Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-11 / 161. szám
2015. JULIUS 11., SZOMBAT HORIZONT .15 A természet még a régi, de változnak az emberek ezen a csodálatos vidéken Errefelé felüdül a test és a lélek Csángó magyar táncóra Gyimesbükkón Igazán különleges hangulat fogadja az ezen a tájon járókat sok a látni- es megcsodálnivaló errefelé. Zarándokhely a Kárpátokban Néhány éve Gyimesbükkön nagy. mindenkit megmozgató ünnepségen avatták fel a régi haza legkeletibb vasúti órhá- zát, de azt kevesebben tudják, hogy a román vasút által építési anyagnak eladott fontos emléket Deáky András vásárolta vissza a saját pénzén, adta a köznek, megmozgatva ezzel másokat is. Most megújulva. 3i libók Ágoston páratlan vasúttörténet! gyűjteményével várja az oda zarándoklókat. Kevéssé ismert, hogy a he- gyet-völgyet beborító csík- somlyói zarándoklaton túl az ottani kegytemplomnak van másik jeles napja is. Július másodikán, az aratás kezdetén tartják Sarlós Boldogasz- szony, a templom védőszentje búcsúját, melyre számos hazai zarándok mellett Máthé György esperes-plébános vezetésével Szolnokról is érkezett egy félszáz fős csoport. Szathmáry István kunhalom. 1950@gmail.com_________ ERDÉLY Az álmos korai indulástól eltekintve Ártándig eseménytelen az út. Izgalommentes az országváltás is, csupán a mosolyt felejtették otthon a hivatalos közegek. Érthető', hosz- szú nap vár rájuk, mi pedig hamarosan kinyújtóztatjuk a lábunkat Szent László városában, Nagyváradon. Jókora, impozáns épület, a nevezetes Kanonok-sor elé érkezünk, aminek neve Ady Endre Egy kis séta című vihart kavart írása miatt cseng ismerősen minden iskolázottabb ember fülének. Legfeljebb azt nem emlegetik, hogy e harcos egyházellenes művét megrendelésre követte el az írás miatt három napra hűvösre tett költő. A székesegyházat Fodor József püspöki helynök szíves kalauzolásával járjuk végig, ahol a nagy furfanggal megmentett kincstár mellett Szent László oltárának ereklyetartó szekrénye is sokat mondó számunkra. A rajta levő koronás magyar címert évtizedeken át elrejtette a hatalom, csak titokban lehetett rá pillantást vetni. Szerencsére ez már történelem, de a múlt a kapu előtt is ott vár bennünket. Népviseletbe öltözött házigazdák Kint helybéli magyar hány- torgatja fel nekünk - talán a mostani menekülthullám szakította fel a régi sebeket - az őket az anyaországból kivető szégyenletes népszavazást. Joggal veti szemünkre, hogyan lehetnek ennek felelősei ma is részesei az anyaországi közéletnek. Érvünk nincs ellene, de a vita végül megbékéléssel zárul. Mi pedig nekieredünk a székelyföld szívébe vezető jókora útnak, aminek végén Tibódon egy hamar megszeretett szállás, a Szőke család panziója várja törődött testünket, népviseletbe öltözött házigazdák kínálta pálinkával és várakozáson felüli étkekkel. Innen kalandozzuk be az elkövetkező napok erdélyi állomásait. A Békás-szoros köszöni, jól van Amiben biztosan nem csalódik az utazó, az a természet. Szemre továbbra is változatlan, bár bántóan sok, az ottani erdők fáit hurcoló kamiont látunk. A Békás-szoros köszöni, jól van, a Gyilkos-tó talán kevésbé. Ha iftinden igaz, a folyamatos fel- töltődés miatt előbb-utóbb búcsút vehetünk tőle. Ellenben Korondon, de másutt is látható, hogy az idők változása az ottani embereket sem hagyta érintetlenül. A turistáknak is szóló székely ravaszság ugyan változatlan, de a népművészetbe - vagy annak másába - a néhány valóban neves mester igényessége mellett igencsak beszivárgott a Távol-Kelet kínálata. Azért lelkileg is maradt hol feltöltődni, például Farkaslakán, a Tamási Áron sírját beborító nemzetiszín szalagok láttán. Fura kettősség, de a néhol terjedő igénytelenség mellett, hála Istennek, hatalmas erővel mutatja meg magát az ottani magyarság értékőrző, saját kultúrájába kapaszkodó elszántsága. Csak elmélyülés, odafigyelés kell hozzá, hogy ezt is észrevegye az arra utazó vándor. Nem csak mi voltunk ott Szolnokról A következő nap kihívása, Csíksomlyó, majd Gyimesbükk jócskán odébb van, bár közben Csíkszeredán Makovecz Imre templomában megpihen a test, és felüdülést talál a lélek. Ott azon is lehet elmélkedni, hogy e helyen volt igény a Mester égbe kapaszkodó szellemére, míg az ország szívében, Budapesten nem. Arrafelé nem látni Makovecz-templomot. A zsúfolt istenházában tartott csíksomlyói misén, melyet Ja- kubinyi György gyulafehérvári érsek mutatott be a zarándokcsoportokat vezető papok, közöttük Máthé György atya koncelebrálásával, nem mi voltunk az egyetlen szolnoki társaság. A magyarok legnagyobb kegyhelye egész évben vonzza a Kárpát-medence zarándokait. Végül az Úrnak megadva a tiszteletet, elérkezett az ideje, hogy ugyanezt tegyük a történelemmel is. Életben tartja a közösséget Az ezeréves magyar határon, Gyimesbükknél várt bennünket a már intézménynek számító Deáky András tanár úr, aki nélkül sok minden hiányozna nemcsak a gyimesi csángók, de a többi magyar életéből is. Egy kis közösség egyesített ereje révén többek között ő tartja életben a magyarság ottani, mindenhonnan szorongatott árva szórványát. Közben tervezik a határt védő Rákóczi-vár felújítását és elkészült a katonai emlékhely is, emlékeztetve az arra járókat, hogy megszentelt földön, a magyar katona vitézségének nyomában járnak. Itt állította meg három hétig vitéz Sebő Ödön magyar királyi honvéd főhadnagy háromszáz magyarjával a szovjet hadsereget, miközben másutt már az ország szíve felé törtek előre. Láthattuk Mátyás szülővárosát is Hazafelé jókora út állt előttünk, legszebb állomásával, Kolozsvárral. Mátyás király szülővárosát ilyen rövid idő alatt befogadni még úgy is nehéz, hogy helybéli kalauzunk, Lukács János tanár úr, az ottani egyetem történésze mindent elénk tárt, amit érdemes tudni a „kincses városról” Legfeljebb a Hunyadiak kun vagy román eredetéről nem született megegyezés, de így is érdekes szellemi kaland volt egy ottani és anyaországi magyar nézeteit ütköztetni egyazon kérdésről. A busz alját alaposan átvizsgálták A hazaút már rutinnak számított, azzal a különbséggel, hogy még átverekedtük magunkat az egykor megérdemelt hírű Körösfő műanyag gólyákkal tarkított kirakodóvásárán. Kárpótlásul morózus közegek helyett csinos, mosolygós egyenruhás tündér fogadott bennünket a határon, de a busz alját azért gondosan átvizsgálták, nehogy felül magyar, alul afgán összeállításban térjünk vissza az óhazába.
