Új Néplap, 2014. december (25. évfolyam, 279-303. szám)
2014-12-13 / 290. szám
INTERJÚ И „Foglalkoztat az elmúlás gondolata” színház-mozi Kern Andrásnak nagyon fáj Avar István halála - Szereti, hogy Eszenyi az igazgatója 2014. DECEMBER 13., SZOMBAT A színész-rendező rengeteget dolgozik; a felesége jobban örülne, ha többet lenne odahaza. Kern András viszont csak akkor érzi magát elemében, ha van mit csinálnia. Ruttka Ildikó/hotl-interjü- Elektromos cigarettát szívsz. Ez segít a leszokásban?- Ezt cigarettázás helyett használom, egyfajta illúzióként. Igazából már semmiről nem akarok leszokni, hiszen annyi mindennel kapcsolatosan megtettem ezt az utóbbi egy-két évben.- A Vígszínházban több darabban láthat a közönség, az idei nyár azonban nem az őszre való felkészülésről szólt. Végigdolgoztad a vakációt.- Vámos Miklóssal közösen írtuk a készülő új filmem forgatókönyvét, rendezem is, a főszerepet is én játszom. Három éve megkérdeztem Vámost, nincs-e egy jó története. Csak azt kértem, legyek benne orvos. A Gondolj rám főhőse egy Bor- lai nevű, hatvanas sebész, aki megtudja, hogy halálos beteg, és emiatt módszeresen elkezdi megutáltatni magát a szeretteivel, hogy amikor meghal, ne hiányozzon.- Te hogy állsz ezzel a kérdéssel?- Egyre inkább foglalkoztat az elmúlás gondolata. Ha belenézek a tükörbe, azt kérdem: „Itt van még az a kölyök, aki valaha voltam?” Van, hogy nevetek magamon kicsit, máskor viszont kifejezetten elszomorodom.- Az utóbbi hónapokban több kollégád temetésére kellett elmenned. Szíven üt az ilyesmi?- Nagyon. Talán a legfájóbb Avar István halála. Emlékszem, tizenkét éves koromban a Pannónia Filmstúdióban szinkronizáltunk Pistával. Amikor végeztünk, megkérdezte, este mit csinálok. Mondtam, tanulok, mire azt felelte, inkább menjek színházba. Elmentem hát a Madáchba, és megnéztem Gábor Miklóssal a Hamletet, és utána még zsinórban tizenkétszer. Hirtelen megértettem, mi az a színház! Ezért lettem színész, és ezt máig Avar Pistához kötöm.- Milyen volt a gyerekkorod?- Az anyám pénztáros volt a Divatcsarnokban, az apám könyvelő az Egyesült Gyógyszergyárnál. Ő szeretett volna mindig olyasmi lenni, ami végül én lettem, vagyis színész, rendező, író. Nem lepődtek meg, amikor felvételiztem a Színművészetire, hisz gyerekszínészként kezdtem. A film- rendezés izgatott, csakhogy nem indult ilyen szak, ezért felvételiztem a színészosztályba, ahová elsőre felvettek. Sokáig nem törődtem a filmrendezéssel. Harminc körül lehettem, amikor Örkény István azt mondta: az egyperceseiből kellene csinálni tévéjátékot, rendezzem én. Azt mondta, úgy látja, megvan hozzá a kellő humorom, szemem, érzékem. így aztán rendeztem még egy csomó tévéjátékot. Megint elvitt a színészet húsz évre, de aztán megcsináltam a Sztracsatellát, Koltai Robival A miniszter félrelépet, és most van születőben az új mozim. Ilyenkor mindig rájövök, mekkora erő a gyerekkori elindítás! A forgatáson reggel hattól este tízig, harminc napon át, mint az állat, úgy dolgoztam, mégsem fáradtam el, mert éreztem: ez az, ami igazán nekem való!- Sosem merült fel benned, hogy otthagyd a színházat a filmért?- Soha, mert mindig jött egy érdekes szerep, amire nem tudtam nemet mondani. Talán ha igazán megvénülök, váltok, hisz a rendezést egy fotelből ülve is lehet csinálni.- A Vígszínház a második otthonod. Szeretnek téged?- Ezt inkább a kollégáktól kellene megkérdezni, de az biztos, hogy én imádok ott lenni.- A fotózásunkon egy amerikás magyart formáltál meg. Spiró György Kvartett című darabjában ugyanezt a fazont játszod.- Örültem ennek a fotózásnak, mert hajazunk vele az előadásra, ami nagyon jó lett! Spiró tizennyolc éve írta a darabot, de olyan, mintha most született volna, annyira aktuális.- Kerültél valaha olyan helyzetbe, hogy azt mondd a feleségednek: „Csomagolj, elmegyünk!”?- Sosem mennék el innen! Egyszer gyerekkoromban a közelébe kerültem a dolognak. Apám két unokatestvére 1956 októberében megállt egy teherautóval a házunk előtt, és felszóltak hozzánk: „Na, jöttök?” Lenéztünk az erkélyről, és apám azt mondta: „Nem megyünk!” Hát ennyin múlott. Egyikük Amerikába került, másikuk Párizsba, de sajnos már nem élnek. Ausztráliában viszont négy unoka- testvérem lakik, mind családos, gyerekkel, unokával, vannak vagy huszonnyolcán. Tőlük vettem a Spiró-darab amerikás akcentusát, szóval, minden összefügg mindennel. Ezért is gondolom, hogy talán nem is olyan nagy ez a bolygó.- Eszenyi Enikő benne volt a Sztracsatellában is, és most a Gondolj rám című filmben is. Barátok vagytok?- Nem ebédelünk egymásnál, nem járunk folyton össze, de nagyon jóban vagyunk. Szeretem a színészetét, a rendezéseit, szerintem ő is az enyéimet. Még annak is örülök, hogy épp ő az igazgatóm.- Te lennél direktor?- Soha! Csinálok annyi minden más érdekeset! Egyre gyakrabban gondolok arra is, hogy vajon nem dolgozom-e túl sokat. Kabarétréfákat írok, dalszövegeket, énekelek, filmet, tévéjátékot rendeztem, két színházi darabot is, több mint száz darabban játszottam, nyolcvanhat filmben... Mi a túrónak akarnék még igazgató is lenni?- A feleséged sosem noszogat ilyesmivel?- ludit a házi tanácsadóm. Millió dolgot megbeszélünk, még színházi és filmes munkákat is, mert remek meglátásai vannak, ezért hallgatok rá. De nem traktál ambíciókkal, sőt inkább cseszeget, hogy ne dolgozzak már annyit, legyek kicsit többet odahaza. A feleségem profin vezeti otthon a háztartásunkat, én viszont közben őrületesen ellustultam, pedig valaha remek kézügyességem volt, rajzoltam, festettem is! Mára minden hasznos képességemet elvesztettem, mert mindent a nejem csinál, nem tudok már kupakot lecsavarni, üveget kinyitni, szöget beverni. A szemetet sem viszem ki, viszont arra büszkén emlékszem vissza, hogy pár éve, amikor a balatoni nyaralónkat övező fehér termésköveket megszínezte a vörös talaj, azokat két héten át mostam, súroltam! Körülbelül ennyi az összes, amit az elmúlt közel negyven évből háztartási segítségként meg tudok említeni.- Februárban lesztek harminc- nyolc éves házasok. Szoktátok ünnepelni az évfordulót?- Hogyne. Nem csinálunk tűzijátékot, de megadjuk a módját, például viszek haza virágot. Megkérdem, kér-e fagylaltot, és akkor kiteszek neki egy tálba, ilyesmiket tudok csak.-Jól nősültél. De Judit is jól ment férjhez?- Ezt jobb lenne, ha ő mondaná rólam, de remélem, hogy így van. Mi ketten a feleségemmel olyanok vagyunk, mint a... Látod, nem is tudom, milyenek. Nagyon egymásra találtunk.- Judit gyűjti rólad a cikkeket?- Valaha apám gyűjtött ilyesmit, aztán Judit is elkezdte, de jó ideje nem csinálja, pedig szerintem ez jó dolog. Most még nem, de talán igazán öreg koromban majd szívesen olvasgatnám a múltamat. Fotókat viszont imádok nézegetni. Nagyon utálom, hogy a papírkép kiment a divatból, mindenki telefonon mutogatja a családtagjait. El 'is döntöttem, hogy megyek, és csináltatok újabb papírképeket, legyen mit nézegetnem, ha épp odahaza vagyok egy szabad, téli estén. Decsi Tamás kartfozó a bioenergia nyertese KIPRÓBÁLTA A pekingi olimpiára készült, amikor felkereste a parafenomént, és nem bánta meg Decsi Tamás megcélozta a riói olimpiát, világbajnoki bronzérmes kardozónk ismét a legjobbak közé kíván kerülni. Ehhez újra segítségül hívja majd Harasztosi Lászlót, aki néhány évvel ezelőtt bioenergiákkal segítette őt a felkészülésben. Decsi Tamás kardvívó több dologban is hisz. A sport- pályafutásával kapcsolatban azonban két tényezőre mindenképpen esküszik: a kemény munkára és Harasztosi László parafenomén bioenergiáira. A pekingi olimpia előtt és után e kettő segítette őt abban, hogy magas szinten tudjon vívni, ennek a kombinációnak is köszönheti, hogy 2009-ben egyéniben és csapatban világbajnoki bronzérmes lett. „A pekingi olimpiára készültünk, amikor Székely Zoltán egyszer megkeresett azzal, hogy szeretne elvinni Harasztosi Lászlóhoz - emlékezett vissza Decsi Tamás. - Azt mondta, nem kell hogy higgyek benne, egyszerűen csak próbáljam ki, nézzem meg, mit tud adni számomra a parafenomén.” Ez pontosan egy plovdi- vi világkupa előtt történt, és amikor Harasztosi László megkérdezte a vívót, milyen eredményt szeretne elérni a Decsi Tamás a kezelés után kirobbanó formában érezte magát versenyen, Decsi félve fogalmazta meg a nyolcas finálét. „Akkor az ötvenhetedik helyen álltam a világranglistán, vagyis ennek nem sok realitása volt, ám a hétvégén valóban sikerült bejutnom a legjobb nyolc közé. Hogy mit éreztem az egyórás kezelés alatt? Azokon a pontokon, amelyeken keresztül energiát adott számomra, melegséget. A kezelést követően pedig úgy éreztem, mintha kicserélték volna bennem az elemeket, egyszerűen kirobbanó formában éreztem magam, ugyanakkor sokkal higgadtabban, nyugodtabban tudtam reagálni a páston a különböző helyzetekre, példának okáért egy rossz bírói döntésre - mesélte Decsi, aki még két évig dolgozott együtt Harasztosi Lászlóval, és jövőre az olimpiai kvalifikációs sorozat előtt ismét felkeresi majd őt. - Sok sportoló választja őt segítségként, vele dolgozik vagy dolgozott az öttusázó Marosi Ádám, Berki Krisztián és a cselgán- csozó Krizsán Szabolcs is. A bioenergiák olyanok, mint egy mágnesterápia, csak sokkal nagyobb hatásfokkal lehet elérni vele sikereket. Bízom benne, hogy az előttem álló időszakban is segítséget nyújt majd nekem.” ■ L. Á./Nemzeti Sport „Igazából már semmiről nem akarok leszokni, hiszen annyi mindennel kapcsolatosan megtettem ezt.”
