Új Néplap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
2015-04-25 / 97. szám
и 2015. ÁPRILIS 25., SZOMBAT INTERJÚ horváth József A karcagi fiatalember mindig kitűnő tanuló volt. Elég volt csak figyelnie az órákon, hogy magába szívja a tudást. Egyetemi évei alatt érezte először, hogy nem számít a roma származása. Álma az volt, hogy büszke legyen rá a családja, és az egész ország megismerje. ROMAKÉNT VALÓSULT MEG AZ ÁLMA- Roma származásod miatt ért-e a diákéveid alatt hátrány?- Érdekes, hogy a Debreceni Egyetemen éreztem azt először, nem számít a származásom. Sokkal felszabadultabb lettem, amikor a félév után éreztem, nem ez számít, hanem az, hogy te ott vagy, letettél valamit az asztalra, tudhatsz valamit. Kollégaként tekintettek rám, eleinte ez furcsa is volt. Amikor elkezdtem szakdolgozni, azt éreztem, megtaláltam a helyem, s elismerik, amit csinálok. Eleinte csak az alapkutatásokba kaptam betekintést, a mesterdiploma alatt célirányosan kellett témát választani. Akkor egy olyan kutatásban vettem részt, amit azóta szabadalmaztattak. Államvizsga után két opció volt, elmegyek külföldre dolgozni, vagy megyek Phd-ra. Utóbbit választottam. Ekkor jött a tanszéken a szájüregi rákos projekt, melybe bekapcsolódhattam. A kutatásban a tanszéken mindenki segít.- Honnan tudtad meg, hogy jelöltek az Aranypánt díjra?- Egy szakmai barátom írta, hogy jelölt, s nagyon meghatódtam, bár sok reményt nem fűztem hozzá. Úgy gondoltam, 27 évesen még nem tettem le annyit szakmailag az asztalra. Amikor megtudtam, hogy bejutottam a legjobb tíz ember közé, nahát, akkor már nagyon meglepődtem, hú, hát ez igen. Én a 10. hellyel is elégedett lettem volna, amikor az eredményhirdetésen kimondták a nevem, nagyon gyorsan vert a szívem. Amikor az amerikai nagykövet is gratulált, az nagyon jólesett, éppúgy, mint amikor a barátnőmet dicsérte meg!- Róla mit lehet tudni?- Oláh Regina Szidóniának hívják, nyolc hónapja ismerjük egymást, pénzügy-számvitel szakos, s Debrecenben találkoztunk. Egy kollégiumban lakunk, eleinte ismerkedtünk, nem is gondoltuk, hogy ez így fog alakulni, januárban éreztük, ez több mint barátság. Azóta már családjainknak is bemutattuk egymást. Ő mindenben mellettem áll, és nagyon büszke rám.- Mennyiben változott meg az életed a díj óta?- Gyökeresen felfordult, bár bennem semmi nem változott. Régi gyerekkori álmom volt olyan karriert felépíteni, hogy A karcagi születésű Horváth József kapta a közelmúltban a Roma Sajtóközpont Aranypánt díját. A díjazottal Karcagon beszélgettünk életéről, munkájáról, terveiről. Horváth József, a Debreceni Egyetem kutató biológusaként egy világszerte egyedülálló diagnosztikai eljáráson dolgozik. A projektben résztvevőkkel azon dolgozik, hogy már korai stádiumában egy egyszerű nyálmintavétellel is kimutatható legyen a szájüregi rák, mert a korai diagnózis esély lehet a túlélésre. Daróczi Erzsébet- Mit kell tudni a családodról?- Én vagyok a legkisebb, van két nővérem és egy bátyám. Legkisebbnek nem volt mindig jó lenni, hiszen minden rajtam csattant - mondja mosolyogva -, de természetesen volt jó oldala is, hiszen a testvéreim mindenhova vittek, pátyolgattak, megvédtek. Éreztem a szeretetüket, bár sokszor borsot törtem az orruk alá.- Érdekes témát választottál, a drogról kérdezted társaid. Miért erről?- A droggal kapcsolatban mindig elutasító voltam, de láttam, hogy a telepen ez terjed, ezért tartottam fontosnak, hogy felhívjam a veszélyeire is a figyelmet. Az országos döntőre már a tudományos háttérnek is utána olvastam, ekkor tetszett meg a biokémia. Negyedikben a TUDOK-on elért siker miatt választottam a biológiát, a drogos felmérés kapcsán agykutató is szerettem volna lenni, mert úgy éreztem, ez az, amit teljes mellszélességgel fel tudok vállalni. 2006-09 között végeztem a BSc-t, alapokleveles biológusként, aztán 2011-től 2013-ig a mesterdiplomát, molekuláris genetikusként. 2009-től folyamatosan molekuláris biológusként dolgozom. Horváth József friss diplomásként Horváth József zakója hajtókáján az Aranypánt díjat mutatja- Alapból rossz voltál, vagy csak - csintalan? N- Csak csintalan, s beszóló- | gattam nekik. A gyerekkorom а I karcagi déli külvároson telt, ott J nőttem fel. Szerettem azokat az s időket, még akkor nem éreztük, mekkora a szegénység. A szüleim mindent meg tudtak adni. Édesanyukám otthon volt, amíg kellett, nevelt bennünket, most rokkantnyugdíjas. A faterom a MÁV-nál dolgozott sokáig, onnan százalékolták le. Egyébként anyukám győri, apukám Vásá- rosnaményban született, és Budapesten találkoztak. Miután apukám testvérei közül sokan leköltöztek Karcagra, így jöttek ők is ide a nyolcvanas években. Az idősebb testvéreim még nem itt születtek.- Hogyan emlékszel vissza az iskolás évekre?- Az Arany János Általános Iskolába jártam, szerettem tanulni. Végig kitűnő tanuló voltam. Igazából akkor fel sem fogtam, milyen tudás van bennem. Már az oviban írni, olvasni tudtam, úgy, hogy nem tanított meg senki. A tesóim mellettem tanultak, csinálták a házijukat, s ott lábatlankodtam, kérdezgettem, az mi, az mi, ők meg magyaráztak, bár nem hitték, hogy értem is, amit mondanak. Aztán apránként ragadtak rám a dolgok. Akkor még nem is fogtam fel, mi az, hogy írni, olvasni, csak amikor iskolás lettem. Itt észrevettem, elég ha odafigyelek az órán, és tudatosulnak, megragadnak a dolgok, s ha meglátom bennük a logikát, sokkal gyorsabban meg tudom tanulni. Nem kellett erőfeszítéseket tennem. Nagyon szerettem olvasni. Apukámnak 4-500 könyve volt otthon, ami megtetszett, kiolvastam. Felsőben már jöttek az érdekesebb tárgyak, a történelmet nagyon szerettem, főleg az ókort. Innen jött az is, hogy jogász szeretnék lenni. A misztikus dolgok nagyon vonzottak.- Különcnek számítottál?- Kezdetben elhangzott, kis kocka, stréber vagyok. A tanárok sokszor példálóztak velem, a kitűnő tanulóval, de a közvetlen társak nem vertek ezért meg. Elfogadtak ilyennek, egyébként is mindenben benne voltam, de tudtam, hogy a jó hírem, a nevem fontosabb, mint egy jó balhéban részt venni. Soha nem akartam a szüléimre szégyent hozni, így tudtam, hol a határ.- Úgy tudom, korán elkezdtél dolgozni is.- Nyaranta elmentem kapálni, mezőgazdasági munkára. A pénzt odaadtam a szüleimnek, akik rám fordították, tanszereket, ruhákat vettek belőle. A testvéreim is ezt csinálták, anyuék nagyon büszkék voltak ránk, hogy besegítettünk az iskoláztatásunkba. Jó testvérek vagyunk, talán a fiatalabb nővérem, Melinda áll hozzám most is a legközelebb.- Kihez fordultál, ha esetleg bajod volt?- Ez nehéz kérdés, mert mi soha nem beszélünk erről. A tesóim, szüleim nem adtak tanácsot, mit kell tennem. Ha belegondolok, ez jó is volt, hiszen magam tapasztaltam meg mindent. Ha más kérdésem volt, abban segítettek. Az önállóságom 14-15 éves koromban elkezdődött. Amikor anyagi gondok és a szüleim válása miatt a Gandhi gimnáziumot ott kellett másodikban hagynom, Karcagra, a Szentannai Sámuel gimnáziumba jöttem haza tanulni. Két unokatesóm az osztálytársam lett, a nővérem itt volt negyedikes, így tudtam, hova jövök.- A történelem helyett ekkor lett kedvenced a biológia?- Már általánosban sok versenyen voltam, a matematikától történelmen, az angolon át, mindegy volt, mert minden érdekelt. Amikor az új iskolában ültem az első biológiaórán és Kolostyákné tanárnő valamit kérdezett, válaszoltam, aztán megint. Óra végén odajött, s megkérdezte, nem volna-e kedvem részt venni versenyen. Bár félvállról vettem a dolgot, harmadik lettem, majd a TUDOK-on indultam, ahol országos nagydíjas lettem. Névjegy. név: Horváth József születési idő: Karcag, 1987. december 27. iskolák: a karcagi Szentannai Sámuel gimnáziumban érettségizett, a Debreceni Egyetemen szerzett biológus mesterdiplomát, jelenleg ott Phd. hallgató. kedvenc szín: piros, neon- zöld. kedvenc étel: tyúkos káposzta és a cigány tészta, zúzapörkölt. KEDVENC ÍRÓ:LŐrinCZL. IÁSZlÓ. kedvenc film: fantasyfilmek. KEDVENC ZENE: „mindenevő”, munka közben technot hallgat. ■ A ma kutatóként dolgozó fiatalnak egy drogos felmérés során tetszett meg a biokémia. az egész ország megismerjen, büszke lehessen rám a családom, hogy cigányként kiemelkedtem. Most ez kezd tudatosulni bennem. Nem igazán szeretek a szakmámról beszélni, arról, mit értem el. Jólesik, de nem akarom érzékeltetni a másik emberrel, mit tudok. Sajnos sokan úgy veszik, nagyképűs- ködöm, és ezt nem szeretem. Ha valaki kíváncsi arra, mivel foglalkozom, s elmondom, azt látom, pillanatok alatt leesik az álla, hiszen szakemberként sem egyszerű megérteni mivel foglalkozunk, mi kutatók. Próbálok továbbra is szerénynek tűnni. Ebben példaképem Csermely Péter, akit még a középiskolás versenyek alatt ismertem meg. Az a szerénység, az a szeretet, ami benne van, példa számomra is. Megfogott, hogy annyi mindent elért, ha az ember végigolvassa a díjait, eredményeit, s mégis annyira szerény tud lenni, ami nekem meghatározó.- Milyen vagy amúgy a hétköznapokban?- Ha a laborban megvan a munka, amit a témavezetőmmel megbeszéltünk, hazamegyek, főzök valami finomat, vagy lemegyek az edzőterembe. 2006 óta sportolgatok. Akkor nem volt lehetőségem, hogy elmenjek konditerembe, gépeket vegyek, így egy osztálytársam apukájával csináltam hozzá eszközöket. Nagyon sokat segít, ha munka után lemegyek az edzőterembe, kiadom magamból a felesleges energiákat.- A tetoválásaid is az önkifejezésed részei?- Már van rajtam kettő, most készülök a hátamra egy hatalmas angyalt csináltatni. Az utóbbi másfél évben teljesen megváltozott az életem, közel kerültem a református hithez, Tóth József cigány származású lelkész hatására. Azóta átértékeltem az életem, sokkal megfontoltabb, visszafogottabb lettem. A cigány hagyományokból is megtartottam néhányat. Imádok főzni, és a szokások közül a tánc maradt meg. Emellett megtanultam alkalmazkodni is. Nálunk az a szokás, a cigány ember előremegy bárhol jár, és az asszony utána megy. Ha belépek a liftbe, nekem kellene előre mennem. Hogy nézne ki, ha jönne a témavezető tanárnőm, és én lépnék be előtte a liftbe? Tudom, hogy nálunk mi a szokás, de alkalmazkodom, hogy ne érjen negatív kritika. Sokan nem tudják összeegyeztetni az európai és a cigány kultúrát, és ebből van sok vita. Az öltözködésem azonban sokkal szolidabb.- Mikor tudsz hazajönni Debrecenből Karcagra?- Nagyon ritkán. Amikor tudok, jövök, és a nővérem, Melinda kislányát, a nyolchetes Kendrát babusgatom, én leszek a keresztapja. Családalapításban még nem gondolkozom. Barátnőmmel öt-hét éven belül szeretnénk családot alapítani. Távlati terveimben pedig az szerepel, hogy Amerikában kutathassak, tapasztalatokat szerezhessek.
