Új Néplap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-07 / 184. szám

14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. AUGUSZTUS 7., PÉNTEK Együtt, de mégis külön élve a szülőkkel Ahol jól megfér a három nemzedék Manapság ritkán él több nem­zedék egy fedél alatt. A jászfel- sőszentgyörgyi Hármastanyán ezzel szemben három család­ban tízen laknak egymás szo­ros közelségében. Kis József a feleségével, Szabó Zsuzsan­nával, és két fiuk a családjával. Az őstermelő gazda mellett van közöttük kamionszerelő, főis­kolai tanársegéd, ügyvezető igazgató, tanulmányi előadó és persze a két fiúból és két leány­ból álló legkisebb nemzedék. Szathmáry István Kunhalom.1950 @gmail.com JÁSZFELSŐSZENTGYORGY Azt mond­ják, olyan távol érdemes lakni az ősöktől, hogy csak biciklivel jö­hessenek látogatóba - mondja né­mi derültséggel Kis Róbert, a por­ta egyik végén álló ház gazdája. - Én is így voltam vele. Tíz évig Budapesten laktunk a feleségem­mel, Kis Andrási Nauzival, egye­dül a testvérem élt az apámékkal szomszédos házban, az újjáépített ősi tanyán. Aztán láttuk, hogy kö­zös portán is lehet egymást békén hagyva, de szükség esetén a másikra támaszkod­va élni. Mivel élt bennem a vágy a szülőföld után, így mi is a por­tán építettünk házat és hazaköltö­zünk. Szerencsére részben innen is tudom vezetni azt az informati­kai céget, aminek egyik felépítője és társtulajdonosa vagyok. A fele­ségem meg, aki az egyik egyete­men dolgozott most itthon van a kicsivel - mutat a mellettünk ját­szó jókedvű kislányra. Az is kide­rült, hogy a tanyasi otthon nem csak lakás, munkahely, hanem konditerem is egyben.- Nekem a mezőgazdasági mun­ka adja a szükséges fizikai erőnlé­tet - mondja Róbert. - Bár anya­gi hasznom nincs belőle, rendsze­resen segítek édesapáméknak a betakarításban, mert a szüret he­lyett ez lépett elő családi ünneppé. Elköszönve átballagunk a mind­három portán szolgáló puli kísére­tében a túlfélre, ahol az ősi tanyát váltó új épület előtt vár bennün­ket Kis József kamionszerelő, fele­sége, Kisné dr. Bernhard Renáta, a jászberényi főiskola tanársegédje, meg a két fiúból és egy kislányból álló legfiatalabb nemzedék.- A mi életformánknak annyi a hátránya, hogy többet kell autózni, mert a gyerekek Jászbe­Egy természetes életforma Soha nem voltunk anyagiasak, annyi van. ami kell. Ügy szeret­nék tovább élni, ahogy eddig, úgy látni a jövőt, ahogy megter­vezzük. A gyerekek szépen nö­vekednek, a szülők egészsége­sek, szeretjük, amint csinálunk. rényben tanulnak, sportolnak, de ez eltörpül a nyugalom, az egész­séges környezet, meg a szabad­ság mellett - biztosít róla az if­jabb Kis József, aki némi föld mű­velése mellett kamionszerelőként keresi a kenyerét. - így érzem jól magam, és már Botond, a nagyob­bik fiam is azt tervezi, mellettünk alapít majd családot, van elég hely a portán. Kiderült, mások is szeretnek itt lenni, nyaranta a fiúk barátai is kijárnak a tanyára, sokszor itt is alszanak. A háziasszony, aki há­zasságával tudatosan vállalta ezt a számára korábban ismeretlen életformát, szintén innen jár be ta­nítani a jászberényi főiskolára. Tő­lük is megkérdeztem, milyen ér­zés a régi nagycsalád szerint élni.- Néhányan csodálják a falu­Annak örülnénk, ha gyerekeink hozzánk hasonlóan azt az élet­formát éljék, azt a hivatást mű­veljék majd, amiben szintén örö­müket lelik - összegezték a Hár­mastanya lakói életük legfonto­sabb célkitűzéseit. ban, de el is ismerik az egymás­hoz való ragaszkodásunkat. Mi pedig nem érezzük, hogy zavar­nánk egymást. Reggel munka előtt átmegyek apuékhoz, megné­zem őket, aztán mindenki teszi a dolgát, jobbára hétvégén jövünk össze velük is, meg Robiékkal is. Ehhez kell egy meleg családi lég­kör, meg a szülők sem azok a rá- akaszkodós fajták - biztosít róla ifjabb József.- Nekünk is így jó - mondja idő­sebb Kis József, aki közben felesé­gével együtt szintén mellénk te­lepszik. - Látjuk őket, nap, mint nap, és az unokákkal is nagyon jó a viszonyunk, mert nekik a több nemzedékes család a megszokott. *am r 51 Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja ■ IH Иг van? írja meg problémáját, kérdéseit, pPfe hogy Kövesdy Zsolt atya, Kunszentmárton \ j plébánosa Önnek is segíthessen megtalálni mgf a kiutat! к______________ E-mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. __________________________________________. Zsolt atya! Amióta a férjem meghalt, a fiam­mal, menyemmel és az unokáim­mal élek együtt, igaz, külön ház­részben. Csuda egy ember a me­nyem, az unokáimat alig enge­di közel hozzám. A kislányok szó szerint mellettem laknak, de alig látom őket. Mondván, a mamát ne zavarjátok, a mamának kü­lön élete van, a mamának fáj a lába.... a menyem mindig kitalál valamit, a kislányok miért nem jö­hetnek át hozzám. Én meg hiá­ba mondom, hogy nem zavarnak, jöjjenek csak nyugodtan, az any­juk mindig keresztbe tesz. Ez az ő életük, de ennyire ki kell rekesz- teni belőle engem? A fiam persze a feleségét védi, még szép... Mit kellene tennem? Marika Kedves Marika! Sok családban gond, hogy a meny féltékeny a férje anyjára, és le­választja a mamit. A kirekesztés válasz az Öntől való fel nem dol­gozott félelemre. Ön a bölcses­ség korában van, amikor felme­rül bennünk a fontosság kérdése, és a magány félelme. Vegye ész­re, hogy csak az unokák érdekel­nék Önt, pedig ők a „volt-fia” és az „új-lánya” (menye) szerelmé­nek gyümölcsei. A nagymami sze­repét kell kitalálniuk a családban közösen, beszéljék meg az „új-lá­nyával” és a „volt-fiával”, mint fel­nőtt a felnőttel, hármasban, egy­mással szembeni igényeiket és el­várásaikat. Legyen alkalmazkodó és türelmes! Hogyan, mikor kér­je fel őket erre a „táncra”, hogy kölcsönösen ne hajtsák magukat kudarcba? Érzékeny és kritikus téma, mert a fia felesége Önhöz hasonlít, és „két dudás egy csár­dában”... Ágyazza meg a problé­mát azzal, hogy egyszer, amikor alkalmas, szeretné megkérdezni: „szerintetek hogyan lehetnék én jó nagyi a ti családotokban?” Ne sürgesse őket, várja ki, amíg visz- szatérnek a kérdésre. Ha érzelmi­leg és érettségben készek erre, nem fogják figyelmen kívül hagy­ni, mert nekik is szükségük van az Ön bölcs szeretetére. Ne lepőd­jön meg, ha az egyeztetés fel nem dolgozott problémákat hoz elő, és nem csak az unokákról.szől... Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! Fodrász szeretne lenni A 19 esztendős Héja Rebeka nemrég érettségizett a szolnoki Magiszter Alapít­ványi Iskolában. A szandaszőlősi lány fod­rász szeretne majd lenni, hobbija pedig a műkörömépítés. та £ А НЕТ LÁNYA A HÉT KÉRDÉSÉ Önnek melyik a kedvenc állata? Ő szintén szólva igen fur­csa a helyzetem, hiszen bár érdekesebbnél érde­kesebb állatok között töltöm a napjaimat, igazgatóként nem te­hetem meg, hogy egyetlen fajta legyen a kedvencem és sajnos időm sincs rájuk a mindennapi szervezési feladatok miatt. Ennek ellenére az új „szer­zeményeket” mindig megcso­dálom és ilyenkor különösen irigylem a gondozóikat, akik na­pi kapcsolatban vannak velük. Kis állatkertként nyilván tisz­tában vagyunk a korlátáink­kal, egy ekkora intézményben természetes, hogy sosem lesz mondjuk elefántunk vagy zsi­ráfunk, mi kisebb léptékek­ben gondolkozunk. Mégis pró­bálunk időről időre különle­ges állatokat beszerezni, ame­lyek nem csak a látogatóknak, de nekünk is nagy örömet okoz­nak. Emlékszem például az el­ső karmos majmokra, őket na­pokig, hetekig nézegettem én is csakúgy, mint Keát, vagy éppen a gyűrüsfarkú makikat. Összes­ségében azonban igazgatóként sajnos jóval ritkábban van alkal­mam az állatkert lakói között töl­teni az időmet, mint szeretném. Azért én is tartok állatokat, jórészt halakat. Négy akváriu­mom van otthon, egyben garné- lák élnek. Emellett díszmadara­Fercsik Péter, a Jászberényi Állatkert vezetője kát tenyésztek, elsősorban pinty­féléket. A családtagjaimnak van­nak négylábú kedvencei is, két kutya és egy görény szórakoztat bennünket. Utóbbit persze nem árt távol tartani a madaraimtól... Az akvartisztika szeretete egyébként még gyermekkorom­ból ered. Sokáig kérleltem a szü­léimét, mint minden gyerek én is szerettem volna állatot, ők azon­ban tiltakoztak, annak ellenére, hogy falun nőttem fel, így házi­állataink természetesen voltak. Aztán végül legalább azt meg­engedték, hogy halakat tartsak. Emlékszem, az első guppikat Bu­dapesten vásároltam, egy tarisz­nyában szállítottam haza őket és nagyon büszke voltam rájuk. Egy portán három nemzedék él együtt szeretetben és békességben

Next

/
Thumbnails
Contents