Új Néplap, 2015. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

2015-04-18 / 91. szám

Apa a főnök a konyhában művészcsalád A krumplit és a répát is lehet kreatívan pucolni kész családot kaptam. Az idő igazolta, hogy jól döntöttem.- Évekkel ezelőtt, amikor el­váltam első feleségemtől, a bíró­ság úgy döntött, hogy nálam he­lyezi el a két fiunkat, Benedeket és Domokost - magyarázza a szobrász. - Szerencsére sikerült egy jól működő rendszert kiala­kítani az édesanyjukkal, ennek köszönhető, hogy a fiúk gyakor­latilag „önjárók”, mindkettőnk­nél otthon vannak. Időközben megszületett Melindával közös gyermekünk, Álmos, így vált teljessé a család. Lassan az is látszik, hogy hármójuk közül ő az, aki talán majd tovább vi­szi a művészvonalat. Édesapám mondta mindig, hogy művész csak az legyen, aki akkor is az lesz, ha tiltják neki. Hát Álmos éppen beillik ebbe a kategóriá­ba. Sokszor arra ébredünk reg­gelente, hogy ül a földön és satí­roz. Akár öt-hat rajzot Is elkészít, mire felkelünk. A nagyok pedig már abban a korban vannak, hogy akár a szoboröntésben is tudnak segíteni. Úgy gondolom, csak használhat nekik, ha kive­szik a részüket ebből is.- Az alkotás a napjaink szer­ves része, a fiúk ebben nőttek fel - veszi át a szót Melinda. - Számukra teljesen természetes, hogy például a másnapi koreog­ráfiát a konyhapultba kapasz­kodva állítom össze, miközben válaszolok a kérdéseikre. Sem­mit sem erőltetünk, hagyjuk, hogy olyan pályát vá­lasszanak, amit ők szeretnének, de nyilvánvaló, hogy ez a közeg meghatározó számukra. Szobrász- és táncművész. Mindkettő a mozdulat bű­völetében él, s bár egészen eltérően örökítik meg a moz­gás szépségét, egyben ki is egészítik egymást. Szilvási Zsuzsa Főzés közben formálódnak az alkotások- sokáig azt hittem, hogy mű­vész csak úgy lehet valaki, ha az összes ehhez kapcsolódó „külsőjegyet” is produkálja- mondja Pogány Gábor. - En­nek megfelelően csak éjszaka dolgoztam, hogy senki se za­varjon, közben bőven fogyott a bor és legalább két doboz ciga­rettát elszívtam. Egy szívkoszo­rúérgörcs és szívkatéterezés döbbentett rá arra, hogy mi­lyen önpusztító életet élek. Ko­moly figyelmeztetés volt ez szá­momra, s azóta úgy élem az életemet, mint amikor valakit mégis szabadon engednek az életfogytiglani börtönből. Egé­szen átértékeltem, mi az, ami igazán fontos. Ma már akkor dolgozom, amikor lehetőségem van rá. Akár főzés közben is tudok gondolkozni egy-egy ké­szülő alkotáson, a végső for­mába öntés pedig már egysze­rűbb folyamat. mennyibe kerül egy kiló kenyér. Ráadásul imád főzni!- Még a nagymamáimtól ta­nultam főzni gyermekkorom­ban, amikor náluk töltöttem a nyarakat - teszi hozzá az elis­mert szolnoki szobrászművész. - Az ételek elkészítését valójá­ban egy kreatív tevékenység­nek tartom, még a sárgarépa vagy krumpli pucolása közben is lehet „alkotni". Emellett való­di élmény látni, hogy ízlik, amit készítettem a családomnak. Ti­pikus Rák csillagjegy vagyok, akinek életeleme, hogy gondos­kodjon a családjáról. Meg egyéb­ként is: itt vagyunk négyen fiúk, nem várhatunk egész nap arra, hogy Melinda egyszer csak majd hazaér és mindent megcsinál!- Annak idején komoly dilem­ma volt számomra, hogy egyál­talán bele merjek-e vágni ebbe a kapcsolatba - idézi fel a kezdete­ket Melinda. - Hiszen korábban Budapesten éltem, minden oda kötött, ráadásul Gáborral egy Talán ennek Is köszönhető, hogy Pogány Gábor Benő és Szitt Me­linda a sok-sok „nehezítő körül­mény” ellenére a családi hétköz­napokban is olyan harmóniát tud teremteni, amely ritkaság- számba megy manapság.- Ezt a családot Gábor mű­ködteti, neki köszönhető, hogy mindig minden a rendes kerék­vágásban megy - meséli nevet­ve Melinda. A törékeny táncost négy életerős férfi, fiú veszi kör­be, segítve őt abban, hogy ren­geteg utazással járó hivatását tovább tudja végezni. - Én hétfő­től szombatig naponta ingázom Budapestre, hiszen a Táncművé­szeti Főiskolán tanítok, emellett Szolnokon is vannak tánccso­portjaim, így általában csak ké­ső este érek haza. Ezt másként nem tehetne csinálni, csak úgy, hogy Gábor rengeteget segít. Magára vállalja a házimunka legnagyobb részét, mosást, ta­karítást, bevásárlást. Bavallom, én azt se na gyón tudom, A Pogány csa­ládban a fiúk sem tiltakoz­nak a házimun­ka ellen 2015. ÁPRILIS 18 SZOMBAT Kosaras boldogság. Fodor Márton. az Olaj szurkolók egykori kedvence most Kaposváron szerepel. A legutóbbi Paks elleni bajnoki győzelem után duplán ünnepelhetett Marci, hiszen újszülött kistiat. Márkot is köszönthette a sikerrel. [álÜÍJJJ^AJOáíin^gJelenleg pénzügy-számvitel szakon ta­nul a szolnoki Kövics Réka Hédi. A huszonegy éves lány szeptembertől egyetemre szeretne menni, matematika szakos tanárnak készül. Szabadidejében legszívesebben fut és görkorcsolyázik. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz né­hány soros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! Kedves Zsolt atya! Férjemmel több mint tíz esztendeje va­gyunk együtt. Soha nem vol­tunk „egyformák”, például őt a foci és a sport érdekli, engem a művészet, a kézi­munka. Igyekeztem alkal­mazkodni hozzá, megfelelni neki, hogy „büszke” legyen rám, a feleségére: én is eljár­tam edzésekre, erőt próbáló kihívásokon vettem részt. De visszafelé ezt soha nem kap­tam: párom nem járt velem színházba, fürdőbe, kis al­kotásaimat, kötéseimet, raj­zaimat meg sem nézi. Egy kis odafigyelés, érdeklődés túl­zott elvárás lenne részemről? Kedves Asszonyom! Nehéz válaszolni levelére, mert nem akarom, hogy olyan írás legyen, amit a férje elé tesz azzal, hogy ' "*’ Л KÖVESDY ZSOLT, ffjW KUNSZENTMÁRTON plébánosa „látod, már Zsolt atya is megírta az újságban!” Aztán attól tar­tok, hogy a férje megbántódik azért, mert a kapcsolatukról váltunk levelet nyilvánosan, és ezzel az intimitásuk sérül. Ha csak a kérdését nézem, akkor a válaszom igen. Minden elvárás túlzott, bármilyennek is gondol­juk. Ha az alkalmazkodás eny- nyire egyoldalú volt az elmúlt tíz évben, akkor bizony újra kell kezdeniük mindent, együtt. Ha jól értem, megtett mindent, hogy büszke legyen Önre a férje, Л|\\А6 de ezt nem kapta meg, vagy leg­alábbis nem mondja. Szerintem a probléma gyökere, hogy Ön­nek az édesapjával van konflik­tusa, és a férjétől várná eb hogy büszke legyen a „jókislányra”. Ön teremti meg a férje apucis szerepét, neki pedig ez kényel­mes, miért akarna mást. Mint­ha két élete lenne. A művésznőé és a megfelelni akaró kislányé. Tanuljanak meg partnerként él­ni, fogalmazza meg az érzéseit, ne az elvárásait. Ugyanazt a dolgot lehet elvárásként és ön­közlésként is küejezni. Az első uralkodik, a második felajánl és szeret. Kezdjenek el beszélgetni kapcsolatukról, mert az új sza­kaszába, az érett elköteleződés korszakába érkezett. A dialó­gus, a tisztázó beszélgetés, és a gyermekkori sebzettségeik feltárása az, amire szükségük van. Érdemes lenne terapeutá­hoz fordulni, ha társfüggőségről van szó. Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Zsolt atya Önnek is segíthes­sen megtalálni a kiutat! E-MAIL CÍMÜNK: atyavilagujneplap@gmail.com LEVÉLCÍMÜNK: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. А НЕТ KÉRDÉSÉ Melyik a kedvenc filmje? И DEMETER ISTVÁN, A SZOLNOKI TISZAPART MOZI ÜGYVEZETŐJE: • GYERMEKKOROMBAN a mozi még igen komoly kulturá­lis értékkel bíró művésze­ti intézménynek számított, még egy olyan kis települé­sen is, ahol mi éltünk, szin­te mindennap volt vetítés. Meghatározó élményt je­lentett számomra, így kora gyerekkoromtól törzsven­dégnek számítottam a helyi moziban. Végül úgy alakult, hogy a film határozza meg az életemet. Manapság már a munkám része, hogy egy hónapból egy hetet filmek nézésével, kiválasztásával kell töltenem, most például zsűrizek egy filmszemléhez, ezért egy hónap alatt 118 fil­met kell megnéznem. Bár az ember ilyenkor egészen más szemmel nézi ezeket a műve­ket, próbálom őket kevésbé közel engedni magamhoz, az igazán jó film még mindig elvarázsol, magával ragad - mondja.- Ám amikor csak saját szórakoztatásomra nézek filmeket, általában olyan alkotások tetszenek, mint mindenki másnak: azok, amelyek az élet nagy kérdé­seivel foglakoznak. Emlék­szem, a családdal sokszor és szívesen néztük a Sörgyári capriccio-t, illetve a közel­múltból emlékezetes maradt számomra egy Cannes-ban díjazott film, Még egy év a címe. Ez sokáig érlelődött bennem, időről időre megfor­dult a gondolataimban, oly­kor egy-egy döntési helyzet­ben is felvillantak előttem egyes jelenetei.- Általában az ilyen, szá­momra meghatározó alko­tásokat a filmklubba is „be­csempészem" és nagy öröm­mel látom, hogy többnyire a közönség körében is kedve­ző a fogadtatás. Amit pedig most igazán jó szívvel aján­lok mindenkinek, az a „... és az ég a vízre ráhajolt...” című, Kolonics György em­lékére készült dokumentum­film. Olyan alkotás ez, ame­lyet úgy gondolom, szinte mindenkinek látni kellene. Külön öröm számomra, hogy ennek egy nagyon tehetsé­ges fiatal szolnoki szerzője is van Zentai Nóra személyé­ben - teszi hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents