Új Néplap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-26 / 199. szám

2015. AUGUSZTUS 26., SZERDA A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL Amikor csak tehetik, nyáron is együtt vannak JÁSZKUNSÁG A Nyugdíjasok Or­szágos Szövetsége év elején újra kiírta az országos jelle­gű nyugdíjas kulturális ren­dezvények műfajonkénti ide­jét, helyszíneit, feltételeit. Las­san a finiséhez közeledik a fel­készülés, több kategóriában az országos döntőket megelőző regionális elődöntők zajlanak. Megyénk több éve közremű­ködik az Észak-Alföldi Nyug­díjas Szövetségben. Az álta­luk szervezett, három megyét Megismerhettük a Művésztelep, a Tabán jellemző adatait, régmúltját és jelenét, kötődé­sünket a törökverő Dobó Istvánhoz. megmozgató versmondó-, illet­ve népdal- és nótaelődöntőkön indítottunk résztvevőket. Az országos döntők me­zőnyébe jutott legjobbja­ink. Versmondó kategóriá­ban: Baranyi Zsuzsanna, Sza- jol - Szegfű Vasutas nyugdí­jas klub, népdal kategóriában: Császár Anna, Tiszaföldvár - Táncosok Nyugdíjas Baráti Egyesület. Szereplésükhöz, si­kerükhöz gratulálunk, továb­bi eredményes megméretteté­seikhez erőt és egészséget kí­vánunk. Egyesületünk huszonhat éves hagyománya az „Idősek Népfőiskolája” elnevezésű, a tagságunkat megszervező Dé­nes Pál népművelő által meg­álmodott ismeretnövelő kur­zusok indítása. Ennek kere­tében szerveztük meg a vá­rosi és megyei klubvezető­ink részére lakóhelyünk ó- város részének megismerte­tését. A terepbejárás renge­teg ismeretbővítésre, történel­münk, hagyományaink, iro­dalmunk, építészeti, művésze­ti múltunk és jelenünk folya­matosságainak bizonyítására adott lehetőséget. Megismer­hettük a Művésztelep, a Ta­bán jellemző adatait, régmúlt­ját és jelenét, kötődésünket a törökverő Dobó Istvánhoz, a dicsőséges szolnoki csatához és Simon Ferenc szobrászmű­vész gyönyörű hagyatékához. Demény Istvánná Több mint kétezren látták az éjszakai előadást Lángolt az aszfalt, felbőgtek a motorok Tavaly júniusban érkezett az első megkeresés, hogy szeret­nének a Tiszaparti Nyár rendez­vénysorozat záró akkordjaként egy motoros stunt show-t Szol­nokon. Az előadásba társfellé­pőként meghívták Hagyó Ta­más kaszkadőr barátomat is, így autós drift és néhány kasz­kadőrmutatvány is bekerült a látnivalók közé. Óriási sike­re volt a bemutatónknak, szin­te egy emberként tapsolt az a kétezer néző, aki aznap kilá­togatott. így nem volt kérdés, hogy idén újra színre kell majd lépnünk a szolnoki közönség előtt. Palatínus Attila Szolnok SZOLNOK Arra gondoltunk, hogy idén még egy „kicsit" fokoz­zuk a hangulatot, és nem egy hagyományos show lesz terí­téken, hanem éjszaka próbál­juk meg elkápráztatni a közön­séget. Mivel az új helyszín jó­val nagyobb volt a tavalyinál, így bó'vítettük a fellépők szá­mát még két profi motorossal: a szakmai körökben már jól is­mert Csáki Gyuszival és Szől- lősi Pépével. Már a délutáni órákban kitelepültünk a hely­színre, és kiállítottuk a motor­jainkat, hogy még a bemutató előtt világosban megnézhes­sék, fotózhassák azokat az ér­deklődők. Ahogy közeledett az este, gyre nagyobb volt a nyüzs­gés a szolnoki Hild Téren a sát­runk körül... Ekkor már nem volt más hátra, mint hogy fel­helyezzük a pirotechnikai kie­gészítőket a motorokra, a quad­ra és persze az autókra. Ahogy este kilencet ütött az óra, begu­rultunk a Baross út aszfaltján nagyon profin kialakított aré­nába. Na, akkor szembesültem vele először, milyen tömeg is várta, hogy belecsapjunk a le­csóba. Hihetetlen mennyiségű nézőt láttam a pálya mellett! Nem is tétováztunk sokáig, meg is kezdtük az előre meg­beszélt koreográfiát. Először Pépével és Gyuszival motorok­kal indítottuk el a show-t, majd Hagyó Tomi következett, aki saját speciális rámpájáról indított oldalsó kétkere- kezés a jó öreg 2107-esé- vel. Ennél a résznél már érezhető volt, hogy a publikum ráhangolódott a show-ra. Ez­után újra a motoroké volt a fő­szerep, s elkezdtük begyújtani a pirotechnikákat, amit Csáki Gyuszi a kipufogójából előtö­rő lángcsóvákkal spékelt még meg egy „picit”. Ekkor már kez­dett elszabadulni a „jó értelem­be vett pokol”. Nem sokat kellett vár­ni, hogy Tomi átüljön a drift BMW-be, és jöttek a további autós mutatványok, amivel egy időben már elkezdtük lőni az útra telepített tűzijátékokat... néhány résznél bizony még én is libabőrös lettem a hangulat­tól. A fináléban előkerült még a is - ez szintén fon­tos látványelem az éjszakai előadásban. Mit is mond­hatnék az egészről? Óri- élményt jelentett is­mét „hazai pályán” be­mutatózni, pláne így, hogy ekkora siker övez­te a műsort. Azt gondo­lom, hogy sikerült mara­dandót alkotnunk a srá­cokkal és a szervezőkkel. Mi sem bizonyítja ezt job­ban annál a rengeteg gratu­lációnál, közös fotónál, autó­gramm kérésnél, melyekre a show után kellett időt szakíta­nunk. A profi szervezésért ha­talmas köszönet jár az Agóra kulturális szervezőinek és a szolnoki V2 Bikers MC-nek. Ez az egész nem jöhetett volna lét­re a szoros együttműködésünk nélkül! Harminc évet ünnepelt az alattyáni .„Aranyalkony” A klubtagok rendszeresen fellép­nek a különböző eseményeken ALATTYÁN Fennállása harminc­éves évfordulóját ünnepelte az „Aranyalkony” Nyugdíjas Klub a közelmúltban a művelődési házban, mellyel összekötöttük a szomszéd települések testvérta­lálkozóját. A rendezvény résztve­vőit Móczó Vilmosné házigazda, a klub vezetője köszöntötte, aki felelevenítette az elmúlt három évtized legfontosabb eseménye­it, történéseit. Klubunk 1985 őszén alakult, tagjai azóta kitartóan, évenként kicsit megújulva, de működik. Már akkor is aktív életet éltek, Napjainkban is sokat járunk kirándulni határainkon túlra és belföldre egyaránt. közös farsangolást, névnapokat, karácsonyi megemlékezéseket, színházlátogatásokat szerveztek. Napjainkban is sokat járunk ki­rándulni határainkon túlra, bel­földre egyaránt, gyógyfürdőkbe, sportrendezvényekre, színházba bérletes előadásokra. A tánccso­portot, és a férfi kórusunkat új­ra alakítottuk. Fellépünk testvér­találkozókon, falunapokon. Részt vettünk az V. Országos Nyugdíjas Ki mit tud?-on, ahol eljutottunk az elődöntőből a középdöntőbe, amit Hajdúszoboszlón rendeztek meg, ott is jó eredményt értünk el. A jubileumi ünnepséget száz­ötven fővel ünnepeltük. Emlék­lappal és virággal köszöntöttük az alapító tagokat: Burka Mi- hálynét, Dalmadi lózsefnét, Fe­kete józsefnét, Lajkó Ferencnét és Tóth Józsefnét. Emléklapot kap­tak a megjelent testvérklubok ve­zetői is. A finom ebéd elfogyasz­tása után késő délutánig emlé­kek felidézése, zene, tánc szó­rakoztatta az egybegyűlteket. Móczó Vilmosné klubvezető A LEVELEKBŐL VÁLOGATUNK. A kivá­lasztott írások - a levélíró hoz­zájárulása nélkül, mondaniva­lójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formá­ban jelennek meg. Az itt olvas­ható vélemények nem feltétle­nül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, ame­lyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartal­mú, sérti a személyiségi jogo­kat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írá­sok közlését mellőzzük. Szer­kesztőségünk fenntartja a jo­got, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként ke­zelje. Az írásokat a krisztina. matyus@partner.mediaworks. hu e-mail címre, illetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészá­ros Lőrinc út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még: Szoljon.hu. A folyosón őrzött réges-régi tabló szinte mágnesként vonzotta az egykori diákokat Ötvenöt évvel az érettségi után találkoztak SZOLNOK A szolnoki Vásárhelyi Pál Közgazdasági Technikum­ban ötvenöt éve, tehát 1960- ban érettségizett IV/B és IV/C osztályai az iskola végzős di­ákjainak évzáró, ballagási ün­nepségével egy időben tartot­ták érettségi találkozójukat egykori iskolájukban. Lengyel Erzsébet tagintéz­ményvezető a kedves vendé­geket meglátogatta az egyko­ri osztálytermükben. A „bések” huszonnyolc egy­kori tanulójából hatan sajnos örökre távoztak, betegségek és elfoglaltságok miatt sajnos csak kilenc fő tudott megje­lenni. A „cé” osztály harminc- három egykori diákja közül A „bések” és a „cések” össze is álltak egy közös kép erejéig tizenkét osztálytárs hunyt el - rájuk és elment tanáraik­ra gyertyagyújtással emlé­keztek. Koszorút vittek a Ró­zsa Imre egykori orsztályfő- nökük síremlékére, aki Újszá­szon pihen. A szerte az országban élő, egykori „césekből” nyolcán érkeztek a találkozóra, őket hozzátartozóik is elkísérték. A folyosón őrzött réges-régi tabló szinte mágnesként von­zotta az egykori diákokat. Em­lékeket idéztek az egykori ma­tematika, magyar és történe­lem órák, az érettségi vizsga izgalmai, a visegrádi, salgó- vári, pécsi és veszprémi osz­tálykirándulások. Az ünnepi ebédnél a torta, a pezsgős kö­szöntés után esküvői képek, a gyerekek, az unokák fényké­pei jártak körbe. Az eltelt ötvenöt év alatt bi­zony sokat változott a világ. A megyeszékhely, Szolnok annyit fejlődött, hogy alig is­mert rá az egyik egykori kol­légista. Mindenesetre ösz- szetartja az osztálytársakat még ennyi év elmúltával is a sok közös élmény, a diákévek szépsége. Elhatároztuk, hogy amíg lehet, találkozunk! Kérdés, hogy az iskolából érettségi bizonyítvánnyal tá­vozók összejönnek-e 2070- ben, újabb ötvenöt év múlva... DeákJánosné Lángok között mutattak be ВЦ eszméletlen kunsztokat a motorosok, akik maguk is naivon ötvözték a show t

Next

/
Thumbnails
Contents