Új Néplap, 2015. május (26. évfolyam, 102-125. szám)
2015-05-16 / 114. szám
4 A SZERKESZTŐSÉG POSTÁJÁBÓL 2015. MÁJUS 16., SZOMBAT Nem kellett volna, hogy így történjen, de szomorú lett a virágvasárnap élmény Legalábbis nekem az lett. Virágvasárnap este a nagytemplomból igyekeztem a Tisza mozitól a vegyiművek felé induló buszhoz. A mise utáni lelki feltöltődésem azonban hamar elszállt, s visszazökkentem a szomorú valóságba, mert velem együtt egy féllábú férfi két mankóval próbált felszállni segítség nélkül. A buszvezető rögtön kérte a bérletét, majd az igazolványát. A bérletét még rögtön elővette zakója zsebéből egy mankóra támaszkodva, de az igazolvány kereséséhez mindkét mankóját neki kellett támasztania a vezetőfülkéhez, össze is dőltek. Már ugrásra készen álltam, hogy ha le akarja szállítani a sofőr, akkor kifizetem a menetjegyét. Végre előkerült az igazolvány, így a buszvezető elindította a buszt. Nekem viszont az egész estém el lett rontva. A tévében, a híradóban viszont azt láttam, hogy virágvasárnap, azaz Jézus ünnepélyes jeruzsá- lemi bevonulásának emlékére az országban több helyen megemlékeztek a rászorulókról... Elképzelhető, hogy nem vette észre a buszvezető a fülkéjéből, hogy a nyomorék férfi egyik lába helyett fémcső látszott ki a cipőjéből. De a két mankót persze akkor is láthatta... Juhászné S. Márta A LEVELEKBŐL VÁLOGATUNK. A kiválasztott írások - a levélíró hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - szerkesztett, rövidített formában jelennek meg. Az itt olvasható vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőség álláspontjával. A szerkesztőség nem közöl olyan írásokat, amelyek megjelentetése törvénybe ütközik, gyűlöletkeltő tartalmú, sérti a személyiségi jogokat, az erkölcsöket és a jó ízlést. Névtelen vagy címhiányos írások közlését mellőzzük. Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a meg nem rendelt cikkeket is olvasói levélként kezelje. Az írásokat a krisztina. matyus@partner.mediaworks. hu e-mail címre, illetve az Új Néplap, 5001 Szolnok, Mészáros Lőrinc út 2. címre is várjuk. Olvasói vélemények találhatók még: SZ0U0N.hu. A szolnoki irodalom sanyarú sorsú poétája volt Pataki Joachim emlékezés A közelmúltban volt Pataki Joachim születésének százhuszadik évfordulója, és ötven éve, hogy családjának tagjait követte az elmúlásban. Három verseskötet, egy regény és egy színdarab szerzőjeként ismerték meg a nevét szülővárosában. Színdarabját a szolnoki színház is bemutatta. Építészi oklevelének megszerzése után alig húszévesen besorozták a hadseregbe. Az első világháború második esztendejétől annak végéig egy utászszázad tizedeseként végigharcolta a legkülönbözőbb hadszíntereket. Nem csodálható, hogy a háború élete végéig maradó olyan élményt jelentett számára, amely ■ Verskötetei is hozzájárultak ahhoz, hogy a Verseghy kör tagjává választották. a műveiben, verses és prózai írásaiban egyaránt megnyilvánul. A legplasztikusabban nagy regényéből a „Hómezőben piros virágokból”, sugárzik az a lelke mélyéből kiszakadó óhaj, hogy soha többé háborút! Leszerelése után építési vállalkozóként kereste kenyerét. Verskötetei a „Hulló' virágok”, majd a „Vándor székelyek” és a „Dalos imák” is hozzájárultak ahhoz, hogy a Verseghy kör tagjává választották. Szandai Szabó Sándor pedig őt kérte fel az általa megjelentetett Irodalmi Kurír versrovatának szerkesztésére. Családi életében egymást követték a tragikus események. Fia, az ifjú Joachim 1944-ben az Arad körüli harcokban nyomtalanul eltűnt. Az 1944. június másodiki szőnyegbombázás során otthonuk megsemmisült. A sorscsapás és a fiatal halálát feledni nem tudó felesége búskomorrá vált, és agydaganat következtében fiatalon elhunyt. A személyes csapásokon kívül a Rákosi-korszak éveiben anyagi helyzete is megrendült, leánya Valéria pedig politikai nézetei miatt a kalocsai női börtönbe került. Csak 1956-ban, a forradalom idején sikerült Ausztriába emigrálnia. Ott is halt meg. Meggyőződésem, hogy az 1964-ben elhunyt Pataky Joachim életműve a két világháború közötti szolnoki irodalom maradandó és ápolandó értéke. Szurmay Ernő A Lehel vezér szobra előtt közös fotóra összeálló szolnoki látogatók minden programot élveztek a Jászság „fővárosában” Lehel kürtje, a Zagyvasétány, az állatkertbeli pingvinek és a templom is nagyon tetszett azoknak a szolnoki nyugdíjasoknak, akik nemrég Jászberényben tettek kirándulást. Szívós Jánosné, a Jászberényi Köztisztviselők Nyugdíjas Klubjának vezetője A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete huszonöt éve alakult. Negyvenhét tagszervezete között a Jászberényi Köztisztviselők Nyugdíjas Klubja is szerepel. A szolnoki egyesülettörténeti kiállításon, felkérésre a mi klubunk is bemutatta programjait fotókon - a képeket a tagok kézimunkája díszítette. Klubunk célja a civil lét erősítése, az időskorúak életminőségének javítása, a magányosság oldása és a szabadidő eltöltését elősegítő programok megszervezése tagjaink számára. A megyében a települések önkormányzatainak többsége pályázati pénzeszközökkel segíti a nyugdíjasklubok programjainak megvalósítását, s így van ez Jászberényben is. A városi rendezvényeken rendszeresen részt veszünk, továbbá a Jászság városaiban és községeiben, a helyi klubokkal együttműködve képviseltük egyesületünket a Jász Világtalálkozó rendezvényein (Jászágó, Jászfelsőszentgyörgy, Jászapáti), idén pedig Jász- alsószentgyörgyre megyünk. A megyei rendezvényeken az aktívabb tagokkal a szeniormaratoni váltófutáson veszünk részt az egészség megőrzése és a megyében működő tagszervezetek tagjaival való találkozások érdekében. A köztisztviselő nyugdíjasklubunk tagjainak szakmai adottságait kihasználva - például idegenvezető, szociális szervező - városunk történelmi múltjának és jelenének bemutatásával igyekszünk a huszonöt éves egyesület kulturális programját bővíteni. Ennek keretében május elején, a redemptio 270. évfordulója alkalmából a szolnoki Tisza Nyugdíjas Klub negyvennyolc fővel tett látogatást városunkban. Többen közülük húsz-harminc éve jártak Jászberényben, és szívesen fogadták a tervezett programot. A városnézés - főtemplom, Lehel kürtje, Jászkapitány szobra - során az is kiderült, hogy a jászok és a kunok közös történelmi eseményeit többen is ismerték a vendégklub tagjai közül. Vendégeink elismeréssel szóltak a városkép átalakításáról, a Zagyva-sétányról, a pozitív változásokról. A Szikra Galériában a Jászság festőit és alkotásait a galéria munkatársa mutatta be számunkra. Voltak, akik a festőket, például Gecse Árpádot és fiát is ismerték. Nagyon csodálták a gyűjteményt, és dicsérték a galéria szolgáltatásait. Az állat- és növénykert látogatásával zárták a programot a Tisza Nyugdíjas Klub tagjai, ahol nagy élményt jelentettek számukra a látványetetések, és sok érdekes információt kaptak az ott élő állatokról. Különös élményt jelentettek számukra a kenguruk erszényéből leselkedő kiskenguruk, hiszen többen voltak, akik először láttak kengurut életükben. Megcsodálták a pingvineket, a madarakat és a medvéket is. A kávézó és a fagylaltozó szolgáltatásait is szívesen fogadták vendégeink. Klubunk ilyen programokkal kívánja támogatni és színesíteni a jubiláló megyei egyesület kulturális életét. Ezzel egyben városunk, Jászberény idegenforgalmát, az intézmények látogatottságát is növelni tudjuk. Szerencsére az időjárás is kedvező volt ezen a napon, s így maradandó élményekkel lettek gazdagabbak szolnoki vendégeink. ■ Voltak, akik a festőket, például Gecse Árpádot és fiát is ismerték. □bűvölte őket a kiskenguru kirándulás A szolnoki nyugdíjasklubot látták vendégül Jászberényben Humorból sem volt hiány tavaszköszöntő Huszonhét szervezet tette tiszteletét Lenne még mit tanulnunk... kultúra Hogyan (ne) viselkedjenek honfitársaink külföldön? A közelmúltban a Jász-Nagy- kun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Kulturális és Érdekvédelmi Egyesülete jó hangulatú tavaszköszöntő rendezvényt tartott a VOKE-ban tagjaival. A megyéből huszonhét nyugdíjasklub tagjai vettek részt kilencvenöt fővel. A résztvevőket színvonalas kulturális műsorok szórakoztatták. Fellépett a tavalyi országos költészeti szemle szajoli különdíjasa egy nagyon kedves köszöntő- verssel, a cibakházai Cibak Imre nyugdíjasklub női dalköre pedig egy aktuális, a nyugdíjasok életét bemutató dalcsokorral kedveskedett, sőt két tagjuk pedig humoros jelenettel szórakoztatta a megjelenteket. Demény Adrienn A vidám eseményen részt vevő klubtagok egy csoportja Ez a mondat jutott eszembe, amikor Budavári Kata Megvan a véleményünk című írásának végére értem. Merthogy ehhez sincs köze a magyaroknak. Sőt, ha szétnézünk a világban, nyilván több ezer olyan elítélhető dolog történik, amihez a magyaroknak nincs köze. Az írásban ugyanis az szerepel, felmenthető honfitársaink viselkedése külföldön, mert a Pretswick-Ibiza útvonalon is betiltották a szeszes italok fogyasztását egy légitársaság járatán, a skót bulizok miatt. „Ilyen jellegű intézkedésre pedig ugye magyarok miatt még nem volt szükség.” Budavári Kata szerint tehát ez felmentést ad mindenféle viselkedésre. Én másként látom. Országunkban, városunkban járva-kelve azt tapasztalom, hogy honfitársaim általános kulturális szintje sajnos alacsony. Az emberek jelentős része nem tud menni (gömyedten jár, csámpá- san lépked, dobálja a végtagjait stb.), nem tud beszélni (szöszög, pöszög, és képtelen két értelmes tőmondatot elmondani), és nem rendelkezik az emberi együttélés legelemibb ismérveivel (eldobálja a szemetet, csikket, udvariatlan stb.). Miért lenne más, ha külföldön jár? Ezt tanulta itthon. Ezt tanítottuk neki mi, szülők, nagyszülők, pedagógusok, mesterek, munkahelyek és hivatalok. Mi így élünk! Tessék megnézni városunk utcáit, tereit: szemét szemét hátán, noha a közmunkások rendületlenül róják az utcákat seprűikkel, lapátkáikkal, sárga szemeteszsákjaikkal. A szemetet mi magunk szórjuk szét. Tegnap százötven hétköznapi (turisták által készített) fényképet néztem végig New Yorkról, ahol egyetlen csikket, papírzsebkendőt, zacskót nem láttam az utcákon, parkokban. Ők pedig úgy élnek. Mert ők ezt tanulták. Lehet, hogy ők még azt is megtanulták, mit jelent a boltok, vendéglátóhelyek nyitvatartási rendje. Honfitársainkat nem felmenteni kellene tudatlanságuk miatt, hanem tanítani. Nemcsak szakmára, tudományra, hanem kultúrára is. Nagy Károly, Szolnok
