Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)

2015-07-11 / 161. szám

2015. JÚLIUS 11., SZOMBAT INTERJÚ .11 Szellő István nem érzi úgy, hogy az ősz halánték rosszul állna neki, sőt szerinte a világos kerettel még fiatalabbnak tűnik a koránál. SOSEM LESZEK MAGÁNYOS! Az RTL Klub híradósát mindig a sármos jelzővel illetik, és Szel­lő István valóban az. Ezúttal azonban a külsőségeken túl a személyiségéből is adott ízelí­tőt: beszélt a legbensőbb érzé­seiről, a szokásairól, és beava­tott minket a gyereknevelési elveibe is. Ruttka Ildikó/hot! kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- A fotóról jut eszembe: mennyire vívódó alkat?- Nem vagyok vívódó, in­kább „megpróbálom” típus va­gyok. A vívás rengeteget segí­tett abban, hogy kezelni tud­jam a felnőtt életem gondjait: a francia „parade-riposte”, azaz a „védekezem-visszaszú­rok” taktika isme rete hasznos az élet különfé le területein. A vívás arra is megtanít, hogy tudj a másik fejé­vel gondol­kozni. Kife­lé sosem szok­tam mutatni, ha netán belül har­colok is magammal. Az ilyesmit szeretem egyedül elrendezni.- Kilencévesen kezdett vívni. Aszúiéi akarták?- Fantasztikus kaland­filmeket láttam akkori­ban Alain Delonnal, Jean Marais-val; ezekben foly­ton vívtak, kardoztak - ezt akartam én is. Apám barát­ságban volt Pézsa Tibor olimpiai bajnokkal. Ő volt a vívószakosz­tály vezetője. Mond­ta, hogy menjünk le, megnéz. Rög­tön ott ragad­tam. Közben egy csomóan le­morzsolódtak, ám én végig ki­tartottam a sport mellett, a gimin át az egyetemig. A tanu­lás miatt kihagytam pár évet, de egy barátom visszahívott, és újrakezd tem. A csapattársaimmal a barátságok máig megmarad­tak, ez is egy nagyon jó dolog.- A huszonévesek is megirigyel­hetnék a kondiját, pedig a napok­ban múlt ötven. Zavarja az idő múlása?- Korán elkezdtem őszülni, a húszas éveim végén, de nem nézegettem magam emiatt kü­lönösebben, a ráncaimat sem számolgattam soha. Közszerep­lőként sem foglalkoztatott a do­log, pedig láttam, hogy például az amerikai tévécsatornákon a hetvenéves műsorvezetőknek is hollófekete a hajuk; arrafelé ti­los öregnek, ősznek, ráncosnak lenni. Engem elborzaszt a hajfes­tés gondolata; szerintem jó va­gyok ezzel a világos kerettel az arcom körül, mert így még fia­talabbnak is tűnök a koromnál.- Egy kicsi pocakot sem engedé­lyez magának?- Szerintem annak, aki a nyil­vánosság előtt éli az életét, vi­gyáznia kell magára. Nem lehet elhízott, nem lehet piszkos hajú- körmű, gyűrött ingben járó. Ne­kem a külsőm a munkám része. Apám is mindennap megborot­válkozott, én is ezt teszem, még a szabadnapjaimon is.- Ha nem lenne képernyős, mit csinálna szívesen?- A tudásom alapján lehetnék például médiatanácsadó. Vala­ha a külpolitikai főszerkesztő­ségen rengeteg dokumentumfil­met forgattam, és egy időben ta­nítottam is - azt is szívesen csi­nálnám újra.- Tanult valaha a két iskolás gye­rekével?- Volt ilyen is, persze. Én edzés után hazamentem, tanultam, és utána az apám mindig kikérdez­te a másnapi leckét. Nekem ez természetes volt akkor, de ilyet a saját gyerekeimmel sosem ten­nék. A mai srácok roppant önál­lóak, nem kell a sarkukban jár­ni, bár igaz, néha nem árt ellen­őrizni ma sem, hogy megvan-e a házi feladat, vagy tudják-e a másnapra feladott verset. Saj­nos nem vagyok türelmes em­ber, de igyekszem a szeretteim­mel szemben gyakorolni.- Mi az, amitől „el tud durranni az agya”?- A butaság, a nemtörődöm­ség, a „töketlenség” tud a sírba vinni: utóbbin azt értem, ami­kor valaki nem ért ahhoz, amit csinál - mégis csinálja. Ezt még sajnálom is. A művelet- lenség, a kulturálatlanság is bosszant, még ha ma már más világban is élünk. A szüléi­mén keresztül, a környezetem adottságaiból adódóan min­dig tudtam a sajtó, a televízió, a színház, a film legjobbjairól. Ezt én is megtanítom a gyere­keimnek, hogy így nőjenek fel, Szellő István a következő 48 évet szeretné konfliktusok nélkül leélni. Ha úgy adódik, megállapodna valaki mellett. bár nekik sokkal több mindent kell már elmagyarázni a régi dolgokról, mint nekem kellett a szüleimnek. A fiaim nem is­merik mondjuk Jean Marais-t, de például Peter Sellerst vagy Louis de Funes-t igen, mert velük nézem otthon a kedvenc filmjeimet, amelyeknek ők a főszereplői. Egy nehéz nap után bizony szívesen beteszem az egyik Rózsaszín párduc fil­met, vagy a kedvencemet, a Já­kob rabbi kalandjait - ezeken még akkor is hangosan tudok nevetni, ha történetesen egye­dül nézem.- Egy show vezetője akár fejre is állhat a műsorában. Nehéz volt megszoknia a híradósok kötelező szenvtelenségét?- Nagyon tisztelem a szak­ma szabályait, szóval nekem ez nem jelentett nehézséget kezdetben sem. Társaságban sem vagyok az a fajta, aki né­mán üldögél egy sarokban, sőt! Nagyon szeretek szto- rizgatni, beszélgetni, hü­lyéskedni, urambocsá, még teli szájjal röhögni is! De szerintem ez átjön a képernyőről is. Ameny- nyi lazaságot egy hírmű­sorba bele lehet vinni, azt megcsinálom; ebben remek partnerem Erős Antónia, aki mindig vevő a poénjaimra, akár élő adásban Is.- Kapott valaha büntetést?- Soha. Biztosan hibáztam az elmúlt huszonhat év tévé­zés, tizennyolc év képernyőzés során, hiszen emberből vagyok én is, de komoly gikszert még nem követtem el. Nap mint nap látnak a nézők, és bizony ész­nél kell lenni élő közvetítésnél, az egyszer biztos. Egy reggeli adásban a műsorvezető meg­engedheti magának, hogy el­nevesse magát, nekem viszont esti híradósként egy vidám hír után esetleg rögtön jön egy tragikus, például haláleset­ről szóló, szóval meg kell tud­nunk állni azt, hogy kiessünk a komoly szerepünkből. De né­ha tényleg vannak gyomorgör­csös szituációk.- És hogyan viselkedik nőtársa­ságban, pláne kettesben?- Annyit elárulok, hogy szere­tem a klasszikus értelemben vett udvarlást. Amúgy mindig a má­sik dönti el, hogyan fogok visel­kedni vele. Néha mondják: mi­lyen jó, hogy velem lehet beszél­getni! Nem is gondolnánk, mi­lyen sokan igénylik ezt. Az Is­merkedési fázis - és nem csak az udvarlásnál - tényleg mindig kel­lemes, érdekes, izgalmas.- Volt valaha csúnya kedvese?- Bevallom töredelmesen, én a szép nőket szeretem. Vala­mennyi gyermekem édesany­ján azért akadt meg a szemem, mert elsőre megfogtak a szépsé­gükkel. Aztán persze remek ér­zés volt rájönni, hogy mennyire intelligensek, értelmesek, mű­veltek, a személyiségük is elva­rázsolt. Szóval nekem az tetszik, ha egy nő nemcsak kívülről gyö­nyörű, hanem belülről is.- Négy gyereke közül ki hasonlít önre és miben?- András 18 éves, külsőre ő ha­sonlít rám a leginkább. Elképesz­tően jól tanul, félévkor 4,75 volt az átlaga. Kamaszként voltak ide­gesítő dolgai, de mostanra érett, komoly fiatalemberré vált; sok­kal higgadtabb, mint én valaha is voltam. Ádám épp hetedikes, ő is rendben van a teniszszenve­délyével. Komolyan veszi, napon­ta több órát edz, imádja! Remé­lem, soha nem fogja abbahagyni. Az ikrek most öt és fél évesek, de annyira értik, kinek mi a szere­pe a környezetükben, hogy már- hál istennek - nagyon úgy tű­nik, feldolgozták, hogy négyéve­sen elveszítették az édesanyju­kat. Az apjukként nagyon örü­lök, hogy rendeződtek bennük ezek a dolgok. Bár ők ikrek, na­gyon különböznek. Alen a töré­kenyebb, ő mindent lélekből csi­nál, nagyon értelmes kisfiú. Ő az a típus, akinek ha feltesznek egy kérdést, már vágja is rá a választ. Manna lányom pedig cuki, de el­képesztően rafkós. Néha kivágja a hisztit, ám ha rászólok, rögtön mosolyog, bújik, cicás lesz, szóval színésznő a javából. Máris igazi szeszélyes kis nőci, egyszer még mindenkit az ujja köré fog csa­varni! Megvédi az öccsét is, ha kell. Édes, nagyszájú kis csaj, aki alig várja, hogy felnőjön.- Megnősülne még egyszer?- Ezen még nem gondolkod­tam. A következő 48 évemet sze­retném konfliktusmentesen, ki­egyensúlyozottan tölteni - ez biztos. Mint ahogy az is, hogy nagyon szeretem a szabadságo­mat, a függetlenségemet.- Vajon hatvan-hetven évesen, egyedül élve is szeretné?- Na, akkor kell majd besze­reznem egy huszonévest! Viccet félretéve - ezeket a dolgokat so­ha nem terveztem el előre. Nem lesz több gyerekem, ez biztos, de ha még jönne valaki olyan az éle­tembe, bizony el tudnám képzel­ni, hogy újra megállapodjak - bár azt már nagyon okosan kel­lene csinálnom. Nem tartok a jö­vőtől. Ott van körülöttem most is egy csomó ember, és nemcsak én idősödöm, a gyerekeim is felnő­nek lassacskán, szóval sosem le­szek magányos. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents