Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-02 / 153. szám

2015. JÚLIUS 2., CSÜTÖRTÖK H^tvenötször taxizta körbe a Földet a szolnoki férfi Éjjel jött a telefon: irány Portugália! Negyven éve koptatja taxijával a szolnoki aszfaltot Nagy Zol­tán. Tizenegyedik autója a je­lenlegi, 3 millió kilométert uta­zott a kockás kocsival. Voltak fura utasai, fura fuvarjai. Szállí­totta Kibédi Ervin művész urat, hagytak a kocsijában telefont, fényképezőgépet. Előfordult, hogy az éjszaka közepén hív­ták: nem Zagyvarékasra, ha­nem Portugáliába kéne men­ni. Nem lehet unalmas a taxi­sok élete. Fekete Sándor ujneplap@ujneplap.hu SZOLNOK Igazi taxispontosság! Bő 10 perccel hamarabb érkezett a megbeszélt időpontnál. Elvég­re, ne az „utas” várjon. Nagy Zol­tán negyvenedik éve fuvarozza a szolnokiakat, meg még akik be­szállnak kocsijába. Negyven év­vel ezelőtt a megyeszékhely volt az országban az első, ahol a Volán Taxi mellett más társaság is dol­gozott, nevezetesen a „Szöv Taxi”. Ott kezdett.- Villanyszerelő a szakmám, de később már sofőrködtem a Vasipa­ri Vállalatnál. Öt és fél évig jártam egy rissz-rossz Csepellel. Amikor jött az új teherautó, nem én kap­tam. Megsértődtem, így kerültem a Szöv Taxihoz 1976-ban. Az el­ső autóm egy Lada volt, aztán jött a Dacia. Maszekként Skoda 100, Volga, diesel Volga, 123-as Mer- ci, 190-es Merci, 406-os Peuge? ot, ekkor az asszony is taxis lett, neki Fiat Brava, nekem VW Jetta. Elvittem egy hölgyet Kecskemét­re kocsit vásárolni, akkor szeret­tem bele az Opel Vectra C-be, amit ma is használok. Ez már az utolsó.- Emlékszik-e, milyen tarifá­val dolgoztak 1976-ban?- Hat forintról indultunk, 3 fo­rint 50 fillérbe került egy kilomé­ter. Ma a Tisza és Gabriel Taxinál 350-ről indulunk, 240 kilométe­re. Hozzá kell tenni, hogy akkor 3 liter benzint lehetett tankolni az indulási összegből, ma egyet se. Nagy Zoltán elmondta, hogy a rendszerváltás környékén igen felkapott lett a taxizás. Igaz, volt, aki csak munka után, másodál­lásban dolgozott, de Szolnokon vagy 400 kockás kocsi szaladgált. Ő is elég sokat, mert az egyik Vol­gájába egy év alatt sikerült 134 ezer kilométer beletenni. Nagyon sok szolnoki művészt, színészt szállított, egyebek között Kibédi Ervint is. Felejtettek a kocsijában telefont, fényképezőgépet, meg még ki tudja, mit nem.- Egyszer éjjeli fél 1-kor hívtak. Nem egy zagyvarékasi fuvar­ról volt szó. Közölték: - Már meg Portugáliába kéne menni. Rajtam ne múljon! Még aznap indultunk is. Kiderült, a hosszú taxizásnak egyszerű oka volt. Az illető félt a repüléstől. Arra már nem emlék­szem, hogy hasonló ok miatt-e, de volt fuvarom Párizsba és Amsz­terdamba is. Egy házaspár pedig németországi börtönben rabosko­dó fiához utazott ki időnként.- Aztán részeg embert szállí­tott-e?- Ajaj! - nevette el magát. - Azokkal is szót kellett értenem, legtöbbször sikerült. De volt, hogy nem. Egy kapatos férfi megkér­dezte, mennyibe kerül Szandasző- lősre a fuvar. Mondtam neki, kábé 1000 forint. A híd után a körfor­galomnál jártunk, elővett 600 fo­rintot, közölte, többet nem ad, elég lesz nekem ennyi is. Az utast ki­tessékeltem pénzével együtt, gon­dolom, azóta már hazaért. Máskor az akkor még jól menő Pelikán­ból tartott hazafelé Besenyszögre egy ittas férfi. Egy szót nem szól­tam hozzá, mert bóbiskolt. Egy­szer felkapta a fejét: - He, aztán mire vágsz fel? Kollégák volnánk. Besenyszögön vagyok traktoros. Éjjel dolgozik, nappal pihen Bögyében van, hogy amikor hárman megtámadták, akkor a bíróság nem tudta eldönte­ni. hogy ő támadt az utasokra, avagy azok őrá. Sajnálja, hogy a taxisok közötti legendás kolle- galitás már nem olyan, mint ré­gen. Harmincöt esztendeje éj­szakásként dolgozik, az úgyne­vezett „Bagoly-brigádban". Már megszokta, hogy nappal pihen- get. Manapság kevés a fuvar, nincs pénz, inkább gyalogolnak az emberek.