Új Néplap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

2015-04-04 / 80. szám

2015. ÁPRILIS 4., SZOMBAT INTERJÚ 7 „Igazi örömzenélés a miénk” zorán „A közönség pozitív visszajelzése ad új lendületet” - Családi körben tölti a húsvétot Készül-e új lemez?- most éppen nem gondolko­dom új album elkészítésén, és erre egyre nehezebben is szán­nám rá magam, annyira vissza­esett a lemezeladási piac - ma­gyarázza Zorán. - Viszont né­hány új dal megírása bármikor szóba jöhet, erről nemrég be­szélgettem is Dusánnal és Pres­ser Gáborral. Egy-egy újdonság megjelenése a koncerteken min­dig színesebbé teszi az aktuális műsort, az ezekről készült felvé­telek pedig felkerülhetnek a- Ez tényleg így van (mo­solyog). Mindig is fontos volt számomra a biztonságos csa­ládi háttér, mert csak így tu­dom igazán élvezni a zenész­életmód elengedhetetlen fel­tételét, a szabadságot. Fontos, hogy legyen mozgásterem, hogy azt tehessem, amihez igazán kedvet érzek. Ugyan­akkor jól tudom, hogy ahogy a munkában, ugyanúgy a ma­gánéletben is elengedhetetlen a kompromisszumkészség. A feleségemmel, Barbarával (Hegyi Barbara színésznő' - a szerk.) különböző személyisé­gek vagyunk, de nincs olyan, amit ne tudnánk megbeszélni. Sokat adunk egymás vélemé­nyére, miközben egy vitában ki-ki azért nehezen adja meg magát. Mégis, a kiegyensú­lyozott kapcsolatunk legfonto­sabb záloga, hogy az élet fon­tos kérdéseiről hasonlóképpen gondolkodunk. Sokszor előfor­dul, hogy esténként, az elő­adások után otthon még órá­kon át beszélgetünk. Sosem fogyunk ki a témákból, ami tizenkét együtt töltött év után szerintem igazán jó dolog.- Kívülállóként azt gondolnám, hogy elég ellentétes a természe­tük.- Mint legtöbben, Ön is nyil­ván azt hiszi, hogy én vagyok a megtestesült nyugalom és higgadtság, Barbara pedig ma­ga az impulzivitás, a pörgés, de ez csak a felszín! A valóság­ban nem teljesen így van, mert azért időnként én is fel tudok csattani, és aztán persze szá- nom-bánom a bűneimet (mo­solyog). De visszatérve a kér­désére: úgy gondolom, hogy a feleségemmel sok mindenben jól kiegészítjük egymást.- Barbara szenvedélyesen főz, amiért bizonyára sokan Irlgylik önt. Mit szól ahhoz, hogy ilyen ak­tívan és lelkesen űzi a hobbiját?- Amióta ismerem őt, számá­ra a főzés az önmegvalósítás egyik fontos, kiegészítő eszkö­ze, mert azért a fő „szerelem” továbbra is a színház, a színészi játék. Jó dolog, ha valakinek van egy, a hivatásától függetleníthe­tő szenvedélye, ami kreativitá­sának újabb terepe lehet. Az, hogy Barbarának tavaly már a második szakácskönyve jelent meg, számomra is nagy büszke­ség. Hozzáteszem, nem szimp­la receptgyűjteményekről van szó, hanem nagyon szellemesen megírt, kedves történetekkel tűzdelt, igazán míves munkák­ról. Az is igaz, hogy mindkét kötet elkészülte után nagyon komoly fogyókúrába kellett kez­denem, mert a fotókon szereplő ételek nemcsak jól néztek -ki, közismert internetes oldalakra, ezzel némileg pótolva a szoká­sos lemezmegjelenést. Őszintén szólva, ezt én az egész műfajra nézve is szükségmegoldásnak érzem, olyan kényszerű leegy­szerűsödésnek, amitől kicsit mindannyian szegényebbek le­szünk. Mindentől függetlenül továbbra is fontosnak tartom, hogy időnként előálljak valami­lyen újdonsággal, legyen szó akár a dalokról, akár a koncert­műsorokról. hanem igazán finomak is vol­tak, kivédhetetlenül meg kellett ennünk mind! Ez persze egy kellemes teher: egy pillanatig sem mondom azt, hogy engem ezért sajnálni kellene...