Új Néplap, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-07 / 32. szám
www.eeer.esvhazmesrve.hu info@eeer.eevhazmeeve.hu EGYHÁZMEGYEI Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK JANUÁR HÓNAP ÜZENETE: „0 mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” (Zsolt 133,1). Ökumenikus imahét Országos Lelkipásztori Napok Egerben Ternyák Csaba egri érsek tartotta a bevezető szentmisét, amelyen Katona István és Palánki Ferenc segédpüspökök is koncelebráltak Ismét megtöltötték a résztvevők a Szeminárium kápolnáját Az ökumenikus imahetet 1908 óta rendezik meg, először még csak az anglikán és a katolikus egyház tagjai vettek részt az egyesült államokbeli Graymoorban tartott imahéten. Az esemény mintegy két évtizedes hagyományra tekint vissza Magyarországon. Az imahét napjain a különböző felekezetű gyülekezetek ökumenikus közösségben tartanak istentiszteleteket és imádkoznak a keresztények egységéért. Az idén január 18-án, vasárnap vette kezdetét az imahét. A hét tematikáját összeállító brazil hívők azt kérték, hogy a liturgiában részt vevő egyházak - ahol lehet - készítsenek mécsesekkel, virágokkal, színesanyagokkal kirakott ösvényt a templom középső hajójában, amely a gyülekezet elé vezet. Az út központjában legyen egy nagy tál és több vizes kancsó. Ezek a vizeskancsók lehetnek egymástól különbözők, a gyülekezet sokszínűségét szimbolizálva. Az ünnep szolgálattevői ezen az ösvényen vonulnak be. A nagy tál mellett elhaladva, minden résztvevő egyház képviselője az egyik vizeskancsóból lassan kiönti a vizet a nagy tálba. Ez a különböző kancsó- ból odakerült víz szimbolizálja a már meglévő egységünket, amely tökéletlen és rejtve van szemünk elől. Egerben az imahét nyitónapján hagyományosan minden felekezet saját templomában, saját liturgiával kezdte a hétnapos imaalkalmat. Közös istentiszteletekre - a történelmi egyházak részvételével - az ezt követő napokban került sor. Január 18-án a bazilikában Csizmadia István plébános mutatott be szentmisét. Homíliájában rámutatott: az Isten hívására adott emberi válaszok a különböző korokban, kultúrákban eltérően jelennek meg. A pogányok a természet erőit istenségekkel azonosították, felismerték, hogy ők a kicsik, a fölöttük álló hatalmak pedig a nagyok. A zsidók felismerték saját teremtményi voltukat, számukra már egy személyes teremtő Isten létezik, aki felé hálával és dicsőítéssel fordulnak. A keresztények istendicsőítésének motívumai között ez az előző kettő is megtalálható, ugyanakkor mi, keresztények, elsősorban a megváltottságunk- ra alapozzuk Istent dicsőítő, Istent kereső életünket. Ez fontosabb a teremtettségnél: Isten barátaivá, fiaivá, Jézus Krisztus testvéreivé válást jelent - hangsúlyozta a plébános. Január 19-én, hétfőn az egri református templomban Dem- kó Balázs görögkatolikus paro- chus, szerdán az egri evangélikus templomban Dolhai Lajos, az Egri Hittudományi Főiskola rektora, csütörtökön a miskolci belvárosi református templomban Palánki Ferenc egri segédpüspök, a miskolci mindszenti templom plébánosa, pénteken a miskolci ortodox templomban Orosz Atanáz, a miskolci görögkatolikus Apostoli Exarchátus püspöke, szombaton az egri bazilikában Tóth Imre egri református lelkész, vasárnap pedig a miskolci minorita templomban Csomós József, a Tiszáninneni Református Egyházkerület püspöke vezette az ökumenikus istentisztelet liturgiáját. H. 1. Az Országos Lelkipásztori Teológiai Napok rendezvénysorozata január 26-án kezdődött Egerben, az Országos Lelkipásztori Intézet szervezésében. Gáspár István, az Országos Lelkipásztori Intézet igazgatója lapunknak elmondta: a hetvenes évek óta rendezik meg ezt a programot, melynek az utóbbi tíz évben Eger adott otthont. A mostani összejövetelen 90 pap és 150 világi munkatárs vett részt. A Szent János Továbbképző Központban tartott rendezvény jelmondata: „Csak egy a szükséges” (Lk 10,42) volt. Ehhez kapcsolódva a hangsúlyt Isten Országára helyezték. A négynapos rendezvényt bevezető szentmisét Ternyák Csaba egri érsek tartotta. Szentbeszédében rámutatott: az idei napok témája szervesen kapcsolódik a korábbiakhoz, amikor az új evangelizáció állt figyelmünk középpontjában. Tudjuk, az új evangelizáció első címzettjei saját magunk vagyunk. Az elmúlt három évben először arra koncentráltunk, hogy mindenekelőtt nekünk magunknak kell befogadni és élni az evangéliumot, hogy aztán a második fokozatra kapcsolhassunk, vagyis hogy képesek legyünk a közvetlen környezetünk számára hirdetni az evangéliumot életünk példájával, tetteinkkel és szavainkkal, eljutva az egész világ evangelizálásáig. TernyákCsaba egri érsek kiemelte: az evangélium egyre mélyebb megismerése arra vezet bennünket, hogy jobban megértsük isten országának természetét, azt befogadjuk és engedjük, hogy életünkben kicsírázzon, szárba szökkenjen, gyümölcsöt teremjen. Az evangélium befogadása életünk teljes átalakítását eredményezi. A célt nem szabad soha szem elől téveszteni, hogy Krisztus vonásai egyre jobban kirajzolódjanak rajtunk. A cél Isten Országa. Az egri érsek azzal zárta szentbeszédét, hogy csak akkor lesz meg bennünk és tud növekedni az Isten Országáért való szenvedély, ha megértjük és megrendít bennünket, hogy Isten milyen szenvedélyesen szeretett bennünket és mekkora áldozatot hozott értünk. Csak Isten közelsége képes szeretet- re hangolni, lángra lobbantani bennünket. Csak ha szenvedélyesen tudjuk szeretni az Istent, akkor tartjuk majd fontosnak azt is, hogy szeretetének üzenetét másokkal is megosszuk. A szentmisét követő előadásban az evangélium örömének és a keresztnek mint az élet fájának kapcsolatáról Kálmán Peregrin ferences atya beszélt. Január 27-én Székely János esztergom-budapesti segédpüspök Isten Országáról szólt. Az Evangéliumot idézve bátorította a hallgatóságot. „Ti keressétek először az Isten Országát és annak igazságát” (Mt 6,33). Tanuljunk Isten Országában gondolkodni - fogalmazott előadásában Szecsődi Péter ceglédi plébános. Felkészülésünket a plébánia segítheti, mert az életadó hely. Január 28-án Berkecz Franciska nővér, a Szociális Testvérek Társaságának tagja a vezetői engedelmességről, a krisztusi yezetésről beszélt, míg Lukács János SJ Az Isten akaratának keresése - gátló és segítő tényezők címmel tartott előadást. Január 29-én Palánki Ferenc egri segédpüspök mutatott be szentmisét, mely a laudessel kezdődött, majd Varga László irodaigazgató, kaposvári plébános előadása következett A Krisztusból fakadó élet küldetést ad címmel. Az összejövetelt Te Deum zárta. Нота János Felújított templomok 1776-ban épült a barokk stílusú Szent Péter és Pál apostol templom Kisköre legrégebbi és egyben leglátványosabb épülete. A tetőszerkezet cseréje, külső festése és a villamos berendezések felújítása az elmúlt év végén befejeződött. A felújított templomot Ternyák Csaba egri érsek áldotta meg.- A templom felújítása egy üzenet az egész közösség számára, a megújulás szükségességére - méltatta az elkészült munkát az egri érsek.- Ez a legnagyobb felújítás az építés óta - tudtuk meg Magyar Csilla polgármestertől. - A polgármester hozzátette: örömteli, hogy a templom kertje is megújult. A város által elnyert több, mint háromszázmillió forintos szociális város-rehabilitációs pályázat egyik eleme volt a templom rendbetétele is. Ugyancsak megújult a több mint száz éves miskolc-vasgyári templom is, ebből az alkalomból nemrégiben tartottak hálaadó szentmisét. Az ötvenes évektől elnéptelenedett templomban 1999-ben a Szent Ferenc Kistestvérei Szerzetesközösség vezetésével indult újra a hitélet. 2001-ben adományokból, valamint egyházi és állami támogatással kezdődhettek meg a felújítási munkák. Akkor a kapuzat helyreállítása valósult meg. 2008-ban a harangok is újra szólhattak. 2013-ban a templom - oldal- homlokzatának felső párkányáról leeső műkő darabok miatt - életveszélyessé vált. Felújítására az egyházközség eredményesen pályázott és az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázatán 10 millió Ft állami támogatásban részesült. A támogatásból és azonos nagyságrendű önerőből került sor a keleti homlokzat felújítására. Ezután az Egri Főegyházmegye 20 millió Ft-os támogatása tette lehetővé a nyugati homlokzat felújítását. katolikus templomokban és főként Egyházunk liturgiájában nagyon sok szent jellel és jelképpel találkozunk. Akik rendszeresen járnak templomba, ezeket jól ismerik. Sajnálatos módon egyre többen vannak olyanok, akik a liturgikus jelek ismerete nélkül nehezen tudnak bekapcsolódni a szentmise közösségébe. Olyanok is sokan vannak, akik nem hallottak még ezeknek az ősi szimbólumoknak az értelméről és jelentőségéről. A szentmisén többféle módon is megvalljuk hitünket, Isten iránti szeretetünket. Ezt megtehetjük szívünk mélyén, kifejezhetjük szavainkkal, sőt még testhelyzetünkkel is. Amikor Isten iránti tiszteletünket imával fejezzük ki, testtartásunk, kézmozdulataink is erről tanúskodnak. Nem mindegy például, hogy hogyan vetünk keresztet, sietve, elhamarkodottan, nem figyelve arra, hogy mit cselekszünk, vagy pedig összeszedetten és vallásos áhítattal, ahogyan az a hívő embertől elvárható. Liturgiánk szent jeleit az teszi igazán széppé, hogy belső meggyőződésünket fejezik ki. Az is fontos lenne, hogy ezeket egyformán végezzük, kifejezve hitből fakadó közösségünket Krisztussal és egymással. Nemcsak a szentmisét, hanem minden imádságunkat keresztvetéssel szoktuk kezdeni. A kereszt a legszentebb jelképünk, megváltásunk és megszentelődésünk jele. Annak jele, hogy ahhoz a Jézus Krisztushoz kapcsoltuk az életünket, aki értünk emberekért, a mi üdvösségünkért még a kereszthalált is vállalta. Imádság előtt azért vetünk keresztet, hogy összeszedettebbek legyünk, hogy a keresztvetés fogja össze Istenben gondolatainkat, szívünket és akaratunkat. Imádság után pedig azért, hogy megmaradjon bennünk Isten ajándéka. A kísértés idején, hogy megerősítsen. A veszélyben, hogy oltalmazzon. Áldáskor pedig Isten kegyelmét teljességét befogadva egész bensőnket eltöltse és megszentelje. Ha belépünk a katolikus templomba, le szoktunk térdelni. Ezzel megvalljuk, hogy a feltámadt és megdicsőült Krisztus templomainkban, az Oltáriszentségben valóságosan jelen van. A szentségi Jézust letérdelve imádjuk. A középkorban az emberek a király előtt mélyen meghajoltak. Amikor imádkozunk a Világ Királya, a megváltó Jézus előtt állunk. Neki sok mindent köszönhetünk. Méltó és igazságos, hogy fejhajtásunkkal, meghajlásunkkal és térdhajtásunkkal kifejezzük iránta érzett tiszteletünket. A térdelésünk, illetve a térdhajtásunk azt jelzi, hogyszívünk- lelkünk mélységes tisztelettel, bensőleg is meghajol Isten előtt. Az ember felismeri az Isten hatalmasságát, s azt is, hogy Ő hozzá képest csak egy parányi porszem. Ezért az ember „megalázza magát”. A megalázkodó ember a térdhajtással a magasságának mintegy felét „feláldozza”, hogy ezzel is bebizonyítsa mély hódolatát a Magasságbeli Isten előtt. Ezért ügyeljünk arra, hogy a térdhajtásba „ lelket öntsünk" és ne legyen elsietett, elkapkodott, üres mozdulat. V hnnak olyanok, akik nem értik, hogy miért kell a szentmisén ismételten felállni. Az állásban is kifejeződhet az Isten iránti tiszteletünk. Ha valaki bejön a szobánkba, és éppen ülünk, akkor megtiszteljük azzal, hogy fölállunk. Az állás azt is jelenti, hogy figyelünk, de azt is, hogy készen állunk arra, hogy bármikor elindulhassunk. Az állásban tehát az éber, tevékeny lelkületűnk jut kifejezésre. A szentmisén az evangélium felolvasásakor is felüliünk, hiszen az evangélium szavai által maga Jézus az, aki szól hozzánk, ő szólít meg bennünket ésaző szavát hallgatjuk. Dolhai Lajos Szent jelek
