Új Néplap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-08 / 185. szám
2015. AUGUSZTUS 8., SZOMBAT KÖRKÉP 15 Megtévesztésig hasonlít az amerikai filmsztárra Az egri Bronson most tatár harcos A minap feltett nekem egy ismerősöm egy kérdést: „Tudtad, hogy Egerben él egy Charles Bronson?” Azonnal felkeltette az érdeklődésemet, és lázas kutatásba kezdtem. Bronzit - ahogyan mindenki szólítja -, az egri várban találtam meg. Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu EGER Egy régebbi típusú, sötét színű autó gördült be a várba az egyik délután, amelynek volánjánál Kovács Róbert Bronzi ült, aki megtévesztésig hasonlít a híres színészre, Charles Bronsonra. Jól látható, hogy a férfi nagyon odafigyel megjelenésére: nem felejti a jellegzetes kalapot, a bajusza formára van nyírva, és a mimikája, testbeszéde is hajaz az „eredetire.” A vár éttermének - amihez, mint megtudjuk, neki is van némi köze - teraszán minden szempár rá sze- geződik. Megkérdezi, hogy a bőrkabátját és a pisztolytartóját felvegye-e, de a kánikulára való tekintettel erről lebeszélem. Mint mondja, most is épp’ egy forgatásról jön, / mert mióta újra Egerben él, csatlakozott a vár hagyományőrző ihez, és a csa- M ban ő alakítja a tatár harcost. Testhezálló szerep, mit ne mondjak, főleg annak tudatában, hogy az igazi Charles Bronson apai ágon lipek tatároktól származott.- Mire vagy kíváncsi? Mit meséljek? - kérdezte tőlem Bronzi, ám én ekkor az elképedéstől csak annyit tudtam kinyögni, hogy talán kezdjük az elején.- Még Szilvásváradon dolgoztam lovászként, mikor mondogatták nekem, hogy nagyon hasonlítok Bronsonra, akkor ragadt rám . ez a név is, hogy Bronzi - idézte fel.- Addig-addig mondogatták, hogy kezdenem kellene valamit ezzel az adottsággal, hogy 1994-ben kiutaztam az Ame rikai Egyesült Államokba, hátha felfigyelnek rám. New Yorkban éltem 8 hónapig, aztán hazajöttem, akkor még nem jártam sikerrel. Egy barátom segítségével az interneten elkezdtünk kutakodni olyan szóra- kozt'atóparkok után Európában, ahol például westerns- howban szerepelhetnék. Találtunk egy helyet Spanyol- országban, Barcelona mellett, ez volt a Port Aventura. Rengeteg jelentkezést küldtem oda e-mailben, de sosem jött válasz, majd 2003-ban gondoltam egyet, felszálltam egy buszra, és elutaztam Spanyolországba úgy, hogy még azt sem tudtam, hol lesz a szállásom. A szerencse több alkalommal mellém Sár pat mmmw mm .--.fi 9ik Találkozás az egri Charles Bronsonnal, Kovács Róbert Bronzi rengeteg hasznát vette élete során annak,__ hogy hasonlít a filmsztárra. Engedjük hát el! Szomszéd Eszter eszter.szomszed@mediaworks.hu gődött, de hogy bejuthassak a parkba, hosszasan próbálkoztam. Négy napon keresztül mindig befizettem az elég borsos árú jegyet, amikor egyszer egy ott dolgozó fickó - akit most már barátomnak mondhatok - odajött, és mondta, hogy „Te meg úgy nézel ki, mint Charles Bronson!” így alakult, hogy 2004 márciusától négy éven keresztül én voltam ott a seriff. Nagyon élveztem azt az időszakot, de a válság ott is éreztette hatását, 2008-ban már nem kaptam szerződést. Ám akkor ismét bebizonyosodott, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem: elkerültem a Kanári-szigetekre egy ismerős házaspárhoz, akiknek a mini állatkertjében dolgoztam, közben több lehetőség is megtalált, így jártam Angliában is, filmekben, reklámokban szerepeltem, majd 2 010 - ben visszavet- tek a spaM egvan az az ember, akinek te kellesz, és az is, aki neked kell - mondta beszélgetésünkkor Kovács Róbert Bronzi, s e mondata azóta is visszhangzik a fülemben. Ő ezt arra értette, hogy élete során mindig megtalálta az az ember, aki segíteni tudta, hogy boldoguljon. Ilyen volt egy hölgy egy spanyol utazási irodában, aki munkát talált neki, hogy fizetni tudja szállását. Aztán a Port Aventura parkban felismerték a benne rejlő lehetőségeket. Majd, mikor a gazdasági válság miatt elküldték, pár nappal később csörgött a telefonja, és egy házaspár - akikkel még a parkban találkozott hívták: hogy szükségük lenne a munkájára a Kanári-szigeteken. Nem gondolkozott, hajóra szállt, és ismét kapott egy esélyt a boldogulásra. Mikor erre azt mondtam neki, hogy ő lehetne az illusztráció az életművész szónál a szótárban, azt válaszolta: csak élt a felkínálkozó lehetőségekkel. Talán ezt kellene nekünk is megtanulnunk, ami Bronzinak már a zsigereiben van: meglátni a lehetőségeket, és élni velük, nem várni addig, amíg késő lesz. Stresszelünk, belemenekülünk a munkába, és mindezt azzal magyarázzuk, hogy meg akarjuk teremteni a boldog jövőnk feltételeit. Ám eközben elmúlik az élet. Talán ez a mai ember legnagyobb problémája - s ez Buddha tanítása is hogy azt hisszük, van időnk, s magyarázzuk a bizonyítványunk, miért vagyunk még mindig ugyanabban a folyóban. Engedjük hát el, ami nem tesz boldoggá, és lássuk meg a lehetőséget minden napban, hiszen - és ezt értse mindenki úgy, ahogy akarja - megvan az az ember, akinek mi kellünk, és az is, aki nekünk kell. Azt hisszük, hogy van időnk, magyarázzuk a bizonyítványunk nyol szórakoztató központba, ahonnan idén februárban tértem újra haza. Azóta már hívtak Kaliforniába, szintén egy filmforgatásra. Azt hiszem, nem hagyom ki. Az az én hitvallásom: megvan az az ember, akinek te kellesz, és aki neked kell - összegzett Bronzi, aki - ha hiszik, ha nem - idén augusztusban tölti be a 60. életévét. Tervezi: ellátogat Bronson sírjához- Az egri vár nekem most a csend szigete, örülök, mert jó társaságba keveredtem - mesélte Bronzi, aki ezen kívül egy építőipari vállalkozásban dolgozik. - Nemrég a gyulai várjátékokon léptünk fel, íjászversenyen is jártam. Időközben azzal is foglalkozom már. de ha sikerül összehozni ezt a kaliforniai filmforgatást, akkor azt tervezem, hogy elmegyek majd Hollywoodba a Walk of Fame-re. megkeresem Charles Bronson csillagát. Ha lehetőségem lesz rá, Bronson \ sírhelyéhez is szeretnék majd elmenni, hogy le- rójam kegyeletemet, ik és kifejezzem há- . \ Iámat felé. Halás 1 % vagyok neki, hill. szén hiába váll laszt el bennün- ? két egy óceán es jónéhány évtized egymástól, mégis egy különös véletlen foly- f tán segítette az élete- / met. egyengette a karrieremet, noha nem is tudott róla - mondta Kovács Róbert, az egri Bronson. Mészároséknál fontos szerepet tölt be az Uj Néplap, reggelente szinte egymás kezéből veszik ki a lapot Az unokák is örülhetnek majd a nyereménynek TÓSZEG Szerencse érte Mészáros Jánost és feleségét. Lapcsoportunk „A havi bevásárlást mi áll- juk" elnevezésű nyereményjátékán ugyanis 15 ezer forintos vásárlási utalványt nyertek, melyet - lánya kíséretében - Mészáros Jánosné vett át szerkesztőségünkben.- Nagyon szeretjük az újságot, le nem mondanánk róla! Majdnem „verekszünk” érte a férjemmel reggelenként! - árulta el a boldog nyertes. - Két éve vagyunk előfizetők, de előtte is olvastuk a lapot, mindennap megvettük. A lányom beszélt rá, hogy fizessem elő, mivel így nem kerül annyiba. Valójában nem is olvasunk más újságot, hiszen ebben is benne van minden. Színes, változatos lap. Reggelente fél hétre megyek a lányomékhoz vigyázni az unokákra, olyankor már a postaládában van. A férjem sokszor halkan kilopódzik és kiveszi’, megelőzve engem. Aztán persze csak áthozza, ha kiolvasta. Az a szokásunk, hogy először a főcímeket olvassuk el, utána a nap folyamán, amikor ráérünk, többször is elővesszük. Általában minden betűt elolvasunk. Nagyon tetszik a megújult a lap, így a kinézete is szebb, jobb kivitelű, könnyebben áttekinthető lett. A sportot nagyon szeretem, ez az első, amit megnézek az újságban, főleg, ha megkezdődnek a bajnokságok. FociraMészáros Jánosné (balra) Kovács Berta kolléganőnktől vette át a nyereményt jongó vagyok, az egyik fiam itt focizik a tószegi csapatban, kijárok a meccseire is. És Fradi szurkoló vagyok. Tetszenek a játékok is az újságban. Gyűjtöttük mi is a szavazólapot a Legszuperebb osztály versenyre a gyerekeknek; az egyik unoka most megy ötödikbe, a másik nyolcadikba, ide járnak Tószegre. Van még másik két unokám is, ők még kicsik, egy- és háromévesek. Nagyon boldog nagymama vagyok! Mint mondta, férjének a horgászat a hobbija. Most is épp többnapos horgászkirándulásra utazott Kiskörére, ezért nem tudta elkísérni feleségét a nyeremény átvételére. De gyakran áztatja a damilt a tószegi horgásztóban is, és nem egyszer az Új Néplapot is magával viszi, hogy legyen mit lapozgatnia, míg a kapásra vár. Nemcsak lapunkhoz, de egymáshoz is hűségesek: idén május 24-én ünnepelték 40. házassági évfordulójukat.- A nyereményt az unokákra fogjuk költeni, nagy segítség ez az összeg az iskolakezdés előtt - mondta az asszony. - Az augusztus egyébként igen mozgalmas nálunk, sok a kiadás: elsején Bálint unokám első szülinapját tartottuk, 4-én a 14 éves Dominik névnapját, férjem 12-én tölti a 64- et, menyem 21-én a 40-et, 22-én anyukámék ünnepük házassági évfordulójukat, de aznap lesz a kisunokám keresztelője is. к. B.
