Új Néplap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-22 / 272. szám

2014. NOVEMBER 22., SZOMBAT HETENYI GÉZA KÓRHÁZ 15 Már kislányként orvos akart lenni kitüntetés Nem a beteg szemet, a beteget gyógyítjuk - vallja dr. Faragó Margit Pro Sanitate díjjal ismerték el a Hetényi Géza kórház szemész főorvosának munkáját Már kislánykorában eldön­tötte, hogy elesett, idős em­bereket fog gyógyítani. Azon kevesek közé tartozik, aki meg is tartotta gyermekkori fogadalmát, s több mint négy évtizede dolgozik szemész­ként. Dr. Faragó Margit tevé­kenységét a napokban Pro Sanitate díjjal ismerték el. Munkatársunktól Ám hogy miért éppen az orvos­lást választotta, annak meglehe­tősen romantikus története van.- Újszászi születésű vagyok, s hatévesen a legendás hírű ottani orvoshoz kellett menni kihúzat­ni a fogamat - meséli a főorvos­asszony. - Közben jött egy hölgy, aki arra kérte a doktor urat, hogy menjen ki beteg édesanyjához. Egykori katonaorvos lévén a dok­tor úrnak, bár jó szíve, ám elég­gé sajátos stílusa volt. Akkor is rádörrent a hölgyre, hogy hány éves a beteg, s mikor kiderült, hogy 72, azt mondta, hogy már túl öreg. Persze, utána kiment hozzá, de gyerekként ezt én nem tudtam. Csak ültem a nagy szék­ben és amikor jött, hogy kihúzza a fogamat, megkérdeztem tőle, hogy ugye doktor bácsi, ha az én nagymamám lesz beteg, nem tet­szik azt mondani, hogy túl öreg? Sírva mentem haza és közöltem, hogy én orvos leszek és a doktor bácsi rendelője mellett nyitok egy másikat, amire kiírom, hogy csak öregeket fogadok! Ez volt az a gyermekkori él­mény, ami inspirált. Aztán amikor 16 éves voltam, nagy­mamámnak felületes bőrrákja alakult ki. Akkor végképp el­határoztam, hogy orvos leszek, de kutatóorvos, és addig nem nyugszom, amíg a rák ellen­szerét meg nem találom. Ebből annyi vált valóra, hogy 1967-ben felvettek a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetemre, ahol másodév után az élettani intézetben szub- demonstrátorként dolgoztam, illetve tudományos munkát is folytattunk, mikroműszerekkel szívizmot vizsgáltunk.- A kezdetektől szemésznek készült?- Egyetem után mindenkép­pen belgyógyász vagy gyermek- gyógyász szerettem volna len­ni, ám a kórházi meghallgatást követően végül a szemészetet választották nekem. Később ki­derült, hogy tanítómesterem, Szeghy professzor úr azért dön­tött így, mert úgy gondolta, aki mikroműszerekkel foglalkozik, alkalmas lesz az aprólékos szem­műtétek elvégzésére is. Én ugyan tiltakoztam, mondtam, hogy bal­kezes vagyok, belőlem nem lesz jó operatőr, ám a professzor úr ezt úgy értette, hogy ügyetlen­nek tartom magam és nem is foglalkozott a tiltakozásommal. Mikor kiderült a műtőasztalnál, hogy valóban balkezes vagyok, csak csodálkozott. Számos újítás­ra volt szükség emiatt, én ugyan­is a műtőasztalnál a baloldalon álltam, ahol alapesetben az asz- szisztens szokott. Voltak olyan műtétek, amit ha elkezdtem, csak én tudtam befejezni. Egy év után rákérdeztek, hogy akarok-e a szemészeten maradni. Mivel azalatt az egy év alatt szinte min­den műtétet megcsináltam, ami akkoriban elérhető volt, számos sikerélmény ért, végül marad­tam. így lettem szemész, a szak­orvosi vizsgát 1977-ben tettem le. Sosem bántam meg, hogy ezt választottam, mostani fejjel gon­dolkodva is így döntenék. 1973 óta, mióta a lábamat betettem a Hetényibe, a szemészeti osztály küszöbét koptatom. Bár a szemé­szet kis szakmának számít, szá­mos határterülettel kapcsolat­ban van. Nagyon sok más jellegű - belgyógyászati, neurológiai - betegségnek lehet szemészeti el­változása, minden területre oda kell tehát figyelnünk.- Az évek során a többi szak­mához hasonlóan a szemészet is sokat fejlődött technikailag.- Valóban így van. Szeghy pro­fesszor úr 1990-ig volt az osztály- vezető, akkor jött az új főnökünk, dr. NagyZöltán Debrecenből, aki többek között azért választotta a Hetényi kórházat, mert országos viszonylatban is kiemelkedő volt a felszereltségünk. Mi akkori­ban már szemészeti ultrahang­DR. FARAGÓ MARGIT ű munka mellett 1975-től 1990-ig ország­gyűlési képviselőként is dolgo­zott.