoz kötődött, s maga a halloween ünnepként számomra őszintén szólva meglehetősen visszataszító jelenség Magyarországon. A magyar szellemvilágtól igen távol áll ez az angolszász hagyomány, úgy vélem, nem kellene gondolkodás nélkül mindent átvenni, ránk erőltetni, ami amerikai. Persze, nem ez az egyetlen ilyen új keletű ünnep, sajnos általános jelenség ez manapság. Egyfajta kordivat, vagyis inkább kórdivat, amely egyre csak rontja sok évszázados, sőt évezredes hagyományos értékrendünket. Ezek a napok mifelénk sokkal inkább az elhunyt ha- lottainkra való méltóságteljes, békés emlékezésről szólnak, s nem harsány ünneplésről. Mi is ezt tesszük. Felkeressük szeretteink sírjait, gyertyát, mécsest gyújtunk emlékükre, ily módon is tiszteletünket fejezve ki elődeinknek. Ebben az időszakDr. Tóth Albert tájkutató, főiskolai tanár ban inkább erre kellene tanítani a gyermekeinket, ám a temetőket járva sajnos egyre több elhanyagolt sírt látok. Egyfajta értékválságot jelez ez, hiszen sok esetben olyanok sem törődnek szüleik, rokonaik sírjával, akik egyébként megtehetnék. Mikó Imre erdélyi államférfitől származik az idézet: „A múlt nem mögöttünk van, hanem alattunk, azon állunk.” Úgy vélem, igazán sokat mondó ez a gondolat. Napjainkban azonban hajlamosak vagyunk erről megfeledkezni, s csak a mára figyelni, jövőbe tekinteni. Pedig a gyökereink, hagyományaink nélkül rendkívül gyorsan elveszítjük önmagunkat is.
