Új Néplap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-05 / 130. szám
14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. JÚNIUS 5., PÉNTEK Zizi és Lencsi aranyozza be a mindennapokat Főszerepben a lányok a Barabás családban Egyelőre csak a jó oldalát tapasztaltam annak, hogy kétgyermekes apa lettem - vallja Barabás Botond. A Szigligeti Színház művészének néhány hónapja született meg második kislánya, Lencsi. Szilvási Zsuzsa zsuzsanna.szilvasi@partner.mediaworks.hu SZOLNOK Zizi és Lencsi határozza meg mostanság a Bara- bás-család mindennapjait. Az óvodás nagylánynak, Zillé- nek márciusban született meg kishüga, Lelle, s természetes, hogy túlzás nélkül körülöttük forog a világ.- Csak az öröm duplázódott azzal, hogy kétgyermekes apuka lettem, szerencsére a felhő- sebb oldalát egyelőre nemigen tapasztaljuk ennek az állapotnak - mondja Barabás Botond, akit a színházi évad végéhez közeledve is próba közben sikerül elcsípni néhány percre.- Zizi igazi tünemény, Lencsi pedig nagyon jó baba. Két csodálatos gyermekem van, de a feleségem, Nóri hihetetlen türelme, fel- készültsége kell ahhoz, hogy működjön a családunk. Ő teremti meg azt az erős hátteret, amelyre szükség van.- Igen, megváltozott az életünk, mióta Lencsi megszületett... sokkal jobb lett, pont kétszer jobb, mint tavaly ilyenkor! - teszi hozzá Nóri. - Bár későbbre terveztük Lencsit, de hálát adok az Istennek, hogy most küldte közénk. Két kisgyerekkel persze nem egyszerűek a mindennapok, de szerencsére Zizi örömmel várta a csöppség érkezését.- Zizi imádja a húgát- meséli az anyuka. - Ő igen érzékeny, gondoskodó, tündér kislány, aki korához képest fantasztikusan veszi az akadályokat. Ma már egyedül fürdik, mossa a fogát, öltözik, vetkőzik, hoz- za-viszi a cumikat, pelusokat, ha kell, sőt elvárja, hogy az esti meseolvasás alatt Lencsit az ölébe fektessem. Reggel pedig fel sem kel az ágyból addig, amíg nincs ott a testvére. Mint a kisgyerekes családokban általában, nálunk is az esti „ceremónia” - fürdetés, etetés, mese, altatás szertartása - a legmacerá- sabb. Mivel nálunk a Papa este is dolgozik, ettől féltem a leg jobban, de Zille ezt az akadályt is hibát- 1 a n u 1 vette.- Bár a színház világa távolról nézve meglehetően kaotikusnak tűnik, valójában igen pontosan kiszámítható - magyarázza Botond. - Tudom, hogy délelőtt próbálok, este pedig játszom, a kettő közötti idő ban tisztán a családomé. Ez rendkívül fontos számomra, hiszen rák jegyű-rák aszcen- densű emberként elsődlegesnek tartom, hogy a szeretteim közelében lehessek. Szerencsére könnyen meg tudjuk oldani, hogy Zizit reggelenként elvigyem az oviba, déutánonként pedig hazahozzam, ez Nóri- nak is nagy könnyebbség. Óriási segítséget jelent ugyanakkor, hogy az utcánkban kitűnő a közösség, a gyerekek, kihasználva a jó időt egészen sötétedésig együtt játszanak kinn.- Mivel a munkám egy részét itthonról is csinálom, most Botinak is sokkal jobban ki kell venni a részét a gyerekek körüli teendőkből, mint azelőtt - egészíti ki Nóra. - De szerencsés, vagyok ebben is, mert mindent ugyanúgy meg tud csinálni, mint én. Ha kell, mos, tereget, pelenkát cserél, ami nagy segítség, hisz egyedül nem bírnék mindent.- Éppen a napokban fogalmaztam meg, hogy akinek még nincs gyermeke, nem is tudja mi az igazi felelősség. Hát még akinek több is van! Nálunk mindenképpen a lányok a főszereplők - nevet Botond, aztán hozzáteszi. - Mostanra teljes mértékben sikerült beilleszkednem Szolnokon, befogadott ez a város. Itt raktunk fészket, szolnokinak születtek a gyerekeim, jómagam pedig szolnoki-székelynek vallom magam... Nemrég új taggal bővült a Barabás család: Zille kistestvért kapott Nóri és Botond jóvoltából Atga-VILÁG Kedves Zsolt atya! Hogy én hogy utálom a szomszédomat! Képes volt elverni a kutyámat, mert az átment a kertjébe. Azon a kerítésen ment át, amit ő nem csinált meg. Nem szólt volna nekem, nem, inkább ütött. Annyira, hogy eltörött a kutya lába. Legszívesebben én tenném vele ugyanezt. Zsolt atya, érdemes ezzel az idiótával megbeszélni a dolgot?! Vagy többet ártok magamnak (és a házőrzőmnek), mint használnék? Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya, Kunszentmárton plébánosa Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E mail címünk: atyavilag.ujneplap@gmaii.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok. Mészáros Lőrinc u. 2. Kedves Kérdező! Agresszív, düh- kitöréses emberrel nehéz szót érteni, mert a haragja nem a kutya miatt van, hanem valami más lapul a háttérben. Az állatkínzás és a meg nem javított kerítés esetében el kell választani a társadalmi rend és a megbocsátás folyamatát. A társadalmi rend felől Ön bejelentést tesz a jegyzőnél a kerítés miatt, a kutya sérülése miatt pedig a rendőrségen. Ez, amit a szomszéd csinált, nem megoldás, hanem önbíráskodó brutalitás, ha nincs következménye, legközelebb a házát gyújtja fel??? A megbocsátás és a ki- engesztelődés felől, mindaddig, amíg „idiótának” tartja, és „utálja”, jobb, ha nem beszél vele. Ha „lehiggadt" és átgondolta, hogy a szomszéd is épp olyan sebzett, mint Ön, és bármelyikünk, akkor tud vele beszélni. Ha a sebzett, segítségre szorulót tudja látni benne, ajánlja Isten irgalmába, és kérdezze meg tőle, mi a baj. Először természetesen a kutyáról fog beszélni, de egyszer csak elmeséli, mi a valódi baja. Már ezzel segített neki, hogy van, akinek elmondhatja. A nehézség az, hogy saját dühét és haragját, sőt a számonkérést félre kell tennie, nehogy verekedésbe torkolljon a beszélgetésük. Ha Ön az alázat útján jár, akkor csinálják meg együtt a kerítést. A „törvény” és a „ki- engesztelődés” útja két különböző dolog, az egyik a hatóságok, a másik az Ön feladata. Bízzon önmagában és a hatóságok munkájában! Sok sikert kívánok a bölcs döntéshez! Szereti a szépségversenyeket A huszonnégy esztendős Poharánszki Edit jelenleg külkereskedelmi menedzserként dolgozik, szakmája idegenvezető. A fiatal karcagi lány angolul és németül beszél, szabadidejében pedig szívesen olvas és sportol, emellett szépségversenyekre is jár. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! А НЕТ KÉRDÉSÉ Szerette, szereti a táborozásokat? G yerekkoromban nem jártam iskolai táborokba, mert a szüleim szerint ezek ideológiailag nem voltak megfelelőek. Mégsem maradtam a vakáció idején gyerekközösség nélkül, titokban megtartott, féllegális egyházi táborokba ugyanis szívesen küldött édesanyám, édesapám. Volt egy kéthetes kántorképző zenei tábor, ezt hivatalosan is engedélyezték, ez volt a kedvencem. Nyolcéves voltam, amikor először jártam ott. Én voltam a legfiatalabb, így az első napokban csuda nehéz volt beilleszkednem a társaságba. Akkortájt még nem volt telefonunk, így az első hét elején írtam egy levelet a szüleimnek, hogy azonnal vigyenek haza. Később elmesélték, sokáig gondolkodtak azon, mit tegyenek, végül arra jutottak, hogy maradok. Mert ha most hazavisznek, vélhetően soha többet nem fogok elmenni ilyen helyre. lobb is, hogy nem jöttek értem, a második hét legelején ugyanis fordult a kocka: már kifejezetten élveztem a táborozást. Onnantól kezdve rendszeresen részt vettem a nyári kántorképzőben, tíz év után már mint oktató. Általános iskolás korú gyermekeim is rendszeres táborbaj- árók. Vallom, hogy egy gyereknek jót tesz az ilyen jellegű szaGyőri Péter Benjámin, evangélikus lelkész badidős nyári elfoglaltság, kell a kiegyensúlyozott fejlődésükhöz. Itt tanulják meg, hogyan kell egymáshoz alkalmazkodni, hogyan kell a másikat elfogadni. Egy táborban is van valamiféle „leterhelés”, de mindez védett körülmények között történik. Sok szülő kérdezi tőlem, mikortól engedjék el gyermeküket „ottalvós” táborba. Ez elsősorban a gyerektől függ, de szerintem nyugodtan el lehet engedni már a kiselsősöket is. Akik közül nem biztos, hogy mindenki örömmel indulna el, de esetenként érdemes a szülőknek egy kicsit határozottan kezelni e „kérdést”. Higgyék el, mindez előbb-utóbb a gyerek javára válik! ! I <
