Új Néplap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-02 / 280. szám
2 A NAP TÉMÁJA 2014. DECEMBER 2., KEDD Harmincegy áldozatot követelt a baleset. Még húsz év után is döbbenten gondolnak vissza arra az estére a szemtanúk. Aznap megtörtént, aminek sohasem lett volna szabad. MA IS KÍSÉRT A TRAGÉDIA EMLÉKE A nyíregyházi gyors ugyanúgy zöld jelzést kapott aznap, mint máskor. Ennek megfelelően 110 kilométer/órás sebességgel vágtatott át a szajoli vasútállomáson. A vasutas már tisztelgésre emelte a kezét, amikor elfehéredve látta, hogy nem a szokásos kettes vágányon, hanem az egyesen érkezik a szerelvény. Azon, ahol normál esetben legfeljebb negyvennel haladnak a vonatok... Szilvási Zsuzsa A fém iszonyatos csikorgása, hatalmas, falakat rengető robaj, majd dermedt csend. Percekig tart, míg nagyjából elül a por, amíg a decemberi sötétségben kirajzolódnak a tragédia körvonalai. Aztán lassan éledezni kezdenek a torzóvá gyűrődött vagonok. Segélykiáltások, nyögések, sikoltások hallatszanak. S amíg az első hivatásos mentőcsapatok meg nem érkeznek, önkéntesek próbálják kiszabadítani a roncsok közé szorultakat.- Főnök, szaladjon, mert nagyon nagy baj van, kisiklott a gyors! - verte az ajtómat az egyik beosztottam, s hirtelen összeállt a kép, hogy a néhány perce hallott hatalmas dörej honnan származott - idézi fel a szörnyű nap eseményeit Hamar Mihály, az akkori szajoli állomásfőnök. - Az állomás közelében laktam, azonnal rohantam. Arra azonban, ami ott fogadott, nem lehetett felkészülni. Iszonyatos pusztítást végzett a kisikló szerelvény, eltűnt a fél állomás. A mozdony utáni első kocsi még irányban maradt, ám a második már belerohant a kétszintes épületbe. Borotvaként metszette hosszában ketté az épülettömböt. A néhány méterre lévő váróterembe is óriási energiával vágódott be a vagon, a resti eltűnt, a trafikban állt meg a kocsi. Valószínűleg a nagyfeszültségű felső villamos vezetékeket tartó hatalmas vasoszlop fékezte meg. A harmadik vagon konzervdobozként gyűrődött össze, a negyediktől hátrafelé azonban szinte sértetlenek maradtak a felszaggatott sínpályák között veszteglő kocsik.- Debrecenben szálltam fel a vonatra, első éves orvostanhallgatóként hétvégére utaztam haza - sorolja a lidérces emlékeket István, aki ma már egy nagy kórház sürgősségi osztályának főorvosa. - Emlékszem rengetegen voltak, s bár általában az első kocsik valamelyikében utaztam, akkor csak a szerelvény végén találtam helyet magamnak egy hideg vagonban. Hirtelen A vonat által letartok szolgálati lakások egyikéből szinte sértetlenül kimentett kisfiú riadt tekintete a szajoli katasztrófa jelképévé vált hatalmasat fékezett a vonat, aztán hosszú ideig rángatásokat éreztük, majd nagy nehezen megálltunk. A mi kocsink nem sérült komolyabban, csak arra emlékeszem, hogy véres, poros emberek rohannak mindenfelé, a romok között. Kéken villogó fénycsík köti össze Szajolt és Szolnokot azon az estén. A mentő- és tűzoltóautók egymást érik a 4-es úton, a tragédia helyszínére sietve. Koromsötét, mínusz tíz fokos hideg és iszonyatos mértékű emberi szenvedés fogadja őket.- Ahogy közeledtük az állomás felé, egyre több menekülő, elfelé siető emberrel találkoztunk - emlékszik vissza dr. Imre Anikó, aki a szolnoki mentőállomás vezető főorvosaként az elsőként érkező rohamkocsin teljesített aznap szolgálatot. Álmában sem gondoltá volna, hogy másnap két óráig el sem hagyja majd a szajoli vasútállomást. - A sötétben először fel sem tudtuk mérni a tragédia súlyát, jó húsz percig tartott, mire körbejártunk. Általában a sérülések súlyossága alapján döntjük el, kit milyen sorrendben keli ellátni, itt azonban erről szó sem lehetett. Akit sikerült kimenteni a roncsok közül, azzal foglalkoztunk.- Megdöbbentő látvány fogadott bennünket, olyan, amelyre senki sem tud felkészülni - mondja Kardos József, a szolnoki mentőállomás ma már vezető mentőtisztje. - A tűzoltók úgy bontották fel az összeroncsoló- dott vasúti kocsikat, mint a konzervdobozt szokás, hogy aztán fülkéről fülkére vágják tovább magukat, túlélők után kutatva. Mi pedig a kimentetteken próbáltunk segíteni, sajnos sok esetben sikertelenül. Persze tettük a dolgunkat, küzdve a decemberi éjszakával is, hiszen olyan hideg volt, hogy kásássá fagyott az infúzió, mire leért a csövön. Akkor még fel sem fogtuk igazán, micsoda katasztrófa kellős közepén járunk. De közben nagyon kellett vigyáznunk, hogy a sérültek, akiket ellátunk, ne lássák az arcunkon azt a mérhetetlen döbbenetét, iszonyatot, amit éreztük. Iszonyatos. Ez az első szava Pluhár András tűzoltó ezredesnek is, amikor a szajoli katasztrófával kapcsolatos emlékeiről kérdezzük.- Súlyos sérültek, összeron- csolódott halottak, szétszóródott végtagok - ez a kép fogadott bennünket, amikor közel fél órával a baleset után a helyszínre érkeztünk - mondja a baleset egyik kárhelyparancsnoka. - Ha „tű- zoltósan” akarom összefoglalni, azt lehet elmondani, hogy a kezdeti hármas fokozatú riasztás gyorsan ötös, kiemeltre módosult a helyszín felmérése során. Ennek megfelelően a környező megyékből is érkeztek kollégák, 12 gépjármű-fecskendővel, nyolc műszaki mentővel, egy tűzoltó daruval és 89 tűzoltóval dolgoztunk, illetve a MÁV tűzoltóvonatát és daruját is riasztották. Összesen ötvennyolc sérültet mentettünk ki, közülük ötöt súlyos, életveszélyes állapotban vittek kórházba, 17 súlyos, 20 könnyű sérült volt, tizenhatan pedig ambuláns ellátásban részesülnek. Sajnos a helyszínen 27-en hunytak el. A mentők és tűzoltók mellett katonák és rendőrök jöttek nagy erőkkel segíteni. Eleinte életveszélyes Annak a drámai decemberi napnak a történései óráról órára körülmények között dolgoztunk, de nem tehettünk mást, muszáj volt kimenekíteni mindenkit, akit csak lehetett. Borzasztó volt ez a tragédia, amit teljesen talán egyikünk sem fog tudni soha feldolgozni. Mély nyomot hagyott mindenkiben, aki ott volt aznap este, visszük magunkkal az emlékeket. Betontörmelék, huzalok, vasdarabok. Romos épületek és a vasúti szerelvény roncsai között előbb vaksötétben, majd a tűzoltósági reflektorok fényében próbálnak pislákoló életre bukkanni a mentésben résztvevők. Elhaló hangok, reményvesztett tekintetek, szerteheverő emberi maradványok és rengeteg vér. Egyszer csak gyermeksírás hallatszik, pici lányt sikerül kiszabadítani a vonat roncsai közül. Rohannak vele a tűzoltók, mögöttük egy önkéntes viszi a kicsi mellett talált hátizsákot, szörnyülködve. A zsák pántját még most is görcsösen szorítja egy kéz... Az idő múlásával egyre fogy a remény, hogy élve találnak rá valakire a roncsok között, így aztán kisebb csodának számít, amikor közel négy órával a baleset után az egyik szabaddá tett kocsiból saját lábán mászik ki egy idős ember. Az állomás egyetlen viszonylag épen maradt és elég tágas része a váró. Itt látják el a sérültek többségét, s csak ide tudják vinni a halottakat is. S ahogy nő a fekete fóliával letakart testek száma, úgy értékelődik fel a terem másik oldalán maga a lét. A sérültek zokszó nélkül várnak a sorukra.- Nem sokkal korábban értem haza a napi munkából - emlékszik vissza dr. Grúber Károly, a Hetényi kórház baleseti sebészetének osztályvezető főorvosa. Másnap hajnalig operálta a baleset sérültjeit. - Diafilmet vetítettem a gyermekeimnek, amikor csörgött a telefon. Nyilvánvaló volt, hogy azonnal indulni kell vissza, s szinte minden kollégám ugyanígy tett. Hívás nélkül érkezett mindenki segíteni, s a hat műtőben folyamatosan követték egymást az operációk. Hajnali egy körül szóltak be, hogy több sérült már nem várható. Emlékszem, tömegek sorakoztak a folyosókon véradásra jelentkezve.- Azonnal megnyitottuk a közeli iskola épületét, ott szállásoltuk el azokat a sértetlen utasokat, akik nem tudtak tovább menni - mondja Szabó Zsig- mond, Szajol akkori polgármestere. - Beüzemeltük a konyhát, teát, ennivalót készítettünk, de a környéken élők is kivették a részüket a segítségnyújtásból. Egy biztos: aki ott volt, sosem képes elfelejteni azt az éjszakát. Örökre beleégett az emlékezetünkbe. 1994. december 2. 15 óra 17 perc- A nyíregyházi gyors elindul Debrecenből. Péntek délután lévén, a zsúfolt vonaton rengeteg diák utazik hazafelé. 16 óra 30 perc- A SZAJOLI vasútállomás első vágányán sza bálytalan tolatást végeznek. A váltók ekkor már be vannak állítva a második vágányra, amelyen a gyorsvonatnak át kell haladnia. A tolató szerelvényű kerekeivel átállítja - je vágja - a váltót az egyes vágányra, amiről a forgalomirányítás nem tud, és a tolatást vég zők sem ellenőizik a váltók állását. A nyíregyházi gyom ekkor még kilométerekre jár a településtől. 16 óra 46 perc- A gyorsvonat az egyenes haladásnál engedélyezett sebességgel, 110 km/órávat érke zik Száj ólra, s vágtat végig az állomáson a kitérő állású váltóra. A mozdony és az első kocsi átlöki a váltót, egyenesen halad tovább, de a szerelvény többi része már kisiklik és letarolja az épületek nag)' részét. 16 óra 56 perc- befut az első, még meglehetősen bizonytalan bejelentés a tűzoltóság megyei ügyeletére, majd néhány perccel később a szobiok, mentőszolgálathoz is. 17 óra 8 perc- megérezik az első tűzoltóegység a katasztrófa helyszínére, alig valamivel utána az első rohamkocsi is befut, megkezdődik a sérültek mentése. 19 óra- jelentős rendőri erő és a kiérkező katonai alakulat segítségével kialakítanak egy biztonságos zónát a munkálatokhoz. 21 óra 30 perc- a helyszínre érkezik a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter és az országos rendőr- főkapitány is. 22 óra- az utolsó sérülteket is sikerül kiszabadítani a roncsok közül.
