Új Néplap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-16 / 217. szám
2015. SZEPTEMBER 16., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 11 Az én településem Csendes település, nagy kertekkel, hosszú utcákkal _______Ahol az út menti fákról sem lopják le a gyümölcsöket Tiszajenö 1 Kora délelőtt érkezünk a Szolnoktól 23 kilométerre fekvő, 1625 fős lakosú Tiszajenőre. Szokatlanul hosszú, keskeny utcákon autózunk, járművel alig találkozunk, nemigen kell kerülgetni egymást. Az utak mellett, a házak előtt végig gyümölcsfák sorakoznak. És csodák csodájára, itt a termést sem divat lelopni. Kovács Berta irottszo@index.hu TISZAJENO A már nyugdíjas éveit taposó, tó'sgyökeres Sinka An- talné Erzsiké vidáman fogad és fürtöket himbáló szőlőlugasuk alatt az alsóépülethez invitál, ahol férje már javában reggelizik. Hiába szabadkozunk, feltétlenül meg kell kóstolnunk a papa lecsóját. Az étel valóban ízletes. Közben elmesélik, a napokban kint dolgoztak a szőlőföldjükön. Ma már csak félhektárnyi van, de a családnak elég az bőven. Faluszéli földjükön van még másfél hold körüli akácerdejük is. Valaha tölgyes is volt, de az egyével fákat kivágták. Kint nevelnek csirkéket is, egykor tehenet is tartottak. Pedig nem gazdálkodásból éltek, Antalt a vízügyhöz köti a múltja, Erzsiké a cukorgyár kihelyezett raktárában dolgozott.- Engem nem érdekelt a mezőgazdaság - mondta ironikusan az asszony. - Aztán elmentem tehenet fejni... Büszkén mutatja a napokban szedett gyümölcsöt: ez bezzeg mind bio! Mi is kapunk egy rekeszre valót; éhen halni már biztos nem fogunk. Búcsúzunk, és elhisszük nekik, hogy mindketten nagyon szeretnek itt lakni, máshol nem is tudnák elképzelni az életüket. Tiszajenő önálló községgé csak 1954-ben alakult, egy részét egykor Vezsenyi szőlők néven ismerték. És valóban gyümölcsösök birtokolták ott a földeket. Ezen a falurészen éldegélnek Gábor Ferencék. Feri bácsi a szerbiai Zentán látta meg a napvilágot még 1921-ben. Bizony, már 94 éves. Magyarországra ’51-ben jött át, amikor bevonult katonának. Akkor ismerkedett meg Rózsikéval is, akivel immár 64 éve kitartanak egymás mellett. Esküvői képük ma is szobájuk falán díszeleg. Mindketten a cukorgyárból mentek nyugdíjba.- Sokat változott a falu az évek alatt - meséli Feri bácsi. - Régen errefelé csak szőlő volt és kunyhók. Aztán egyre több házat építettek, benépesült a környék. Ez a ház volt itt a legelső, amiben azóta is lakunk. Mestergerendás, nádtetős épület volt - Rózsika édesanyjáé, tőle örökölték meg -, de az évek alatt helyrehoztuk, alakítottunk rajta. Valaha még temetőnk se volt. Ha Szolnokra akartunk menni, egy kilométert kellett gyalogolni, hogy buszra szálljunk. Ma már jó a közlekedés. Feri bácsi érszűkülete miatt már nehézkesen mozog, ráadásul nemrég még el is esett, így már nem nagyon járkál semerre. Rózsika néni azonban fiatalokat megszégyenítő energikussággal gondozza ma is a 600 négyszögöl földet.- Reggel ötkor kimegyek a földre, tizenegykor bejövök ebédet főzni, délután újra kimegyek - meséli, de még beszélgetésünk alatt is inkább áll, mint hogy leülne. - Mindent megtermelünk magunknak a konyhára. Nagyon szép lett a krumpli, nemrég szedtük fel. A paprikát is szedjük, besegítenek a közelben lakó unokák is - mutatja a zsákokban összegyűjtött pirosló termést. Tartanak csirkét is, melyek Feri bácsi vízspriccentő terelése nyomán illedelmesen vonulnak be az ólba. Boltba se gyakran kell járniuk, a kenyeret, tejet meg helybe hozzák, csak ki kell tenniük a szatyrokat.