Új Néplap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-22 / 297. szám
4 A NAP TEMAJA 2014. DECEMBER 22., HÉTFŐ Szétrabolt kastélyok, kifosztott kripták, alagutak mélyére rejtett családi kincsek... A Gosztonyi család históriája telis-tele van érdekes és meghökkentő fordulatokkal. Az egyik leszármazottal, Ernővel ősei otthonának romjai között idézzük fel a letűnt időket. •• •• IDŐUTAZÁS A KASTÉLY ROMJAI KOZOTT A jászberényi múzeumba beszéltünk meg találkozót Gosztonyi Ernővel. Innen indult ismeretségünk annak a két ékszernek köszönhetően, melyeket családja adományozott az intézménynek. Az egyik karkötőt Mária Antónia francia királyné, XVI. Lajos kivégzett felesége, a másikat unokahúga, Mária Lujza, Napóleon hitvese hordta egykoron. Gosztonyi Ernő udvarhölgy rokona révén maradtak az utókorra. Később ő maga is szaporította a jászok kincsestárát, mert a Gosztonyiak, közöttük édesapja a Jászberény és Jászfelsőszentgyörgy közötti Kerekudvar birtokosai voltak. Szathmáry István Most is oda készülünk múltat idézni, miután Gosztonyi Ernő becsukja a vaskos fólián- sokat, melyekből családjának itt őrzött történetét kutatja. Az Árpádok óta számon tartott família bennük foglalt históriája sokkal szívderítőbb lehet a jelennél, amint arról a kastély látványa hamarosan meggyőz bennünket. A Szentgyörgyi út után tárulnak elénk a néhai pusztai majorság szétszórt épületei, - meg egy csomó vaddisznó. Ólban vaddisznót én még életemben nem láttam, de minden furcsaságra felkészültünk.- Apám nővére mesélt az itteni nagy hajtóvadászatokról, amikor a város meg a megye elitje és a szomszédos birtokosság jött nyulat és fácánt lőni. Igaz, nem karámból eresztették ki őket, mint most, de az más világ volt - jegyzi meg Gosztonyi Ernő. Az oszlopok még állnak Aztán keressük a kastélyt, ami nincs sehol, pedig évekkel korábbról még én is emlékszem rá. Balról jókora, viszonylag épkézláb magtár hirdeti emberderék vastagságú mestergerendájával a régmúltat, szemben meg fák sűrű szövevénye parancsol megállást a kocsinak, innen gyalog vezet tovább az út. Ott Gosztonyi Ernő a család történetének kutatását tekinti hivatásának. A herényi múzeum egyik asztalán is az ehhez használt anyagok nehezednek. botlunk bele egy néhai lépcsőfeljáróba, s a bozótból előtűnnek a terasz még mindig méltóságot sugárzó oszlopai, roskatag homlokzatának maradványai. Mögötte fedél nélküli romos szoba tekint a lassan leszálló napra. A kastély, vagy ahogy Gosztonyi Ernő nevezi, kúria legnagyobb helyiségében állunk, az egykori ebédlőben, amit valaha egy szép, családi címeres fajansz kályha ékesített. Ezt még én is láttam, amikor a néhai Farkas Mátyás jászberényi apát-plébánossal jártunk itt. Szerette volna megvásárolni a kályhát a plébánia számára, ahol már állt néhány hasonló, innen-onnan megmentett párja, de nem járt sikerrel. Előbb a címert véste ki belőle valaki, majd a maradéka is nyomtalanul elenyészett.- Ha itt lejutnánk - mutat a fal törmelékkel borított tövére kalauzom, - megtalálnánk az alagutat, amibe 1848-ban, meg 1944-ben rejtették az értékeket... Túrafelszerelés hiányában azonban csupán gondolatban indulunk a régvolt ősök világába.- A család a dunántúli Gosz- tonyból eredezteti magát, 1269- ből való róluk az első híradás, melyben V. István király visszahelyezi jogaikba azokat a Gosz- tonyiakat, akik rágalmazás miatt kerültek le a várőrök sorába. Kétszáz év múlva kapták Kövesszarvat, majd Gosztonyt, így lettünk kövesszarvi és gosztonyi Gosztonyiak, majd Kerekudvar birtokába házasság révén jutottak az elődök. Mivel én már a háború után, 1954-ben születtem, nem itt, hanem Jászberényben laktam. Apámnak, Gosztonyi Gézának két házassága volt, az első sipeki Balás Anna Máriával, akitől elvált a háború alatt, majd a második Pesti Erzsébettel, az anyámmal, aki polgári származású volt. A kapcsolat a szüleim között akkor alakulhatott ki, amikor apám a háború végén két hétig a Neszűrben bujkált az oroszok elől. Ő már akkor elvált ember volt, anyám állt apám mint egyedülálló ember mellé, utána vette őt feleségül. Mindkét házasságából egy fiú született, az elsőből Géza, a másikból én. A bátyámmal, aki húsz évvel idősebb nálam, nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, és a családtörténeti dolgok nem érdeklik. Ugyan három gyermeke van, de a fia már nem nősült meg, ahogy én sem, így velünk kihal a család kerekudvari Hága - zárja a rövid összefoglalót Gosztonyi Ernő, majd azt is elmondja, hogy az oroszok jövetelekor édesapjának Jászberénybe kellett menekülnie a hamarosan kirabolt Kerekudvarról, miután az értékek egy részét két helyre rejtették, amit csak a bizalmi emberek tudtak. Alagútba rejtett értékek- A földbe ásott dolgokat valaki kifigyelte, jutalom reményében elárulta az oroszoknak, de azok mindent elvittek, semmit sem kapott. Az alattunk levő alagútba rejtett tárgyak megmaradtak, azokból is éltek a háború után. Közülük származnak azok az emlékek, amiket a múzeumnak adtam - meséli Gosztonyi úr, miközben a romok közül elindulunk a közelben levő kápolna, a családi temetkezőhely felé. A szépen gondozott parkban álló, felújított kis templom ma is egyházi célt szolgál, de amikor a már említett Farkas Mátyás plébános először felkereste, elmondása szerint az oltár előtt disznók turkáltak, a kripta csontjai meg szanaszét hevertek. Ő falaztatta be először A család levéltárát sajnálja legjobban Gosztonyi Ernő Ezen a háború előtti képen jól látszik, milyen volt a kerekudvari kastély... arra a kérdésre, hogy egy régi nemesi család leszármazottjaként hogyan élte a szocializmus napjait, elég változatos történet kerekedik ki.- a kapott pofonok alapján tudomásul vettem a helyzetem. Nem lehettem kisdobos az iskolában, estin jártam középiskolába, nem mehettem jogra, ahova szerettem volna, mert a párttitkár ajánlása alapján az ország egyetlen egyetemére sem vettek volna fel. Végül egy több év után véget érő kapcsolat határozta mega további életem. Akkori párom révén egy nagyüzemi takarítással foglalkozó cégnél helyezkedtem el, ami leszázalékolásomig tartott. A testvérem szerencsésebb csillagzat alatt született, befutott a műszaki pályán, van családja, én agglea kriptalejáratot, és adta vissza eredeti céljának az épületet.- Amikor 1990-ben a reprivatizációkor kimentünk Kerekudvarra, már szinte semmi nem volt az újra feltört kriptában. Amikor egy orvostanhallgatóval lemásztunk, összesen egy medencecsontot találtunk - idézi fel őseinél tett első látogatását Gosztonyi úr. Teljesen kirabolták, azért van most is befalazva a lejárat. - A koporsók eredetileg polcokon voltak, köztük Géza nagyapám dupla koporsóban, mert Galgagyörk- ről szállították ide. Azt is feltörték, talán a címeres gyűrűjét keresték - mondja, miközben egy közeli ódon kőkereszthez kalauzol. Végül ő itt talált nyugodalmat, a sírkertben. Anyja, Tahy Amália lábaihoz helyezték. A zaklatott sorsú ősöknél tett látogatással zárul a jobb sorsra érdemes egykori családi fészeknél tett kőrútunk, a fák, bokrok szövedékéből néhol kisejlő kastélyrom mellett ballagva ülünk újra kocsiba, hogy a Berénybe vezető úton még pár szót váltsunk a családtörténetről. Ronggyal töltött ágyúk- Felmerülhet a kérdés, honnét tudok ennyit a múltról, hiszen 1954-ben születtem, apám ’64- ben halt meg, bár sokáig a közelben laktam, de sokáig nem jártam ki Kerekudvarra - töri meg a látottak szülte csendet útitársam. - Arról van szó, hogy apám nővére, Tersztyánszky Dezsőné - aki révén a Monarchia egyik neves tábornokával és Tersztyánszky Ödön olimpikonnal is rokonságban állunk, akár egy másik ágon Jászberény neves kórházi igazgató főorvosával, dr. dabasi Halász Györggyel - 1989-ben halt meg 87 éves korában. Nagyon jó volt a kapcsolatunk, s mivel látta, hogy nagyon érdekelnek ezek a dolgok, sokat beszélgettünk róluk. Ami a saját életünket illeti, apámnak a földreform miatt Berényben már nem volt jövedelme, a megmaradt befalazott értékeket élte fel. 1950 körül meg izgatás vádjával anyámmal együtt - aki akkor még nem volt a felesége, de már együtt éltek, nem sokkal később házasodtak össze - elvitte az ÁVO. Sok mindent el is koboztak, mert előírták, hogy egy családnál mennyi arany lehet, nálunk meg még a család pap tagjaitól maradt aranyozott kelyheket is elvitték. Több pap is volt a családban, egyikük András, esztergomi prépost 1499-ben halt meg, sírköve a Gosztonyi címerrel az esztergomi bazilika altemplomában van. Az ő unokaöccse volt az a felsőszelestei Gosztonyi János humanista, aki 1514-ben, a Dózsa-paraszt- háború idején ronggyal töltött ágyúkkal lövet a nép közé, hogy ne tegyen kárt bennük. 1526- ban késve érkezett a mohácsi csatába, rá egy évre ölték meg Szapolyai János hívei azzal, hogy Ferdinánd oldalán áll. Én 1972-ben elköltöztem Budapestre, anyám itt maradt, 1986- ban a jászladányi szociális otthonba került, majd fél év múlva meghalt - zárja történelmi túránkat Gosztonyi úr, miután a Jász Múzeum előtt megállva búcsút veszünk egymástól. „Amikor 1990-ben kimentünk Kerekudvarra, már szinte semmi nem volt a feltört kriptában.” gény maradtam. Ma kutatásaimnak szentelem magam, szeretném pontosítani a családtörténetet. Leszármazottak hiányában ezt hagyom magam után. Őrzöm a kevés, még megmaradt tárgyi emlékünket, belőlük adtam néhányat a Jász Múzeumnak. Mint kutató a családi levéltárat sajnálom legjobban, aminek jó részét kidobálták, elégették. A család erki ága a nála f evő anyagot beadta a levéltárba, azt is átnéztem, de birtoktörténeti rész nálam maradt mega legtöbb. A helyemet megálltam az életben, volt állásom, nem voltam munkanélküli. A családra úgy tekintek, mintegy történelmi név örököse. Ha nem is tudok már olyan karriert hozzátenni az övékhez, amit kellene, de nem hoztam szégyent rájuk. ...ma azonban már csak a romjait tudta megmutatni Gosztonyi Ernő
