Új Néplap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

2015-01-30 / 25. szám

Egy könyvkiadó ügyintézőjeként dolgozik Nádas Noémi, aki később óvónő szeretne lenni. A huszonkét éves lány versenyszinten fut. Jelenleg a tavaszi félmaratonra készül, később a teljes maratoni is szeretné lefutni. Szabadidejében zongorázik, divatbemutatókra jár és angolul tanul. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Ha már elmúltál 14 éves, akkor jelentkezz néhánysoros, fényképes bemutatkozással a szoljon@szoljon.hu e-mail címen! 16 2015. JANUÁR 30.. PÉNTEK Л2. Mára csak a hal maradt család Kitiltották a konyhából a gasztronómia lovagját Úszni tanulnak a Madaras fiúk. Az olimpiai és világbajnok vízilabdázó Madaras Norbert tavaly nyáron költözött családjával Szolnokra. Két. még óvodáskorú fiuk. Zétény és Ágoston most tanul úszni, hogy aztán apjuk nyomdokaiba léphessenek. SZABADIDŐ Azt hinné az ember, hogy egy olyan családban, ahol a ház urának papírja van ar­ról, hogy kitűnően tud főz­ni, a feleség szívesen átadja a fakanalat. Csakhogy a szolnoki Pálszabó Mihályék kivételnek számítanak. Szilvási Zsuzsa Hiába a férj a mesterszakács, Pálszabóéknál is elsősorban az asszony birodalma a kony­ha. Főként Edit keze közül ke­rülnek ki azok a finomságok, amelyek párja kedvencei. Pe­dig nem volt ez mindig így.- Annak idején, amikor ösz- szekerültünk, félig már profi volt a feleségem, igazán jól főzött - meséli Pálszabó Mi­hály, a francia gasztronómia lovagja, aki mostanáig már több mint négy évtizedet töl­tött megyéijk vendéglátá­sában. - Az egyetlen prob­lémát az jelentette, hogy apósom egészen másként szerette például a töltött káposztát, mint én. így az­tán sokáig együtt főzőcs- kéztünk, amikor volt rá le­hetőségünk. Persze az nem fordult elő túl gyakran, hiszen a vendéglátásban meglehetősen ritkák a szabad hétvégék. Unokájuk, Lili a legnagyobb segítség Amíg vendéglős voltam, a legtöbbször péntektől vasár­nap reggelig rendezvényeink voltak, legfeljebb egy gyors ruhacserére tudtam haza­szaladni. Aztán amikor va­sárnap reggel hazaértem, a közös reggeli helyett persze alvó családot találtam. Ám ha volt rá idő, tényleg szíve­sen főztünk közösen. Később azonban, amikor túl bonyo­lult ételeket kezdtem készí­teni, az asszony rövid úton kitiltott a konyhából. Végle­egy, hogy érkezésekor kit talál a tűzhely mellett, azonnal hozza kisszékét és arra állva ügyködik nagyszülei mellett. Mesterien kóstolgatja a le­vest, ily módon is segítve az ebéd elkészültét. gesen azonban egy karácso­nyi vacsora miatt lettem ki­tiltva. Az utolsó pillanatban értem haza, s este nyolc körül belekukkantva a fazékba úgy ítéltem meg, hogy kevés lesz a kocsonya leve, ezért löttyin- tettem még „egy kicsit” hoz­zá. Hajnali fél kettőig főzte az asszony, s ekkor telt be nála végképp a pohár.- Immár 33 éve vagyunk együtt és mára eljutottunk oda, hogy legfeljebb arra ké­rem meg Misit, hogy kóstolja meg, amit főzök - teszi hoz­zá nevetve Edit, a feleség. - A végleges ízt így mégis ő adja meg. A karácsonyi vacsorából azonban annyi megmaradt számára, hogy a halat mindig ő készíti el frissen. Egyéb­ként pedig megpróbálok va­lami olyat főzni, amit szeret. Ehhez pedig természete­sen minden adott Pálszabóék otthonában. Egy profi séfhez méltó módon felszerelt, tága£ konyha, kerti sütögetésre al­kalmas részleg a teraszon, szóval miden, ami a finomsá­gok elkészítéséhez szükséges lehet. S hogy mi a mesterszakács kedvence? Az bizony az idők változásával folyamatosan módosul.- Harminc esztendeje még a csülkös babgulyás volt a kedvencem, húsz éve mond­juk a Hunyadi sertéskaraj. Mostanság már inkább ma­rad számomra a roston sült hal perezselymes burgonyá­val - mondja hamiskásan Pálszabó Mihály. - De szinte mindent szeretek, amit finoman készítenek el. г „. v-y.?Á ..Д Palszabo Mihály szereti felesége, Edit föztjét Utálom a főnökömet. Han­gulatember, egyik nap mé­zesmázos, máskor olyan, mint a pokróc. Soha ki nem áll az embereiért, mi csak egy eszköz, egy robot vagyunk a kezében. Saját gesztenyéét kapargatja, lob­bizik azért, hogy emeljék fi­zetését - persze, a mi kiváló teljesítményünkre hivat­kozva. Emberileg szerintem egy nagy nulla. Szomorú, hogy egy ilyen ember irá­nyítja munkánkat, bennün­ket. Persze, ez nem egyedi probléma, sokfelől hallom ugyanezt. Csak ahogy tel­nek az évek, telik nálam az a bizonyos pohár is. Vajon ha megemlítem a problémá­kat, megmarad a munka­helyem? Érdemes kockáz­tatni7 Ernő, Szolnok KÖVESDY ZSOLT, KUNSZENTMÁRTON PLÉBÁNOSA Kedves Ernő! A családjáért, és önmagáért felelős. Valami­ből meg kell élni, ugyanakkor magát is értékelnie kell, mert megfullad. Hol a határ? Er­re nincs recept, de van határ! Hol húzza meg, az attól függ, hogy szereti-e, amiből meg­él, van-e lehetőség váltani, és van-e arra esély, hogy a főnök megváltozik. Az utóbbira van a legkevesebb esély, mert meg­változtatni senkit nem lehet, igaz, hatással lehetünk rá. Az odamondogatásnak semmi ér­telme, az csak az érzelmi le- és elválás, vagy harag része. Van esély rá, hogy a főnök később magába néz, de az a „fajta" sze­rintem kirúgja. Érdemes körül nézni és a munkahelyváltást megfontolni. Nem a munkavál­laló dolga a főnököt észhez té­ríteni, mert alárendelt, és ez a főnök érzelmileg infantilis, sőt magára kell hagyni. Az alapve­tő kérdést saját magának tegye fel: Ki vagyok, milyen eredmé­nyeim vannak, hány éve van tapasztalatom, a szakmámban megállom-e a helyem, szere­tem-e, amit csinálok? Ön ki­szolgáltatott, és a jelek szerint nincs biztonságban. Kockáztat­ni a mai gazdasági környezet­ben nem érdemes, biztosítsa be magát. A főnököt nem kell sze­retni, az munkahely, nem lelki­gondozó. Vagy el tudja viselni sok-sok megalkuvás árán, vagy önértékelése mentén, új helyen folytatja, ahol megbecsülik önt. Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Zsolt atya önnek is segíthes­sen megtalálni a kiutat! E-MAIL CÍMÜNK: atyavüag.ujneplap@gmailcom LEVÉLCÍMÜNK: Új Néplap, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. А НЕТ KÉRDÉSÉ Szeret-e repülni? ti jk Л KISS ZSANETT, A PÁRIZSI В REPTÉR I ARCA TISZAFÖLDVÁRI LÁNYKÉNT ak­kor ültem életemben először repülőn, amikor kiderült, én lettem a párizsi Charles De Gaulle reptér „arca” és ki kellett utazni a helyszínre, hogy egy fotózáson vegyek részt. Ez szűk két évvel ez­előtt történt, akkor voltam 18 esztendős. Emlékszem, rettentően izgultam két do­log miatt is. Egyrészt még soha nem álltam kamerák elé, azt sem tudtam, mi fán terem a profi fotózás. Más­részt tudtam, Párizsba re­pülővel kell kiutaznom. Repülővel! Nekem, akinek olyan tériszonyom van, hogy az már szinte az orvosi eset kategóriájába tartozik. En­nek ellenére az ablak mellé kértem a helyjegyemet, ha már egyszer repülnöm kell, lássak is valamit. Felszállás­kor egy újságba mélyedtem, hogy eltereljem a gondolatai­mat, kevés sikerrel. A gyom­rom liftezett, a tenyerem izzadt. Alig vártam, hogy a felhők fölé érjünk. A ma­gasban viszont már minden rendben volt, még fotóztam is. Párizsban nem kaptunk azonnal leszállási engedélyt, így tettünk egy kört a csodá­latos metropolisz felett, a vá­ros nagyon tetszett felülről. A leszállásnál szerencsére már nem volt gondom. Azóta se ültem repülőn, az életem egy picit csendesebb lett, a tanulmányaimra fókuszálok most. Ebben az évben vég­zek az iskolában, ügyviteli titkár leszek, a jövőben pe­dig rendezvényszervezéssel szeretnék foglalkozni. Hogy hol? Talán Budapesten vagy Szegeden. Szerencse, hogy oda nem repülővel kell eljut­ni! Mivel most úgy vagyok vele, legalább harmincéves koromig nem vállalnék gyermeket, addig utazgat­nék sokfelé, szeretnék vilá­got látni, szívesen megnéz­ném például Egyiptomot, Olaszországot, Horvátorszá­got és a spanyol kultúrára is kíváncsi vagyok. Ezekbe az országokba mégsem utaz­hatok kivétel nélkül autó­val, de addig még van időm, hogy ráhangolódjak a gondo­latra: akár lehet élvezetes is a repülés! mivel három gyermekük már felnőtt, Pálszabó Mihálynak és feleségének, Editnek mos­tanság kis unokájuk aranyoz­za be napjait. A hatesztendős Lili pici korától kezdve nagy segítség a konyhában. Mind-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents