Új Néplap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-28 / 201. szám
2015. AUGUSZTUS 28., PÉNTEK 14. CSALÁDI KINCSESTÁR A mama, papa helyett franciakulcs és betonkeverő Gyorsan megszerették a lelkészházaspárt mutatót, a gyógyszerek m e 1 A Karcagi Református Egyház- község lelkész-elnöke, Koncz Tibor és felesége, Konczné Le- hoczky Krisztina lelkész tizenkét éve szolgál a Nagykunság fővárosában. A kunok befogadták őket, szeretettel veszi körül őket a gyülekezet és a városlakók is. Daróczi Erzsébet erzsebet.daroczi@partner.mediaworks.hu KARCAG Koncz Tiborék Karcagra érkezésük előtt két másik gyülekezetben szolgálva tapasztalták meg, hogy a „két dudás” jól megférhet egymással, ha jól osztják meg a feladatokat. A lelkészférj főként a nagy karcagi református gyülekezet intézményeinek a működtetését, a hivatal vezetését tartja a legfontosabb feladatának. A lelkészasszony pedig többek között a hitoktatásért felel, a nőszövetséget vezeti, így a szeretetszolgálat szervezés egésze az ő kezében összpontosul. Hogyan ismerkedtek meg? - adódik a kérdés, melyre a férj rögtön válaszol is.- Miután mindketten családi indíttatásra választottuk a lelké- szi hivatást, Debrecenbe jelentkeztünk. A Teológián láttam meg először Krisztinát, s rögtön megtetszett a szép kedves, bájos leányzó, akiről hamar kiderült, van humora is. Azt gondolom, én választottam először, bár azt mondják, mindig a nő választ - mondja mosolyogva Tibor. Felesége nem kommentálja az elmondottakat, csak bólogat. A házaspárnak két gyermeke van, Dávid és Tibor. Bár van köztük két év, nem köny- nyű őket megkülönböztetni.- Ha egyforma inget, ruhát vesznek fel, van, amikor ismerősöknek sem sikerül őket megkülönböztetni - árulja el mosolyogva édesanyjuk. A szülők nagyon büszkék fiaikra, s van is miért. Mindketten végig jeles, vagy kitűnő bizonyítványnyal örvendeztették meg őket. Dávid most kezdi a harmadik évet az orvosi egyetemen, míg Tibor most érettségizett a Karcagi Nagykun Református Gimnáziumban, és megy bátyja után az orvosira Debrecenbe. Mindketten Karcag Város jó tanuló és jó sportoló díjának tulajdonosai. Kicsi koruktól sportolnak, előbb úsztak, majd a labdajátékok következtek. Különösen a kézilabdában teljesedtek ki, köszönhetően Major János tanár úrnak. Bár külsőre hasonlítanak egymásra, sok mindenben különböznek. Dávid hobbija az olvasás. Már kisgyermek- korában mindig elolvasta az összes használati útÉletritmusunk elég gyakran ellentétes az átlagemberével. lékhatásait. Mindet vissza tudta mondani. Jellemző, hogy az első két szava sem hétköznapi volt: nem a mama, papa, anya, apa, hanem a franciakulcs és a betonkeverő. Tibor inkább műszaki beállítottságú. Aprólékos munkával képes mindent szétszedni és megszerelni. Nagyon jó érzéke van a fotózáshoz, képei az egyházközség és az iskolák honlapján is megtalálhatók.- Szerintem nagyon jó testvérek vagyunk, bár kicsit a szó jó értelmében zsiványok, benne vagyunk minden ugratásban. Az öcsém mindig számíthat rám, ha tanulásról van szó, a ső- portban epdig köülcsönösen biz- tatajuk egynást - árulja el Dávid, akivel egyetért testvére is. A sportolás nem áll távol a szülőktől sem.- Sajnos én többet nézem a sportot, mint művelem, de a legnagyobb szurkolója vagyok a családom többi tagjának, különösen feleségemnek, aki egyre komolyabb futóteljesítménnyel rukkol elő. A kedvenc sportom az amerikai futball. Én kerékpározni szoktam, de külön utakon járok, hiszen míg Krisztina a ráérős, tekerős típus, én sokkal gyorsabban szeretek menni, így amikor kiA képén Konczne Lehoczky Krisztina, mellette férjeJH Koncz Tibor és fiaik, JMs Tibor és Dávid állnak lb? megy a futópályára futni, addig én kitekerek Berekfürdőbe és vissza - árulja el a férj.- Na de honnan jött a futás? - kérdezem Krisztinától.- Fiatalon versenyszerűen futottam, most úgy gondoltam, újra sportolni kellene, mert az fitten tartja az embert. Ehhez adott volt az erdei futópálya. Amikor bejelentettem, hogy futni fogok, férjem kicsit kétkedve fogadta. Látva azonban kitartásomat, eredményeimet, belátta tévedését. Már nem is tudnám elképzelni az életem futás nélkül - jelenti ki Krisztina.