Új Néplap, 2014. november (25. évfolyam, 255-278. szám)

2014-11-21 / 271. szám

2014. NOVEMBER 21., PENTEK C SALAD--------KINCSESTÁR Japán ízekben is otthon van gasztronómia Varga Lajos többnyire egyedül dolgozik a konyhában Telefonon kérdezi ki a leckét. Két gyermek édesanyja a Szigligeti színház művésznője. Lugosi Claudia. Ezekben a hetekben, bemutatókra készülve sajnos kevés időt tölthet lányaival. így kénytelen telefonon kikérdezni a napi leckét. SZÍNHÁZ Japán ízektől a magyaros pörköltekig számtalan fi­nomság kerül ki Varga Lajos konyhájából. Az is­mert szolnoki vállalkozó szinte egyedül főz meg mindent a családnak. Szilvási Zsuzsa Vargáékhoz belépve már első pillanatban nyilvánvaló, hogy a családi tűzhely központi szerepet játszik náluk. Tágas konyha és csodálatos illatok fogadják az érkezőt, no meg szívélyes házigazda, aki azon­ban csak pillanatokra hagyja ott a serpenyőt.- Gyertek csak beljebb, de most nincs szabad kezem, mert leég a palacsinta - in­vitál, miközben gyakorlott mozdulatokkal fordítja meg a szépen sülő tésztát. Gyorsan megtudjuk, hogy Vargáéknál palacsintából szinte kizárólag kakaós létezik, aminek két oka van: egyrészt a szakács azt tud csinálni, másfelől pe­dig azt szeretik legjobban az unokák.- Általában egészen külön­böző ízeket variálunk a napi menüben, ma például Molli unokám japán levest, ráment rendelt, a testvére, Mar­ci pedig palacsintát. Mi felnőttek meg köröm­pörköltre éheztük, így igazán nemzetközi fo­Ők inkább a nyuszinak drukkolnak varga lajos azonban nemcsak japán finomságok elkészítésé­nek elsajátítását tartja fontos­nak, hanem a magyaros konyha különlegességeit is megismerteti a távol-keleti barátokkal.- néhány hete jártunk kinn leg­utóbb Japánban, ahol hagyomá­nyosan én főztem egyik este. Mi­vel korábban felmerült a kérdés, mi a különbség nálunk a pör­költ és a paprikás között, hát készítettem nekik mindkettőt ­gásokat tálalok - magyarázza Varga Lajos, miközben azt is megmutatja, milyen egyszerű a japán leves elkészítése.- Azon túl, hogy több évtize­des kapcsolatokat ápolunk ja­pán barátainkkal, azért is sze­retjük ezeket az egzotikus éte­leket, mert rendkívül frissek, könnyűek és nagyon ízletesen lehet elkészíteni őket - mesé­li. - A ramen például olyan leves, amely alig fél óra alatt elkészül, s így a zöldségek is frissek maradnak benne - mondja, miközben a különbö­ző zöldségféléket karikázza.- A japánoknál szokás, hogy hajszálvékonyra vágott hús­szeleteket tesznek bele, ame­idézi fel a történteket nevetve, miközben az illatozó körömpör­költet keveri. - így legalább a gyakorlatban látták, kóstolták. otthon vargáéknál egy héten legalább öt napon meleg étel kerül az asztalra. Vadakat nem esznek, mert ahogy Lajos mondja, ők inkább a nyuszinak drukkolnak. Elsősorban a szár­nyasokból, marhából, illetve halból készített ételeket részesí­tik előnyben. lyek pillanatok alatt átfőnek, itt Magyarországon azonban valószínűleg rosszul lenne tő­lem a hentes, ha arra kérném, hogy néhány milliméteres szeleteket vágjon nekem. így most vékonyra szeletelt tarjá­val készítem a levest. Ezután pillanatok alatt meg­főzi hozzá az üvegtésztát, s természetesen, mint a legtöbb japán ételnél, elengedhetetlen bele a szójaszósz is. Végül pe­dig frissen karikázott zöld­hagymával és félbevágott főtt tojással tálalja. A főzés alapjait még a szülői házban sajátította el Varga La­jos, a Magyar Szikvízgyártók Jedlik Ányos Lovagrendjének nagymestere. Heten voltak testvérek, így édesanyja mindig is sok és sokféle ételt készített. Lajos gyer­mekként ott sertepertélt a tűzhely körül, figyelve édesanyját, amint főz, és persze segített is neki. Eközben lehetett igazán jól megtanulni mindazt, amit most ő is megpróbál több-kevesebb sikerrel át­adni a lányának, unokáinak.- A leghatékonyabb segít ségük egyelőre az, hogy megmondják, mi kerüljön az asztalra, no meg utána közreműködnek a romok eltakarításakor is. Egyéb­ként többnyire egyedül ké­szítem az ételeket, legfeljebb a cicák sertepertélnek körű- t lőttem - mondja Varga Lajos, miközben gyengéden odébb- taszigálja a cirmost, „aki” né­hány finom falat reményében merészkedett be a konyhába. „Hazafelé tartottam a mun­kából, amikor az utcán meg­pillantottam a 13 éves lányo­mat. Képzeljék, a barátjával csókolózott az utcán! Azt hittem, elsüllyedek szégye­nemben, egyrészt, hogy az én kislányom mit művel, más­részt pedig mindezt hol mű­veli! Zsolt atya, mit csináljak a gyerekemmel? Küldjem szo­bafogságra? Adjak neki egy hatalmas pofont?" - kérdezi Erzsébet, egy kunszentmárto­ni édesanya.- Egyiket sem tartom töké­letes megoldásnak! Azt javas­lom, üljenek le lányával nyu­godtan a kanapéra, vegyenek kézbe egy gőzölgő illatos teát és beszélgessenek, mint anya a lányával. Fejtse ki gyerme­kének, mennyire örül annak, * “ í ' I' i KOVESDY ZSOLT, KUNSZENTMÁRTON PLÉBÁNOSA hogy van egy barátja. A pozi­tív megerősítés nagyon fon­tos. Ezek után viszont mondja el azt is, az intim pillanatok senkire nem tartoznak, se iskolatársakra, se haverok­ra, a vadidegen járókelőkre pedig pláne nem, így az ut­cai csókolózást inkább hagy­ják el. A kézfogásban viszont semmi rossz nincsen, mint ahogy a randevúkban sem! Kamaszkoromban én magam is bőszen randevúzgattam, de csókjaimat a nyilvánosság so­fát A|W>6 ha nem láthatta, erre mindig ügyeltem! Kedves lányos anyukák, higgyék el, a csókokkal semmi gond nincsen, ha azt jó helyen adják és kapják a résztvevők! Intimitásra minden életkorban vágyunk: csecsemőkorban az édesanyánk nyakába csim­paszkodunk, ovisként pajtá­sainkat puszilgatjuk, az ilyen korú nagykamaszokat miért tiltanánk el mindettől?! Rá­adásul nekik ez már a hűség és az elköteleződés tanulási folyamata, az első lépcsőfok. Az érintés és a csók tapaszta­latszerzés is egyben, amit a ké­sőbbiekben hasznosítani fog. Hiszen a szerelmet ugyanúgy tanulni kell, mint bármi mást. Ha csak idáig jutnak el és nem tovább, meg persze a megfelelő helyen, nem lesz baj! Koccint­son bátran, mosolyogva lányá­val azzal az illatos teával! Párkapcsolati, munkahelyi, családi gondja van? írja meg problémáját, kérdéseit, hogy Zsolt atya Önnek is segíthes­sen megtalálni a kiutat! E-MAIL CÍMÜNK: atyavHag.ujneplap@gmail.com LEVÉLCÍMÜNK: Új Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc u. 2. tál jelenleg hatodik évfolyamra jár az újszászi szakközépiskolába, lo­gisztika szakra. Szabadidejét legszívesebben a barátaival tölti, akikkel rendszeresen szerveznek közös programokat. Te is szeretnél a Hét lánya lenni? Jelentkezz a szóljon^ szoljon.hu e mail címen! А НЕТ KÉRDÉSÉ Miként tölti az időt unokáival? SZŰCS IMRE, TISZAFÜREDI FAZEKAS NÉPI IPARMŰVÉSZ- sajnos ezekben a hetekben nem sok idő marad az uno- kázásra - mondja a megye talán legismertebb fazekasa, akiről közismert, hogy egész családja - felesége és lányai is - hozzá hasonló módon a kézművességet választot­ta életpályaként. - Mind a négy unokám igen elfoglalt ! ugyanis mostanában, egyre I több az iskolai tennivalójuk. I Szoktam is mondani, hogy j ennyi tanulással, egyéb el­foglaltsággal igazi tudósok lesznek, mire kijárják a nyolc általánost. Dorka a legidősebb, már tizenkét esztendős, Iza most kilenc, a két fiú, Levente és Tivadar pedig hatévesek. Hi­ába lakik mindkét lányom családja közvetlenül mellet­tünk, sokszor napokig alig látom őket. Természetesen szünetekben és hétvégén sokkal több a velük együtt töltött idő, közös játék, bár akkor is gyakran mondo­gatják, hogy „a Papa mindig dolgozik”. Ilyenkor viszont legfeljebb arra van idő, hogy a műhelybe jönnek be „segí­teni” egy kicsit. Persze pilla­natok alatt alaposan felfor­gatnak mindent, az összes szerszámot előszedik, ha kell, ha nem, s persze elma­radhatatlan a kérés: Papa, ugye adsz egy kis agyagot? Sokszor már panaszkodni is szoktam, hogy jómagam a saját munkáimmal sem fé­rek el tőlük, meg a polcokon sorakozó műveiktől a mű­helyben, de ez persze csak amolyan szeretetteljes zsör- tölődés. Valójában igencsak üres lenne minden körülöt­tünk, ha nem jönnének. Pici koruk óta természe­tes számukra az agyagozás, nagyjából olyan ez náluk, mint más gyereknek a gyur- mázás. Valamicskét biztosan örököltek tőlem, a nagyma­májuktól és édesanyjuktól, hiszen igazán ügyesen for­mázzák az alakokat. A két lánynak, Dorkának és Izá- nak már a nemrégiben ren­dezett ötvenéves családi tárlatunkon is kiállítottunk néhány kisebb „munkáját”. Úgy tűnik tehát, ha később is kedvük lesz hozzá, garan­tált az utánpótlás. К Varga Lajos (jobbra) szinte I mindennap meleg vacsorát ф tálal a családnak

Next

/
Thumbnails
Contents