Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-20 / 168. szám

12 MEGYEI KÖRKÉP 2015. JÚLIUS 20., HÉTFŐ Az én településem Munkalehetőség alig akad, csend viszont mindig van Főleg a lendület hiányzik az aprócska falu lakóinak eleteből Nagyon csendes nyári délelőtt érkezünk a megye egyik legki­sebb településére, Csataszögre. Az alig háromszázötven lakosú falu szélén valaha jobb napokat látott gazdasági épületek áll­nak, melyekre már rátette kezét az enyészet, a tetők omladoz­nak. Az út mentén azonban dú­san tenyészik a zöld vegetáció. Kovács Berta irottszo@index.hu CSATASZÖG A község Szebb Élet nevet viselő főutcáján gördülünk be a központba. A házak egysze­rű, hétköznapi falusi életről árul­kodnak, azt azonban nem lehet mondani, hogy nagy lenne az utcákon a jövés-menés. Nagy a csend. Talán túlságosan is. A községháza környéke eleve­nebb. A játszótéren maroknyi gye­rek élvezi a nyári szabadságot, fel-feltűnik néhány járókelő, pár ember az épület tövében hűsöl. Beszédbe elegyedünk velük, afelől puhatolózunk, milyen itt az élet.- Nincs dohánybolt a faluban! - emeli ki rögtön Donkó László (el­ső kis képünkön balra), aki vagy negyven évvel ezelőtt települt át Hunyadfalváról. - Én ugyan nem dohányzom, de aki igen, an­nak Nagykörűbe kell átjárnia ci­giért. Vagy Szolnokra. Megszűnt a kocsma is, kihaltak a törzsven­dégek. A piacot szépen megcsi­nálták, de terményeket nemigen hoznak ki ide, inkább csak az er­re járó műanyagárusok szoktak kipakolni. Ami nagyon hiányzik, az a munkalehetőség, most csak a Start programban tudunk dol­gozni. Amúgy elfogadható itt az élet, nyugodt hely ez, nem nagyon vannak balhék. A gyerekeknek is szerveznek programokat, fel­ügyelnek rájuk a nyáron az ét­keztetési programhoz kötődően. Ondók Ferenc (első kisképün- kön jobbra) tíz éve Szolnokról költözött ki, mert szeretett volna jószágot tartani.- Van malacom és csirkém, most akarok kacsát is venni - me­séli. - Megéri velük foglalkozni. Kert is van, de veteményezéssel nem foglalkozom, csak gyümölcs­csel; körte-, alma-, szilva-, barack­fám is terem. Tavaly viszont na­gyon szép lett a kígyóuborka, egy kiló húsz dekás is volt közöttük! Berényi Ferenc szintén tart állatokat (harmadik kis képün­kön), amellett, hogy ő a település mezőőre is. Portája mögött nagy szántóföld terül el, pontosan ti­zenkét hektárnyi.- Szudánifűvel van bevetve - árulja el. - Megtermelem a takar­mányt az állatoknak; ez zölden és szárazon is használható. Van két bikám, a boci szeptemberben lesz egyéves, és van egy tehén is, épp hasas. A többi marhát eladtam. De nem jó az ára, három éve még ki- lencszáz forintot adtak egy kiló élő állatért, most csak ötszázat. Sajtot magunknak szoktam csinálni. A közeli góréból két birka ku­kucskál ki, a mellettük lévő épít­ményben pár nyúl tanyázik, és kiderül, van egy hízó is.- Az a legnagyobb baj itt, hogy nincs munkahely - hang­súlyozza ő is. - Pedig ez lenne a legfontosabb. Meg a fiatalok tá­mogatása. A- fiam gépésztechni­kus, Szolnokon dolgozik. Vállal­kozna, de mindenhez önerő kel­lene. A lányom még most volt má­sodéves a Verseghyben, jól tanul. Ferenc mezőőrként kilenc- száz hektárra felügyel, minden­nap körbejárja a területet. Mint mondja, főként télen kell figyelnie a falopásokra, nyáron leginkább a tűzgyújtási tilalom betartatása a dolga. De ha beruházások zajla­nak a településen, ő az építésve­zető is. Felesége szintén a polgár- mesteri hivatalban dolgozik. Ferenc egyébként nem itt szü­letett, hanem Kőtelekről való.- Tizenkét évig Budapesten él­tem, majd itt Csataszögön voltam kocsmáros meg kisboltban keres­kedő. Aztán itt ragadtam. Innen már nem is mozdulok sehova! Mi viszont lassan továbbindu­lunk. A kertkapuból a magasba nyúló Szent Vendel-szoborra lát­ni, Ferenc afelé int.- Tavaly volt az átadó, de Po­gány Gábor Benő most fejezett be rajta valamit. Én ad­tam neki létrát, meg amit kért. Poénkod- tunk is, hogy sokba fog ez neki kerülni! Közeledik a dél­idő, az udvarokban is alig moc­can valami. A kertek, házak egy­aránt csendesek. A többi épület­től élesen elütő, gondozott kert­tel övezett, villaszerű MEG- SZOMJAZTA-LAK körül sem moccan semmi. A falu szélén a mezőgazdasági közmunkaprog­ram dolgozói is behúzódnak a fa alá ebédelni. Mint kiderül, ők öten a brigád felét képviselik, a többiek szabadságon vannak. Közöttük is csak a munkavezető hölgy (aki tiltakozik, hogy főnök lenne) a tősgyökeres helybéli.- Régen jobb volt itt az élet - idézi fel a múltat Kakó Istvánná. - Volt munkalehetőség, működött a téesz, a baromfitelep, az ekegyár. A gyárban több százan is dolgoz­tak, akkor még Szolnokról is jöt­tek. Én meg annak idején Szolnok­ra jártam át, boltban dolgoztam. Most már nincs semmi a faluban.- A megélhetés nehéz - mond­ja Farkas Miklós, aki tíz évvel ezelőtt költözött ki a megyeszék­helyről, itt tudott ugyanis megfi­zethető áron házat venni. Szabó Margit szintén Szolnok­ról származik, Mihály Zoltánná Hunyadfalváról.- Én Tiszasülyről indultam - avat be Barta Andrea -, Nagykö­rűben találtam meg a szerelmet, és itt tudtuk megoldani a lakha­tást, bérelünk egy házat. Van há­rom gyerekünk is, a két nagyobb Tiszasülyön nyaral a mamánál, a kicsire apukám vigyáz. A fér­jem Dobán, a vízműnél dolgozik, szintén közmunkaprogramban.- Amúgy csendes, nyugodt környék - mondják. Az egyet­len kis bolt nyitva tartása lehet­ne jobb is, fejtik ki, most csak hattól tízig, majd tizenháromtól tizenhét óráig lehet betérni. De azt szokták csinálni, hogy ha­vonta egyszer bemennek Szol­nokra bevásárolni.- A fiatalok közül sokan elmen­nek Innen - mondja Mihály Zol­tánná. - Én is elmennék, de esély sincs arra, hogy ezt kigazdálkod- juk. Ki venné meg annyiért a há­zat, amiből jobb helyen tudnánk venni másikat? Egy élet munká­ját meg csak nem herdálom el... Mondják, sok ház üresen áll a fa­luban. Mutatják a közeli portát is: ott sem laknak. Pedig nem tűnik réginek vagy elhanyagoltnak az épület, ránézésre semmi sem árul­kodik arról, hogy nincs lakója. Azt is megtudjuk, hogy jó­szágból sincs sok a faluban. Va­ló igaz, sok háznál még kutya- csaholás sem hallható. Bár le­het, csak behúzódtak házaikba, mint a lakók, akik - állítólag - otthon vannak ilyenkor. A fiataloknak nincs kikapcso­lódási lehetőségük, mondják, pe­dig volt itt régen mozi is, diszkó is. Szórakozni ők se tudnak eljárni, nincs rá pénz, legfeljebb a Tiszára ruccannak le, vagy Nagykörűbe.- Pedig sokkal lendületesebb lehetne itt az élet - veti fel Far­kas József. - Sűrű a buszjárat, még késő este is, haza tudnak jönni a műszakba járók. Van át­menő forgalom is. Csak a mun­kahely hiányzik... Malmot szeretnének építeni- Malomépítésre szeretnénk pályázatot beadni, nagyon hi­ányzik a térségben a feldol­gozóipari háttér - avatott be a kistelepülés terveibe Pomá- zi Ferenc polgármester. - Bí­zunk benne, hogy elképzelése­inket még ebben az uniós cik­lusban sikerül megvalósítani. A malom közvetlen formában nyolc-tíz főnek, közvetetten vi­szont akár nyolcvan-száz em­bernek is munkát biztosítana- az előállítástól egészen a fel­dolgozásig. A polgármester szerint a feldol­gozott gabonát nyilván maga­sabb áron tudnánk értékesíteni, mint ami a kombájnból kikerül. - A község fejlesztésében is gondolkodunk, most várjuk an­nak a pályázatnak az elbírálá­sát, amit gyalogjárdák építé­sére és belterületi utak felújí­tására adtunk be. Emellett ter­vezzük a gyermekjóléti szolgá­lat épületének tatarozását, az orvosi rendelő felújítását is - beszélt a nagy tervekről Pomá- zi Ferenc. „Az egyetlen bolt nyitva tartása lehetne jobb is.” i I f дцдии

Next

/
Thumbnails
Contents