Új Néplap, 2015. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
2015-01-23 / 19. szám
2015. JANUAR 23., PÉNTEK 15 MEGYEI TÜKÖR Hatvan éve akasztották fél Jancsó Piroskát! 4. múltidéző A szülők még a temetéskor sem hitték, hogy lányaikat rejti az öt kis koporsó Jancsó Ladányi Piroska végül bíróság elé állt. Ha a szovjet katonák esetleges (fő)szerepe nem lett volna hangsúlyos a vádlottak és a tanúk vallomásaiban, akkor akár az egész ország, de még a nemzetközi közvélemény is ledöbbent volna a büntetőperben elhangzottaktól. így azonban hírzárlatot rendeltek el. A Szolnok Megyei Néplap is akkor mély csenddel vett tudomást a történtekről. Miután a halálos ítéletet 1954. december 12-én végrehajtották a szolnoki börtön udvarán, az eseményről „Beteljesedett” címmel csupán ennyi volt a tudósítás: „És beteljesedett az ítélet. Elpusztult a főidről a dolgozó, szerető, törekvő társadalmából az emberi dúvad”. Mészáros Géza Aztán Jancsó Ladányi Piroskát, az alig 20 esztendős, ötszörös gyilkost is hozzák. A tömeg felmordul, mire a kivégzésére vezetett lány magabiztosan odabökve mondd valamit feléjük. Nem fél, hiszen egyetlen átvirrasztott éjszaka alatt, amikor egyetlen kívánságát, miszerint csak még egyszer láthassa Mihályka nevű kisfiát, nem tudták teljesíteni, így immáron beletörődött sorsába. Húsz évet élt szegényen, kiszolgáltatottan, lelki nihilben. Az akasztófa alatt végzi. Alig 10 óra után állt meg a szívverése Jancsó Ladányi Piroskának. Rubin Szilárd, az „Aprószentek” című könyvében egy, a szolnoki, Körösi úti temetőben 1966- ban történt látogatásáról is írt. A temetőgondnok, kérésére, két helyre vitte akkor el. Az egyik a 11-es parcella, a másik a régi ravatalozó és a wc-k mögötti terület, ahol kerítés meg némi zöld sövény választja el a római katolikus és a református sírkertet. Előbbinél, 1966-ban, egy beros- kadt hant előtt, öt földbe tűzött fakereszt közül már akkor is csak egy állt, négy kidőlt. De az álló fejfán se lehetett elolvasni a nevet. Egykoron díszsírhely volt, de csak azért, mert nem 25, hanem 100 évre váltották meg. Ez volt a város ajándéka az öt kicsi áldozatnak, akiket egy napon, 1954. szeptember 7-én temetett el a tanács, mert a szülők még ekkor sem hitték, hogy lányaikat búcsúztatják. A gyerekek családjai teljesen elhanyagolták a helyet, mert a kis halottak hozzátartozói szerint a sírba idegeneket temettek. A temetői lajstrom azért még ma is hitelesen árulkodik az áldozatok közös nyughelyéről (lles parcella, díszsírhely)... Nem úgy Jancsó Ladányi Piroskáéról. Őt a kivégzése után a régi ravatalozó mögötti temetői árokban hántolták el, oda, ahová az ’50- es évek végéig az egyház által a nem „keresztényi” halállal halt öngyilkosokat, illetve gyilkosokat földelték el névtelenül, jeltelenül, a temetői nagykönyvbe bejegyezetlenül... Az Isten nyugosztaljon mindenkit, aki e csúfos történetben már eltávozott az élők sorából, és éltesse mindazon érintettet, akik alig több mint 60 év után ma is köztünk vannak! Vége! A Szolnok Megyei Bíróság előtt Jancsó Piroska és anyja, Jancsó Borbála állt. A tárgyaláson csak a vádlottak és a tanúk beszéltek az orosz katonák esetleges szerepéről - erről korábbi fejezeteinkben esett szó -, ám a bíró, az ügyész, de még a védők is kínosan hallgattak róluk. A Vörös Hadsereg is csupán azért került szóba, mert az arról elnevezett törökszentmiklósi útnak a 171. számú házában követte el Jancsó Piroska a gyilkosságokat. Hogy egyedül, vagy anyja unszolására és segítségével, netán a szovjet „szoldátok” fedezésére? Nos, erre vonatkozóan ‘az elmúlt évtizedekben sokan kerestek biztos választ. A legnagyobb valószínűség azonban mégiscsak abban a határozati tényállásban lehet, amely a másodfokon eljáró Legfelsőbb Bíróság jogerős döntésében született meg, s amely Piroskát, mint többszörös gyilkost, anyját, Borbálát pedig mint bűnsegédet jelölte meg. Az „orosz szál” máig nem bizonyított... Jancsó Ladányi Piroska tehát 20 esztendős korára ötszörös gyilkossá lett. A Szolnok Megyei Bíróság első fokú ítélete megdöbbentő részletességgel foglalta össze a gyilkosságsorozat elemeit, amelyeket azok megrázó részletessége miatt nem idézünk. Nem volt tipikus bírósági tárgyalás Egy 21 éves nő szerencsés megmeneküléséről a 2. fejezetben szóltunk. Az ő rendőrségi feljelentése akadályozta meg a további haláleseteket és indította el a felderítést, majd jelentette végül Jancsó Ladányi Piroska végzetét. A Szolnok Megyei Ügyészség 1954. szeptember A szolnoki római katolikus temető 11-es parcellája, ahová a ÍOO évre megváltott díszsírhelyen temették el az öt kis áldozatot 20-án készítette el a vádiratot Jancsó Ladányi Piroska és Jancsó Borbála ellen, ötrendbeli gyilkosság és egyéb bűncselekmények miatt. Az anya bűnrészességét, annyiban hagyták, hogy „erkölcstelen, züllött életmódjával a szigorúságra igen rászoruló Piroska nevű leányából csavargó, tolvaj, prostituált nőt nevelt, őt még egészen fiatal korában elkísérte azokra a helyekre, ahol a nemi közösülésre a legjobb alkalom nyílott”. Jancsó Borbála ellen emellett tiltott kéjelgés és közveszélyes munkakerülés miatt emeltek vádat, illetve azért, mert „munkahelyéről kb. 6,5 méter hosszú, tömítésre használt pamutzsinórt mint társadalmi tulajdonhoz tartozó tárgyat 39.20 Ft értékben ellopott”. Az első fokú tárgyalására 1954. szeptember 29-én, Szolnokon került sor a Szolnok Megyei Bíróságon. Mégpedig zárt ajtók mögött, mondván, hogy „a nyomozati adatok szerint olyan erkölcsi és a nemi élet kérdését érintő problémák kerülnek megvitatásra, melynek nyilvánosságra való hozatala a közérdeket sértené”. A zárt tárgyaláson azonban azt engedélyezték, hogy a meggyilkolt lányok szülei részt vegyenek. Jancsó Ladányi Piroska azt mondta el, amit utolsó vallomásában is elismert, mégpedig, hogy nem vágyai kielégítése, illetve haszonszerzés céljából ölte meg az áldozatait, valamint, hogy szégyellte leszbikus hajlamát. Jancsó Borbála pedig megerősítette, hogy a bűn- cselekményekről nem volt tudomása. Viszont az ellene felhozott többi vádat - lopás, tiltott kéjelgés - elismerte, mivel azokat a férfiakat is beidézték tanúként, akik fizettek neki. A közveszélyes munkakerülést viszont ejtették, mivel 1954 nyarán már volt állandó munkahelye. A tárgyaláson további két gyermekkorú lány állította, hogy Piroska őket is el akarta csalni, de voltak olyan tanúk is, akiknek a lány a megölt gyerekek ruháit árulta. A bíróságon feltettek neki egy sor olyan kérdést is, ami a szexuális életére vonatkozott, de ami nem tartozott a tárgyhoz. Az anya bűnrészességét is megállapították Nem volt meglepő: az első fokú bíróság Jancsó Ladányi Piroskát halálra ítélte, előre megfontolt szándékkal, aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett ötrendbeli emberölés, egyrend- beli emberölés kísérlet, ötrendbeli rablás és egyrendbeli lopás bűntettében. Jancsó Borbála 2 év 6 hónap börtönbüntetést kapott. Az ügyész Jancsó Borbála esetében súlyosbításért, a védelem pedig mindkettejük vonatkozásában enyhítésért fellebbezett, így került a büntetőügy másod fokon, 1954. október 14-én a Legfelsőbb Bíróságra. A tárgyalás során Jancsó Ladányi Piroska és anyja is fenntartotta korábbi vallomását. Az ügyész elsősorban Jancsó Borbála felelősségét és bűnrészességét hangsúlyozta, és lényegesen súlyosabb büntetés kiszabását kérte. Piroska védője a vádlott fiatal korára tekintettel, illetve azért kért kegyelmet, mert a lányt nem egy szerető anya, hanem „az utca nevelte”. Jancsó Ladányi Piroska az utolsó szó jogán ezt mondta: „Szeretném, ha megváltoztatnák az ítéletet, bár tudom, nagy bűnt követtem el. Szeretném a kisfiámat magam nevelni, nem csinálok többet ilyent”. Jancsó Borbála nem kívánt beszélni, a bíróság szünetet rendelt _________ el az ítélethirdetés előtt. Az ügy részleteivel szintén jelentős munkásságot felmutató Legát Tibor utánajárásának köszönhetően az is kiderült, hogy ekkor olyan váratlan fordulat történt, ami változást hozott az első fokú ítélettel szemben. A szünet után Jancsó Ladányi Piroska ugyanis szót kért, és jelezte, hogy addigi vallomásának bizonyos részleteit megváltoztatja, majd közölte: „A valóság az, hogy anyám is tudott a tetteimről”. A lány kijelentette, hogy az első gyilkosságot leszámítva nem kizárólag szexuális indítékból ölt: „A második esetnél mondotta nekem azt, hogy lehetőleg olyant hozzak a piacról, akinek jó ruhája és pénze van. A többinél is ez vezetett, mert pénzre volt szükség, és a nemi ingeremet is szerettem volna kielégíteni”. Az is elhangzott, hogy az áldozatok kezét épp az anya fogta le, miközben Piroska fojtogatta őket. Közvetlenül az ítélethirdetés előtt a gyilkos lány még annyit mondott: „Akármennyit kerestem, anyám mindent eltékozolt. Férfiakba, cukrászdába, italba ölte a pénzemet. Én teljesen meztelen maradtam, A VASKAPUT KINYITJÁK, HOGY AKI AKAR, RÁLÁTHASSON, MI ZAJLIK A BÖRTÖN UDVARÁN. A régi ravatalozó mögötti temetői árokba földelték el Jancsó Ladányi Piroskát így gondoltam ruhát szerezni magamnak. Anyám folyton pénzért hajtott, és üldözött engem”. Piroska kirohanása nem volt falra hányt borsó. A Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta a Szolnok Megyei Bíróság első fokú ítéletét, s bár Jancsó Borbála bűnrészességével kapcsolatban más bizonyíték nem állt rendelkezésre, a LB mindkettőjüket halálra ítélte. Az anya végül megúszta az akasztást, mert a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a hozzá benyújtott kegyelmi kérvényt elbírálva, az asszony büntetését életfogytig tartó szabadságvesztésre változtatta (Jancsó Borbála sokáig Kalocsán raboskodott, majd miután gyógyíthatatlan beteg lett, a zalaegerszegi börtönkórházban, a női elfekvő részlegen, teljes szellemi_és fizikai leépülést követően halt meg az 1960-as évek végén - állítólag valahol ott is temethették el). Gondozatlan díszsírhely és temetői árok Szolnok, Dózsa György utca (1950-ig Werbőczy István utca), Szolnok Megyei Bíróság, mellette-mögötte a börtön (ma Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet). 1954. december 12-én már kora reggeltől gyülekeznek az utcában az emberek. Tiszta, napos, épp ezért fagyos, csípős hideg az idő. A méretes vaskaput kinyitják, hogy aki akar, ráláthasson, mi zajlik hamarosan a börtön udvarán, s hogy megnyugodjon a hatalmat és az „ideiglenesen” hazánkban tartózkodó Vörös Hadsereget kritizáló közvélemény: immáron nem kell félni, pillanatokon belül meg fog halni az „igazi gyilkos”. A bírói asztal mögött bírák, ügyészek, ügyvédek, orvosok foglalnak helyet. Mögöttük a hóhér és segédei, továbbá, nem messze a nyomozók is ott állnak. Törökszentmiklós- ról teherkocsival szállítják az embereket, elsősorban az áldozatok családtagjait a helyszínre, őket közelebb terelgetik, a bitófához közel. Ám a szülők egynéme- lyike még most is tagadja, hogy gyermekük lett volna az, akit a boncasztalon láttak kiterítve.