- egy időben ugyan többen kér­ték tőlem, hogy ezt az időszakot hagyjam ki az életrajzomból, de én ma is büszkén vállalom - mondja. - Nem fogom letagad­ni azt a 15 esztendőt, amikor tizenegy településen élő 33 ezer ember érdekeit képviseltem, s az egészségügyi és szociális bi­zottságban az ágazat fejleszté­diagnosztikát végeztünk dr. Nie­derland Katalin kolléganőmmel, a fluoreszcein angiográfiát pedig én végeztem elsőként a kórház­ban. Akkoriban jöhettek szó­ba először a lencsebeültetések, bár még sokkal kezdetlegesebb módszerekkel, műit manapság. Nagy Zoltán tanár úr munkás­sága alatt az utóbbi 20 évben a felgyorsult technikai forradalom és az életünket egyre jobban át­szövő inforníltika következté­ben a műtéti technika, a diag­nosztikus és'terápiás eljárások rohamosan fejlődtek és fejlőd­nek a szemészetben is. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy munkám során mindezt át­séért dolgoztunk. Nyilván ez olyan értelemben a szakma ro­vására ment, hogy a legtermé­kenyebb időszakban nem tud­tam komoly tudományos mun­kát végezni, de nem bántam meg. A mai napig szívesen em­lékeznek rám azokon a telepü­léseken, ahol tevékenykedtem, a szülővárosom, Újszász pedig díszpolgárává választott közvet­lenül olyan nagy előd, mint Sze­gedi Gyula professzor, a neves immunológus után. élhettem. Emellett rendszeresen tartottunk előadásokat konferen­ciákon, tudományos üléseken, kongresszusokon; továbbképez­tük a háziorvosokat, az egész- ségügyi'szakiskolában részt vet­tünk a szemészeti szakasszisz­tensek képzésében. Jelenleg a budapesti Semmelweis Egyetem által szervezett optometrista kép­zés szemészeti gyakorlati oktatá­sában vállalok részt.- Egy időben az egész osztály irányítása az ön felelőssége volt.- Dr. Nagy Zoltán mellett osz­tályvezető helyettesként dolgoz­tam, majd amikor ő 2010-ben nyugdíjba vonult, megbízott osztályvezető lettem. Két év után azonban egy sajnálatos baleset miatt hosszú betegség követke­zett. Elmentem ugyanis Indiába nyaralni. A barátnőmmel elhatá­roztuk, hogy megnézzük az új­kori világ hét csodáját. Azt mond­tuk, hogy addig megyünk, amíg járni tudunk. Hát én Indiáig, a Tádzs Mahalig jutottam. Onnan haza kellett jönnöm, mert volt egy pici szúrt seb a talpamon, ami felülfertőződött és végül am­putálni kellett a lábfejem egy ré­szét. Ezt követően olyan hosszú volt a lábadozási idő, hogy az osz­tály irányítását már nem tudtam vállalni, ám a gyógyítást ma sem fejeztem be. Jelenleg részmunka- időben, nyugdíjasként segítem a munkát, hiszen mind a rendelő- intézetben, mind a kórházi osztá­lyon szükség van a munkámra.- Ma is energikusan, nagy kedvvel dolgozik. Mi a titka?- Úgy gondolom, ezt csak jó szívvel, szeretettel lehet csinál­ni, ráadásul amíg dolgozom, a fáradtságot sem érzem. Szeghy professzor úr tanítása szerint mindig azt az elvet vallottam, hogy nem a beteg szemet, a be­teg embert gyógyítjuk. Meg­tanultam a beteg, a betegség tiszteletét, az alázatot a gyógyí­tó munka iránt és úgy érzem, a mai napig nem halt ki belőlem ez az érzés. Talán ennek kö­szönhető a mostani elismerés is, amely óriási meglepetést jelen­tett számomra. Azt gondolom, ez egyfajta életműdíj, köszönet a betegek szolgálatában eltöltött több mint négy évtizedért. Az oldal a kórház és a kiadó együttműködése alapján jött lét­re. A költségeket a kórház fizeti. Miniszteri elismerést vehetett át a központi műtő kollektívája még a kórházakon belül is kü­lönlegesnek számít a műtők világa. AJász-Nagykun-Szolnok Megyei Hetényi Géza Kórház központi műtőjében szinte folya­matos a munka, egymás után operálják a pácienseket az egyes szakterületeken dolgozó orvo­sok. Az operáló orvosok munká­ját a központi műtő személyzete segíti, melynek kollektívája kimagasló tevékenységéért mi­niszteri elismerő oklevelet ka­pott a közelmúltban.