Új Néplap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-26 / 226. szám
14. CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. SZEPTEMBER 26., SZOMBAT A hálás betegek ebédet is bevisznek az ápolóknak Emlékezetes az a nap A szolnoki Czakóné Bátor Edit 24 éve dolgozik ápolóként. A családanya nyáron vehette át az Év Ápolója díjat. Élete azóta sem változott: ha kell, éjjel, ha kell, hétvégén vagy ünnepekkor is dolgozik. Mint mindegyik ápoló... Joó Zsuzsa zsuzsanna.Joo@mediaworks.hu nőm, család mellett, gyerek mellett, ügyeletek mellett. Kérdésünkre, hogy megfordult-e valaha is a fejében az, hogy új munkahelyet keres, egyértelmű nem a válasz.- Ez hivatás, ez a „szerelmem”. Persze, előfordul a min- dennnapokban, hogy fáradt vagyok, csalódtam, a betegtől nem azt kapom, amit vártam, de aztán jön egy másik hálás beteg és minden rosszat elfelejtek. A nephrológia osztályon dolgozom, a betegek közül többen visszajárnak, akik már mint barátot üdvözölnek. Amióta kinyílt a világ, a facebookon is sokan tartják velem a kapcsolatot, felköszöntenek, érdeklődnek. Nemrégen megkérdezte egy kedves hölgy, megyek-e a kórházba mostanság. Mert egy kedves ajándék vár majd bent. Más főtt ételt hozott nekem... Tibor, a férj arról mesél, néha hazaviszik a munkahelyi problémákat, a tragédiákat nehéz elfeledni.- Az a szerencsénk, hogy mindketten az egészségügyben dolgozunk, így a gondokat „kibeszéljük” egymással. Vagy talán szerencsétlenség, hogy még otthon sem tudunk teljesen kiszakadni munkánkból? Ki tudja... A feleségemet egyébként én neveztem be a versenybe úgy, hogy ő nem is tudott róla. Úgy gondoltam, ha valaki, hát ő igazán megérdemli e díjat!- Meg is lepődtem, amikor egyszer csak csörgött a telefon és közölték, hogy én nyertem meg a pályázatot. A díjátadón arra kértem a szervezőket, legalább olvassák fel, mit írt rólam a férjem - neveti el magát Edit, aki I azonban vallja, e díjat rajta ! kívül minden I lelkiismeretes Г ápoló megérdemelné, aki ■ gyerekek és Щ iskola mellett ' erőn felül dolgozik a betegekért. SZOLNOK Idén hagyományteremtő jelleggel, első alkalommal adták át az Orange Év Ápolója díjat. A díj célja, hogy felhívja a figyelmet az ápolók elhivatott munkájára. A díj ezévi nyertese Czakóné Bátor Edit lett, a He- tényi Géza Kórház nephrológi- ai osztályának dolgozója. A családanyaként is helytálló díjazott több mint két évtizede dolgozik ápolóként.- És nem csak én, hanem férjem, Tibi is - teszi hozzá Edit. - Mivel mindketten e szakmában dolgozunk, családi életünk közel sem egyszerű. Mindennapjaink a logisztikáról szólnak, arról, hogyan lehet úgy dolgozni, hogy magánéletünk ne csorbuljon. Kérdésünkre, hogy ez egyáltalán megvalósítható-e, csak egy szomorú nem a válasz.- Amióta megszületett fiunk, azaz húsz éve, tavaly volt az első karácsony, amit sikerült együtt eltöltenünk - árulja el az édesanya. A már felnőtt fiú, Martin arról mesél, valóban nem volt mindig „hagyományos” a szenteste.- Minden ünnep előtt megkérdeztem: most kivel leszek? Anyával, apával vagy a nagyszülőkkel? Amikor nagyobb lettem, még az is megesett, hogy egyedül voltam otthon. Köny- nyes volt a szemem, de egy idő után megszoktam ezt az életet. Furcsa, de mégis azt gondolom, hogy szép gyermekkorom volt - állítja Martin. Edit hozzáfűzi, nem f könnyű a lelkiis- ■ Nemcsak az 1 VL édesanya, hanem fia is A Ш örült Edit el- к. ismerésének meretfurdalást elhessegetni, ha az „elmulasztott”, nem együtt töltött napokra, ünnepekre, hétvégékre gondol.- Szüleim rengeteget segítettek nekünk, de még a szomszéd- asszony is! Amikor hónap elején megkaptuk az ügyeleti beosztásunkat a férjemmel, leültünk tervezni. Ki, mikor és hogyan viszi a gyereket bölcsődébe, később óvodába, majd iskolába. Aztán én is iskolába jártam és onnantól vált igazán bonyolulttá az élet. De végül sikerült lediplomázNem tudna máshol dolgozni Czakóné Bátor Edit 24 észtén- mám, ezt tanultam, ez a hivatá- deje dolgozik az egészségügy- som. Azt hiszem, nem is bírnám ben. Elárulta, többször elgon- ki betegeim nélkül. Azt sajna- dolkodott azon. hogy „család- lom csak, hogy egyre kevesebbarát" munkát választ inkább a ben vagyunk olyanok, akik így mostani helyett, akár pályát is gondolkodnak és akik egyálta- módosít. Ián Magyarországon maradnak.