Új Néplap, 2015. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
2015-02-07 / 32. szám
2 A NAP TÉMÁJA 2015. FEBRUÁR 7., SZOMBAT nagybányánál átszakadt a cianidtározó gátja és a szennyező anyag a mellékfolyókon át a Tiszába ömlött. A magyar szakemberek rátermettségén múlt, hogy csökkenteni tudták a környezeti károkat. Ma a szőke folyón semmi sem emlékeztet arra, hogy kis híján kipusztult a teljes élővilága. TÚLÉLTE A TISZA A KATASZTRÓFÁT A ciánszennyezés átvonulása ideje alatt Szolnokon nem volt vízszolgáltatás, az ivóvizet az átalakított artézi kutakon biztosították A Tisza mentén élők döbbenten nézték, ahogy a folyó soktonnányi haltetemet sodor magával tizenöt évvel ezelőtt. Az élettelen testek szőnyegében itt-ott még táto- gó kopoltyúsok vergődtek, a víz közelében érezhetővé vált a kesernyés mandulaillat. Szilvási Zsuzsa Akadt, aki a Tisza-vöigy Csernobiliénak nevezte azt az ökológiai katasztrófát, amely 2000. január végén vette kezdetét, amikor egy ausztrál-román tulajdonú bányászati cég cia- nidos zagytározójának töltése átszakadt, majd az erősen mérgező víz több patakon és folyón keresztül a Tiszába jutott. A hír sokkolta a közvéleményt, hiszen a történtek veszélyeztették 1 a Tisza és a Tisza-tó Európában J egyedülállóan gazdag élővilágát, a Tisza-tavi üdülőkörzet jövőjét, illetve Szolnok és a környező települések ivóvízellátását, mivel az itteni vízmű a nyers vizet a Tiszából veszi.- Dr. Bancsi István, az ökológiai laborunk vezetője február elsején reggel a következő hírrel várt: Nagybánya térségében átszakadt egy cianidtározó gátja, a kiömlő mérgező anyag a mellékvizeken keresztül a Tisza felé közeledik. A töménység olyan, hogy várhatóan az útjába kerülő élőlények többségét elpusztítja - idézi fel a tizenöt esztendővel ezelőtti eseményeket dr. Nagy István, a Közép-Tiszai Vízügyi Igazgatóság akkori első embere, védelemvezető. - Nyilvánvaló volt, hogy gyorsan cselekedni kell. Kidolgoztuk a kiskörei vízlépcső rendkívüli üzemrendjét és megkezdtük annak végrehajtását. Tájékoztattuk a szolnoki vízmüvet, ahol meghatározták a szükséges technológiai változtatásokat. Laboratóriumunk dolgozói pedig az egész Tiszára kidolgozták és megszervezték a mérési programot. Kritikus kérdés volt a dolgozók egészségének védelme, hiszen a szennyezés áthaladásakor a Tisza fölött elviselhetetlen cianidgőz terjengett, ennek ellenére vízmintákat kellett venni, a kárelhárítási munkákat el kellett végezni. Mivel a Felső-Tiszát a tokaji híd fölött jég borította, először Tiszaderzs és a Kiskörei duzzasztómű közötti szakaszon volt lehetőség a haltetemek eltávolítására. E kegyetlen munkát munkatársaim a környező települések lakosainak segítségével végezték. A szakemberek valóban gyorsan cselekedtek, miután nyilvánvalóvá vált, hogy a kárenyhítés egyetlen lehetséges módja a hígítás, eszköze pedig a kiskörei vízlépcső.- Szerencsénk volt a szerencsétlenségben, hogy tudtuk, mi várható, maradt több mint három napunk a felkészülésre - emeli ki Fejes Lőrinc kiskörei szakaszmémök. - Gyorsított ütemben megemeltük a Tisza-tó vízszintjét, mintegy 55 millió köbméternyi hígítóvizet betárazva, s a szintet akkor kezdtük el csökkenteni, amikor a szennyezés elérte a tározó felső szelvényét. Ezzel elértük, hogy a ciáncsóva nem jutott ki a tározó nagy részére, ugyanakkor jelentős mennyiségű friss vizet tudtunk a Tiszába juttatni. A folyóból a halak ki tudtak menekülni a tározóba. Ezek a vízkormányzási intézkedések lehetővé tették, hogy a Közép-Tisza vidékén a mérgező anyagot a folyó medrében lehetett levezetni. Ennek köszönhetően a Tisza-tó öblözeteinek páratlanul gazdag élővilága - a tó vízfelületének 93 százaléka gyakorlatilag nem károsodott. Szintén fontos eredmény, hogy a Kiskörén elindított mesterséges árhullám nem okozott gondot a folyó alsó szakaszán. A toxikus anyagok koncentrációja közel harminc százalékkal csökkent és biztosítani lehetett Szolnok és térsége vízellátását, hiszen Szolnoknál „csak” 8 órán át haladta meg a kritikus 2 milligramm/liter értéket a szennyezés. Szolnokon és térségében mintegy 120 ezer lakos vízellátása került veszélybe a szennyezés miatt. A megyeszékhelyen az artézi kutaknál megnövelték a kifolyók számát, és munkába állt az a gépsor is, amely óránként 1500 liter zacskós vizet állított elő. Budapestről lajtos kocsik érkeztek. A nagyobb intézmények esetében különösen fontos volt a vízellátás megfelelő biztosítása.- Egy kórháznak természetesen létezik katasztrófaterve, bevallom azonban, hogy ilyen esetre szóló fejezet nem létezett benne - meséli dr. Baksai István, aki a Hetényi Géza kórház főigazgatója volt abban az időben. - A betegeknek természetesen biztosítottuk a palackozott vizet, a konyhára, illetve a különböző osztályokra tartály- kocsik vitték a vizet, de nagy szerencsénk volt, hogy csak néhány órára szünetelt a szolgáltatás, ráadásul jórészt éjszaka. Szolnokot február 8-án érte el a szennyezés, amelynek fő hulláma másnap hajnalban hagyta el a várost. A Tisza-hídon emberek százai figyelték a folyón levonuló, bajlósan feketéik) szennyáradatot. Hajnali három óra körül állt le a vízkivétel a Tiszából, és a vízkivételi mű szivattyúi 13 órakor indultak újra. Délután bejelentették: nincs szükség tovább a bevezetett intézkedésekre, azaz ismét korlátlanul használható a vezetékes víz.- A vízellátórendszer tartós leállítása, a 612 km hosszú vízvezeték leürülése, a szennyezett talajvíz behatolása és ennek járványügyi következményei miatt nem volt megengedhető - tájékoztatott a VCSM. A vízmű a szennycsóvából vett mintákkal végzett cianid-mentesítési kísérleteket. Ez alapján kellett az üzemi „vésztechnológia” működési paramétereit előírni. A tiszai vízkiemelést mindaddig, amíg a ciántartalom nagyobb volt 2,0 mg/l-nél, szüneteltetni kellett.- Az első mellbevágó hírek után biztonságot adott számomra az a szakértelem, amely a vízügyi szakemberekről sugárzott- mondja Szalay Ferenc, aki akkor is polgármesterként vezette Szolnokot. - Különlegessége ennek a katasztrófának, hogy épp testvérvárosunkból, Nagybányáról indult. Többek között a jó kapcsolatnak köszönhető, hogy volt időnk felkészülni, hiszen az ottani alpolgármester, Sza- niszló László az első pillanatban telefonált és tájékoztatott róla, hogy mi várható. Ahogy teltek a napok, egyre fontosabb kérdés volt, hogy el tudjuk-e érni, hogy minél több vizet tározzanak az emberek. Összességében azonban egész életem és szolnoki- ságom meghatározó élménye marad az a néhány nap, hiszen máig ható kapcsolatok