- Nagyon szeretünk közös kirándulásokat, túrákat szervezni. Bár nehéz összehozni a programokat, mert a mi életritmusunk gyakran ellentétes az átlagemberével, amikor a szabadságok, szünetek vannak másoknak, nekünk épp a legnagyobb ünnepeink vannak és a legtöbb szolgálat. Ez nehézzé teszi a lelkészgyerekek életét is, de a fiúk ezt elfogadták. Azt mindig közösen döntjük el hova megyünk, az én feladatom megtervezni az útvonalat - mondja a férj. Idén is így volt ez, jártunk Krakkóban, Balatonszárszón és Zalakaroson. A családi munkamegosztásról kiderül, a takarításból a porszívózás a férjé, a többi a főzéssel együtt a feleségé. A fiúk nagyon szeretik édesanyjuk palóc levesét, erdélyi piskótáját és rántott húsát, míg a férjnek a karcagi ferdinándi a kedvence, amit először itt kóstoltak, s Mdős asszonyoktól tanulja meg a receptjét Krisztina. Koncz Tiborék nagyon megszerették Karcagot. Egyetlen nehézségünk akadt, de úgy hallottuk más j „gyüttmen- teknek” is probléma volt kezdetben az utcanevek és he- I lyük megjegyzése árulja el a férj. r-----------------------m-----------------------------------------------------------------------------, Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya, Kunszentmárton s МГ*' plébánosa Önnek is segíthessen megtalálni Ww a kiutat! к______________ E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. _____________________________________________Л Zsolt atya! Arról beszélgettem múltkor a gyermekemmel, kell-e, érdemes-e mindig becsületesnek lenni. Szóba került egyebek között az adóbevallás és az adócsalás, a vonatjegy vásárlása és a bliccelés. Ön hogyan vélekedik erről? Mindig, minden körülmények között becsületesnek kell lennünk? Az állam is sok pénzt von el tőlünk, sokan próbálják meg ezt elkerülni. Ha tudjuk, hogy úgysem derülne ki, akkor is önként kell jelentkezni, hogy fizessünk mindenhol? Mire neveljem gyerekeimet? Az életrevalóságra? A balekságra? Sanyi, Mezőtúr Kedves Sándor! Ön édesapa a nyilvánosság előtt egy apahiányos világban, és azt teszi, amit az apáknak kell! A gyermeke úgy nő fel, ahogy öntől látja. A gyermekeink mindent ellesnek. Igaz a mondás, miszerint úgy élj, ahogy gondolkodsz, különben úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz. A kérdésében a társadalmi szabályrendszer, a közösségi lét problémái egyszerre jelennek meg a saját magunkkal való viszonyunkkal, az önteremtéssel. Saját maga előtt hiteles akar-e lenni? Önmagáról hoz döntést. A vonatra az ellenőr miatt vesz jegyet? Szerintem egy szolgáltatás árát fizeti ki. Az igazságosság azt jelenti, hogy megadom, ami neki jár. A mértékében lehet vita, ha soknak tartja, ne vegye igénybe. A közterhek esetében a közösségi felelősség- vállalás a kérdés. Ön tagja egy nemzetnek, és ez a nemzet mint nagy közösség felvállal nagy feladatokat, amit a tagok adója finanszíroz. Mondjon véleményt a szavazásnál, csatlakozzon olyan csapathoz, akik hitelesek önnek, és képviseljék együtt nézeteiket. A magas adóknak oka van, amihez, bevallom, nem értek. De tudom, hogy ezek nélkül nem működne a társadalom, és a véleményem kifejezésére ott a szavazó- fülke. A helyes utat keresi, és szeretné azt megmutatni gyermekeinek. Ez az édesapák hivatása, megtanítani élni őket, miközben önmagát is keresi. Ossza meg velük a félelmeit és bizonytalanságát is, ez épp az erő jele! A Fegyverneken élő, idén tavasszal Kisújon érettségizett Réti Éva ősztől a szegedi rendészeti szakközépiskolában folytatja tanulmányait. A citerázni és rajzolni is imádó tizenkilenc éves lány rendőr szeretne lenni. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! Citerázik és rajzol A HÉT KÉRDÉSE Hogyan készül az iskolakezdésre? A z elmúlt néhány napban kezdtünk el komolyabban készülődni az iskolára. A nagylányom, Polla idén érettségizik. Nneki a pályaválasztás mellett a szalagavató, illetve a ballagás lesz ebben az évben a legfontosabb, emellett jogosítvány t szeretne. A kicsi még az általános iskola harmadik osztályát kezdi, így bőven van vásárol- nivalónk. Füzeteket, tanszereket vettünk, pénteken pedig a tankönyvekért kell bemennünk az iskolába. Ezt követi a számomra legkevésbé kedvelt munkafázis, a csomagolás. Mindent átlátszó fóliába kell ugyanis bekötni, nekem pedig mostanáig nem sikerült rájönni, hogyan lehet ezt igazán jól csinálni... A lányok egyébként egyelőre nem igazán várják az iskolát, többek között azért sem, mert újra korán kell felkelniük a nyári szabadság után. Bevallom, ez nekem is elég nehezemre esik, ezért mostanában „tréningezünk”. Próbálom őket esténként egyre korábban ágyba parancsolni, hogy reggelenként időben fel tudjunk kelni. Egyelőre nyolc óránál tartunk, még van néhány napunk, hogy a számomra esedékes reggel hat órát, nekik pedig a fél hetes éb- resztési időt elérjük. A szeptember 1-jei iskolakezdés egyébként nemcsak a gyeLugosi Claudia, a szolnoki Szigligeti Színház színésznője rekeknek, hanem bizonyos értelemben nekem is a vakáció végét jelenti, hiszen ezen a napon lesz a színházi évadnyitó is Szolnokon. Bár ezt követően én még kapok ajándékba néhány hetet, ugyanis csak 20-a után kell próbálnom. Ezekben a napokban legalább tudok még segíteni egy kicsit a lányoknak, hogy visszarázódjanak az iskolai rendbe, illetve én is át tudom nézni a szerepeimet. Érdekes, én annak idején épp a kötöttséget, a sok tanulást nem szerettem az iskolában. Akkor még nem gondoltam, hogy szinte egész életemben tanulni fogok, mindig újabb és újabb szerepeket. SZ. ZS.
