Új Néplap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)

2014-12-27 / 300. szám

2014. DECEMBER 27., SZOMBAT INTERJÚ Nagy Bandó András Orfűről Pécsre költözött. A humo­rista-író 40 könyvvel és 67 esztendővel a háta mögött másodjára alapított családot. Meg sem lepődünk: tele van ötletekkel, tervekkel, melyek egyik hányada időközben már meg is valósult. Mészáros B. Endre Új ág a családfán- Azért az nem nevezhető hét­köznapi dolognak, hogy a kis­lánya fiatalabb, mint az unoká­ja, a nagylánya pedig idősebb, mint a felesége!- Az eddiginél is bonyolultabb lett a családfám. Pár éve össze­gyűjtöttem minden ágát, meg­rajzoltam egy hatalmas fát, most pedig, Micsurinhoz hasonlóan, újabb ágat illesztettem hozzá. Igen, a második párom, Rita 36 éves, a lányom, Nati 44, a kislányom, Gvendolin 4 és fél esztendős, míg az unokám, Hanna 10 éves. Ebben a történetben azonban nem a kor­különbségek a lényegesek. Első fe­leségemmel ma is jóban vagyunk, s korrektül értékeljük az együtt töltött éveket. Én fél évszázadnyi munkával fölépítettem magam, lerakodott rólam valami az embe­rekben, s ez az egész most egy ki­csit megbillent. Akadtak páran, akik kemé­nyen megróttak, de ismerőseim többsége (ez létező kétharmad!), mellém állt, mert megértették a történteket. Az ő életükben is voltak hasonló buktatók. Ponto­san tudom, hogy a hosszú távú életesélyeim sokkal rosszab­bak, mint a páromnak. Felmér­tük azt is, hogy a kisleányom­mal csak bizonyos ideig lehetek együtt, de so­A hatvanhetedik évét taposó Nagy Bandó András boldogan él párjával, a harminchat éves Ritával és lányával, a négy és fél esztendős Gvendolinnal utam kiteljesedett, az Egyedül állok című életmű könyvemben benne van negyven év minden megírt vagy előadott monoló­gom és önálló estem. Ma is aktu­álisak, sajnos, úgy fest, időtálló monológokat írtam, ez 40 év tör­ténelme humorban, illetve 40 év humora a történelmünkben. ha senki nem lehet biztos a dolgában, tö­rékeny az élet, akár a tojás­héj. Mi most mindhárman so­kat teszünk azért, hogy csöpp­nyi koccanás se történhessen. Egyszerűen meg kell marad­nom, miattuk és értük is, meg Natiért és Hannáért is.- Nem okoz váratlan pillanato­kat a találkozásuk?- Nemrégiben elugrottak hozzánk. Előtte mondtuk Gven- dolinnak, hogy jön a testvéred, Nati és az unokám, az ő kis­lánya. Mire ő megkontrázott: nem, apu, Hanna az én testvé­rem, a Nati pedig az anyukája! Szerencsére mindhárman köl­csönösen szeretik egymást, és ez felold minden fura helyzetet. A humoristamúlt- Egyre kevesebb a humoros és egyre több a szépirodalmi könyve. Megkomolyodott?- ló tíz évvel ezelőtt voltam utoljára rádiókabaré-felvételen. El kellett döntenem, hogy sem­miért csináljam, újra megküz­deni a műsort átvevőkkel, vagy folytassam, amit elkezdtem, hosszú távon építgetni a halha­tatlanságomat, pontosabban a gyerekekbe helyezni át a léte­met. Másrészt a humorista élet­„Olyan vagyok, mint az út közepén, a záróvonalon haladó kígyó: teste hol jobbra, hol balra tér.”- Nem hívták a stand-up comedybe?- Az én aka­ratom is benne van, hogy nem vagyok ott a Du- maszínházban, de azt is tudom, hogy sok mindenben más utat járunk. Én amatőr színészként kezdtem, másként adok elő, fi­gurákat jelenítek meg, volt, hogy gyorsrajzolóként szerepeltem, mindig is sokkal több mondani­valót sűrítettem a szövegeimbe. Mindemellett azon elgondol­kodnék, ha azt mondaná egy tévécsatorna: igény tartunk a szereplésedre, gyere és mondd el a véleményedet a világról, beszélj mindenről, ami ingerel, nem nyúlunk bele, azt mon­dasz, amit akarsz. „Jobbra-balra pofozok”- Ha már az egész világ, balról vagy jobbról közelít?- Sokszor fejemhez vágták már, hogy balról, de ez azért sokkal árnyaltabb. Én a rosszról és a gonoszról, a hazugságokról és a tisztességtelenségről aka­rok beszélni, ez pedig a min­denkori hatalom sajátja. Ember­ként és humoristaként is ki kell állnom a kisemberek mellett. Ez az ősi értelemben „balost” je­lent, azaz szolidáris vagyok az elesettekkel, de ez már messze nem azonos azzal, amit ma bal­oldaliként értelmeznek. Tulaj­donképpen a kormánykoalíció is erősen balos, effélét sugall a rezsicsökkentésekkel, más­részt ugyanúgy kisajátította az állami tévécsatornákat, sajtót, mint egykor a kommunisták. Felborult az értékrend, és nincs meg az origó. Megalkottam er­ről egyébként korábban egy képet: olyan vagyok, mint az út közepén, a záróvonalon ha­ladó kígyó: teste hol jobbra, hol balra tér, de a fej mindig a kö­zépvonalon marad. Magam is mindig azonos irányba tartok, de a hatalom változása szerint hol balra, hol jobbra pofozok. Ha pedig a jelképeknél tartunk, a jó király azért tartotta az ud­vari bolondot, hogy legyen va­laki, aki - ellentétben a tányér- nyalókkal - időnként beolvas, és figyelmezteti a hibáira. Ma azonban hiányoznak az efféle igazmondók a belső körökből, a külsőből érkezőket pedig le­tarolják, semmibe veszik. Ma a kormányzópárt egyetlen reak­ciója az, hogy semmire nem reagál. Lerablóbandázzák őket, hazugsággal és korrupcióval vádolják, és mintha mi sem tör­tént volna. Az emberben pedig megfogalmazódik, ha ez mind nem igaz, vajon miért nem pe­relnek naponta. Két város vonzásában- Orfűre azért költözött, mert ott érinthető közelségben van a természet. Most pedig visz- szatért a városi forgatagba?- Azért ennél egy kicsit jobb a helyzet. Orfűn a Csendes, Pé­csett a Csend utcában lakom. Ez egy új élet, egy új helyen.- Ha pedig nagyváros, Szeged az ifjúkorához, Pécs a férfi­korához kapcsolható. Milyen a Nagy Bandó-féle rögzített kép?- Amikor Szegeden laktam, azt mondták, ez a legszebb ma­gyar város, csak lenne legalább a város szélén egy kis Mecsek­je, mint Pécsnek. Itt pedig úgy fogalmaztak: Pécs a legszebb magyar hely, csak lenne leg­Negyven könyv, sok-sok poénnal fűszerezve NAGY BANDÓ ANDRÁS 1947-ЬвП született a Csongrádi megyei Deszken, az építőipari techniku­mot Szegeden végezte. Negyven könyve - humoreszkek írott válto­zatai, gyermekverseskötetek, szépirodalmi művek -jelent meg, jó néhány költeményét olyan együttesek zenésítették meg, mint a Szélkiáltó vagy a Republic. LÁNYAI: Mónika (1968), Natália (1970), Gvendolin (2010). Élettársa: Rita (1978). KARINTHY-GYŰRŰS HUMORISTA, író, „hajléktalan" díjakkal, a Pécsi Am­bassador Klub aranygyűrűjével. alább egy széles szőke Tiszája. Nekem ez a kettősség jutott, sok barátom van mindkét város­ban, és ha Szegeden járok, rög­tön lemegyek a Tisza-partra, ha visszatérek, az első tekintetem mindig a Mecsek-oldalra esik.- Apropó, sok barát, a sport­ban rengeteg ismerős szü­letik. Emiatt focizik, fut és teniszezik?- Amikor középiskolásként Szegedre kerültem, két helyre mentem el azonnal: kerestem egy irodalmi színpadot, és bir­kózni jártam a SZVSE-be. A spor­tot aztán az időhiány alakítgatta, mert mindig a pódium került az első helyre. Mára pedig már csak a tenisz maradt, ha majd ezt sem bírom, akkor gyalogolni fogok. Könyvek és minden más- Faragott, rajzolt, festett, fo­tózott. Mi maradt meg a kiegé­szítő művészeti nyomvonalból?- Most, a költözéskor sok régi emlék előkerült, fotók, karika­túrák, melyekből néhányat fel­teszek majd az új honlapomra, s talán új rajzok, fotók készítésére ingerelnek. Továbbá van egy kis sufnink, amit műteremmé sze­retnék alakítani, mert eldöntöt­tem, életem utolsó húsz évében festeni fogok. Optimista vagyok, még nem kezdtem el... Hogy fes­teni akarok és fogok, az abból adódik, hogy eddig is tettem, de nem hagytam rá annyi időt, amennyit szerettem volna.- Az írás viszont megy ezerrel. Jelenleg min dolgozik?- Egy regényen, amit csak félve lphot mnfaihci hpcnrnlní полтчагпс példátlan formában, többszörös narrációval készül, tartalmilag pedig a kétkötetes Toscana regé­nyem társa. A könyvhétre terve­zett „míg meg nem haltakéban azt szeretném tudatni egy öreg ápoló naplóján keresztül, hogy az életünkben előbb-utóbb mindannyian ápolókká, később pedig ápoltakká leszünk. Emel­lett három hét alatt megírtam a Kisherceg visszatért című köny­vem, mely januárban jelenik meg. Ebben egy apa beszélget a hétéves fiával, természetesen A kis hercegről. Mindketten meg­testesítik Saint-Exupéryt és a kis herceget. Amiről beszélek: a cso­dák itt vannak, az életünkben. Van, aki ezt közös élménnyé te­szi, és akad, aki csak megéli, de nem veszi észre hogy a csoda ve­le történt. Napi két óra pihenő- Maradt még olyan terület, ami kipróbálásra vár?- Belőlem egyik pillanatról a másikra buknak ki a dolgok. Azt például tudtam magamról, hogy érzékeny ember vagyok, de azt magam sem gondoltam, hogy ’89-ben, a tv-híradóban látva a fagyoskodó hajléktalanokat, sír­va fakadok, majd három hónapot velük töltök, hogy segítsem őket. Vannak megkezdett könyveim a gépben, amit folytatni kellene, de valami mindig eléjük tolakszik.- Nem vesz el túl sok időt ez a rengeteg mellékszál?- A régi kínaiak naponta min­dig két órát rajzoltak. Ez volt az aktív meditáció ideje, olyasmit csináltak, ami nem hozott pénzt. , Úgy vélem, az embereknek épp az a problé­,,Vannak megkezdett könyveim, folytatni kellene, de valami mindig eléjük tolakszik.” májuk, hogy nincs ilyen „nem cselek­vő” időszakuk. Én naponta hallgatom meg a Tao te Kinget, az Út és Erény könyvét, szinte kí­vülről fújom már. Nem lehet elég­szer átvenni, és ezt az irányt cse­lekvésben hasznos követni. Hogy csak egy példát mondjak: „a tíz­ezer mérföldes út az első lépéssel kezdődik”, vagy „a bölcs hátra­húzódik, ezért halad, nem őrzi magát, ezért megmarad.” Gyak­ran mondom a barátaimnak: írd be a naptáradba, hogy „holnap délután négykor órakor találko­zom velem”, és menj el! Nekem ez a két óra mostanában a tenisz, vagy amikor rajzolgatok, eseüeg szöszölök az írásaimmal, amikor olvasok, amikor elvonulok önma­gam építésére. Másrészt, ha tudsz valamit, azt tovább kell adnod. Nekem Szókratész, mint nagy ta­nító, a példaképem. Hogy miként próbálom mindezt a saját életem­ben megvalósítani? Például a hat­vanhetedik születésnapomat ba­rátaimmal ültem meg, lehettünk vagy húszán. Másfél órás versösz- szeállítással készültem az ötven éve füzetekbe gyűjtött kedvenc költeményeimből. Olyan sikere lett, hogy eldöntöttük: ezentúl időnként összejövünk ilyen iro­dalmi kávéházi együttlétre. Már a terv is fölajzott, érdekességeket válogatok, gyűjtögetek, és várom az első összejövetelt. Mert hát na­gyon ráérek... nagy bandó andrás „A csodák itt vannak az életünkben: sokan csak megélik, mások észre sem veszik.” A humorista-író családja az elmúlt években tovább „bonyolódott”, lányai között negyven év a korkülönbség. Magát egy az út közepén, a záróvonalon haladó kígyóhoz hasonlítja: teste hol jobbra, hol balra tér. „HA TUDSZ VALAMIT, TOVÁBB KELL ADNOD” J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents