Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-04 / 155. szám

2015. JÚLIUS 4., SZOMBAT INTERJÚ .11 názium irodalom-dráma tag ra járt. Tizenöt éves korától: tanárnőnél tanult énekelni. I hegedült, és a művészi pályi lett a Nyugat-magyarországi men szerzett diplomát mint OP? (OlrtO Díva, de ottlfónlnaziasszonv Zsédenyi Adrienn mindig szíve­sen beszél, de a magánéleté­ről ritkán nyilatkozik. Az aláb­bi interjúból azonban olyan in­tim dolgokat tudhatunk meg róla, amelyekről talán még so­sem beszélt. Ruttka Ildiko/hot! kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Úgy tűnik, hogy amióta anya és szólista, ritkábban nyilatkozik.- Nem érzem így, de talán jobban megválogatom, hol és milyen témában beszélek szí­vesen. Jó kapcsolatban vagyok az újságokkal, örülök, ha írnak rólam. Nálam a tartalmi rész a vízválasztó, amikor olyas­mit akarnak rám erőltetni, ami nem én vagyok. Túl őszinte va­gyok, és ez néha gondot jelent.- Óriási döntést hozott, amikor hét év után kilépett egy siker­csapat kötelékéből. Miért kez­dett szólókarrierbe?- Januárban volt a Cotton Club Singers jubileumi koncert­je az Erkel Színházban, és na­gyon jó volt megint együtt len­ni a többiekkel. De annak idején már szűknek éreztem az együt­test, sokat gondoltam arra, hogy szeretném megtalálni a saját ze­német. A szüleim egyébként na­gyon féltettek. Meghallgattam őket, de nem hagytam magam lebeszélni az elhatározásomról.- Ha visszanéz, mit lát?- Rengeteget változtam, szin­te a közönség szeme láttára nőt­tem fel. A Cotton Clubban né­gyen alkottunk egy kerek egé­szet, huszonévesként azonban semmi sem tűnt lehetetlennek. A férjem a váltásnál bátorított, pedig akkoriban kezdő orvos volt, lefoglalta a saját karrierje. Én már tizenévesen sokszor ke­restem pénzt a fellépésekkel, és valahogy mindig hittem, hogy ez nekem menni fog. Bár elvé­geztem a szociálpedagógia sza­kot, de sosem kellett másban gondolkodnom. Egy darabig a színészi pályán is mozogtam, de az hamar lezárult, mert éne­kesként annyi felkérésem lett, hogy összeegyeztethetetlenné vált a két feladat. Ugyanakkor a színészként töltött időből is ren­geteget tanultam. E nélkül sem lennék az, aki ma vagyok.- Ön a főnök a csapatában, ahol a legtöbb tag férfi. Miért hallgat­nak egy törékeny nőre?- Mert elfogadják, hogy ma­ximalista vagyok, van tekinté­lyem. Mindig elmondom, mit szeretnék, aztán megbeszéljük. Sokukkal ezer éve dolgozunk együtt, ülünk a turnébuszban, akár egy nagy család, egyen­rangú felekként. Ám amint ki­szállunk, rögtön tudják, hogy a középpontba már én kerülök. Mindenki teszi a dolgát, ezért is szeretek velük dolgozni.- Smink és estélyi nélkül is gyö­nyörű. El tudnak ettől vonatkoz­tatni a férfi kollégák a turnébusz­ban ülve?- Ha belegondolok, hogy is vagyunk mi így együtt, ennyi éve, az jut az eszembe, hogy mindegyikőjük tudja, hol a ha­tár, és sosem lépné át. Szinte testvérként tekintünk egymás­ra. Sok minden van mögöttünk, időközben mind családos embe­rekké lettünk.- A férje ritkán van ott a fellé­pésein. Ő hogy áll a féltékeny­séggel?- Nem kínozza az a bizonyos zöld szemű szörny. Rengeteget dolgozik citopatológusként, és megmaradt civilnek mellettem is. A háttérben viszont sokat se­gít, például átnézi a szerződé­seket, mielőtt aláírnám; együtt döntjük el, mit vállaljak. Bevo­nom őt, mert fontos a vélemé­nye. Otthon nem én hordom a nadrágot, nálunk rendben van­nak a férfi-női szerepek. Azért is vagyunk meg olyan jól eny- nyi éve.- A kisfiúk hét éve a legjobbkor érkezett...