Új Néplap, 2015. június (26. évfolyam, 126-151. szám)

2015-06-19 / 142. szám

14 CSALÁDI KINCSESTÁR 2015. JÚNIUS 19., PÉNTEK Nagy Bandó András és lánya Szolnokon mesélt Kovászos uborkában verhetetlen a családfő Közel sem volt tökéletes apa Nagy Bandó András. Igaz, vic­ces volt, jókat lehetett vele ját­szani, de a következetesség messze állt tőle, ráadásul ki­bontakozni is nehéz volt mel­lette. Azt viszont el kell ismer­ni, a legjobb kovászos uborkát ő készíti mind a mai napig. Joó Zsuzsa Natália szerint nehéz édesapja mellett kibontakozni Kíváncsiak vagyunk, vajon Nati Persze, imádom őt a mai napig, hogy ö készíti a világ legfinomabb hogyan emlékszik vissza gyér- de nem hiszem, hogy ő igazából jó kovászos uborkáját! Úgy csinálja mekkorára? Milyen apa volt Nagy szülő. Apunak bizony lennének fej- mindig, mintha legalábbis az élete Bandó András? lesztendö területei, például hiány- függne ettől - neveti el magát Na­- Kislányszemmel azt gondoltam. zik belőle a következetesség és az. tália, aki Szolnokra nem mint And­a legjobb apa a világon, szülőként hogy iszonyú nehéz mellette kibon- rás lánya, hanem mint egy önálló, már nem teljesen gondolom ezt. takozni. Viszont el kell mondani, sikeres írónő érkezett könyveivel. zsuzsanna.joo@mediaworks.hu SZOLNOK Megyeszékhelyünk és a X. Szolnoki Tiszavirág Fesz­tivál hozta össze (igaz, csak fé- lig-meddig) a Nagy Bandó csalá­dot. Apa és lánya, illetve Nagy Bandó András apósa (aki fur­csa, de csaknem azonos korú a hatvannyolc esztendős humo­rista-íróval) örömmel ölelte meg egymást: hosszú ideje most ta­lálkoztak egymással.- Olyan ez, mint mikor Kol- tay Robit meg Pogány Jut­kát elhívtam egyszer a talk- show-mba. El is jöttek, majd a műsor végén a következő sza­vakkal jöttek oda hozzám: „na­gyon köszönjük, hogy meghív­tál, mert négy éve nem találkoztunk egymás­sal, pedig házaspá­rok vagyunk”. Mi is így vagyunk ezzel, egyre ritkábbak a családi együttlé- tek. Hiszen Nati Mogyoród közelé­ben lakik férjével és Hanna unokámmal, én pedig most köl­töztem Pécsre a pá­rommal, Ritával és Nati húgával, az öt­éves Gvendolinnal - magyarázza az író. Még mielőtt, azt hinné az olvasó, va­lamit félreírtunk, téved! Andrásnak valóban mostanság született egy kislá­nya, ahogy fogal­maz András, ez lett az új csavar az éle­tében.- Ha találkoz­nak, úgy játszanak egymással, mintha tesók lenné­nek, holott ha jól belegondolunk, Hanna Gvendolin „nagynénje”. A rokoni viszonyokat a verseim­ből tudja, ahol megjelenik az án­gyom, a sógor, a nagybácsi... Kérdésünkre, milyen érzés egyszerre nagyapának és apá­nak is lenni, András azt vála­szolja, a gondolatot is nehéz ma­gában helyre tennie.- Sokan mondják nekem, hogy letagadhatnék tíz évet, de a személyi igazolvány erről nem tud. És nekem ebből kell kiin- dulnorp. Igen, bennem van a fé­lelem, hogy a biológiai rend sze­rint én megyek el előbb. És én el­képzelni sem tudom, hogy őket majd egyszer magukra hagyom abban a házban. Igen, realitá­sa van a dolognak, bátyámat 64 évesen vitte el a kaszás. Csak­hogy nekem még annyi dolgom van az életben, puttonyom any- nyira tele van feladatokkal, hogy ez a közeljövőben nem történhet meg - állítja határozottan. Megtudjuk, a „friss apuka” András manapság már nem hin­tázik, nem libikókázik. Na, nem azért, mert nincsen kedve hoz­zá, hanem mert a közös játék Gvendolinnal másról szól.- Kislányom koraszülött gyer­mek, hat hónapra született. Eh­hez képest most nyolc centivel magasabb kortársainál, a gon­dolkodása, a logikája előrébb jár a társainál, van humora. Mindig mondja, „apuci, vic­ceset mesélj!”. De szoktunk együtt festeni a konyhaaszta­lon, közben dumcsizunk. Natália figyelmesen hall­gatja édesapját, majd elme­séli, mostanság ő kimarad ezekből a családi bulik­ból. Amióta szülei elvál­tak, ritka a közös együtt- lét, sokkal többször fordul elő, hogy csak lánya megy Pécsre. Meg persze ő is ál­landóan úton van, fesztivá­lokon dedikálja könyveit. Ha pedig végre van szabadideje, igyekeznek inkább hármas­ban együtt lenni vagy ellá­togatni anyukájához, aki nagyon sokat segít a „gye- rekfelvigyázásban”. Ezért ünnep a mostani hétvége, végre együtt le­het (de mégis külön) apa és lánya. A népszerű humorista-iro és a szintén a szakmában tevékenykedő Natália nem épp klasszikus családot Ü^j§§ alkotnak, de ezt ők nem bánják Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Kövesdy Zsolt atya, Kunszentmárton plébánosa Önnek is segíthessen megtalálni a kiutat! E-mail cimünk: atyavilag.ujneplap@gmail.com Levélcímünk: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. Kedves Zsolt atya! Végre itt a szünidő, ami a gyereknek öröm, nekem azonban probléma. Tisz­ta logisztika a nyár, mikor, kinél, hol legyen a gyerek. Két és fél hó­napnyi gyerekelhelyezés bizony nagyon sok idő. És nekem lelkiis- meret-furdalásom van, hogy a va­káció ideje alatt alig tudok együtt lenni tizenegy éves lányommal, akit egyedül nevelek. Hol a nagy­szülőhöz passzolom le, máskor a keresztszüleinél lesz, beírat­tam napközis táborba, és sajnos otthon is kell egyedül maradnia. Persze, két hetet együtt leszünk majd, de az csak két hét... Rossz anya vagyok, ha egyedül hagyom a gyerekemet? Éva Nem, nem rossz anya, Éva! Semmiképpen ne gondolja ezt, hiszen ön a helyzet megoldására törekszik, legjobb tudása szerint. Gondolja végig: régen se csak a nyaralásról, a pihenésről, a sem­mittevésről szóltak a forró hóna­pok! Ekkor arattak, kaszáltak, dolgoztak kint az asszonyok és a férfiak is a földeken. A gyerekek pedig sokszor otthon maradtak, hogy aztán csapatokba verődve játszanak az árokparton, sokszor felvigyázás nélkül. Persze, ez már egy másik helyzet, másik kor. Ha a nyarat a fejlődés szolgála­tába tudja állítani, akkor nem lesz gond. Lányát nyugodtan küldje el a rokonokhoz, táborba. Tapasz­taljon új dolgokat, lásson, kap­csolódjon ki. Ez a játékos tanulás időszaka. Ha pedig otthon marad gyermeke, igyekezzenek megbe­szélni, hogyan teljenek az egye­düllét órái. Töltse meg értelem­mel a délelőttöket, délutánokat! Bízza rá lányára a bevásárlást pél­dául, adjon neki házimunkát vagy bármilyen más feladatot. Két-há- rom órányi értelmes tevékenysé­get találjanak ki, hiszen az una­lom a legrosszabb tanácsadó. És ha javasolhatom: fogjon össze a barátokkal, osztálytársak szülei­vel, akikkel be lehet osztani, mi­kor, ki vesz ki szabadnapot. így több gyermeket is „összegyűjtve" közös programot lehet szervez­ni felnőttfelügyelettel. És csak fél­ve kérdezem: az édesapa hol van egész nyáron? Szabadidejében önkénteskedik Egy divatüzletben dolgozik a huszonhat esztendős Tóth Mónika, aki később kutyakozmetikus szeret­ne lenni. A megyeszékhelyen élő lány szabadidejé­ben önkénteskedik a Szolnoki Állatotthonban, il­letve szívesen fut és kerékpározik. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! A HÉT KÉRDÉSE Ön szereti a nyári fesztiválokat? M agyarország egy igazi „fesztiválország”, sze­rintem Közép-Európá- ban itt a legmagasabb az egy lakosra jutó fesztiválok szá­ma... igen nagy a kínálat, akár túlkínálatról is beszélhetünk. A munkámból adódóan nagyon sok fesztiválon kell, hogy részt vegyek, ami sokak számára vonzónak tűnhet, de egyébként tud nagyon terhes is lenni. Ha eljutok egy fesztiválra, egyből azon kezdek gondolkod­ni, hogy vajon mennyire vonzó ez turisztikai szempontból, az­az mit szerettek volna a szerve­zők: a helyieknek egy kis tár­sadalmi életet szervezni vagy vonzerőt teremteni és turistá­kat fogadni. Sajnos sok feszti­válszervező esik abba a hibá­ba, hogy olyan programot állít össze, ami „mindenkinek szól”. Ennek igen középszerű ered­ménye lesz, ami kevés elége­dett látogatóval jár. Ha ez tény­leg üzlet, akkor talán az a leg­nagyobb kihívás, hogy mer­jünk célcsoportot választani, és azok igényeit nagyon profi mó­don kiszolgálni egy fesztiválon. Tudok számos jó példát mon­dani, amire én magam is már előre tervezem, hogy ellátoga­tok. Hiszen én is élményért uta­zom, mert vallom, hogy „min­den élménnyel több leszel”. A Molnár Anita turisztikai szakember kedvencem az Egri Bikavér Ünnep, életem egyik maradan­dó élménye. Kisgyermekes anyukaként azonban vadászom az igényes, gyerekeknek szóló, különleges élményeket nyújtó fesztiválokat! Sajnos ezt látom a legnagyobb szűk keresztmetszetnek, hogy sokszor az ugrálóvár, az arcfes­tő és a gyöngyfűző programban kimerül a gyerekbarát szolgálta­tás. Bár lehet, a gyerekek szen­vedik kárát, hogy anya kritiku­sabb az átlagnál, és letiltok prog­ramokat. Hiszen számukra épp az a fontos, hogy együtt éljük meg a kavalkádot.... szóval vé­gül én is „csak egy anyuka” ma­radok a fesztiválokon.

Next

/
Thumbnails
Contents