Új Néplap, 2015. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
2015-09-12 / 214. szám
2015. SZEPTEMBER 12., SZOMBAT INTERJÚ 11 Nem riadalmat kell kelteni, hanem támogatni kell a tömeges menekülés okainak megoldását és a folyamat rendezett mederben tartását. „Félni felesleges, segíteni kell” „Meg kell érteni, hogy az integráció problémái nem egyes csoportokhoz kötődnek etnikai, vallási vagy kulturális módon. M| | hanem társadalmi helyzethez köthetők'' Európa kétarcú menekültpolitikát folytat: meg akarta úszni a problémát, miközben szerepe volt annak előidézésében - állítja Melegh Attila migrációkutató. Szerinte nem a politika, nem a hirdetés, nem a kerítés a megoldás, hanem a menekültjogban létező összes forma kihasználása, beleértve a kollektív „időszakos védelmet is”. A menekültekkel együttműködve, tisztességes tájékoztatással, folyamatos kommunikációval pedig köny- nyebben menne minden, viszont e nélkül sokkal nagyobb problémákat állítunk elő mind a menekültek, mind pedig az itteni lakosok számára. Fábos Erika kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Két éve, az első nagyobb lampe- dusai katasztrófa kapcsán nyilatkozta, hogy a következő években az unió egyik legnagyobb feladata a migráció lesz. Az elmúlt hetekben azt látjuk, hogy a menekültválság kapcsán alapvető dolgokról folynak a viták, és hatalmas a kapkodás. Európa döntéshozói valóban ennyire nem készültek fel erre a helyzetre?- Az unió nem készült fel, fontos lépéseket nem tett meg, legjobb indulattal is annyit lehet mondani, hogy várakozó álláspontra helyezkedett. Még arra az elemi és legkényelmesebb lépésre sem volt hajlandó, hogy a valódi frontállamokat támogatta volna, hiszen a válság óriási költségekkel jár, ami a nem túl gazdag államok vállát nyomja. Törökország, Pakisztán, Libanon, Irán és Etiópia 2014 végén sokszorosan több menekültről gondoskodott, mint az EU tagállamai együttvéve - ez elgondolkodtató. A politika sajnos gyakran az elhallgatás művészete, ezt láthatjuk, az EU egyszerűen meg akarta úszni ezt a helyzetet, illetve a szuverenitásukat fennen hirdető nemzetállamokra hagyta, és még most sem reagál elég jól és gyorsan.- Európán a legnagyobb a nyomás?- Még csak az sem, ez inkább csak hangulatkeltés. A legnagyobb terheket nem az EU-ra róják a háborúk elől menekülők. Csak Pakisztánban 1,6 millió menekültről, Törökországban 2 millióról gondoskodnak. Mindeközben a világ GDP-jének negyedével rendelkező, a szabad mozgást ígérő Európa nem bír el ugyanennyi emberrel? Ugyan! Ha népességarányosan nézzük a menekültek számát, az első tíz országban nincs egy európai állam sem.- Most ért hozzánk a legnagyobb hullám, de ez a probléma nem most kezdődött. Miért éppen mostanra érte el a csúcsot?- Az emberek már csak ilyen furcsák, nem szeretik a háborút, és ahol nem lehet élni, onnan elmennek. Fontos látni, hogy a legalapvetőbb migrációs probléma nem azért van Európában, mert mindenki el akar indulni Afganisztánból, Líbiából és Szíriából, hanem azért, mert szétverték azokat az államokat. Kívül is és belül is, és ebben az európai nagyhatalmak is vaskosan benne voltak, meg a NATO és benne így mi is. Az, hogy miért éppen most, az egy összetett probléma. Egyszerre változott meg a térségben sok alapvető körülmény. A frontvonalak mentén súlyos harcok voltak, a hátország azonban viszonylag békés volt mindkét oldalon. Ez tavaly nyáron teljesen megváltozott azzal, hogy színre lépett a térségben az Iszlám Állam, a destabili- záció eszkalálódott, és ma éppen remény sincs a lenyugvásra. Közben az ENSZ nehezebb helyzetben van a menekülők ellátását illetően, romlik az ellátás, és a menekülés terhei kezdenek elviselhetetlenül nagyok lenni a valódi frontországokban. Közben minden köztes állam csak passzolgatja őket, és nem kínál komolyan vehető meg- kapaszkodási lehetőséget.- Azt egy ideje halljuk a hírekben, hogy a szír menekülteket másként fogadja Európa, mint a többi mig- ránst. Lehet azt pontosan tudni, hogy nagy tömegben honnan és miért jönnek most emberek?- Nemcsak Szíria és Líbia, az egész térség szétesett, egy politikai erőszakhullám kumulálódását érzékeljük. Irakban mára már 650 ezer civil halt meg az elképesztően téves iraki háború nyomán, Afganisztánban a 80-as évek óta háború van, felnőtt egy egész generáció úgy, hogy egy napot sem töltött békében. Mondok egy stabilabb országot, Egyiptom. Ott egy rendőr haláláért 524 embert lehetett halálra ítélni, azaz ezek a társadalmak brutalizáltak. És akkor ott van még Afrika, onnan is jönnek Európába, ahol olyan nyílt harc folyik az erőforrásokért, amelyben az emberi élet nem tényező. Arundhati Roy indiai írónővel értek egyet, aki úgy fogalmazott, hogy ezekben az országokban csak a béke rettenete és a háború borzalma között lehet választani.- Halljuk, hogy a szomszédos országok tehetetlenül nézik, ami történik, hogy a gazdag olajországok bezzeg nem fogadják be a testvéreiket.- Ezek esztelenségek. Szaúd- Arábia volt a háború kirobbantója, és azóta is rendszeresen beavatkozik az érdeke szerint, egyeduralkodó akar lenni a térségben. Brutális, embertelen migrációs rendszereket működtet. Bocsánatot kérek, de egy kicsit sarkítva ez olyan, mintha az ’56-os események idején arra csodálkoztunk volna rá, hogy miért nem a Szovjetunióba menekülnek a magyarok.- A kvótarendszer ön szerint jó megoldás és hosszú távon megfelelő?- Egységes, közös és harmonizált lépésekre van szükség, ez biztos, és nem lehet a nemzeteket magára hagyni. Az uniós tagállamok a hasznokat akarják növelni (az általuk preferált munkavállalókat hívják), miközben a problémákat le akarják rázni. A két szinten, nemzeti és EU- szinten működő intézményrendszer ebben megbénul, és a legkisebb közös negatívumban fog megegyezni.- Ha migrációkutatókra lenne bízva, hogy oldják meg ezt a helyzetet, mit tennének?- Van használható, jó megoldás, nem is kell kitalálni, hiszen van sok formát ismerő rendszer. Ennek bizonyos elemeit ma is használjuk, de talán nem használunk minden elemet elég jól és megfelelő arányban. A legfontosabb, hogy valamilyen formában az uniós államok és a menekültek megtalálják a modus vivendit. A menekültjog például ismeri a kollektív időszakos védelem fogalmát, és ezt a meglévő egyéni formák mellett jobban lehetne hasznosítani. A menekültekkel együttműködve, tisztességes tájékoztatással, az „ajánlatok” okos megfogalmazásával, folyamatos kommunikációval könnyebben menne minden, és nagyon hasznos időket nyernének az államok és a menekültek is. Fontos lenne közös uniós pénzből támogatni a frontországokat, a migrációs útvonal mentén megfelelő megtelepedési lehetőségeket adni, Európán belül olyan helyzetet teremteni, hogy biztos körülmények közé érkezzenek azok, akiket befogadunk, aki pedig nem menekült, azt megint csak ajánlatok megtételével haza kellene szállítani. Ez sok munkával jár és sok pénzbe kerül, de e nélkül sokkal nagyobb problémákat állítunk elő. Itt nincs helye az álvitáknak.- Csak a hatalmas tömeg miatt van így, vagy egyébként sem bánunk jól a menekültekkel?- Volt már több példa is arra, hogy nagyon jól teljesítettünk hasonló helyzetekben. 1994-1995- ben, a délszláv válság idején 50 ezer embert fogadott be Magyarország, köztük rengeteg muszlimot, és professzionálisan megoldotta a feladatát. A keletnémetek annak idején ugyanígy illegálisan maradtak hazánkban, még azt sem mondanám, hogy a mögöttes okok között nem voltak gazdasági megfontolások is, amikor elindultak, mégis napok alatt megoldották, hogy 35 ezer emberről gondoskodni lehessen. Tény, hogy 2015 januárja és májusa között az EU külső határai közül Magyarországon történt a legtöbb illegális határátlépés, és ez nagy feladat, de főként akarat kérdése lenne a megoldás.- Van, aki azt mondja, Európa halála az iszlamizáció, a multikulturalitás, van, aki meg azt mondja, migránsok nélkül pusztul el a jóléti Európa.- Az integráció kulcskérdés, és meg kell érteni, hogy az integráció problémái nem egyes csoportokhoz kötődnek etnikai, vallási vagy kulturális módon, hanem társadalmi helyzethez köthetők. A szakmai tapasztalat azt mutatja, hogy minél korábban kap intézményes segítséget egy migráns, annál nagyobb az esélye a sikeres integrációnak. Ahogy az is tapasztalat, hogy ahol a munkaerő- piac nem jól működik, ott a migrációs csoportok könnyebben tolódnak el a diaszpóra és a bezárkózás irányába, és nagyobb esély- lyel kriminalizálódnak. Az egészen biztos, hogy a jövőre vonatkozóan arra kell készülnünk, hogy meg fognak változni a belső arányok, és ez hatással lesz a társadalmi rendre. Az azonban alapvető tudati probléma, ha azt gondoljuk, a multikulturalitás elkerülhető, és ez valami Európától idegen folyamat Száz évvel ezelőtt sokkal színesebb volt ilyen szempontból. Magyarország is az volt, és ha ezt nem tudjuk elfogadni azzal a feltétellel, hogy át kell alakítani a társadalmi rendet és mind a letelepedők, mind pedig az itt élők helyzetét nem javítjuk egyszerre, akkor óriási veszteségeket fogunk el-. könyvelni.- Annak látja veszélyét, hogy a migráció Magyarországon belpolitikai téma lett, és a hazai politikusok szinte kizárólag az érzelmekre próbálnak hatni?- Korábban is előfordult - például a státus- és állampolgársági vita kapcsán -, hogy egy migrációs téma diszkriminatív, megvető módon jelent meg a közbeszédben. Ez, azontúl, hogy nem a lényegről szól, és úgy manipulál, hogy közben igaztalan állításokat is tartalmaz, nagyon rosszat tesz egy társadalommal, főleg azért veszélyes, mert a szakmai döntéseket és a cselekvési lehetőségeket is beszorítja. Nehezebb jól kezelni helyzeteket, ha például nem marad egyetlen olyan polgármester sem az országban, amelyik azt merné mondani, hogy náluk épülhetne egy tábor.- Németországban gyújtogatnak olyan szálláshelyeken, ahol migránsok vannak. Nálunk tiltakoznak a települések a befogadó állomások ellen. Mit gondol, főként mi mozgatja, hogy Európa-szerte erősödik az idegenkedés?- Számos tényező játszik szerepet az európai országok többségére jellemző, részben idegenellenes attitűdben. A gazdag országok migrációs politikájának a lényege ez a kettősség, hogy össze tudja-e szedni a megfelelő embereket, a megfelelő szakmastruktúrában, és közben le tudja-e nyugtatni a helyi közvéleményt. A legnagyobb ellenállás ugyanis mindenhol abból van, hogy az emberek féltik a megélhetésüket. Másrészt felsőbbrendűségi pozícióból gondolkodunk a világról. Ez óriási hiba, mert innentől kezdve ha jönnek emberek a világ különböző részeiről, akkor azt gondolják, ezek pomogácsok: furcsa szörnyek, mert nincs iskolai képzés, ami arra vonatkozna, hogy tessék elgondolkozni Szíriáról, Líbiáról vagy Afganisztánról olyan szinten, mint ahogy elgondolkozunk európai államokról. Szíria lehet Magyarország és Magyarország lehet Szíria.- Ön biztosan más szemmel is nézi ezt a krízist, mint egy átlagember. Hogyan viszonyul, mennyire érinti meg, hogy a hétköznapokban, élesben és tevékenyen lehet benne abban, amit régóta kutat?- A vándorlással kapcsolatos intenzív személyes tapasztalataim korábban is voltak. A keletnémet vándorlás idején is értek életre szóló élmények, de volt egy Erdéllyel kapcsolatos kutatásunk is, ami erről szólt. Ezekből tudtam, hogy a vándorlás egy nagyon sérülékeny állapot, trauma, amiben a kiszolgáltatottság, a kétségbeesettség nagyon mély tud lenni még háborús élmény nélkül is. Múlt hét végén ott voltam hajnalban, amikor négyezer ember buszra szállt a Keletinél. Az ottani feszült helyzetben ez a vándorlási dráma rajtam is átment minden emberi érzelmével. Például a menekültek először nem is mertek felszállni a buszokra, mert nem hitték el, hogy nem fogják becsapni őket, és újból nem Bicskén kötnek majd ki. Kérték, segítsek kideríteni, hova mennek a buszok. Felmentem egy sofőrhöz, és óvatosan érdeklődtem, milyen hosszú lesz az út. Azt válaszolta, nem nekem, nekik volt hosszú, aztán mély együttérzéssel beszélgettünk ott hajnalban. Ilyen helyzetekben egyetlen ember jó szándékú, türelmes hozzáállásán is szó szerint sorsok múlhatnak, és ilyenkor valóban átérezzük, hogy emberi drámák zajlanak. Mindenkinek csak tanácsolni tudom, hogy ne féljen a menekülőtől, menjen inkább közel, segítsen. Meg fogja őket forgatni.- Sokféle ötlet és már módszer is van - az újsághirdetésektől a kerítésekig -, hogyan lehetne elijeszteni ezeket az embereket attól, hogy elinduljanak Európába. Ön szerint meg lehet őket állítani?- Ezek nem használható módszerek. A tünetek kezelésére sem jók, egyenesen ellentétesek a céllal. Az arab térséget kellene stabilizálni, akkor majd kevesebb ember fog hajóra szállni. A válság mélyebb okait, a gócpontjait kellene kezelni, másként ez nem tud rendeződni. A romok közül pacifista klubtagok ritkán jönnek elő. Ugyanakkor az emberek nem akarnak nagy tömegben mindenáron elindulni a lakóhelyükről, mert ezer szállal kötődnek oda, csak a nyugalmat biztosítani kell számukra. щшшшшшшшшш/шяшшж .. Melegh Attila 1963-BAN született Pécsen, szociológus, közgazdász. 1987-BEN végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen pénzügy, szociológia szakon. 2002-BEN szerzett PhD-fokoza- tot a Debreceni Egyetemen történészként. 1992-1995-BEN az MTA Szociológia Intézet tudományos segédmunkatársa volt. 1997-TÓL a Központi Statisztikai Hivatal Népességkutató Intézetének tudómé- 4\v \ф, nyos főműn- 1 1 katársa volt. ЩШ 2009-TÖL a Bu- ™ ) dapesti Corvinus / Egyetem docense. 2009 ÓTA főiskolai tanár a Tömöri Pál Főiskolán. FŐ KUTATÁSI TÉMÁJA a migráció, népesedési diskurzusok, fejlődés hierarchia képezetek ma, illetve a 20. században.