- A negyvenedik szilvesztert még megcsinálom, aztán jövő­re befejezem - morfondírozott a 69 éves taxis. - Szép, változa­tos taxiséletet hagyok majd ma­gam mögött... MEGYEI KORKÉP Háromkarikás játékok Petri к József jozsef. petrik@mediaworks.hu Z ajlik, folyik, hömpölyög a 2024-re tervezett magyar olim­pia társadalmasítása, népnemzeti konszenzust kereső egyeztetése, parlamenti vitája. Pár nap múlva ugyanis a honatyáknak dönteniük kell a nyári játékok ügyében: pályáz­zon-e a hon vagy ne. Sportnagyhatalom vagyunk, méreteinkhez viszonyítva a legsikeresebb ötkarikás nemzetek közé tartozunk. De propagandafogásnak is marha jó az olimpia. Egység és erő. A magyar kreativitás és találékonyság. Egy nemzetként... Honfi keblemen máris feszül a mente. Megcsináljuk! Megcsináljuk? Csak egy írásjel az eltérés a sza­vak végén. Válasz még nincs, ám a költségeket már megbecsül­ték. Hétszázmilliárddal kalkulálnak. Az utóbbi öt-hat nyári játé­kok közül messze a londoni volt a legjobban szervezett. A brit fő­városban sikerült leginkább bevonni a vállalkozói szférát, mégis ötven százalékkal túllépték a precíz angolok a tervezett bü­dzsét. Innentől fogva jogosak lehetnek a félelmeim. Merjünk nagyot álmodni! Pályázunk. Nyerünk. Építke­zünk. Nem akarok rosszhi­szeműnek látszani, de szerin­tem már az olimpiai beruházások felénél elfogyna az előirány­zott pénz. De ekkor már nincs visszaút. Nem építhetünk csak háromszáz méteres körpályát a futóknak, vagy harminchét mé­teres medencét az úszóknak. A focisták sem játszhatnak a csak félig füves pályán, similabdával, háló nélküli kapura, és póló­saink sem állhatnak derékig a vízben. A tornászok sem lóghat­nak csak úgy a szeren, például egyetlen szál gyűrűn. A felemás korlát meg attól felemás, hogy nem egy, hanem kettő van belőle. Miután az ötkarikás játékok sem három karikásak. Persze ná­lunk még előfordulhat... A vezetők úgy gondolták, merjünk nagyot álmodni! saikból a zöldpáva-fiókák. A két kismadár igazi különlegesség­nek számít, mert nagyon kevés van belőle az országban. Képün­kön Papi Bernadett gondozó tartja tenyerében az egyik kis pávát. Tan ösvényavatás a táborozáskor T1SZAFÖLDVÁR Ökotábort tarta­nak a héten (csütörtökig) a ho­moki Révay György iskolában. A négynapos táborozás során a gyerekek eljutottak a Tisza­zugi Földrajzi Múzeumba, a Ti­szakürti Arborétumba és Szar­vasra is. Mindeközben az in­tézmény területén felavatták a most kialakított, csaknem egy kilométer hosszú, hat állomás­ból álló tanösvényt is. J. ZS. Felelvenítik a régi találkozót TISZABURA Több mint hét esz­tendős szünet után augusz­tus 1-én Káló Katalin főszerve­ző jóvoltából és a helyi önkor­mányzat támogatásával ismét megrendezik a korábban nagy­sikerű Tiszaburáról Elszárma­zottak Találkozóját. Legutóbb - 2008-ban - hazánk és a nagyvi­lág majd minden régiójából ér­keztek Tiszabura hírneves szü­löttei. A teljesség igénye nél­kül érdemes megemlíteni töb­bek között dr. Fehér János Ró­mában élő szemészprofesszort, dr. Kovács Anikó göteborgi em­lőrák-kutató főorvost, vagy dr. Saághy Ágnest, aki hosszabb pekingi tartózkodás után tér haza szülőfalujába. SZS А ™ V “J n A 1 1 11 у» 11 ! г*, г». PK Ш\ ZAGYVAREKAS A település faluházában, mely egyben tájházként is üzemel, a látogatóknak bemutatókat is tartanak. Felvételünk Dora Imrénét örökítette meg szőnyegszövés közben. Kirándultak a honismeretesek JÁSZJÁKÓHALMA A Horváth Péter Honismereti Szakkör egyna­pos kirándulásra indult a Hor- tobágyra és a „Hortobágy mely- lyékére” - ahogy Balmazújváros nagy szülötte: Veres Péter író, hadügyminiszter írta szülőföld­jéről. A városban felkeresték az ő kicsi szülőházát és a Semse- iek nagy polgári kúriáját is. E mellett Püspökladány - ahon­nét a község korábbi plébánosa származott - és Nádudvar látni­valói is gyarapították a szakkör tagjainak ismereteit. Nem lehetett elkerülni Nagy- macson a Látókép csárdát, ahol a fáma szerint hajdan olyan fest­mény tekintett le a falról, hogy a szemei helyén lévő nyíláson át mögüle a zsandárok szem­mel tarthatták a betévedt be­tyárokat. Hortobágy községnél a „kötelező látnivalók” - csárda, kilenclyukú híd, múzeumok - mellett megtekintették a 13 éve épülő ökumenikus templomot, melybe annak idején a szak­kör vezetője is beszállt anyagi­akkal. A templom egyben emlé­ket állít a Rákosi-kor környék­re internált családjainak - több mint ezer embernek, köztük a mai jászapáti plébános család­jának, kiknek neve, emléktáb­lával megjelölve fel van sorol­va a falon. Hazafelé jövet még a mátai lovaspályával és a Patkós csárda felkeresésével gazdagí­tották ismereteiket. T. A. тЯШ

Next

/
Thumbnails
Contents