- De mindig arra jutottam, nem mint ápolók - tette hozzá a fiatudnék mást csinálni, ez a szak- talasszony. Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok. Mészáros Lőrinc u. 2. Tisztelt Zsolt Atya! (...) Adott egy tanítónő, aki évről évre vidékre jár a kórházba, ahol a kezelés „szörnyű unalmas”, ezért unaloműzőnek az otthoni barátja mellé beszerzett egy kórházit. A kórházi barát elválna a feleségétől, de a tanítónő (aki nyíltan hangoztatta, hogy a két barát azért kell, mert ő képtelen a napi szexuális élményről lemondani) továbbra sem nyugszik. Az iskola igazgatója elintézte a dolgot azzal, hogy kettőn áll a vásár. Ez igaz, de azért kérdem én: egy általános iskola alsó tagozatában tanító pedagógushoz méltó az ilyen erkölcsi felfogás? Antalné Kedves Antalné! Megrémiszt a levele. Látható, hogy tönkre akar tenni valakit a tiszta erkölcs nevében, pedig a tanítónő, akiről ír, önt a bizalmába fogadta, vagy kérdés, hogy honnan tudja róla a „duplapasizást”? Önnek három haragja biztosan van. Az egyik, hogy féltékeny a „barátnője” „sikereire”, a másik, hogy megérdemeltnek látja a vidéki pasi pofonjait, a harmadik, hogy szeretne Ön is kalandot, de képtelen rá. Önnek a saját problémája az, ami felkavarja, nem a barátnőjével van baja, gyűlölete az erkölcs páncélja mögé bújik, ezért hamis a leleplezés szándéka. Ön az igazság bajnoka, a vádló, vagy Ön az ítélethozó és a végrehaj- tó hóhér? Kemény kérdésem miatt rám is dühös lesz, és engem is erkölcstelennek fog talán tartani, pedig érzelmileg a kamasz- korban leragadt a megfeleléskényszer mentén. Az erkölcsi tanításról pedig beszélgessenek el. Az nem arra van, hogy tönkre tegyük egymást, bosszút állva saját nyomorunkért, hanem azért, hogy segítsük egymást erre az útra. A társkereső kollégáját nem akarom felmenteni, de nem tudjuk, miért társtalan, és a napi- szex-vágya gyerekkori apa és sze- retethiány, a keserű megalázott- ság, esetleg a változókor pánikjele lehet. Inkább segítsen neki megtalálni és feloldani az okot, mint fundamentalista harcosként símaszkos fejjel kinyírni Őt Isten nevében. Szereti a focit Jelenleg adminisztrátorként dolgozik Tisza- gyendán a 20 esztendős Medve Vivien. A tisza- roffi lány modellkedik és focizik, később pedig Budapesten szeretne továbbtanulni kereskedelem-marketing szakon. А НЕТ KÉRDÉSÉ Szokott ön szüretelni?- Igazán kedves gyermekkori emlékeim fűződnek a szüretekhez, hiszen annak idején a nagyszüleiéinek tekintélyes méretű szőlője volt. A papának persze annak rendje-módja szerint volt prése, darálója, ilyenkor szőlőszüret idején tehát nagy munka folyt náluk. Természetesen pontos menete volt minden munka- folyamatnak annak érdekében, hogy valóban jó bor készülhessen az adott esztendőben. Gyermekként nagy kedvencem volt a must, ezért abba bizony alaposan belekóstolgattam. Később azonban építkezések miatt jelentős átalakítások történtek a portán, melyeknek áldozatul esett a szőlő, így a családi szüretek is elmaradtak. Mostanság már csak néhány szőlőtőkénk van otthon, abból inkább csemegézni szoktunk, nem bort készíteni. Ennek leszüretelése már nem igényel komoly előkészületeket, hiszen egyszerre csupán néhány fürtöt kell leszedni. Nem maradunk azonban kertészeti munkák nélkül, hiszen van viszont két nagy területű gyümölcsös zártkertünk, az egyik háromszáz, a másik hatszáz kvadrát. Ezekben bőven akad gyümölcsfa és persze vele együtt teendő is, az év minden szakára ad tennivalót a kert. Elsősorban szilvafáink vannak, Sörös Tibor, a túrkevei önkéntes tűzoltóegylet parancsnoka de emellett alma, körte és szinte minden másfajta gyümölcs megtalálható bennük. Nem maradunk tehát híján a szüretnek, csak épp másfajta a termés. Nagyszüleimtől egyébként nem csak a hagyományos, szőlőből készített bor emléke maradt meg. Nagymamám ugyanis nagyon finom meggybort és fügebort is készített. Bár ma sem tudjuk, pontosan hogyan készültek, mindkettő rendkívül népszerű volt az egész családban. Nagyapám pedig általában olyan 300- 350 liternyi pálinkát főzött a cefréből, amely szintén híres volt a környéken, s egész évre ellátott bennünket. ||Щ|§§в2В1£13
