Új Néplap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-03 / 128. szám
2015. JÚNIUS 3., SZERDA MEGYEI KÖRKÉP .11 Egyórás érdekfeszítő, többnyire kedélyes, olykor nosztalgikusan érzelmes előadást tartott Cser- venyák Tibor Szolnokon. Montreal olimpiai bajnok víziiabdaka- pusa egykori alma matere, a Verseghy Ferenc Gimnázium iskolanapi díszvendége volt a minap. Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu SZOLNOK A tanintézmény dugig megtelt könyvtárában tartott előadása első felében Cser- venyák kivetítőn megjelenített képek segítségével lapozott visz- sza az egyetemes, a magyar, illetve a szolnoki pólózás históri- ás könyvében, majd kötetlen beszélgetés keretében a családi albumába is bepillantást engedett.- Majdnem egyidős vagyok a Damival, de én még élek! - utalt arcát két kezébe temetve egy letűnt dicső emlékre az egykori verseghys diák. - Hét hónappal korábban születtem, 1948. augusztus 8-án, minthogy a legendás Damjanich uszodát a szolnoki csata 100 éves évfordulóján, 1949. március 5-én felavatták. Mint megannyi szolnoki, én is ott tanultam meg úszni, aztán pólózni. Hasznos Pista bácsi 9 éves koromban kiválasztott kapusnak, mivel a lábtempóm épp megfelelt a ketrec előtt. A korosztályos ranglétrát végigjárva 1966-ban védtem először, a másik „nagyágyú”, Kanizsa Tivadar edzősködése alatt a felnőtt OB-I-es csapatban. Alig négy évvel később a nagyválogatottban is bemutatkoztam, akkor még szolnoki színekben - mesélt a múltról az egyre deresedő ba- juszú kapus. Míg a Szolnoki Dózsában pólózott, addig Cserve- nyák magyar, Európa- (Barcelona) és olimpiai bajnoki ezüstérmet (München), illetve a Belgrád- ban 1973-ban első alkalommal kiírt világbajnokságon aranyérmet szerzett. A két Dózsát érintő 1973- as egyesületváltásáról, a szolnokiból az újpestibe való átigazolásának kurta-furcsa körülményeiről ezúttal nem beszélt Cservenyák, de egy korábbi interjújában eképp emlékezett meg a szakosztálycseréről: „A vébé megnyerése után berendeltek a szolnoki MSZMP pártházba, a hírhedt „fehér házba”, ahol az elvtársak ellentmondást nem tűrően közölték velem, hogy Szolnokról az Újpesti Dózsába kell igazolnom. Röviden ennyi! Akkor ez még így ment. Erről nem is szeretnék többet beszélni...”.- Még aktív sportoló voltam, amikor vegyészmérnöki diplomát szereztem a Budapesti Műszaki Egyetemen. Mindehhez, akárcsak az életem alakulásához a Verseghy gimnázium szolgáltatott alapokat. Olyan tanáraim voltak, mint Rédl László, Béres lenő, Mészáros Vendel vagy Biber Pál. Később a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán vízilabda-edzői oklevelet szereztem, amellyel, miután 1984-ben befejeztem az aktív sportpályafutásomat, 1990-ig a svájci Solothurn edzőjeként, majd 1992-ig a svájci vízilabda-válogatott szövetségi kapitányaként tevékenykedtem. Két évvel ezelőtti nyugdíjba vonulásomig kutató vegyészként dolgoztam a zürichi egyetem kutatólaboratóriumában. A világ első hat rákkutató laborja között emlegetik a szakemberek a zürichit. Korábban terveztem, hogy hazatérek, és valamelyik magyar egyetemen fogok dolgozni, de ez még nem következett be. Harminchat évesen mentem ki, és már 31 éve, hogy kint élek, de megmaradtam Magyar- ország és Svájc közötti ingázónak. Ha gondolok egyet, felülök a repülőre, és másfél óra alatt idehaza vagyok a barátaimnál. Odakint ma már legtöbbet az unokáimmal töltöm. És gitározok, hiszen az utóbbi években eldöntöttem, hogy kamaszkorom kedvenc hangszerén meg kell tanulnom játszani. Az unokáknak például már vagy ezerszer elpengettem az „I am Sa- iling”-et. Én nem unom, és ők sem jelezték még, hogy már elegük lenne belőle - nevetett fel Cservenyák Tibor. Aki arról is beszélt a diák- és tanárközönség kérdéseire válaszolva, hogy a ’70-es évek vízilabda-válogatottjának Sárosi László volt az esze. Szívós István, Csapó Gábor és Faragó Tamás a kinézetükkel és a sztárallűrjeikkel lógtak ki a csapatból, mindenki más, mint épp a szolnoki-újpesti