Új Néplap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-27 / 149. szám

A Váci Egyházmegye melléklete - IV. évfolyam 6. szám - 2015, Szent László ünnepén - Szerkeszti: Magyar Bertalan - www.vaciegyhazmegye.hu Az Úristen valami nagyszerűt készít SAOEiAMENTüM Két áldozópapot és négy diakónust szentelt föl június 20-án a székesegyházban a megyéspüspök ban, előkészíti az atyai házat S ti pedig szolgálatotokkal a Vele való nagy találkozást készíti­tek elő - biztatta a szentelen- dőket homíliája végén Beer Miklós. Ezután következett a szente- lési szertartás, melynek során a szentelendők ígéretet tettek, cölibátust és engedelmességet fogadtak az Egyház színe előtt; majd a Mindenszentek litániá­ja alatt leborultak a földre a tel­jes önátadás jeléül. Ezt követően a szentséget kiszolgáltató főpásztor mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadta a Krisztustól kapott hatalmat és küldetést. Ecseri Pál, Kiss Dávid, Polcz Zoltán és Simon Gáspár Balázs magukra öltötték a dalmatikát, a diakónusok liturgikus öltözetét; Pálfalvi Tamás és Udvardy László István pedig a miseruhát. Végül a föl­szenteltek átvették a püspök kezéből szolgálatuk jelképeit, a Szentírást és a Szentáldozat edényeit, majd a jelképes átvé­telt a valódi követte: a diakónu­sok átvették az oltár szolgálatát, az új áldozópapok pedig pap­testvéreikkel együtt konceleb- ráltak a szentmisében. A szent­mise végén pedig az újmisések megáldották a papságot ■ Nem tudjuk, mi vár rátok, de egészen biztos, hogy új történelmi kor­szak küszöbén állunk, és az Úristen valami csodát készít, valami nagysze­rűt: ebben a világban elő­készíti az ő atyai házát - mondotta többek között Dr. Beer Miklós megyés­püspök június 20-án a váci székesegyházban, ahol ünnepi szentmise keretében áldozópappá szentelte Pálfalvi Tamást és Udvardy László Istvánt; és diakónussá szentelte Ecseri Pált, Kiss Dávidot, Polcz Zoltánt és Simon Gáspár Balázst. A szentelési szentmisén hagyo­mányosan jelen volt és konce- lebrált a főpásztorral az egy­házmegye papságának túlnyo­mó része; illetve szolgáltak a szentmisén a diakónusok, szol­gálattevők. A zenei szolgálatot a székesegyház Cecília kórusa adta, Varga László karnagy atya vezényletével. A szente­lendők családjai, egyházközsé­geik tagjai és az ünneplő nép teljesen megtöltötte a székes- egyházat. Homíliájában a főpásztor arra buzdított, az Úr szándéká­ra kell figyelnünk, hogy útmu­tatást találjunk abban, hogyan tudjuk a családi életet tisztán, szépen élni; hogyan tudjuk az elesetteket felemelni; hogyan tudunk békét sugározni és segíteni ebben a háborúktól sújtott világban; és hogyan tudunk reménységet adni az új nemzedéknek, a fiataloknak. Beer Miklós a szentelendők felé fordulva így szólt: egy olyan világba indultok, amit még soha nem tapasztaltatok meg, nem ismeritek a holna­pot. Mi lesz a világgal, a népes­ségi átrendeződéssel, mi lesz az ivóvízzel, élővilágunkkal, lesz-e kenyér minden család asztalán? Nem tudjuk. De ebbe a világba küld minket a minket szerető, a minket teremtő Isten, és képessé tesz arra az ő Szendéikével, hogy őt hitele­sen képviseljétek! Általatok újul meg az utolsó vacsora cso­dája, általatok találkozhat Istennel az ő népe. Kérjétek az Urat, hogy bennetek és általa­tok Isten békéjével találkoz­hassanak az emberek! Nem tudjuk, mi vár rátok, de egészen biztos, hogy egy új tör­ténelmi korszak érkezik. És hinnünk kell, hogy az Úristen valami csodát készít, valami nagyszerűt itt, ebben a világ­Minden lovagok példaképe „A kereszténység - igenis! - az erőszak vallása!" - na, erre még a hitünk gyalá- zását már oly edzetten hallgató fii botja is megmozdul; s ahogy az ember felkap­ja a fejét, egy barna csuhás kapucinus szerzetest lát maga előtt, aki már foly­tatja is: „Csak mi nem más, hanem magunk ellen harcolunk, az Istenért." Péter Pál testvér szavait - mindig úgy érzem - Szent László királyunk ihlette. A lovagkirály. Aki oly biztos kézzel for­gatta a csatabárdot, mint senki más a ham mezején; de akinél irgalmasabb, gyengédebb győzőt nem ismer a történe­lem. Aki habozás nélkül kezet emelt a felkent királyra, Salamonra, amikor az visszaélt a hatalmával; de aki habozás nélkül meg is kegyelmezett Salamon­nak, miután legyőzte. S így Salamon nem.a hóhér bárdja alatt halt meg bűnösként, de egy remetebarlangban, a szentség hírében. László, aki visszatért István úr országába, amely elűzte őt és megvakította a nagyapját; de aki oltárra emelte István urat, mert a szent királyt látta benne, és nem a viszálykodó rokont. És folytathatnám napestig, miként tett erőszakot önmagán ez a szent férfiú, hogy ne ő győzzön a csatá­ban. Hanem Krisztus, a gyöngék, eleset­tek, árvák, özvegyek, rabok, bűnösök oltalmazója és menedéke. Krisztus, min­den lovagok példaképe. Szent László úr, imádkozz értünk, férfiakért! Hadd legyünk a te követőid! Hadd legyünk Krisztus lovagjai! (mb) Kettős ünnep Galgahévízen PLÉBÁNIA Toronysisak- és emléktábla-megáldás Az újonnan szenteltek rövid Kettős egyházi ünnepség­re került sor Galgahévízen június 15- én. Az uniós támogatás­sal felújított templom homlokzatát és temp­lomsüvegét a megyés főpásztor szentelte föl; illetve átadták a Nagy Árpád, a templom egyko­ri köztiszteletben álló plé­bánosa születésének 100. évfordulójára elkészült emléktáblát. Az esemény a templomban vette kezdetét, ahol a nagy­számban megjelent hívők előtt Pálos Frigyes prépost, kano­nok, művészettörténész tartott megemlékezést. Ezután került sor az Európai Unió és a Magyar Kormány támogatásával felújított temp­lom homlokzatának és torony­süvegének átadására és fel­szentelésére, melyet Dr. Beer Miklós püspök áldott meg. Ez alkalomból ünnepi szentmisét tartottak a püspök celebrálásá- val. A szentmise után az egy­házközség köztiszteletben állott egykori lelkipásztora, Nagy Árpád tb. főesperes, c. prépost, plébános születésének 100. évfordulója tiszteletére emléktáblát avattak fel a temp­lom falán. Az egyházmegye püspöke méltatta Nagy Árpád életútját, majd avatta fel és szentelte fel az emléktáblát. Az ünnepség végén a helyi plébá­nia udvarán az egyházközség és a hívők látták vendégül és köteüen beszélgetésre mind­azokat, akik megtisztelték je­lenlétükkel a kettős ünnepet. ■ Pálfalvi Tamás 1987-ben szüle­tett, öt testvé­re van. Mint írta, édesap­ja postás, édesanyja cukrász. Papi hivatá­sa mögött más papok hivatása áll példa­ként. A gimnáziumban, a váci piaristáknál kezdett vágyakoz­ni a papi hivatás iránt. Előbb visszariadt ettől, de utána semerre nem találta a boldog­ságot; s így visszatért az első szeretethez. A szemináriumot Vácott kezdte, majd öt és fél évet az egri szemináriumban töltött a szenteléséig. Jelmondatául a Jn 14,6-ot vá­lasztotta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet - mondta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.” Áldo­zópapként első szolgálati helyéül a szolnok-belvárosi plébániát jelölte ki a főpásztor. Udvakdi László István 1970- ben született Budapesten. A középisko­lát a szent­endrei feren­ceseknél, a szemináriu­mot Eszter­gomban végezte. Több évig végzett plébániai munkát a Váci Egyházmegyében, mielőtt Dr. Beer Miklós diakónussá szentelte. Jelmondata: „...hogy Vele legyenek” (Mk 3, 14) Áldozópappá szentelése után is marad eddigi állomáshelyén, a Vác-Alsóvárosi plébánián. Ecseri Pál 1978-ban született Budapesten, egy húga van, aki férje­zett, kétgyer­mekes csa- 1 á d a n у a Sülysápról származik, a Kisboldogasszony plébániáról és a Tápiómenti Nagyboldog­asszony közösségből. Nagy- kátán érettségizett, elektro­műszerész szakmát szerzett. A műszaki főiskolát nem fejezte be, Gödöllőn dolgozott egy autóipari cégnél. 2010-ben kezdte el a szemináriumot. Papi hivatásáról így vall: „Isten titka, hogy miért engem választott. Isten irgalmassága, hogy megvárta, amíg én ki tud­tam mondani Neki az igent. Jézus szíve szerinti pap szeret­nék lenni, szeretném „Az Úr irgalmát hirdetni, amíg élek!” Jelmondata: „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőség­ben legyen” (Jn 10,10b). Kiss Dávid Kistarcsán született 1991-ben, van egy ikertestvére, András. A váci piaristáknál végzett, 2010-ben Egerben kezdte a szemináriumot. Mint írja, a hivatás először körülbe­————- öt évvel sát. Több példaképem is volt. Az első, Somlai József atya, aki tavaly augusztusig a plébáno­som volt. Szüleim és családom után neki köszönhetem a leg­többet. Jelenlegi plébánosom, Görbe József példáját látva az isteni kegyelem és a helyes papi élet egy másik megvalósí­tása tárult elém a már megis­mert példákhoz. Rajtuk kívül megemlíteném még Bakonyi Jánost és Orbán Csabát, akiket gyermekkorom óta ismerek, és akiknek a példája szintén meg­erősített." Jelmondata az íz 42,6: 'Én, az Úr, hívtalak meg az igazságban, én fogtam meg a kezed, és én formáltalak. Megtettelek a népnek szövetsé­gül, és a nemzeteknek világos­ságul." Első szolgálati helye a Vác-Alsóvárosi plébánia. Polcz Zoltán Budapesten szüle - tettl979-ben, egy húga és egy öccse van. Középiskolai tanulmányait az Eötvös Lóránt Szak- középiskolá­ban végezte, majd Szarvason, a életrajza Tessedik Sámuel Főiskolán környezetvédelmi mérnöki okle­velet szerzett 2009-ben kezdte kispapi életét, a szemináriumot Vácott kezdte, jelenleg Esztergomban végzi. Diakónusi állomáshelye Bag lett Simon Gáspár Balázs 1990-ben korában érezte, hogy az Úris­ten a papságra hívta meg. Közrejátszott a hivatásában, hogy szülei több katolikus házasközösségben aktív tagok voltak. Az általános iskolát Gödön a középiskolát Szobon a Szent László Gimnázium és Diákotthonban végezte, párhu­zamosan a Váci Országos Magyar Cecília Egyesület által működtetett Egyházmegyei Kántorképzővel. 2009-ben szerzetesnek jelentkezett a lazaristákhoz, de hosszas imádság, elmélkedés és lelki vezetőjének tanácsai után végül 2010 májusában jelent­kezett a Váci Egyházmegye kis- papjai közé. Az egri szeminári­umban végzi tanulmányait, diakónusi állomáshelye Kistar- csa lett. Jelmondata a Jn ó,68: „Uram, kihez mennénk? Tiéd az örök életet adó tanítás." ■ Áj

Next

/
Thumbnails
Contents