- Rendkívül boldog vagyok, hiszen óriási megtiszteltetés ez számunkra - mondta el Pallai Sándomé, aki 1991 óta szervezi vezető műtősnőként a központi műtő munkáját. - Elvégre a mi munkánkat a betegek alig-alig tapasztalják, pedig igazi team­munka. A feladatot műtős szak- asszisztensek, segédműtős asszisztensek, műtőssegédek, segéd műtőssegédek, adminiszt­rátorok és takarítók látják el. A műtétet végző orvossal, altatóor­vossal találkoznak, mi azonban a háttérben maradunk. Pedig hatalmas felelősség, hogy min­den műszert megfelelő módon készítsünk elő, hogy mindig azt az eszközt adjuk az orvos kezé­be, amire éppen szüksége van, hogy a műtősfiúkkal az operá­cióhoz szükséges módon készít­sük elő a pácienst. Valószínűleg ezt ismerték el, amikor a 71 fős, szakképzett csapatunkat felter­jesztették erre a kitüntetésre. A központi műtőben hét aszta­lon, emellett az intézet területén lévő hét egyéb szatellit műtőben, három kiemelt kezelőben, illetve a sürgősségi osztályon biztosít­ják a folyamatos munkát. Évente mintegy 14 ezer operáció zajlik a Hetényiben, természetesen az elvégzett műtétek száma a beteg mennyiség függvénye. Ám ha csak egyszerűen átlagot számo­lunk, ez akkor is napi negyven műtétet jelent, az év minden napján. Nyüvánvaló, hogy nin­csenek minden szakmában naponta műtétek. Vannak osztá­lyok (például urológia, gyerek­sebészet, fül-orr-gégészet, ideg­sebészet), ahol heti két-három napon kerül sor operációkra, de a sebészek, baleseti sebészek szinte mindennap két asztalon dolgoznak. Emellett az ügye­leti tevékenység folyamatos ellátását is biztosítania kell a központi műtőnek. ■ Országgyűlési képviselőként is dolgozott Nem mindig szükséges étlen-szomjan érkezni a vérvételre laboratórium Nem érdemes sorban állni, a délutáni órákban kevesebb várakozással kaphatjuk kézhez a leleteket Szinte megszokottak a hosszú sorok a Hetényi Géza kórház ren­delőintézetének laboratóriuma előtt. Pedig a várakozási idő je­lentős mértékben csökkenthető lenne, ha valamivel ésszerűbben osztanánk be az időnket.- Fontos tudni, hogy nem csu­pán a reggeli, kora délelőtti órák­ban érdemes felkeresni a labort - emelte ki kérdésünkre vála­szolva dr. Mózer Erzsébet, a ren­delőintézet vezető főorvosa. - A vérvétel már 6.30-kor megkezdő­dik, s délután kettőig jöhetnek a páciensek. A leletkiadásra pedig egészen zárásig, tehát 17 óráig le­hetőség nyílik. Minden betegün­ket arra kérjük, hogy a leletekért inkább 11 óra után érkezzenek, amikor már kisebb a vérvétel­re várakozók sora. Kiemelném, hogy kizárólag azoknak kell jön­niük az eredményeikért, akiket háziorvosuk vagy más szakor­vos utalt be. Sokszor sajnos feles­legesen hangsúlyozzuk saját pá­cienseinknek is, hogy a rendelő- intézet szakorvosai által rendelt laborvizsgálati eredményekért nem kell sorban állni, hanem a következő szakorvosi vizsgála­ton a kezelő orvostól kapják meg a leleteket. Ha csak ezt a két fon­tos tényezőt vesszük figyelembe, már jelentősen lerövidül a labor előtt várakozó sor. Ráadásul a legtöbb betegnek nincs informá­ciója arról, hogy általában egy­általán nincs szükség arra, hogy Közel négyszáz vérvételt végeznek naponta a laboratóriumban kora reggel, éhgyomorra vegyék le tőlük a vért.- Hacsak a beküldő orvos elő­zetesen nem hívja fel a figyelmet rá, hogy éhgyomorra kell elvé­gezni a vizsgálatot, egész nyu­godtan lehet a nap későbbi sza­kára időzíteni a vérvételt - mond­ta el dr. Mózer Erzsébet. - Csak nagyon kevés olyan betegség van, amikor valóban szükséges a kora reggeli vérvétel, egyébként lehet reggelizni, s ami nagyon fontos, természetesen a megszo­kott gyógyszereket is ugyanúgy be kell venni, mint más esetben. Különösen igaz ez a kezelt cukor­betegekre, akiknek fontos, hogy megfelelő legyen az inzulinszint­jük. Ám még akitől valóban éh­gyomorra kell levenni a vért, az is nyugodtan ihat vizet előtte, ezzel az esetleges rosszullétek is nagy mértékben csökkenthetők. A rendelőintézet laborató­riumában valóban felkészült szakemberek dolgoznak, akik rendkívül rutinosan vesznek vért a páciensektől. A statiszti­kák azonban igazán sokatmon- dóak: átlagosan napi négyszáz vérvételt végeznek, ám fél 11-11 óra körül már rendszeresen 300 körüli a levett vér mennyisége. Annak érdekében, hogy gördü­lékenyebben, kevesebb várako­zással kerüljön sor mindenki­re, arra is szükség lenne, hogy a betegek tudatosabban érkez­zenek a laborba. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents