Új Néplap, 2015. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

2015-08-14 / 190. szám

2015. AUGUSZTUS 14., PENTEK MEGYEI KORKÉP 15 Az én településem Természetesen itt is a jelentős munkahelyek hiányoznak // Kötelek Kőtelken összetartanak Kőtelek csendes, rendezett te­lepülés képét mutatja első rá­nézésre. Ottjártunkkor nagyobb mozgolódás a központban volt. Akadt, aki a közterületen rendez­gette a virágoskertet, volt, aki bi­ciklivel sietett a boltba, és aki épp a kocsmából lépett ki. Bálint-Mátyus Krisztina ujneplap@ujneplap.hu KŐTELBt A hivatal előtt a pádon egy fiatal lány ücsörgött.- Mióta megszülettem, itt la­kom - mondta Czakó Viktória (a képen kerékpárral). - Saj­nos, itt több minden hiányzik, például szórakozóhely és a gye­rekprogramok - kezdte sorol­ni. - Ettől függetlenül a baráta­im itt élnek, akik miatt sosem költöznék el. Azért elmondha­tom a magam és a társaim ne­vében, hogy örülnénk, ha len­ne egy pizzázó, ahol alkalman­ként bulizni is lehetne - sorolta újra a hiányosságokat Viktória.- Igaz, diszkót szoktak csinál­ni, de oda csak felnőttek mehet­nek. Valamint gyakran rendez­nek horgászversenyeket is, de ilyenkor meg a gyerekekre nem gondolnak, szá­mukra nincs prog­ramlehetőség. Vi­szont, hogy ne csak arról beszéljek, mi nincs, jó hogy most már kiépült az ingyenwifi, és bolt is van elég - tudatta velünk a fiatal lány. Tovább sétálva a főtéren, több embert is megszólítottunk, de csak az a válasz jött, hogy „nem szeretnénk nyilatkozni”. Az is­kolakonyhára ellátogatva egy középkorú hölgy mégis kötél­nek áll.- Tiszasülyről jöttem át, ugyanis ide mentem férjhez, így immáron 38 éve élek Kőtel­ken - mondta Szőllősi László- né (1. kis kép). - Mit mondhat­nék még, azóta megszoktam itt, az emberek összetartok, sok­kal jobban, mint egy városban. Ami lehetne több, az a munka­hely - vágta rá. Nézzük meg, mit mondanak a kocsmában az emberek! Ott biztosan többen lehetnek. Pe- chünkre egy ember sem tartóz­kodott a helyiségben, viszont a kocsmáros leült velünk beszél­getni. Kedvesen kávéval és üdí­tővel is kínált minket.- Harminc éve élek a telepü­lésen - mondta a helyi kocsmá­ros, Gombás Gábor (2. kis kép).- Hogy miként kerültem ide? Maga a község, no meg a fele­ségem tetszett meg - árulta el A kulturált szórakozás hiányzik az országból is. egy kis humorral fűszerezve. - Emiatt jöttem ide, ugyanis itt ol­csó volt a ház akkoriban, illetve sokkal könnyebb is volt megél­ni falun, ami persze jelen pilla­natban már nem mondható el. De akkoriban itt kaptam mun­kát, egy ideig a Tüzépet csinál­tam, most pedig kocsmárosként dolgozom. Mi az, amin esetleg lehetne fejleszteni, változtatni? - kér­deztük tőle.- Hú, hát nagyon sok minde­nen lehetne javítani. Kezdem azzal, hogy több munkalehető­ség kellene, ugyanis rengeteg olyan ember van, akinek dolgoz­ni kellene. És itt nem a közmun­kára, hanem a tényleges mun­kára gondolok. Számos földte­rület van, amit lehetne művel­ni, úgy, mint régen a tsz-ben volt. Az embereket alkalmazot­ti státuszba kellene felvenni és minden hónapban fizetést utal­ni a számlájukra, így anyagi biztonságban érezhetnék ma­gukat. A másik fontos kérdés, a közbiztonság. Lehetne mit ja­vítani rajta. De ez persze nem községi, sokkal inkább törvényi kérdés. Úgy gondolom, a jelen­legi törvény inkább bűnözőpárti. Olyan emberek vannak kint szabadlábon, akiknek már régen a börtönben volna a helyük. Ami a szórakozási lehe­tőségeket illeti, vannak ezzel is gondjaim. Jómagam csak olyan rendezvényt szervezek, ahol vá­logatott vendégek vannak. En­nek csupán az az oka, hogy a mai fiatalok nem tudnak szó­rakozni. Vagy kábítószereznek, vagy túlisszák magukat. Nem tudnak viselkedni. Azt gondo­lom, a kulturált szórakozás hi­ányzik, nem csak a faluból, de az országból is - sorolta fel a hi­ányosságokat Gombás Gábor, aki mielőtt elköszöntünk vol­na, hozzátette: - Az utak vi­szont kifogásolhatatlanok, sőt a környéken nekünk volt először szennyvízrendszerünk és tele­fonunk is, ami dicséretre méltó. A következő helyszín, ahova ellátogattunk, a mentőállomás volt, amit szeptemberben adnak át. Kőtelken régóta nagy problé­mát jelentett ennek hiánya, an­nál is inkább, mert sok idős la­kik a faluban, akikhez nem mindegy, hogy fél óra alatt vagy pár perc alatt érkezik a segítség.- Az orvosi ügyeletre már nagy szükség volt - mondta Zsákai Mónika (3. kis képen balra). - Három kiskorú gyer­mekem van, így megnyugtat, hogy a közelben lesz a segítség, ha kell. Egyébként imádom Kő­telket, az emberek jó fejek és éppen elég az a nyüzsgés szá­munkra, ami olykor a faluban van - szögezte le. A mentőállomás melletti te­rületen diskurált öt asszony. Odaléptünk hozzájuk, bár egyi­kük sem akarózott nagyon szó­ba elegyedni velünk...- Tudja, mi cigányok nagyon szégyenlősek vagyunk - eredt meg végül a nyelve a legidő­sebbnek, Rácz Istvánné Eni­kőnek (3. kis képen jobbra). - Több mint harminc éve Kőtelek az otthonom. Hat gyerekem van és huszonkét unokám. Imádom ezt a falut, hisz sokat segített már az önkormányzat és a csa- ládsegítősök is. Mindig kapunk élelmiszercsomagot is. Tetszik tudni, itt összetartóak az embe­rek. A rendezvények színvona­lasak, a falunapok, vetélkedők és a legnagyobb, az augusztus 20-ai forgatag mindig felpezsdí­ti az életet. Ami hiányzik, az a strand. Jó lenne, ha vagy fedett uszoda, vagy Tiszapart lenne, ahova el tudnánk járni a nagy hőségben. Utolsó úti célunk a gyönyörű környezetben elhelyezkedő hor­gásztó volt. Többen épp kapás­ra vártak. Egy fiatalt kezdtünk faggatni.- 1992-ben születtem, azóta élek itt - árulta el Budai Imre (4. kis kép), fél szemével az úszót für­készve. - Annak, hogy nem akar­tam innen tovább állni, egyszerű oka van: szeretem a Tisza menti környezetet, a horgásztavat Rend­szeresen járok ide, az eddigi leg­nagyobb fogásom 4 kilogramm körüli ponty volt. Annak ellenére, hogy jól érzem itt magam, a turiz­must lehetne fejleszteni. Azt gon­dolom, minden feltétel adott hoz­zá. Több rendezvény kellene, vala­mint a helyi termékekkel kellene idecsalogatni az embereket - véle­kedett Imre. Egy nagypapa a három unoká­jával szintén a nagy fogásra várt.- Hunyadfalváról települtem át még 1986-ban, hisz itt na­gyobb volt a falu, jobbak voltak a körülmények - emlékezett visz- sza Zakar János. - Jó pár évet le­húztam a helyi tsz-ben trakto­rosként, a feleségem pedig iro­dán dolgozott. A gyerekeink ide jártak óvodába és iskolába. Nem beszélve arról, hogy haszonál­lat tartására is alkalmas egy fa­lu: nekünk is rengeteg disznónk volt. Jelenleg hetven tyúkom van. Kőtelek csendes és nyu­godt kis település. Amikor tehe­tem, kijárok horgászni. Azt gon­dolom, nekem már semmi nem hiányzik innen, elég koros va­gyok én már ahhoz. Minden jó, így ahogy van - szögezte le. Jani bácsi három lányunoká­ja épp itt nyaralt a papánál. Két ten Egerből érkeztek, egyikük pedig Pécsről.- Tetszik itt papánál, főleg, amikor elmegyünk lovagolni - mesélte kissé félénken Farkas Anna Szófia Dorka, akitől azt is megtudtuk, ebből a sok kereszt­névből a Szófia és a Dorka a ked­vence, ám mégis Annának hív­ják legtöbben. - Nekünk meg az tetszik legjobban, amikor a könyvtár melletti játszótérre ki­megyünk és a horgásztó - vet­te át a szót Bíró Anna. - Sajnos nem sokszor van, hogy mind a hárman együtt nyaralunk pa­pánál - tudtuk meg -, de ilyen­kor mindig jókat bohóckodunk. Tegnap is lovagoltunk, horgász­tunk, társasoztunk, voltunk pi­acon - mondta a legkisebb lány­ka, Bíró Petra, majd vetett egy cigánykereket. pames асааымвам»- j Zakar János három i kis unokájával л : pecázott >4..- , ■ * a hor£ásztónal v.

Next

/
Thumbnails
Contents