Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-10 / 160. szám
14. CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. JÚLIUS 10., PÉNTEK Ön szokott befőzni? mosogatni, pincérkedni, takarítónak? Szégyenletes a helyzetem... Kedves Kérdezői Ha megtett mindent Önmagáért, akkor sem a helyzete, sem más nem szégyellni való, hanem legyen büszke önmagára és a teljesítményére! Gratulálok, tiszta szívből, és remélem nem veszi ezt gúnyolódásnak, mint sokan... Az erőfeszítés edzi goznod”. Karriert elkezdeni a „ló- tifutival” lehet, és ha közmunka jut, az nem szégyen. 18 embernek adok munkát ezen a lehetőségen keresztül és keressük az előrelépést, a „saját lábra állást”. Örömmel végezte el a történelem szakot, teljesebb, boldogabb lett? Mi a kedvenc területe, időszaka a történelemből? Kutasson, publikáljon, tartson előadásokat, fedezze fel a szakterületét a munkaidő után! Ez a hobbija - vagy nem?! Ha unatkozik, akkor az a baja, nem a munkakeresés. Szerezzen nevet a szakmában a részterületén. De ha nem öröme a történelem, akkor feleslegesen végezte el, sürgősen keresse meg azt, amit szeret és a hobbija, amiben kiteljesedhet, legyen abban profil!! írásából hiányzik a neve, és a kapcsolati háló... Vigyázzon, ne nyelje be önt a saját keserűsége! Zsolt atya H a visszaemlékszem a gyerekkoromra, mindenféle befőzés közül édesanyám lekvárfőzése a legmaradandóbb. Az ő szilvalekvárjának az ízét még ma is a számban érzem. Igazi szertartása volt nálunk az elkészítésének, ráadásul az a fajta szilva, amelyből ő legjobban szeretett lekvárt főzni, éppen a születésnapom környékén érett. Jóféle, kemény lekvárt főzött, amit szilkében tett el, s évekig fogyasztható volt. A gyerekeim is nagyon szerették, s emlékszem, a halála után két évvel még mindig abból sütöttem süteményt nekik, amit ő tett el. Persze jómagam is ellestem, eltanultam a különböző befőttek, lekvárok fortélyait, de van olyan, amit igazán jól mégis csak ő tudott elkészíteni. Azért barackzsemet és is főzök szinte minden évben, illetve amióta saját kertet művelünk, egyre többféle befőttet teszek el. Még 2000-ben költöztünk családi házba Karcagról Szarvasra, ahol azóta egyre szebbé varázsoljuk a keretet, többek között gyümölcsfákat is telepítettünk. Bár megszenvedtünk, mire olyan cseresznyefajtát találtunk, amely az ottani kötött talajt is elviseli, mostanra termőre fordultak a fáink, így meggyDr. Béres Mária, a tiszaföldvári múzeum igazgatója bői és cseresznyéből is szoktam eltenni. Vásárolni viszont nemigen szoktam, csak a saját termést tesszük el télre. Ami viszont igazán az „én specialitásomnak” számít, az a savanyúság elrakása. A többféle zöldségből - karfioltól az uborkán át a káposztával töltött paprikáig - készült finomság már múzeumi berkekben is ismert, hiszen voltak olyan munkahelyi főzőcskézések, amelyeken az elkészült ételek mellé az én savanyúságom került. Ráadásul ennek még egy szakmai kötődése van, hiszen még a karcagi múzeumban, Rácz Katitól tanultam el, mi az igazán roppanós, sokáig friss savanyúság titka. • '■'•4P***.., OlZsolt atya! 23 éves vagyok, elvégeztem az egyik budapesti egyetem történelem szakát. Másfél éve keresek munkát a diplomámmal, körülbelül százötven önéletrajzot adtam be különböző munkahelyekre, négyszáz helyre telefonáltam oda érdeklődve a lehetőségek iránt, kétszáz biztatást kaptam. A végeredmény? Egy nagy nulla. Egy éve közmunkás vagyok. Kávéfőzögető, postára járó, unatkozó ember, aki állandóan küzd az értéktelenség tudatával. Hát menjek én is ki külföldre az embert. Nem elég tanulni, hanem menedzselni is kell manapság magunkat. Kettészakadt a megélhetés és a hivatás területe. Ismerek pizzafutár diplomást, aki, amíg nem talál méltó munkát, valamiből meg kell, hogy éljen. Egy Facebook-poszt Konfuciusznak tulajdonított gondolata szerint „vállalj olyan munkát, amit szeretsz, és soha többé nem kell dőlGarázsból alakították ki a műhelyt Fába faragott álmok Éppen harminc eszténdeje, 1980. május 1-jén kezdődött a kunhegyesi házaspár története. Czupp Pál és felesége, Erzsiké azóta idejük túlnyomó részét együtt töltik. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@partner.mediaworks.hu KUNHEGYES - Gyakran belefeledkezem a munkába, ilyenkor szinte megáll számomra az idő. Erzsiké azonban ezt igazán türelemmel viseli, ha csak ideje engedi, kiül mellém a műhelybe. Szerencsére nagyon szereti nézni, ahogy dolgozom. Amíg a fiunk, Zsolti itthon volt, ő is sokszor kijárt és figyelte a munkát, de ő már Budapesten él és dolgozik, csak ritkán jár haza- meséli Czupp Pál fafaragó. Feleségének azonban ma is bőven van alkalma figyelemmel kísérni az alkotások elkészültét, hiszen a kunhegyesi népi iparművész az elmúlt huszonöt esztendőben közel ezer művet faragott. Megismerkedésük idején azonban még szó sem volt a fafaragásokról.- Bár mindketten kunhegye- siek vagyunk, csak látásból ismertük egymást, igazából 1980- ban, a majálison találkoztunk össze - idézik fel a kezdeteket. - Aztán a katonaság letelte után, már a következő évben összeházasodtunk. Akkoriban Erzsiké már óvónőként dolgozott, első és egyetlen munkahelye a Zádor úti óvoda volt. Nemrégiben egy reprezentatív kötetben dolgozta fel intézménye 40 éves történetét. Pali pedig hosszú időn keresztül a termelőszövetkezet állattenyésztési telepvezetője volt. Erre az időszakra nyúlik vissza a népművészet, néprajzi tárgyak szeretete is a házaspárnál.- Kaptunk egy szolgálati lakást, ahol rengeteg helyünk volt - magyarázza a családfő. - Kitaláltam, hogy tegyünk fel a falakra régi használati tárgyakat, hogy ne legyenek olyan üresek. Ezzel kezdődött, s mára már közel 3500 darabos gyűjteménynyel büszkélkedhetünk. A fafaragás pedig mindig is motoszkált bennem, de végül épp 25 évvel ezelőtt vágtam bele. Jártunk ugyanis egy kiállításon, s az ottani műveket látva gondolkodtam el rajta komolyabban, hogy ilyeneket talán én Is tudnék készíteni. Az idő engem igazolt, s ma már számos zsűrizett darabot tudok felmutatni. A legelső alkotásomat pedig, melyet még tűzifából faragtam, máig őrzöm. Czupp Pál egyik legrangosabb műve a Szent családról készült, ezt még a Vatikánban is kiállították. Ki gondolná, hogy a garázsból kialakított kis műhelyben készült?- Annak idején a garázsban kezdtem dolgozgatni, s máig ez maradt a műhelyem. Inkább az autónak csináltam másik garázst - mondja nevetve a fafaragó. - Bár szűkös a hely, nekem elég. Legalább rá vagyok kényszerítve, hogy amibe belekezdek, mielőbb be is fejezzem, ne kelljen sokáig kerülgetni. Csuprok is díszítik a falakat Különleges gyűjteménnyel is büszkélkedhet Czupp Pál és felesége. Ez a páratlan kollekció azonban meglehetősen távol áll a művésztől megszokott fából faragott remekektől. A házaspár ugyanis évtizedek óta gyűjti a régi porcelánbögréket, mára pedig több százdarabos összeállítással büszkélkedhetnek.- Még közvetlenül az esküvőnk után kezdtük el gyűjteni ezeket, azóta pedig bármerre járunk, igyekszünk kiegészíteni a „készletet” - mesélik. - A legszebb kincsekre elfeledett padlásszegletekben, hagyatékokban lehet találni, de sok esetben barátoktól, ismerősöktől is kapunk különleges bögréket. A kiállított régi csuprokat megtekintve gyakorlatilag végigkísérhetjük az elmúlt évtizedek történelmét. A legértékesebb darabok közel százesztendősek. A bögrekiállítás az elmúlt években különböző konyhai használati tárgyakkal - tányérokkal. ételhordókkal - egészült ki. karbantartása pedig komoly munkát igényel. A féltve óvott darabokat ugyanis időről időre portalanítani, mosogatni kell, hogy régi fényükben ragyogjanak. A 19 éves Szarvák Cintia most érettségizett a szolnoki Magiszter Alapítványi Iskolában. A szolnoki lány imádja a gyerekeket, ezért dajka szeretne lenni. Szabadidejét elsősorban Dollyval, a csivava kiskutyával tölti. fes1 v i Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya, Kunszentmárton plébánosa Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. A HÉT KÉRDÉSE « Czupp Pál és felesége a fafaragó által saját kezűleg készített székely kapuban
