Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-31 / 178. szám
MEGYEI KORKÉP 2015. JULIUS 31., PENTEK Sokan szinte beszorulnak a közfoglalkoztatásba Egy részük már nem vágyik vissza a munkaerőpiacra Álldogál Nagy Imre a rákóczifal- vi községháza előtti hirdetőtáblánál, s nemigen hozzák lázba az ott olvasott álláshirdetések. Közmunkás - illetve most már az sem, miután nem került be a legutóbbi „keretbe”. Azt mondja, most „jövpótlós” - tehát afféle segélyezett -, és havonta bejár az önkormányzathoz, érdeklődni, hogy tudnak-e már valamit a következő „behívásokról”. L. Murányi László ujneplap@ujneplap.hu JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE A Szolnok környéki településeken sorra jelentek és jelennek meg az utóbbi időben a rákóczifalvihoz hasonló hirdetmények, amelyekben szak-, betanított- vagy segédmunkásokat keresnek különböző cégek, szolnoki munkahelyekre. A hirdetmények alján letéphető cetlik, telefonszámokkal, belőlük azonban alig hiányzik egy-kettő. Az ingyenes munkába járást, betanítást és százezer forint feletti fizetést ígérő ismertetők gyakran egyáltalán nem hozzák lázba a falvak utcáin, sűrű rajokban, havi nettó ötvenezerért sepregető közmunkásokat. Közfoglalkoztatással foglalkozó szakemberek ma szinte egybehangzóan állítják: a tartós közmunkás lét, és az így megkereshető nagyon alacsony, de biztosnak látszó jövedelem alapvetően kétféle folyamatot indíthat el a foglalkoztatottak körében: az igényesebbeket, helyzetükkel elégedetleneket váltásra, előrelépésre, álláskeresésre ösztönzi, míg egy nagyon széles réteget teljesen elkényelme- sít, passzívvá tesz; hamis biztonságérzetet sugalmaz nekik.- A fene se jelentkezik ezekhez munkára - mondja Imre ott a hirdetőtábla előtt az őt kapacitáló cimborájának. - Ennyiért? A bizonytalanba? Naponta utazgatni oda-visz- sza? Hogy aztán majd jól át is verjenek? Csak nem gondolod tán?! Úgy hallottam, hogy a jövő hónaptól bővítik megint a közmunkáslétszámot, és akkor lesz nekem is ott helyem. Addig meg elvagyok a „jöv- pótlóval”, meg az „alkalmikkal. Húsz-harmincezer forinttal több pénzért el nem megyek szalag mellé, vagy vagy valami trógermun- kára. Ha újra felvesznek majd közmunkára, én is elsütögetem a szalonnát kint a gátoldalban... Az egyéni indokolások, érvelések tehát döntően „matematikai alapúak”. A foglalkoztatáshelyettesítő támogatás - a segély - összege ma 22 ezer 800 forint. Közmunkán nettó ötvenezerért „el lehet lenni és még meg sem kell szakítania magát az embernek”. (Az idézet Imre - nevét nem közlő - rákó- czifalvi közmunkás cimborájától való.) A hirdetőtáblán olvasható álláshelyekre ennek szűk duplájáért kellene eljárni, buszozni naponta oda-vissza, esetleg váltóműszakba.- Nem éri meg! - vonja meg a mérleget határozottan Imre, a polgármesteri hivatal előtti fák alatt, egy pádon üldögélve. A több mint hatezer lakosú Újszászon 110 közfoglalkoztatott- nak ad munkát az önkormányzat. Molnár Péter polgármester szerint az érintettek túlnyomó részének- munkalehetőség híján - esélye sincs kikerülni ebből a körből az elsődleges munkaerőpiacra.- Ezek az emberek egyszerűen beszorultak a közfoglalkoztatásba- teszi hozzá. - Hogy maguk menynyire hibásak ezért, vagy menynyire hibás a közmunkarendszer, azt nehéz egyértelműen megítélni. Nem lenne szabad azonban, hogy a közfoglalkoztatás életcéllá, hosz- szú távú egyéni koncepcióvá váljon. Sajnos egyre több embernél látom, hogy az egyéni tervek, ambíciók csak a segély megduplázásáig, a közmunkaprogramba való bekerülésig terjednek. Még nagyobb veszély leselkedik az ilyen, „közTalán tizenöt embert, ha sikerült kiválasztani. munkás” családokban felnövő fiatalokra. Ők könnyen azt hihetik, hogy ez a természetes életforma... Megfelelő és normális munkalehetőségek híján persze nem is nagyon várhatunk mást. Úgy hírlik, itt Újszászon például egynémely helyi vállalkozás alig fizet többet, mint amennyit a közmunkán kapnak az emberek, s esetleg még be sem jelenti az alkalmazottait, csak zsebbe adja a pénzt. Ehhez képest még mindig kiszámíthatóbb, biztosabb jövedelem a közmunkásoké.- Mit tapasztal: van-e igazi átjárás a közfoglalkoztatás és az elsődleges munkaerőpiac között?- Alig. A jellemző az, hogy a kevesek, akiknek sikerül is valaNem lenne szabad, hogy életcéllá váljon a közfoglalkoztatás - véli Molnár Péter polgármester hol munkahelyet találniuk, azok többsége előbb-utóbb visszatér, közmunkára jelentkezik. Kevesen tudják csak felvenni közülük a nagyobb tempót, kevesen tudnak megragadni a munkaerőpiac keményebb viszonyai között. Talán nem is akarnak igazán erősen... Márti az egyik jászsági település polgármesteri hivatalában intézi évek óta a közfoglalkoztatottak ügyeit. Kéri, se az ő, se a település nevét ne írjuk meg, de készséggel mesél a tapasztalatairól. Állítja: rendkívül népes, és egyre bővülő a községben azoknak a tábora, akik kategorikusan megelégszenek a közmunkán megkereshető nettó ötvenezer forintokkal - annak hiányában pedig a foglalkoztatás helyettesítő támogatással. Azt mondja, a többségük csak a mának él, nem foglalkozik a holnappal; nem hajlandó munkát keresni, sokan még a kínálkozó lehetőségeket is elkerülik. Egy érdekes jelenséget is említ.- Munkaerő-toborzást tartott nálunk egy nagy jászsági cég. Közel kétszáz munkanélkülit hívott be a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat járási kirendeltsége, hogy a cég közülük válasszon ki betanítható, vagy már szakképzett munkaerőt. A behívottak döntően közfoglalkoztatottak, illetve foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülők voltak. Összesen talán tizenöt embert, ha sikerült kiválasztani, a többiek alkalmatlannak bizonyultak a toborzáson. A községben persze még hetekkel később is nevetve mesélgették az „érintettek”, hogy miként rontották el akarattal a tesztet, mert nem akartak Jászberénybe eljárni dolgozni. Harminc kilométerre, „szalagmunkára”. Mindeközben pedig, a Jászság legnagyobb foglalkoztatói más megyékből, nagy távolságokról - 100-120 kilométerről - is kénytelenek autóbuszokkal dolgozókat szállítani Jászberénybe, miután közelebb nem találnak maguknak munkaerőt. Márti persze még hozzáteszi: merőben más kategóriát jelentenek azok a közfoglalkoztatottak, akik a hivatalban és az intézményeknél vannak alkalmazva, különféle adminisztratív munkákra; ők túlnyomó többségben szorgalmasan és tisztességesen tePRO ES KONTRA ÁLTALÁBAN több előnyét is említik a közmunkának. A közmunkabér magasabb, mint a 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatás. Kereseti lehetőséget biztosít az aluliskolázott emberek számára, lehetőséget ad új készségek elsajátítására. Rendszeres jövedelmet biztosít az olyan településen élőknek, ahol a környéken ez az egyetlen lehetőség keresőtevékenységet folytatni. Segíti a tartós munkanélküliek visszailleszkedését a munka világába, rendszerességet, hasznos elfoglaltságot biztosít, növelve ezzel önértékelésüket is. ADLER JUDIT, a OKI Gazdaság- kutató Zrt. kutatója szerint nem igaz az a sokat hangoztatott érv, miszerint közmunkával a régóta munka nélkül lévő embereket is vissza lehet vezetni az elsődleges munkaerőpiacra. A valóság ennél szomorúbb: a közmunkaprogramban részt vevők az eseteknek csak 3-20 százalékában jutnak „valódi” munkához. A kutató állítja: az az egyik legnagyobb gond a közmunkaprogrammal, hogy a legtöbb résztvevőt demoralizálja az alacsony fizetés, miután azt tanulják meg, munkával csak kevés fizetést tudnak szerezni. WÄ; Nem egyszerit kilépni a közfoglalkoztatásból es * a munkaerőpiacon elhelyezkedni. Képünk illusztráció. :жш, 4 szik a dolgukat, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy ha esetleg majd lehetőség adódik rá, akkor a hivatal véglegesítse is őket. A közhasznú foglalkoztatást hajlamosak vagyunk jobbára csak a munkáltató önkormányzatok szempontjából vizsgálni. Legfőbb értékként ilyenkor a megvalósulni látszó „segélyért munkát” elvet emlegetjük, illetve hogy sok olyan közfeladat is elvégezhető így, amire egyébként nem jutna forrás az önkormányzati és hivatali büdzséből. A közmunka nyújtotta csalóka biztonság- érzet munkavállalókra gyakorolt hatásairól kevesebbet beszélünk, pedig fontos lenne. Cseppet sem mindegy ugyanis, hogy mi lesz hosszabb távon a közmunka csapdájában rekedt tömegek sorsa.
