Új Néplap, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)
2014-10-22 / 247. szám
6 2014. OKTÓBER 22., SZERDA ÉVFORDULÓ - 1956 Rácz Sándorra emlékeztek: kitartani az értékek mellett koszorúk A munkával szerzett emberi méltóság fontosságáról beszélt Palkovics Imre kedden Budapesten, a Munkástanácsok Országos Szövetségének az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére rendezett ünnepségén, amelyen Rácz Sándor, a Nagy-Budapesti Központi Munkástanács elnöke sírján helyeztek el koszorút a Fiumei úti nemzeti sírkertben. Palkovics Imre, a Munkástanácsok elnöke beszédében kiemelte: Sanyi bácsi végig megtartotta azokat az értékeket, amelyeket a forradalom idején vallott, és amelyekkel a magyar munkásság élére állt a történelem nagyon fontos időszakában. Ezektől az értékektől, a munkával megszerezhető emberi méltóság fontosságáról semmilyen körülmények között, semmilyen cél érdekében nem szabad eltávolodni - tette hozzá Rácz Sándorra hivatkozva Palkovics. Kitért arra, hogy a munkásság a történelem folyamán mindig sajátos helyzetben volt. Napjainkban azt tapasztalják, hogy hiába képezi kiállásuk „az új rend morális talapzatát”, megkerülhetetlen pillérét, a különböző állami ünnepségeken, megemlékezéseken csak „biodíszletként” jelennek meg ahelyett, hogy komoly megbecsülést kapnának - mondta. Rácz Sándort 1956-os tevékenysége miatt 1958 márciusában életfogytiglani börtönre ítélték, 1963 márciusában amnesztiával szabadult. 1990-től a Munkástanácsok Országos Szövetségének munkavállalói szószólója volt. ■ Csak egy telefonkönyvön múlott történelem 1956 október 23-án nemcsak kifelé, befelé sem lehetett átlépni a határt Rácz Sándor tavaly hunyt el Hihetetlen, min múlnak, múlhatnak emberi sorsok. Miközben az 1956-os forradalom idején honfitársaink ezrei hagyták el az országot, akadtak olyanok, akik éppen az ellenkező irányból érkezve akartak volna hazatérni szeretteikhez. Nem sikerült. Október 23-án ugyanis nemcsak a nyugat felé, hanem a Magyar- országra vezető út is le volt zárva. Munkatársunktól a második világháborúban, tudtam, hogy anyukámnak szüksége van rám. És hát akkor már ismertem a feleségem, Emikét is, akivel már 55 éves házasok vagyunk. December végén a genfi főpostán kezembe akadt egy budapesti telefonkönyv, amelyben megtaláltam a szomszédunk számát. Felhívtam, és szerencsémre élt a vonal. Neki köszönhetően tudtam beszélni édesanyámmal, aki megnyugtatott, hogy jól van, és már nyugalom van az országban. Bár arra bíztatott, hogy maradjak kint, nekem ezek után nem volt maradásom, néhány nappal később hazajöttem. És nem bántam meg. Válogatott lettem, tagja voltam a Tokióban 1964-ben olimpiát nyert csapatnak, játszottam az 1966-os világbajnokságon, szóval nincs okom panaszra. Ki tudja, mi lett volna, ha nem találom meg azt a telefonykönyvet? Geleit néhány évvel később Povázsai és Matheisz követte, ők is hazatértek, ám a többség külföldön csinált karriert. Ki a Real Madridban, ki a Barcelonában, ki az Eintracht Frankfurtban, ki az Anderlechtben lelt otthonra. Ki tudja, ha nincs 1956, ha együtt marad a Hoffer József szövetségi kapitány által összerakott gárda, hova jutott volna labdarúgásunk? Talán jöttek volna az újabb és újabb sikerek, s a lejtmenet helyett hegymenetbe indult volna el futballunk szekere. Abban az időben a magyar Aranycsapattól volt hangos Európa. Puskás Öcsi, Bo- zsik Cucu, Grosics Gyula és társai kenterbe verték nem csak az öreg kontinens, de a világ összes számottevő labdarúgó válogatottját, a braziloktól kezdve az angolokig. Arról más csak lényegesen kevesebben tudtak, hogy Puskásék árnyékában idehaza bontogatja szárnyait egy új futballnemzedék. A Hoffer József dirigálta magyar ifjúsági válogatottat nem véletlenül emlegették az Aranycsapat utódaként. Mind játékában, mind eredményeiben kísértetiesen hasonlított a nagy elődök teljesítményéhez. Az örök riválisnak számító osztrákok hasonló korú csapatának például kilencet gurított a Népstadionban. Nem véletlen, hogy egyre több külföldi, nyugat-európai meghívás futott be az ifjúsági válogatottnak címezve. Az utolsó 1956 októberében, Angliából érkezett.- Megkaptuk az engedélyt, kiutaztunk Londonba, tisztességgel lejátszottuk a mécsesét az angolok két évvel idősebb válogatottja ellen, majd elindultunk hazafelé- elevenítette fel az 58 évvel ezelőtt történteket az akkori korosztályos válogatott kapusa, a később olimpiai bajnoki címet szerzett Géléi József.- Október 23-án érkeztünk az osztrák-magyar határhoz. Annak rendje és módja szerint belépésre jelentkeztünk, ám addigra Budapesten kitört a forradalom, a határt hermeGelei József: „a magyar határnál visszafordították a buszunkat Bécs felé” tikusan lezárták, se be, se ki nem lehetett menni. Buszunkat visszafordították Bécs felé, s attól kezdve, mint a hontalanok, bolyongtunk a nagyvilágban. A Nemzetközi Vöröskereszt, valamint a szintén külföldi túrán szereplő és emiatt határon túl ragadt Honvéd csapatának köszönhetően a magyar ifiválogatott két hónap alatt végig futballozta Európa nyugati féltekéjét. Játékával azonnal lenyűgözte a szurkolókat, a nagy klubok megfigyelőit. Abban az időben még rangot jelentett magyar labdarúgónak lenni, így nem meglepő, hogy menedzserek tucatjai próbálták meg „eladni” a magyar tizenéveseket.- December végére a keret valamennyi tagja talált magának csapatot. Én például a svájci Servettehez írtam alá, de a szívem nagyon hazahúzott. Édesapám meghalt Nem akármilyen névsor Matheisz Imrétől Kaszás Lászlóig A kapus Géléi József 1956. december 27-én, annak ellenére, hogy aláírt szerződése volt Svájcban (elsőként) hazatért. Felnőtt válogatott lett, tagja volt az 1964-ben, Tokióban olimpiai bajnoki címet szerzett gárdának, s szerepelt az 1966-os világbajnokságon. matheisz Imre egy évig az Austria Wien együttesének volt a tagja, majd hazatért a Vasashoz. Felnőtt válogatott lett, szerepelt az 1966- os angliai világbajnokságon. povázsai László hazatért, Csepelen, az MTK-ban, majd Győrben futballozott, ötször lépett pályára a felnőtt válogatottban. Nemes Gyula az An- derlecht mellett számos belga és holland csapatban játszott. Pázmándy Péter a svájci Servette együttesében több, mint tíz évet húzott le. Напек János az Eintracht Frankfurtban és a Stuttgarter Kickersben játszott, végül Kanadában telepedett le. kaszás LÁSZLÓ futotta be az egyik legnagyobb karriert: Real Madrid, Espanyol, Santander voltak kiemelkedő állomáshelyei. Szalai Tibort tehetsége egészen a Barcelonáig repítette, de játszott a Sevillában és a Murciában is, jelenleg az Egyesült Államokban él. Sztáni István Németországban, az Eintracht Frankfurtnál futott be, de jó pár évet eltöltött a Standard Liegenél is. Locarno, 1956. december 23. - Másnap szétszéledt az ifiválogatott Vízilabda, széken állva - a családi mozizás későbbre marad EMLÉK Kiss Gergely a Szabadság, szerelem című filmben szovjet pólósnak öltözött - Naponta kilenc-tíz órát forgattak A felvételeken csak ádáz küzdelem látszik, a háttérben azonban ment az ugratás rendesen. Persze humor nélkül nehéz is lenne napi tíz órát vízben tölteni, jól tudja ezt a háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázó, Kiss Gergely, aki a Szabadság, szerelem című filmben „öltözött” szovjet pólósnak. ...és akkor a kapu előtt Kiss Gergely kiemelkedett, a labda pontosan a kezére érkezett, gyönyörű csavarját azonban Szécsi Zoltán védte, a telt házas uszodában pedig tomboltak a nézők. Eközben a játékosok feje fölött olyan kamera körözött, amelynek árából egy családi házat is meg lehetne venni. Bajnoki helyett a Szabadság, szerelem című film forgatásán nézett farkasszemet egymással a két pólós 2006 tavaszán, amikor az 1956-os melbourne-i olimpián játszott Magyaror- szág-Szovjetunió meccs jeleneteit vették fel. Kiss Gergelynek és számos akkori Honvéd-pólósnak a szovjet válogatott játékosait kellett megtestesítenie, míg Szécsi Zoltán csapattársai magyar színészek voltak, többek között Fenyő Iván és Csá- nyi Sándor. „Ahogy közeledik október huszonharmadika, úgy válnak egyre élénkebbé az emlékek - mondta Kiss Gergely, a Honvéd háromszoros olimpiai bajnok Bajnoki mérkőzés helyett a filmforgatáson néztek farkasszemet vízilabdázója. - Sokakat érdekel a filmek világa, emlékezetes élmény volt bepillantani a kulisszák mögé. Profi körülmények között dolgoztunk, a víz alatti jeleneteket Hollywoodot is megjárt angol stáb forgatta, és a színészekkel is sokat viccelődtünk a forgatási szünetekben. Sőt, néha egy-egy jelenetet azért kellett újra felvenni, mert elbohóckodtuk.” A bolondozások mellett azért munkából sem volt hiány, a felvételek idején a pólósok és a színészek napi kilenc-tíz órát töltöttek vízben. „Fodor Rajmund és Benedek Tibor adott különórákat a szereplőknek, hogy életszerűbbnek tűnjenek a jelenetek, ha kellett, széket is tettünk a medence aljára, hogy segítsünk nekik. Hogy mi kaptunk-e tanácsot? Csak apróbb tippeket, azért egy hét alatt nem lett volna könnyű megtanítani minket színészkedni.” A medencés forgatásokat a pólós akkor hároméves kislánya, Viktória is élvezte, tetszett neki a nyüzsgés, ám a családi filmnézés még nem volt. „Egyszer majd Viktóriával és kisebbik lányommal, Patríciával megnézzük a filmet, de még nem elég idősek hozzá. Elég sok haláleset és véres jelenet van benne, félek, hogy megrémülnének.” ■ Babják Bence