kapus, valamint Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, vagy az alig egy hónapja elhunyt Konrád Ferenc csupán „zongoracipelők” voltak. Ám, nem jutottak volna a világ tetejére csapatként, ha egytől egyig nem vetették volna magukat a kemény munkába - emlékezett vissza sportos múltjára a magát „kéttornyú” embernek tartó, a Magyarországon (Szolnokon) és Svájcban is otthonosan élő, 67 esztendős legenda. Az egyórás beszélgetős előadás pillanatokon belül eltelt. A verseghys diákok hosszan tartó vastapssal köszönték meg Cservenyák Tibornak a múltban való közös utazást, aki könnyeivel küszködve búcsúzott a hallgatóságától... Cservenyák Tibor könnyeivel küszködve búcsúzott hallgatóságától A Tisza Szolnoknál, avagy Szolnok a Tiszánál - avagy szabad strandok a két világháború között Korabeli dokumentumokkal bővülne a Kósa-féle „értéktár” JASZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYE „A szolnoki Tisza-parton a múlt század első felében számos közösségi strandolóhely állott...” - írja Kosa Károly szolnoki hely- történész, könyvtáros a nevével fémjelzett, a feltüntetett korabeli írások és fotók okán jelentős értéket képviselő honlapján. Hamarosan a szélesebb nagy- közönség előtt is megnyílnak a Tisza szolnoki szakaszának két világháború között működő szabad strandjai - természetesen csak virtuálisan, miután Kosa Károly június 20-án előadást fog tartani a témáról az idei Múzeumok éjszakája eseménysorozat Verseghy Ferenc Könyvtárban zajló társrendezvénye részeként. Annyi bizonyos, hogy Bismarck nagykövetként Szolnokon is járt - magyarországi élményeit igen elevenen írja le nejéhez szóló leveleiben -, de hogy fürdőzött-e a Tiszában, arról Kosa Károly talán említést is tesz előadásában.- A szakmai zsűri tavaly a Szolnoki Értéktár kulturális örökség kategóriában beválogatta az általam gondozott szol- nok-tisza.blogspont.hu honlapot. Ezt követően kaptam egy felkérést, hogy mutassam is be a portált. Ez megtörtént, és az előadás végén a hallgatóság soraiból egy úr jelezte, hogy az ő tulajdonában is vannak régi családi képek, melyek egykori tiszai A szolnoki Tisza-part. A Kosa Károly családi albumában lévő fotót nagyapja, Váradi Gyula készítette az 1930-as évek végén. strandjeleneteket ábrázolnak. Majd napokkal később arról tájékoztatott, hogy egyik ismerőse birtokában is vannak ilyen témájú fotók. Mindez azért örömteli, mert a megfakult képek és írások által többet tudhatunk meg a szolnoki szabad strandokon zajló életet illetően. Jelenleg is vannak információim, képes és írott dokumentumaim a helyi vízilétről. Nagyapám, Váradi Gyula képei, valamint korabeli lapok újságcikkei is illusztrálják a honlapomon például a Strandok, strandolok a Tiszán című bejegyzés tartalmát, melyet szívesen kibővítenék mások által felajánlott kordokumentumokkal - jelezte a helytörténész. „Strandélet a Tiszán” - e címmel tartja meg minden bizonnyal érdekfesztíő előadását Kosa Károly június 20-án, a Múzeumok éjszakáján. Ha pedig olvasóink családi albumaiban ott lapulna néhány régi fotó a két világháború közötti szolnoki tiszai strandéletről, és felajánlanák azokat közlésre, úgy akár az előadás, akár a helytörténész értéktárba válogatott honlapja gazdagabb lenne e kincsek által. Akik pedig szívesen hozzájárulnak sajátjuk közkinccsé tételéhez, ők a Verseghy Ferenc Könyvtárban Károly Nórán keresztül juttathatják el Kosa Károlyhoz a megbecsült és a tulajdonosokhoz visszajuttatandó régi írásokat, képeket. Mészáros Géza A kanadai Montrealban lett olimpiai bajnok A szolnoki évei után Cservényük Tibor az újpesti klub tagjaként a magyar bajnokságban két ezüst érmet szerzett, azaz az aranyas gyűjteményéből csupán a magyar bajnoki cím hiányzik neki. Kétszer ugyanis a magyar kupát is felemelhette ~ 1968-ban a Szolnoki, 1975 ben pedig az Újpesti Dózsával. Az 1976-os montreali olimpián bajnok, az W iff If*! «i ГшчДЩТм ПъЩЯ WséüitffirM ',v„ Шшй! Rengetegen voltak kíváncsiak Cservenyák Tibor nosztalgikus щ előadására a szolnoki Verseghy Ferenc^™wkm^^^MHH
