Új Néplap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)
2015-06-03 / 128. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2015. JÚNIUS 3., SZERDA A tizenegy fős iskolában mindenkinek jutna egy ajándék Ezúttal a legkisebb lett a nagy nyertes Erre a képre az intézmény összes tanulója ráfért: Sónyák Csabáné tanító és a gyerekek örömmel mutatták a harmadik helyezésükért járó oklevelet HÁROM PERCBEN 3 kérdés 3 válasz Béres Mária igazgató, Tiszazugi Földrajzi Múzeum TtSZAFQlDVÁR Különleges régészeti napot tartottak a hétvégén a Tiszazugban, a Tiszazugi Földrajzi Múzeum szervezésében. Tiszaföldváron Szilágyi Kata régész a kőkorszaki eszközökről, dr. Tóth Csaba a kunhalmokról tartott előadást. Délután régészeti kirándulás indult. De ki volt az utazós régészeti nap ötletgazdája?- Rácz Miklós, akinek nevéhez fűződik a földvári sza- badkéményes ház megmentése, felújítása. Ő gondolta úgy, hogy ezen a napon érdemes megismerni, megnézni a környék régészeti szempontból érdekes és fontos emlékeit. Túránk első állomása a cibaki kettőshalom volt, utána a Nagyrév határában található egykori Monostorsáp középkori falu maradványait tekintettük meg, majd a zsidóhalom felé vettük utunkat. Bár nem pont a múltunkat idézi a környékbeli gyurgyalagok telepe, de azt is megnéztük, a nemrégen érkező kismadarak lenyűgöztek bennünket.- Tiszainokára vezetett tovább útjuk?- Úgy van! A temető mellett található az úgynevezett Csonka-torony, vagy legalábbis annak maradványai. Vélelmezhetően több ezer darab négyszáz éves sír található itt. Végül a legalább 250 éves tiszaugi vadkörtefákat néztük meg.- A régészek, előadók jobbára helybeliek voltak?- Igen. Szarka József például Tiszainokán él, de Rácz Miklós is tiszaföldvári gyökerekkel rendelkezik. A Tiszazug számos kiváló szakembert „nevelt ki”, akik ma már a környék hírnevét öregbítik és őrzik múltját. J. ZS. Megyénk egyik legkisebb létszámú iskolája nyerte meg a Szolnoki Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány harmadik helyezéséért járó díjat. Az oklevelet személyesen adtuk át a mind- összesen tizenegy fős iskolaközösségnek. Joó Zsuzsa zsuzsanna.joo@mediaworks.hu NAGYRÉV Meseszép környezetben épült a nagyrévi iskola. A hatalmas épület szokatlanul csendes, zavartan nézünk körbe, amikor belépünk az aulába. Nyereményt viszünk a kisdiákoknak, hiszen ez az iskola nyerte a Szolnoki Gyermek és Ifjúsági Közalapítvány, illetve az Új Néplap retroó táborozós versenyének harmadik díját, egy huszonötezer forint értékű sportszervásárlási utalványt. A földszinten csak a légy zümmög, az emeletre ballagunk fel. Egyetlen tanteremből szűrődik csak ki beszélgetés. Az ajtó hirtelen kinyílik, egy kisfiú lép a folyosóra. Tőle kérdezzük, hol van a többi gyerek.- Ott - válaszolja tömören. Bekukkantunk a terembe, elmondjuk, mi járatban vagyunk. Nagy az öröm, kicsik és nagyok együtt ujjonganak a nyereménynek. Igen, az elsősök és a negyedikesek mindannyian. Összesen tizenegyen.- Ennyien vagyunk az egész iskolában - mutat körbe a diákokon a tanító, Sónyák Csabáné, hozzátéve, most még hiányzó sincsen. Mint az orgonasíp, úgy állnak sorba a tanulók, azaz a nyertesek: öt kiselsős, kettő másodikos, kettő harmadikos és ugyanennyi negyedikes. Mindannyian együtt tanulnak. Egészen pontosan csak a rajz-, a technika- és a testnevelésórán tevékenykednek közösen, a többi tantárgyat már két-két évfolyamra lebontva tanítja a két pedagógus.- Iskolaotthonos intézmény vagyunk, azaz délelőtt és délután is van tanítás, közben sok a pihenés és játék - mondja a tanító, aki szerint itt mindenki, mindenkinek a barája, a gyerekek egymást „nevelgetik”.- Én például mindig segítek a kicsiknek megoldani a házi feladatot - bólogat Nagy Veronika. A kislány nagyon szeret ide járni, de hamarosan ki kell szakadnia e burokból, a felső tagozatot már Tiszakürtön kezdi, Réven csak alsósokat tanítanak. Kiderül, van, aki Cibakházáról utazik ide, például Bádonyi Évi.- Ide jár a barátnőm is, Cintia, együtt jöttünk iskolába - csicsereg a kislány. Sónyák Csabáné úgy véli, a tizenegy fős iskola olyan, akár egy nagy család. És ezt itt csaknem szó szerint kell érteni, a tanítónak ugyanis ide járnak ikerlányai is, Csenge és Kinga.- De soha nem anyának, hanem tanár néninek kell szólítani őt! - mesélik a most elsős gyerekek, anya pedig csak bólogat, valóban ez a szokás. Ráadásul sokszor még szigorúbban is bánik ват ját gyermekeivel, mint másokkal. Persze, kifaggatjuk a gyerekeket, mire költenék a nyereményt. Tollas, pingpong, focilabda a válasz, mivel kevesen vannak, talán könnyen megegyeznek majd. Most előny a kis létszám, de ez nem igaz minden esetben. Kérdésünkre például, jövőre is lesz-e itt iskola, csak reménykedő bólogatás a felelet. Tovább csökken ugyanis a létszám, a két negyedikes helyére egy elsős érkezik, így már csak tízen maradnak. Ha pedig valaki(ke)t elvisznek a nyári szünetben egy másik iskolába, félő, hogy a nyolc főt sem éri el kis közösségük. Ebben az esetben viszont már nem tud tovább működni az oktatási intézmény. De reméljük, erre nem kerül sor, a sporteszközöket pedig sokan tudják használni a jövőben. A klub pincéjében termesztik a gombát TSSZAINOKA Gombát termesztenek a községben. Szendreiné Kiss Erzsébet elmondta, idén először vágtak bele a laskagomba termesztésébe. Egyelőre csak húszzsáknyi gombaspórával beoltott táptalajt szereztek be, melyet az idősek klubjának pincéjébe tettek le. A gombákat a közkonyhára szánják, illetve közösségi rendezvényeknél főzik meg a lakosoknak. Az első „gombaszüret’’ három hét múlva várható. Esős időben futottak a Körös gátján SZElEVÉNY Barátságtalan, esős időben rendezték meg a Hármas-Körös gáti futást a Tiszazugban. Ennek ellenére több mint háromszázan álltak rajthoz és teljesítették a kihívást. A rövid távot választók Szelevényről, a többiek Kunszentmártonból indultak - de mindannyian Szelvényre érkeztek. A résztvevők nemcsak a szomszédos településekről érkeztek, hanem távolabbról is: például Győrből, Dunaharasztiból is, kereken húsz településről. A futók süteményt, pólót és úgynevezett befutócsomagot kaptak - tudtuk meg Benke Zoltán főszervezőtől. Varroda volt, az is lesz a régi kollégiumban KUNSZENTMÁRTON Felújítják a Csongrádi utcában lévő egykori fiúkollégium épületét, mely legutóbb egy varrodának adott helyet. Wen- ner-Várkonyi Attila elmondta, a jövőben is varroda működik majd itt, de ez már egy teljesén új beruházás lesz, új munkahelyek jönnek létre. A felújítás pár héten belül befejeződik, várhatóan június végén húsz fő állhat munkába. Nyolc főtől működhet egy iskola- A köznevelési törvény rendelke zik arról, hogy nyolc főig a szülök kerésere fenntartható egy iskola. Egy fenntartó lehet az állam, de lehet például az egyház is. A nagyrévi iskolát 2013-ban vette át a Klik, akkor még két osztállyal. Az óta sajnos folyamatosan csökken a létszám - tudtuk meg Vass Zol tántol, a Kunszentmártoni Tankerület vezetőjétől. A szakember elmondta, a tavalyi intézményi átszervezés következtében a nagyrévi iskola (a csepaival együtt) már nem Cibakházához, hanem a Tíszakürti Körzeti Általános Iskolához tartozik, mint tagintézmény. Vass Zoltán szerint egyébként a szülök vélhetően azért viszik el Nagyrévről a gyermekeket, mert azt szeretnék, hogy ne összevontan tanítsák őket. Mindent fúr, farag, varr és eszkábál a nyolcvanéves cipészmester, Romhányi János Négyszáz óra alatt készült el a hegedű nsZAFélDVÁR Igazi ezermester Romhányi János. Fúr-farag-vés és varr, nincsen olyan alapanyag, melyből ne tudna valami pompás kis tárgyat előállítani. Bár márnyolcvaneszetendős, kezében most is szaporán jár a véső, az ár vagy a fűrész.- Dolgozok fával, bőrrel, de még vassal is! Amikor gyerek voltam, fűzfavesszőből készítettem ostorokat. Aztán elmentem a vásárba, és megnéztem, hogyan kell bőrből készíteni ezt. Csináltam is gyorsan huszonkilencet, melyből egy már a Városi Galériában látható, olyan jól sikerült! - meséli Jani bácsi, aki fával is szeret dolgozni. Ha van kedve, beül cipészműhelyébe (ő Ez a díszes kisvonat is az idős mester keze munkáját dicséri ugyanis a város egyetlen, még ma is dolgozó cipészmestere), és elkezd farigcsálni. Lámpákat, hordókat, szőlőprést, poharakat, kiskocsit vagy hintót.- A legbüszkébb mégis a hegedűimre vagyok. 1960-ban eltörött a lábam. Unalmamban elhatároztam, készítek egy hegedűt, mivel akkortájt is már zenéltem. Kisántikáltam az udvarra, ösz- szeszedtem néhány deszkát és összeraktam az első hangszeremet. Nyekergett, mint a csoda, készítettem még egyet, hátha az jobb lesz. Majd még egyet és még egyet. Egyik se lett egy Stradivari - árulja el a nyugdíjas, aki később, 1975-ben összetalálkozott egy cigány prímással, aki megmutatta, milyen fából kell a hegedűt faragni. Majd megismerkedett Bab Pista bácsival (aki 108 hegedűt készített életében), aki fát adott a hangszerhez no meg tanácsokat a munkához. Végül négyszáz óra alatt elkészült élete egyik legjobb munkája, az igazi „Romhányi-hegedű”.- Hiszem, jobb lett, mint ami a gyárakban készül, hangja szinte tökéletes. Nagyon büszke vagyok rá! - bólogat Jani bácsi, aki azt mondja, addig faragja tovább faesztergáján a hangszereit, ameddig bírja erővel. Ha meg valaki kíváncsi e csodahegedűre, megtalálja Kává- si Béciéknél, Földvár egyik legjobb zenészénél. J. ZS. Hívja az Uj Néplap újságíróját! JOÓ ZSUZSA elsősorban a Tiszazug térségében élők hívását várja. Ha híre, ötlete, észrevétele van, vagy egyszerűen panaszát, még inkább örömét szeretné megosztani kollégánkkal, ne habozzon, tárcsázza a 30/6474-699-es telefonszámot hétköznapokon!