szövődtek akkor és valóban összefogott mindenki annak érdekében, hogy minél kisebb kárral vészeljük át ezt a katasztrófát. A tragédiát követő nyáron pedig Bállá György alpolgármesterrel és az akkori rendőrkapitánnyal már az újjáéledő Tiszát ünnepeltük, s mindhárman átúsztuk a folyót a Tisza Szálló előtt. A szennyezés levonulását követő napokban csak a Tisza középső szakaszán összesen 57-58 tonna haltetemet gyűjtöttek ösz- sze, becslések szerint mintegy 1240 tonna hal pusztult el. Az egész világot bejárták azok a képsorok, amikor tonnaszám emelték ki a Tisza-tó öbleiből az elpusztult óriási harcsákat, busákat, pontyokat.- Bár az elpusztult halak jelentős részét a folyó felső szakaszáról sodorta magával a víz, természetesen azért súlyos károkat okozott a cián térségünkben is - teszi hozzá Fejes Lőrinc.- Emlékszem egy idős horgászra, akinek ráncokkal barázdált arcán könnycseppek folytak végig, amikor négy hatalmas, kétméteres harcsát látott kiterítve Tiszaderzsnél. Felidézte, hogy már apjától, nagyapjától hallotta gyermekként, mekkora „szörnyek” élnek a Tisza-tóban, de sosem gondolta volna, hogy így látja ezeket viszont. Az Ökológiai sebek máig sem gyógyultak be teljesen, ám az elmúlt években a természet lenyűgöző megújulási képességét mutatta meg. Elképzelni is szörnyű, milyen pusztítást végzett volna a sejtméreg, ha nem sikerül a vízügyes bravúr. Hiszen a páratlan növény- és állatvilág mellett mintegy másfél millió embert veszélyeztett a szennyezés. A tiszai ciánszennyezés fontosabb eseményei napról napra 2000. JANUAR 30. késő este a romániai Nagybánya melletti Zazár (Sásar) település szomszédságában átszakadt az ausztrál-román tulajdonú Aurul nemesfémbánya 93 hektár területű zagytározójának töltése. Ennek következtében mintegy százezer köbméter, cianiddal és nehézfémekkel erősen szennyezett, toxikus víz került a Zazar, majd a Lápos patakba, onnan pedig a Szamosba, a Tisza mellékfolyójába. FEBRUÁR 1. délután lépett я cianidhullám Magyar- ország területére. Az első vizsgálatok 32,6 mg/literes koncentrációt mutattak ki Csengéméi, ami meghaladta az érvényben lévő határérték 320-szorosát. FEBRUÁR 2. a megmérgezett folyó vize Vásárosna- ménynál betorkollott a Tiszába. Egyértelművé vált, hogy a kárenyhítés egyetlen érdemi lehetőségét a Tisza-tó, pontosabban a kiskörei vízlépcső adja. FEBRUÁR 3. a vízügyi szakemberek vizsgálati pontokat létesítettek a folyó mentén, hogy a szennyező anyagok koncentrációját pontosan mérni tudják. FEBRUÁR 5. TELJES halászati tilalmat rendeltek el a Tisza-tavon és a Tisza megyei szakaszán. FEBRUÁR 7. a szennyező hullám Tiszabábolnánál megjelent a Tisza-tavon. Ekkor vált kulcsfontosságúvá a kiskörei vízlépcső rendkívüli üzemrendje annak érdekében, hogy a cianidos vizet a Tisza-tavon belül a folyómederben tartsák. FEBRUÁR 8. Szolnokot délelőtt érte el a sejtméreg, fő hulláma pedig 9-én hajnalban hagyta el a várost. Erre az időre a VCSM felszíni vízmüve szüneteltette a vízkivételt a szőke folyóból. Ekkora a környezeti katasztrófa híre már nemzetközi visszhangot váltott ki. FEBRUÁR 10. a levonuló árhullám visszafogása, az alsó-tiszai folyószakasz védelme érdekében Kiskörén megkezdődött a felvízszint lassú emelése. FORRÁS: KÖT1VÍZIG ■jf Л, ЖГ 1 [ pl lljfl
