Új Néplap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)

2015-05-22 / 119. szám

2015. MÁJUS 22., PÉNTEK LEGENDÁRIUM .15 Rózsa Sándort a kufsteini cellájá­ban lefotózták anno, de ma már csak festett változatát lehet lát­ni a várban (felső kép). Az alsó ké­peken a betyárkirály kőrözőlevele, 1872-es halálos ítélete, valamint szamosújvári régi és új sírhelye. Szolnokon tevékenykedett két olyan királyi ügyész, akik koráb­ban, munkásságuk csúcsán a Rózsa Sándor és cimborái ellen indított büntetőperben a vádha­tóságot képviselték. Tóth Mór­ról már írtunk, ezúttal pedig Edvi Illés Károly, illetve az alföldi be­tyárkirály kacskaringós életraj­zát poroljuk le, s a jelentősebb fejezetekbe belelapozva bete­kintést nyújtunk abba olvasó­inknak is - hitelesen ugyan, de nem teljes részletességgel. Mészáros Géza geza.meszaros@mediaworks.hu ALFÖLD A közelmúltban számot ve­tettünk dr. Tóth Mór (Aranyosma­rót, 1834. - Szolnok, 1902. ápri­lis 14.) életéről és munkásságáról, aki a 19. század végén először Kar- czagon (1883-1885), majd Szolno­kon (1885-1900) tevékenykedett királyi ügyészként. Ám nem ő, ha­nem egy dr. Edvi Illés Károly (So- mogyszil, 1842. június 26. - Buda­pest, 1919. április 6.) nevű bünte­tőjogász, ügyész, ügyvéd, jogi és szépirodalmi író volt az első kirá­lyi ügyész Szolnok városában. Ed- vit az uralkodó az állami igazság­szolgáltatási szervezet létrehozá­sakor, 1872. január l-jével nevez­te ki Szolnokra királyi ügyésznek. 1875-ig maradt a városban. Mint azt Tóth Mór kapcsán megírtuk, őt kora a királyi ügyészi kar egyik legtehetségesebb tagjának tartot­ta. Lejegyeztük azt is, hogy 1872- ben a magyarországi börtönök fel­ügyeletét a királyi ügyészek vet­ték át. Az átvételig a hazai bün­tetőintézetek a korrupció meleg­ágyának számítottak. A vissza­élések felszámolása, illetve a ra­bok foglalkoztatása a börtönügyi reformer, Tóth Mór nevéhez fűző­dik. Edvi Illés Károly pedig az élet­művével a magyar büntető jogtu­domány kimagasló alakjává vált. Kacskaringós életük egy időben összeért... mégpedig Rózsa Sán­dor és cimborái miatt... Ők ketten ugyanis 1869-től 1872-ig együtt munkálkodtak a betyárvilág fel­számolásában, s ők képviselték a vádat Rózsa Sándor és társai ellen indított büntetőügyben. Ügyész­ként vettek részt - gróf Ráday Ge­deon királyi biztos megbízására - az alföldi rablóbandák kézrekerí- tésében és felelősségre vonásá­ban. A büntetőperek csúcsa 1872- ben a Rózsa Sándor és társai elleni per volt: „Az itt felmerült bűnese­tek ötezer számig emelkedtek, s míg az előnyomozatokat a királyi bizottság közegei vezették, addig a bűntények elbírálására a kor­mány által kirendelt Pest megyei királyi törvényszék küldetett ki" - írta az 1897-ben Karczagon ki­adott Jó madarak című visszaem­lékezésében Tóth Mór. „EMLÉKEIM A SZEGEDI VÁRBÓL” No, de Tóth Mórról már megem­lékeztünk (Rózsa Sándorról pe­dig lentebb), ezúttal pedig fordít­sunk nagyobb figyelmet Edvi Il­lés Károlyra, az első szolnoki kirá­lyi ügyészre. Életét és munkásságát többen is feldolgozták (mi dr. Náná- si László, a Bács-Kiskun Megyei Fő­ügyészség vezetője egyik dolgoza­tát vettük hiteles forrásnak). Asze­rint Edvi Illés Károly 1842. június 26-án született a Somogy várme­gyei Szilben, ahol az evangélikus lelkészcsaládból származó édesap­ja gazdatiszt volt. Tanulmányait az aszódi és a soproni evangélikus lí­ceumban folytatta. Érettségije után, 1860-ban a bécsi egyetem jogi ka­rára iratkozott be, majd a következő évtől a pesti egyetemen tanult 1864­ig. Ezután, 1867-ig a Degenfeld gró­fi család sziráki kastélyában tevé­kenykedett magántanárként. Eb­ben az évben a pesti egyetem dok­torrá avatta, majd a pesti királyi táblán az ügyvédi vizsgát is letette. 1867 novemberében Pest-Pilis-Solt vármegye tiszti alügyészeként hi­vatali pályára lépett, míg 1869 nya­rán a Szegedre küldött királyi biz­tos mellé delegált Pest megyei tör­vényszék ügyészének tétetett. Ez az 1873-ig tartó időszak életének meg­határozó élménye volt, melynek so­rán közreműködött „az alsó-tiszai vidéken megzavart közbiztonság helyreállítása iránti intézkedések és az ezzel egybefüggő bűnügyi elő­vizsgálatok” végzésére felhatalma­zott Ráday Gedeon gróf vezette biz­tosság mellett működő bíróságok munkájában. Ennek során - az em­lített Tóth Mór mellett - ő képviselte a vádat 1872 decemberében a legen­dás betyárvezér, Rózsa Sándor pe­rében is.- Később „Emlékeim a sze­gedi várból” címmel örökítette meg ezeket az éveket. A végleges formá­jában 1923-ban megjelent memoár e korszak megismerésének pótol­hatatlan forrása, amelyből a társa­dalom- és a jogtörténet, valamint a néprajztudomány művelői is merít­hetnek. Az állami igazságszolgáltatási szervezet létrehozásakor Edvi Il­lést az uralkodó 1872. január l-jé­vel Szolnokra nevezte ki királyi ügyésznek - e beosztást elsőként betöltve. A királyi biztosság meg­szűnte után, 1873-ban Aradra ke­rült kirendelésre, a még folyó bün­tető perekben való közreműködés­re. 1876-ban a pécsi királyi ügyész­ség vezetője lett, 1877-től fokozato­san elvesztette szeme világát, 1883- ban nyugalomba vonult, folytat­ta azonban ügyvédi és jogi írói te­vékenységét. Ebben az időszakban több szépirodalmi művet is alko­tott, közülük Cifra Juci című három felvonásos népszínművét 1884-ben Pécsett, majd 1888-ban a Budai Színkörben mutatták be. Edvi Illés Károly 1919. április 6-án halt meg Budapesten, a Kerepesi úti sírkert­ben nyerve örök nyugalmat. A Ta­nácsköztársaság idején csak csen­des temetése lehetett, méltatások csak a diktatúra bukása után jelen­hettek meg róla. Gyomai Zsigmond gyászbeszédében azt írta a neves jogászról: „hősi életet élt”. AMIT MÖGMONDTAM, AZT MÖGMONDTAM! A két jogtudós, Tóth Mór és Ed­vi Illés Károly életrajza tehát nem csupán ott fut össze, hogy mind­ketten - időben természetesen el­kerülve a másikat - királyi ügyész­ként dolgoztak Szolnokon. A bio­gráfiájuk abban is egyezik, hogy kollégaként képviselték a vádat a legendás betyárperekben, mely­ben a szintén historizált betyárki­rály, Rózsa Sándor volt az első ren­dű vádlott. De ki is volt az Alföld le- rettegettebb haramiavezére, akit kétszer ítéltek halálra, de mindkét­szer megkegyelmeztek neki, s aki­nek emlékezetét a népköltészet és a szépirodalom egyaránt megőrizte? Rózsa Sándor egy Szeged és Rösz- ke közötti tanyán jött e betyár világ­ra, 1813. július 16-án, Sánta Erzsé­bet és Rózsa András egyik gyer­mekeként. Apját korán elveszítette, mert azt lótolvajlásért felakasztot­ták, de más források szerint rablás közben Bácskán agyonütötték. Az írástudatlan fiatalember első bűn­tettét 23 évesen, Kiskunhalas hatá­rában követte el: a balotapusztai Da­rabos István gazdától két meddő te­henet lopott. Ekkor került a szege­di börtönbe, ahonnan tíz hónap le­ültével megszökött, és bujdosó futó­betyárrá lett. Ló- és marhatolvajlá- sokból, tanyakirablásokból tenget­te életét, miközben hasonlóan ke­serves sorsú szegénylegények csat­lakoztak hozzá. 1845-ben ugyan ke­gyelmi kérvényt nyújtott be az ural­kodóhoz, mondván, hadd ne mene­küljön, ezentúl inkább becsületes életet élne, de kérelmét, a szegedi főügyész véleményére elutasította a királyi kancellária. A forradalom és szabadságharc idején Kossuthtól azonban amnesztiát kapott és 1848. október 13-án, a Honvédelmi Bizott­mány menteimével csatlakozott a szabadságharchoz. Százötven fős szabadcsapatával, tagjainak szokat­lan kinézetével és harcmodorával sikereket is arattak. Bandája, Vu- kovics Sebő délvidéki kormánybiz­tos jellemzése szerint „Csongrád és Csanád megyei pásztorok, bicská- sok és zsiványok” gyülekezete volt. Asbóth Lajos 1848. november 17-én Ezeres falu lefegyverzésére kivezé­nyelte a-8zabadcsapatotramely állí­tólag elfoglalta a többségében romá­nok és szerbek által lakott falut, akik közül - et­nikai tisztoga­tás címén - 36- ot le is mészá­rolt. Rózsa, még a szabadságharc leverése előtt visz- szatért a szegedi járásba, és párjá­val, Bodó Katalinnal és két gyerme­kével éldegélt. A bukás után a csá­száriak megkezdték a korábbi kato­nák felkutatását és besorozását az osztrák seregbe. 1849 október kö­zepétől Rózsa Sándort is keresték, ám ő újra megszökött. Évekig tartó hajtóvadászat után, 1853 márciusá­ban 10 ezer pengő vérdíjat tűztek ki a fejére, amit magyar, német és ro­mán nyelvű körözőlevélben tettek közhírré. Ez év novemberében le­tartóztatták Bodó Katalint, hátha a párját megszöktetni igyekvő Rózsát így tudják majd elfogni. Végül 1857- ben kézrekerült, s az 1859 február­jában tartott tárgyaláson az akkor 45 éves Rózsa Sándort kötél általi halálra ítélték. Ferenc József azon­ban megkegyelmezett neki és végül életfogytig tartó börtönre ítélték. A betyár a hírhedt kufsteini várban raboskodott 1865-ig, amikor a the- resianstadti börtönbe helyezték át, mivel kérvényei eredményeként a császár 15 évre változtatta az élet­fogytiglani büntetést. Aztán 1868 áprilisában Mária Valéria herceg­nő születése alkalmából kegyelmet kapott és kiszabadult. Rövid szege­di tartózkodás után Pestre utazott, és Andrássy Gyula miniszterelnök­nél kérvényezte, jó útra tér, hadd lehessen pandúr. írástudatlansá­ga miatt utasították el. Hiába pró­bált minduntalan becsülettel élni, rendre visszakényszerült a betyár­világba, folytat­va rablóéletmód­ját. 1869 janu­árjában csellel, azt ígérve neki, hogy végül még­iscsak megérke­zett a fővárosból a kinevezése, be­csalták a szegedi várba, hogy átve­gye azt - csak így voltak képesek el­fogni. A tárgyalás után az életfogy- tiglanra ítélt rab az illavai fegyház- ba került. A Tóth Mór és Edvi Illés Károly nevével fémjelzett vádható-. ság azonban eredményesen felleb­bezett, így 1872 márciusában Ró­zsa Sándort kötél általi halálra ítél­ték, majd 1873 májusában átvitték a szamosújvári börtönbe. A király­tól a következő évben azonban is­mét kegyelmet kapott. A rabságá­ban szabó mesterséget folytató egy­kori betyárkirály 65 éves korában, 1878. november 22-én gümőkórban hunyt el. Errefelé is bujdokolt a leghíresebb magyar betyár- Az 1810-ben épült karca­gi Morgó csárdában egy csapó- ajtón lehetett a pincébe lejut­ni, ahonnan egy alagút vezetett a Debreceni határ felé lévő Ágo­ta csárdához. Az egyik történet szerint Rozsa Sándor egyszer in­nen menekült el az őt hajtó pan­dúrok elöl.- Ma a Helytörténeti Múzeum ta­lálható az egykori kerületi bör­tön helyén Kunszentmártonban. A legenda szerint Rózsa Sándor egyetlen éjszakára kénytelen volt megszállni itt az őreivel együtt, majd folytatták útjukat a szegedi börtön felé. A helyiek mesélik azt is, hogy az itt raboskodó Rózsát társai úgy szabadították ki innen, hogy a Körös partjáról egy mély alagutat ástak a börtönig.- A jelenlegi szolnoki alpolgár­mester, Szabó István nagyapja és apja is tulajdonolta egykoron azt a nagyiváni Görbe csárdát, me­lyet a legenda szerint az alföldi betyárkirály gyakorta látogatott. A legendás Rózsa Sándor kétszer úszta meg a kötelet Róna Sándor ... -N»— *Ж„в$в—. WW *lP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents