Új Néplap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)

2015-05-21 / 118. szám

2015. MÁJUS 21., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP 3 Ternován Zoltánhoz görkorisok is csatlakoztak Betegségét legyőzve kelt útra társaiért A szolnokiak futottak Innen indultunk tegnap reggel Ceglédre. Egy szakaszon a Gör- dögök SE és az Auriga kerékpá­rosai is elkísértek. Ez egyébként nem szokatlan jelenség, sok he­lyi, valamint kerékpáros szövet­ség és SM beteg kerékpárra pat­tan, ha megérkezünk és elkísér­nek egy kis szakaszon. Tegnap Ceglédtől Nagykőrösig is csat­lakozott hozzám 15 bringás. De volt már olyan is, mikor görko­risok jöttek velem - mesélte él­ményeit. Zoltán nagyon megszállott, naponta átlagosan száz ki­lométert teker le. Összesen pedig 1500 km-t fog telje­síteni.- A napi száz kilométer a minimum, de akad, mi­kor százhúsz kilométert is Gáspár Tivadar. - Au­tóval kísérem a bará­tomat, mindig előtte me­gyek 5-10 kilométerrel és ha közben megszomjazik, megéhezik, akkor megállunk és „feltankolunk”. Az útja során pe­dig fotókat, videókat készítek az eseményről. Akadt, amikor na­gyon erős szembeszélbe ütköz­tünk, akkor én vezettem fel Zo­lit, hogy tudjon haladni - sorolta a történéseket. Érdekes esetek mindig akad­nak egy ilyen hosszú út esetében.- Pécsen jártunk éppen, egy lejtőn gurultam 55 km/h-ás se­bességgel - vette vissza a szót Ternován Zoltán. - Majd körül­belül 20 kilométerrel később vettem észre, hogy elhagytam az SM Társaság zászlóját a bicik-. limről. Tivadar éppen lemaradt kicsit, szóltam neki, hogy keres­se meg a zászlót, mert anélkül sehova nem megyek. Hossza­sabb keresgélés után megtalál­ta, igaz átment rajta néhány au­tó, de a lényeg, hogy újra a ke­rékpáromon díszeleg. Mezőkö­vesden egy matyó asszonykó­rus fogadott énekkel és az egyik hölgy úgy megtáncoltatott - en­gem, akinek botlába van -, hogy alig tudtam megállni a lábamon utána - fűzte hozzá mosolyogva Zoltán, és már kerékpározott is tovább. Tizenhat nap alatt kerékpározza körbe Magyarországot Ternován Zoltán, sclerosis multiplex be­teg, amatőr sportoló. Az 50 éves mogyorósbányai férfinak sike­rült talpra állnia, ezért most út­nak indul, hogy kiálljon a sors­társaiért. Célja, hogy nekik erőt adjon és megmutassa, hogy ez­zel a betegséggel is lehet együt­télni. Útja során régi cimborája, Gáspár Tivadar kíséri autóval. Máytus Krisztina krisztina.matyus@partner.mediaworks.hu leteker - vette át a szót Szolnok Nemrégen egy szolno­ki édesapa, Molnár Róbert küz­dött meg önmagával és korlá­táival, amikor az autizmussal élók problémáira akarta felhív­ni ország-világ figyelmét. Robi arra vállalkozott. Budapestig fut Szolnokról, napi 20-30 kilo­métert téve meg. Az édesapa négy nap alatt teljesítette a tá­vot. hogy végül a MTA lépcsőso­ránál mindenki előtt Kulka Já­nos gra­tuláljon teljesít­ményé­hez. Mol­nár Róbert jövőre már hosszabb táv­ban gondolkodik, lehet hogy Debre­cenből vagy Nyír­egyházáról fut Pestig. SZOLNOK - 2002-ben derült ki, hogy sclerosis multiplex (SM) betegségem van - árulta el Ter­nován Zoltán. - Egy évre rá el­döntöttem, hogy nem hagyom annyiban és nem engedem el­uralkodni magamon a betegsé­get. A futás mindig meghatáro­zó része volt életemnek, amel­lett sokat edzettem és ekkor ha­tároztam úgy, hogy kerékpároz­ni fogok. Tavaly az SM világnap­ján Mogyorósbányáról, a lakhe­lyemtől elfutottam Budapestig. Idén pedig tizenhat nap alatt fo­gom Magyarországot körbeke- rékpározni. Szombaton az SM világnapján, melyet Székesfe­hérváron tartanak, ott ér véget a kerékpártúrám - mesélte. Tegnapelőtt este Szolnokon szállt meg Ternován Zoltán és Gáspár Tivadar. Ajándékkal és ünnepséggel várták őket.- Nagyon szívélyesen fogad­tak minket Szolnokon, de ezt minden településről elmondhat­juk. A Tiszaligeti Szabadidőköz­pontban voltunk elszállásolva. A nemes célért kerékpározó férfi tegnap Szolnokról kora délelőtt indult útnak Tanulni a lassúságot Kovács Kriszta zs.kovacs.kriszta@gmail.com ТГ Г islány korom óta kutatom azokat a titkos helyeket, ahová elbúj- hatok. Ezek jellemzően olyan parkok vagy terek, amerre alig JL Átjárnak emberek, ahol nyugodtan tudok olvasni, ahol egyedül maradhatok a gondolataimmal. Azóta éltem Szegeden, Budapesten és Londonban, mindenhol a belvárosban, mert ott vannak a jó progra­mok, a kávézók és a bulik, ott minden közel van, bármit is szeretnék csinálni. De a nyüzsgés és a zaj ellenére szerencsémre mindegyik vá­rosban megtaláltam azt padot vagy fát, ahol, ha leültem, egyedül vol­tam, és zavartalanul húzhattam elő az aktuális regényt a táskámból, hogy egy másik világba utazzak, vagy csak néztem a körülöttem lé­vő természetet, a lomhán folyó vizet és a felhők felé nyújtózó fákat, és hálás voltam, amiért részese le­hettem az általuk megvalósuló nyugalomnak. Hasonló érzés fogott el a mi­nap, amikor Surjányban jártam. Egy néhány utcából álló kis fa­luban sétálgatni mindig megnyugtató. Hallgattam a darazsak dongá- sát, a kutyaugatást, ahogyan a szél bujkált az akácfák ágai között. Az­tán mondogatták nekem az ott élők, hogy jó ez a csend és béke, per­sze, de aki a városhoz szokott, az hamar megunja. Beleképzeltem ma­gam a helyzetükbe, hogy ők nemcsak órákat vagy heteket töltenek ott, hanem leginkább az egész életüket. Próbáltam elképzelni, hogy képes lennék-e az életem hátralévő részét letölteni egy négyszáz lelkes tele­pülésen, hogy tudnám-e megtanulni az örökké tartó lassúságot? Akár­hogy csűrtem-csavartam, végül arra jutottam, hogy valószínűleg nem. Már nem. Vagy csak bizonyos feltételekkel. De továbbra is hálás leszek minden egyes lelassult pillanatért, amit a kis falvak vagy a természet nyújtanak, amikor elbújok bennük a zajos városi világ elől. Minden egyes lelassult pillanatért hálás lehetek Ők is támogatták a szobor felállítását MARTFŰ Születésének 365. évfor­dulója alkalmából emlékszobrot állíttatott Martfű anyagi segít­ségével Mlsztótfalusi Kis Mik­lós tiszteletére az erdélyi Misz- tótfalui Református Egyházköz­ség. Az eseményen Martfű dele­gációja is képviselte magát, mint testvértelepülés.- Könyvek milliói dicsérik a nyelvújító-bibliafordító Misz- tótfalusi Kis Miklós munká­ját - fogalmazott Rágyanszky István, a Martfűi Református Gyülekezet presbitere, aki sze­rint igazán büszkék lehetnek rá a helybéliek. A bronz szob­rot a Koós Károly által tervezett református parókia kertjében állították fel, az alkotást Deák Árpád nagyváradi szobrászmű­vész készítette. A szoboravatásra érkező mart­fűi delegációt Ambrus József he­lyi vállalkozó és családja lát­ta vendégül, akik többször jár­tak már Martfűn. A testvérvá­rosi kapcsolatoknak köszönhe­tően sok Misztótfaluban élő sze­mély állampolgársági eskütétele éppen Martfűn zajlott. A Mart­fűi Lövészklub pedig baráti kap­ъшшмтск }u|U‘j^ “ Samminpf Kicsik, nagyok együtt ünnepeltek csőlátókat ápol több misztótfalui családdal. A Martfűi Református Gyüle­kezet egyébként maga is támo­gatta anyagilag a szoborállítást, gyűjtést hirdetett az egyházme­gye gyülekezeteiben. A gyűjtés eredményes volt, egy jelentős martfűi vállalkozás valamint a helyi református gyülekezet mellett több magánszemély is támogatást ajánlott fel a szobor elkészítéséhez. J. Zs. Fia házában fojtotta meg az anyát a férfi T1SZAIGAR A Szolnoki Törvény­szék emberölés bűntettében bű­nösnek mondta ki azt a férfit, aki két évvel ezelőtt megfojtotta élettársát Tiszaigaron. A tényál­lás szerint a vádlott közel 10 éve élettársi viszonyban élt a sértet­tel. Alkoholizáló életmódot foly­tattak, rendszerint ittas állapot­ban hangosan veszekedtek. A viták hevében a vádlott a sértet­tet sok esetben elzavarta otthon­ról, aki ilyenkor a fiánál töltötte az éjszakákat. Ha viszont a nő a fiánál aludt, s párja, békülés- ként, már a reggeli órákban vá­sárolt élettársának egy-egy fél deci pálinkát és kávét, elvitte a nevelt fia házához, s általában ily’ kedvesen ébresztette élet­társát. Alig több mint két éve az asszonyban azonban felmerült, hogy végleg elhagyja a vádlot­tat. 2013. február 22-én szoká­sosan mindketten berúgtak, mi- koris a sértett közölte a vádlot­tal, hogy végleg elköltözik. Fog­ta a cuccát, s elment a fiához. A férfi éjfél előtt utánament asszo­nyának, hogy lebeszélje tervé­ről. Ám a beszélgetés természe­tesen újra vitába torkollott. Ek­kor a feldühödött vádlott a párja arcára - orrára és szájára - tet­te a kezét, s így megfojtotta őt. A férfit a Szolnoki Törvényszék 8 év börtönbüntetésre ítélte. A határozat nem jogerős, mert az ügyész, a vádlott és védője is fel­lebbezett. M. G. MEZŐTÚRA budapesti Néprajzi Múzeum kiállítássorozata, melyet rövi­desen Mezőtúron láthatnak, a Székely Partium lakóinak épített környe­zetét mutatja be. Képünkön Pusztai Zsolt, a Túri Fazekas Múzeum igaz­gatója mutat egy hamarosan kiállított tablót. Panaszkodnak a közös biciklis útra SZOLNOK A Nagy Imre körúton a gyalogosoknak és kerékpárosok­nak közös útszakasz van kijelölve, ami azon a környéken KRESZ-mu- tatványnak nevezhető. Sok panasz éri ezt a szakaszt olvasóink részé­ről. Szerintük a kerékpárosok szá­guldoznak a járókelők között, nem használnak csengőt, karjelzést. A forgalmas környéken buszmegál­ló, iskola, óvoda van, félő, hogy kis­gyereket ütnek el. Szeretnék tud­ni, terveznek-e valamilyen változ­tatást itt a közeljövőben. Szolnokon egyre több helyen immár szabályozott körülmények között kerékpározhatunk - rea­gált megkeresésünkre a város­háza. A beruházás egyik jelentős összekötő eleme a Nagy Imre kör­úton tervezett elválasztás nélkü­li gyalogos és kerékpáros szakasz, mely a vasútállomás és a József At­tila út között teremt kapcsolatot. Az ilyen utaknál pontos szabványokat írnak elő a jogszabályok, ezeknek ez az útszakasz megfelel. Ettől ter­mészetesen még türelmet és körül­tekintést igényel a közlekedés, kü­lönösen a kerékpárosoktól. A vá­rosi kerékpáros hálózat érezhető­en növelte a biciklisek számát, így ajánlott fokozott figyelemmel köz­lekedni. Az érintett útszakaszon a biztonságosabb közlekedés érde­kében a burkolati felfestések és fi­gyelmeztető táblák sűrítése lehet­séges, amennyiben ez indokolt, ez­zel a lehetőséggel élünk is - tették hozzá. К. B.

Next

/
Thumbnails
Contents