Új Néplap, 2015. július (26. évfolyam, 152-178. szám)
2015-07-01 / 152. szám
2015. JÚLIUS 1., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP 11 Az én településem Mindig hazavágynak a nyugdíjasok, de mi lesz a fiatalokkal? Kengyel 1 Egy falu, ahol soha nem lehet igazán unatkozni Üdítő élményben volt részünk, amikor Kengyelen jártunk: azt éreztük, találtunk egy olyan települést, ahol jó élni, és ahol szeretnek élni az emberek. Mindenki jókedvű és barátságos volt velünk, a falu fejlődik, a sok program miatt pedig egyszerűen nincs idejük unatkozni a kengyelieknek. Kovács Kriszta zs.kovacs.kriszta@gmail.com KEN6YEL Bringával tekertünk át Törökszentmiklósról Kengyelre az egyik szombaton, 11 óra után néhány perccel indultunk. Küz: döttünk a szembeszéllel a nyári hőségben, ötven perc alatt értünk át a faluba. (Hazafelé hátszelünk volt: huszonöt perc alatt visszaértünk a városba.) Hogy lemossuk az út porát, első utunk a Gesztenye kocsmába vezetett (harmadik kis képünkön). A jéghideg, szénsavas ásványvizet szinte „húzóra” megittuk. Férfiak álltak a pult mellett, a háttérben az egyik magyar slágertévé szólt.- Most Kengyel lesz az újságban? Mert szoktuk olvasni... Lehet tegeződni? - kérdezte László, majd elmesélte: harminc évvel ezelőtt benne volt már az újságban, a sportoldalon. - A Székácsban futottam. Ott végeztem '82- ben. 1964-ben születtem. Nagy a valószínűsége, hogy mindig is Kengyelen laktam. Miután leérettségiztem, ilyen állattenyésztő vállalatnál dolgoztam, és elkerültem Kunszentmárton- ra. Ott laktam hét évig, utána visszaköltöztem. Mikor a rendszerváltás - vagy rendszerváltoztatás, ki hogy nevezi - volt, akkor jöttem vissza - tudtuk meg röviden a férfiról, majd azt is elmondta, hogy a környéken el lehet helyezkedni, csak az a baj, hogy rossz a közlekedés, mert a több műszakos munkahelyekre sem busszal, sem vonattal nem lehet praktikusan átjárni.- Szeretek itt élni, szeretem az itt élő embereket - szögezte le Kánya Valéria. - Nem tudom neked azt elmondani, hogy miért. Én egyébként tenyői vagyok, de sokkal szívesebben vagyok itt, mint Tenyőn. Hat éve lakom Kengyelen, és nem bántam meg, hogy ideköltöztem, mert barátságosak, jószívűek ШШйЛШШаШШт *** jgl Az Őszirózsa nyugdíjasklub tagjai mindig megtalálják a számukra legmegfelelőbb programot. Képünkön például a fogathajtó eseményre gyűltek össze, о de ha éppen helyben nincs semmi érdekes, akkor akár Cserkeszölőre is átruccannak fürdeni egy jót... az emberek - magyarázta a fiatal pultos, aki már négy éve dolgozik a kocsmában. Az élelmiszerüzlet bejáratánál két huszonéves sráccal futottunk össze.- Tökéletes kis település ez! Én nagyon szeretek Kengyelen élni, mert nyugodt, csendes falu, kivéve a hétvégéken, mert akkor általában buli van, de azok is jók szoktak lenni, szóval balhé, ilyesmi nincsen. Az emberek normálisak, egymással és az idegenekkel is, mármint azokkal, akik más településről jönnek - mondta Bíró Sándor. Barátja, Gugolya Gergő is egyetértett vele. - Szoktunk máshol is bulizni, átjárunk néha Szolnokra vagy Miklósra, de ha program van itt, akkor maradunk, szeretjük ezeket a rendezvényeket - tette hozzá a fiú. Program aznap is volt. Az utcák tiszták, rendezettek, és azon a szombaton csendesek is voltak, a település szinte teljesen kiürült. Úgy tűnt, mindenkit érdekelt a fogathajtás. Arra gondoltunk, Kengyelen talán tényleg nem lehet unatkozni. Színes lufik, vásári édességek és vattacukorillat fogadott az elkerített karámok mellett.- Nagyon jól érzik itt magukat a gyerekek. Nemcsak most, úgy általában is. Rengeteg a program, főleg nyáron - erősítette meg a feltevésünket Galambos Judit, miközben testvére, Bori a két és fél éves kisfia kezébe adott egy tölcsért. A nagy hőségben a csavart fagyi gyorsan olvadni kezdett. Bo- tond (első kis képünkön) össze is kente magát a csoki és puncs ízű édességgel. - Szeptembertől óvodás lesz, de hamarosan bölcsődei csoport is indul nálunk - mondta a fiatal édesanya, majd elsétáltak, hogy megnézzék a lovakat.- Ha tudunk, szívesen válaszolunk - kínáltak hellyel az Őszirózsa nyugdíjas klub tagjai. - Kengyelen születtünk mindannyian, itt szoktuk meg, itt élnek a családjaink, és jó itt élni. Bárhová megyünk, mindig hazavágyunk - magyarázta Bokor Péterné. - Új létesítmények vannak, és mindig vannak programok. A falu infrastruktúrája is sokat fejlődött, van víz, villany, gáz, telefon. A fiatalok jól érzik itt magukat, megvan nekik is minden. Koncertek, bulik, a környékbeliek is jönni szoktak ide szórakozni - dicsérte Kengyelt Hreskó Jánosné. A többiek egyetértőén bólogattak. Megtudtuk, hogy a klubtagok saját maguknak is sok programot szerveznek, így sosincs idejük unatkozni. Például nemrég voltak Cserkeszőlőn strandolni. - Ha jó idő van, miért ülnénk otthon? - kérdezték mosolyogva. - Itt mindenki ismer mindenkit, mi is Ismerjük az egész falut. Ha ismeretlen ember költözik ide, szívesen fogadjuk. Ha szeret mulatni, akkor jöhet! - nevettek az asszonyok, majd elmondták: szerintük Kengyel biztonságos település, nagyon ritkán vannak lopások vagy betörések, de inkább ez sem jellemző. Egy óra körül járt az idő, a fogathajtással párhuzamosan kispályás foci zajlott a Harmadik félidő elnevezésű kocsmánál.- Amikor rendezvény van, vagy kispályás foci, olyankor mindig főzünk, ingyen adok mindönkinek, mert megvenni úgysem venné meg senki - mutatott a bográcsok felé (második kis képünkön) Bartus Csaba. A két kocsma tulajdonosa a lelkünkre kötötte, hogy egy óra múlva menjünk vissza, akkorra fő meg az étel: csülökpörkölt és babgulyás rotyogott a nagy edényekben. Mikor kiderült, hogy török- szentmiklósiak vagyunk, rögtön rákérdezett néhány ismerősre, elhangzott többek között Manó, Matykó Sanyi és Tasnádiék neve is. A pultnál vártunk az ásványvizünkre, amikor egy fiatalember barátságosan megkérdezte:- Ti vagytok az újságtól?- Igen - válaszoltuk.- Nemrég beszaladtam a másik kocsmába, ott mondták, hogy van itt egy újságíró.- Megelőzött a hírünk...- Hát ilyen ez. Ha idegen jön a faluba, annak azért hamar híre megy! „A programokból A próbaüzem alatt álló artézi kúthoz értünk, ahol egy hatvan körüli asszony engedte a palackba a vizet. - Szerin tem nem úgy zajlik Kengyelen az élet, mint máshol. Rosszabb. Mert vannak programok, de ab ból nem élünk meg, mert anyagi szükséglet is kell, munkahely, satöbbi, és úgymond hiába van nem élünk meg” buszmegálló vagy vonat, vala hogy nem jo a közlekedés a környező településekre. Amúgy, persze, minden szép és csoda latos - zárta le a beszélgetést gyorsan, majd hazasietett, mi pedig azon gondolkoztunk, ta Ián megtaláltuk az egyetlen olyan embert Kengyelen, akinek aznap nem volt jó kedve... „Ha ismeretlen ember költözik ide, szívesen fogadjuk.”