- Hol tölti a húsvéti ünnepet?- Otthon, családi körben, ahogy mindig. Bár a munkánk gyakran közbeszól, mindkettőnknél elő­fordul, hogy ünnepnapokon is dolgozunk, ezért - a lehetőségek­hez képest - igyekszünk minél több időt együtt töltetni. A lányok természetesen festik a tojásokat a locsolóknak, mert nemcsak én locsolom meg őket húsvét hétfőn, hanem egy-két barátunk is meg­látogat minket aznap. Mivel eleve három nővel élek együtt - Bar­bara mamájával, Barbarával, és a lányával, Rozival -, és ilyenkor Sandra lányom is mindig átjön, négy „locsolni való” hölgy bizto­san akad a háznál.- Barbara milyen ünnepi finom­ságokat készít?- A tárkonyos bárányleves, a rozmaringos sült bárány a különféle köretekkel nem hiá­nyozhat az asztalról, és ha ideje engedi, isteni kalácsot is süt: a 3 ízű fonott kalács az egyik spe­cialitása. A sütés és a főzés mel­lett arra is nagyon odafigyel, hogy az ünnepi hangulat már a megelőző napokban is érezhető legyen, nemcsak a gasztronó­miai vonatkozásában, hanem belső tartalmában is. Névjegy SZTEVANOVITY ZORÁN zenész, előadóművész, dalszerző 1942. március 4-én született Belgrádban. Szülei diplomáciai szolgálatban kerültek Magyar- országra 1948-ban, Zorán az­óta is Budapesten él. 1960 BAN felvételt nyert a Buda­pesti Műszaki Egyetem villamos­mérnöki karára, de öt szemesz­ter elvégzése után úgy döntött, hogy a műszaki pálya helyett inkább a zenélést választja. 1960-ban megalapította a Ze­nith együttest, amely a nevét nem sokkal később Metróra vál­toztatta. A zenekar 1972-ben történt feloszlása után Zorán rövid ideig a Taurus Ex-T basz- szusgitáros-énekese volt, majd Nyugat-Európában zenélt. 1974- ben tért haza, és nem sokkal ezután szólókarrierbe kezdett. fontosabb Dim-. Liszt Fe- renc-díj.(1982); a Magyar Köz- társasági Érdemrend Tisztike­resztje (polgári tagozat) (1994); Arany Zsiráf Életműdíj (1998); Artisjus-díj (2002); a Magyar Köztársasági Érdemrend Közép- keresztje (2005); Kossuth-díj, Prima Primissima-díj (2006). Sztevanovity Zorán dina­mizmusa és munkabírása évtizedek alatt sem hagyott alább. Hagyományos tavaszi turnéja repertoárjában jó né­hány olyan dal is szerepel, amelyeket több mint tíz éve nem játszott a zenekar. Szűcs Anikó Ötödször adott dupla koncertet rajongóinak a MüPában. Az örömzenélés után „bevállalták” volna a hamadikat is- ... akár máris jöhet a követke­ző?- Igen! Ezzel kapcsolatban Horváth Kornél zenésztársa­mat idézhetném, aki 2010-ben az esti koncert után azt kér­dezte a színpadról lefelé jövet: „Hol az a harmadik?”. Akkor és ott Kornél mindannyiunk helyett szólt, mert abban a felspannolt állapotban a több mint kétórás koncert után sem éreztük magunkat fáradtnak. Hozzáteszem, fantasztikusan jó a csapat, nem győzöm di­csérni a kollégáimat. Egyrészt mert egytől-egyig hihetetlenül jó zenészek, énekesek, más­részt mindenki elképesztően aktív és kreatív, minden al­kalommal van egy kis „hozzá­adott érték”, amitől nincs két egyforma koncert. Összeszo­kott és összetartó csapat va­gyunk, sokak szerint kívülről is látszik rajtunk, hogy nagy élvezet számunkra a zenélés. Minden fellépésen nagyon jó a hangulat, és mindegyik körút előtt alig várjuk, hogy végre elinduljon a turné. Én pedig mindig ügyelek arra, hogy ki­derüljön a mindenkori közön­ség - és az adott esetben az ol­vasó - számára, hogy én csak papíron vagyok szólista, mert számomra ez az egész egy nagybetűs csapatmunka!- Már évtizedek óta dolgozik együtt Presser Gáborral, vala­mint a fivérével, Dusánnal is. Az alkotói triójuk páratlan együtt­működésnek számít a magyar könnyűzenében.- Valóban ritkaság, hogy al­kotótársak ilyen hosszan kitart­sanak egymás mellett, főleg ha azt vesszük, hogy „szólóban” egyikünk sem könnyű eset (mosolyog). Ugyanakkor eléggé hasonló az ízlésünk, a zenéről kialakult gondolkodásmódunk, biztos, hogy enélkül nem is jö­hetett volna létre ez a háromta­gú csapat. Az, hogy Dusán már az én első szólóalbumom meg­jelenése előtt elkezdett együtt dolgozni Gáborral, nagyban hozzájárult az alkotói szövet­ségünk létrejöttéhez. Az pedig, hogy Dusánnal testvérek va­gyunk, még szorosabbá teszi a köteléket. Amúgy meg emberi­leg is jól kijövünk egymással, úgyhogy ez minden esetleges nézeteltérést, véleménykülönb­séget áthidal. Gábor már-már családtagnak számít nálunk: a mamánk, amíg élt, nagyon kifinomult szerb konyhát veze­tett, és Gábor, aki nagy ínyenc­ként igazán értékelni tudja a finom ételeket, mindig elisme­rően nyilatkozott a főztjéről, a mama pedig, „viszonzásul”, a harmadik fiának tekintette őt. Szóval, ma már nehezen tudom elképzelni azt az okot, amely ezt a termékeny baráti kapcso­latot elronthatná...- Tetszik, hogy ma is ugyanolyan lelkesedéssel űzi a hivatását, mint a kezdet kezdetén.- Higgye el, időnként erre én magam is rácsodálkozom... Lehet, hogy a plusz energiá­kat az adja, hogy mindig úgy érzem, újra és újra meg kell nyernem a közönséget. Nincs lefutott meccs, sosem lehet biz­tosra menni. A színpadon min­den egyes alkalommal a maxi­mumot kell nyújtani, jóllehet, megéri megdolgozni a sikerért, mert a közönség pozitív vissza­jelzése új lendületet ad a folyta­táshoz.- Március 8-án dupla - koncert­tel örvendeztette meg a tisztelőit a Művészetek Palotájában. Le a kalappal a munkabírása előtt!- 2008 óta ez volt az ötödik dupla MüPa-koncertünk... Iga­zán felemelő érzés volt olyan előadások közönsége elé lépni, amelyekről tudtuk, hogy már tavaly decemberben elkelt min­den jegy. Ilyenkor eszünkbe se jut, hogy bírjuk-e vagy sem, mert ezt senki sem érzi mun­kának. Az „örömzenélés” egy hihetetlenül felfokozott lelki- állapotba visz mindenkit, nem véletlenül szoktuk ilyenkor mondani, hogy az adrenalin mindent elintéz. Aznap is úgy fejeztük be a második koncer­tet, hogy... Testvérével, Dusánnal a Metro együttesben dolgoztak együtt először- Kétségkívül sikeres karriert mondhat magáénak, amihez nyilván az is hozzájárul, hogy a magánélete kiegyensúlyozott és harmonikus.

Next

/
Thumbnails
Contents