- Nem zavart bele a karrie­rembe az érkezése, minden úgy volt jó, ahogy és amikor történt. Épp lezárult egy zenei korsza­kom, épp nem dolgoztam új le­mezen, ellenben sok reklám- szerződésem élt. Aztán a kis­fiam születése után új fejezet kezdődött. Úgy érzem, telje­sebb lett az életem, és erősebb nőként tértem vissza a szín­padra. A gyerek körüli teen­dők nagy része az én reszor­tom. Hétköznap korán kelünk, közösen reggelizünk, majd tíz­órait csomagolok, utána irány a OMO a mí a Zseda mar tinédzserként is erezte, hogy a zenéles lesz az, ami igazán menni fog neki. A szocialpedagógusi végzettségét - legalábbis a megélhetése érdekében eddig sosem kellett kamatoztatnia. a suli. Délután tanulunk, lefek­vés előtt mesét mondunk ne­ki. Nimród szeret iskolába jár­ni, évvesztesként már unta az ovit. Tele van piros pontokkal, büszke vagyok rá. Úszni is jár, ez egyelőre elég, de jövőre ze­nélni is fog. Nagyon fontosnak tartom a zenei nevelést, mert NÉVJEGY ZSEDENYI ADRIENN, ZSEDA SZÜLETETT: Pápa, 1974. december 30. Szentesen, a Horváth Mihály Gim­Sík Olga Hét évig mel- Egyete- szociál­pedagógus. 1994-BEN Szűcs Gabriellával, Kovács Péterrel és László Boldizsárral ala­pították meg a Cotton Club Singers nevű zenekarukat, amelynek 2001- ig volt a tagja. Azóta szólókarrierjét építi. Többszörös VIVA Comet és Fo- nogram díjas, 2009-ben és 2010- ben egymás után Az év énekesnőjé­nek is megválasztották. 2000-BEN ment férjhez dr. Takács Szabolcshoz. 2007. szeptember 27- én megszületett első gyermekük, Nimród. ez egy univerzális és gyönyörű „nyelv”. Ha nem lesz muzsikus, akkor is jól jön a hangszeres tu­dás, amelynek segítségével ki­fejezheti majd az érzéseit.- És mi az ön hobbija?- A divat, ami még otthonról jön. Kislányként magával ra­gadott, hogy láttam édesanyá­mat, mennyire ápolt, csinos. Ő ma is egy jelenség, és nem azért, mert márkás holmikban jár, hanem mert úgy tud visel­ni egy bizsut, hogy az drágakő­nek tűnik. Ezt lehet tanulni, de inkább vele született érzék. Volt lázadó korszakom, ám régóta én is igazi nőként próbálok létezni.- Az édesapjától mit örökölt?- Ő valaha Veszprém megye főjegyzőjeként dolgozott, meg­fontolt, józan ember - remélem, ebből bennem is van. Újabban gazdálkodik. A szüleimnek mindig van valami céljuk; ta­lán ez a legfontosabb, amit ta­nultam tőlük.- Fontos a véleményük?- Hogyne! Az új dalokat ne­kik mutatom meg először, ők az én civil közönségem. Ami­kor kiléptem az együttesből, apukám akkor vett először iga­zán komolyan. Odáig csak egy lázadó tinit látott bennem, ám attól fogva azt a felnőtt nőt is, aki sorsdöntő elhatározást ho­zott. Persze megmaradt az apai státusában is: mindig mindent tudni akar, például rendszere­sen leméri a koncertjeim ide­jét. Meghallgatom az észrevéte­leit, aztán csinálom, ahogy sze­retném.- Vezet háztartást?- Önfenntartó, vidéki lány­ként ezt hamar meg kellett ta­nulnom. A takarításhoz ma már van segítségem, amúgy gyak­ran mosok, vasalok, főzők. Két fiút kell etetnem, bármikor ösz- szedobok valamit. A színpadon lehetek díva, ám otthon mara­dok háziasszony.- Magára zárja néha az ajtót?- Szeretek egyedül lenni, kell a felkészüléshez. Az új dalokat ki kell gyakorolnom magam­ban - otthon van egy kis kuc­kóm erre, és próbaterembe is járok. Nekem a koncert már jó­val korábban elkezdődik, mint hogy az emberek beülnek a né­zőtérre. Énekesként nemcsak a számat, a lelkemet is kinyitom- ehhez kell egyfajta pimasz­ság, merészség. Ilyenkor rögtön másként jár az agyam, a fellé­pés előtti órákban úrrá lesz raj­tam valami jóleső izgatottság. Az is egyfajta színészet, amit a színpadon csinálok, hisz tör­téneteket mesélek a zene nyel­vén; ezért sincs bennem semmi hiányérzet.- Milyen érzés, amikor egy kon­cert végén megtapsolják?- Felfoghatatlan és megunha­tatlan. Sokat dolgozom, hetente két-három fellépésem van, elő­fordul, hogy „egy angyal is át­száll a termen”, vagyis ott tény­leg történik valami. Ha ez csak párszor egy évben, de megada­tik, ha katarzist válthatok ki az emberekben a szerelmes da­laimmal, az nekem változatla­nul nagyon nagy dolog. Jó, hogy hívnak, jó, hogy kellek.- Az interjúnk fotói a pápai Esterházy-kastélyban készültek. Miért ott?- Számomra ez fontos hely: gyerekként oda jártam szol­fézsre, balettra, hegedülni, on­nan indultam el a művészpá­lyán. Kicsit show-szerűek ezek a képek, de imádom ezt a fajta vizuális világot. Szeretem a szé­pet, az igényességet és minden ezzel való foglalatosságot is.

Next

/
Thumbnails
Contents