- Nagyon szeretek itt lakni, csendes hely, nem is hiányzik innen semmi - mondja Rózsika. Feri bácsi pedig megosztja velünk a hosszú élet titkát:- Nem iszom, nem dohányzóm. A „majd" és a „csak” az, amit el kell hagyni az életünkből. És becsületesnek kell lenni! Napközben nem sok fiatal rója az utcákat, ahogy máshol is, dolgoznak. A babakocsit toló Nagy Edinával (első kis képünkön) boltba menet találkozunk. Gyesen van kisfiával.- A papára hasonlít, neki van ilyen szőke haja - árulja el, és megtudjuk, van egy nagyobb, 9 éves lánya is, aki a faluban jár iskolába. Apjuk pedig Szolnokon dolgozik, sebességváltókat szerel össze. Szeretnek itt lakni, vonzó a csend, a nyugalom.- A gyerekeknek kellenének még szabadidős programok. De megvan itt is minden, ami kell, boltok is. Szolnokon nagyobb a választék a boltokban, olcsóbb is, de itt is megkapjuk, amire szükségünk van. Egy udvaron az ott sorakozó hordók keltik fel figyelmünket, megállva az orrunk is árulkodik, hogy az épületben pálin- kafőzde működik. A belső helyiségben Nyertes József pálinkafőző-mester (harmadik kis képünkön) tanulmányoz valami szak- irodalmat, mialatt a keverőgép dolgozik. A mester 22 éve foglalkozik a főzéssel, szüleitől vette át az üzemet. A főzdének is megvan a maga múltja: már 1922- ben is létezett.- Nem csak a helybéliek főzetnek itt, járnak hozzám Ti- szakécskéről, Jászkarajenőről, Várkonyból, Szolnokról, de még messzebbről is - avat be a mesterségbe József. - Vannak, akik már harminc éve itt főzetnek. Régen, a kilencvenes években még nagy kártyapartik is folytak éjszakánként, amíg várták, hogy elkészüljön a pálinka, de ma már nem jellemző, hogy itt megvárnák. Behozzák, aztán visszajönnek érte. Átálltam már a gázfőzésre, a pálinka pedig 51 fokos. A többség elégedett a végeredménnyel, de sokan nem tudják, mennyit számít az is, milyen a cefre. Nem szabad mindent beledobálni! A mester elégedett az itteni életével, szereti a munkáját, azt is, hogy a főzdében egyedül dolgozik. Csak az adminisztrációt sokallja: 9 nyilvántartást kell vezetnie. Van egy 2 éves lánya és egy 5 éves fia is, valamelyikük majd csak tovább viszi a családi hagyományt.- Csak az a baj, hogy sok fiatal elhagyja a falut - sajnálkozik Puskás Béla polgármester. - Felmennek tanulni Pestre, ott vállalnak munkát, és végül ott is maradnak. Vezsenyről, Ujkécskéről jöttek Csontos Kálmánná a szomszéd- asszonnyal, Eszes Jenőnével vitatja meg épp a napi dolgokat a ház előtt. Együtt szoktak a majd mindennap üzemelő piacra járni. Nem sok helyre járnak, de Szolnokra időről időre csak be kell menniük, ha másért nem is, orvoshoz, gyógyszerért. Csontos Kálmánné Vezsenyről. Eszes Jenőné Ujkécskéről települt át még évtizedekkel ezelőtt, és nem is bánták meg.- Jó a közbiztonság, itt nem nagyon hallani olyat, hogy betörnek a házakba. Fejlődik is a falu most is építik a vízhálózatot, azért vannak itt most a gödrök. Szeretek itt lakni, csendes hely, nem hiányzik semmi.
