Új Néplap, 2014. október (25. évfolyam, 229-254. szám)
2014-10-13 / 239. szám
6 2014. OKTÓBER 13., HÉTFŐ Továbbra sincs nyoma az észak-koreai diktátornak phenjan Hová lett Kim Dzsong Un? - nincs jelenleg ennél gyakrabban elhangzó kérdés a világsajtóban. Az észak-koreai diktátor utoljára szeptember 3-án jelent meg nyilvános eseményen, az azóta eltelt bő egy hónapban viszont olyan fontos eseményeket hagyott ki, mint az ázsiai játékokról visszatérő sportolók fogadása vagy az állampárt alapításának a 69. évfordulója. A nemzeti ünnepet korábban az ország korábbi vezetőinek sírjánál kezdte, most viszont nem rótta le kegyeletét és az ünnepségeken sem vett részt. A hivatalos magyarázat szerint Kim Dzsong Un egészségügyi problémákkal küzd, korábban valóban sántikálva mutatta a helyi televízió. A dél-koreai hírszerzés ezt nem tudta megerősíteni, pénteken ugyanakkor a két Korea egyesítéséért felelős szöuli miniszter szóvivője, Lim Bjong Csői arról beszélt: információik szerint Phenjanban nem volt hatalomváltás, továbbra is a 31 éves diktátor áll az ország élén. Ezt a verziót erősíti, hogy nemez az első alkalom, hogy Kim hosszabb időre eltűnik a nyilvánosság elől. 2011-es hatalomra kerülése óta háromszor fordult ez elő, igaz a leghosszabb távoliét 24 napig tartott, ez pedig csaknem hat hete. Az eltűnés ennek ellenére komoly spekulációkra adott alapot. Ezeket erősíti az is, hogy október 4-én (a Dél-Kore- ában rendezett ázsiai játékok idején) váratlanul magas rangú észak-koreai delegáció érkezett Szöulba, hogy öt év után folytassák a két ország közötti egyeztetést. A delegáció élén az ország második számú vezetőjeként számon tartott Hvong Pjong Szó, a hadsereg politikai bizottságának első embere állt, de vele volt a Munkáspárt főtitkára is. A megbeszélésről csak annyi szivárgott ki, hogy még az ősz folyamán folytathatják az egyeztetéseket. Ennek ellentmond, hogy a múlt héten többször is lőttek egymásra északi és déli katonák. Hírszerzők szerint azonban még ez sem jelzi feltétlenül azt, hogy hatalomváltás zajlik az elszigetelt országban. Az észak-koreaiak mindenesetre továbbra is láthatják vezérüket: a BBC beszámolója szerint az esti híradó előtti percekben lelkes szólamokkal kísért archív felvételeket mutatnak róla az állami tévécsatornán. ■ VG Kim nyáron egy cipőgyárban járt KÜLFÖLD A csőd szélére került Venezuela válság Az olajárak esése is súlyosan érinti a magas inflációval küzdő országot Kaland lett a bevásárlás Venezuelában, ahol olyan intézkedésekre kényszerültek, mint az ujjlenyomat-azonosítás a szupermarketekben Veszélyes közelségbe került az államcsőd Venezuelában annak ellenére, hogy az ország a világ legnagyobb kőolajkészlete fölött terül el. A gond részben az, hogy az államosított olajcég képtelen kitermelni. Gyükeri Mercédesz „Ez a szocialista formula: minden elhagyott céget átvesz a munkásosztály” - Nicolas Ma- duro venezuelai elnök ennyivel intézte el szeptember végén azt, hogy az állam rátette a kezét a Clorox tulajdonában lévő üzemre. A fogyasztási cikkeket gyártó multi néhány nappal korábban jelentette be, hogy kivonul az országból, mivel nem hajlandó alávetni magát a kormány által elvárt árrögzítésnek, amely termékei kétharmadát érintette. A caracasi vezetés nem sokat vacillált: a kivonulást törvénytelennek minősítve rekvirál- ták a Clorox tulajdonában lévő üzemegységet. Más kérdés, hogy a hangzatos nyilatkozatot nem követték tettek: a BBC tudósítása szerint a bolivári állam nem indította újra a termelést a több mint négyszáz embernek munkát adó gyárban. Mindez óvatosságra utal, aminek meg is van az alapja: az elmúlt másfél évtizedben végrehajtott hasonló államosítások után súlyos kártérítésekkel kell szembenéznie Venezuelának. Egy bíróság múlt pénteken döntött úgy, az állami tulajdonban lévő PDVSA 1,6 milliárd dollárt köteles fizetni az ExxonMo- bilnak, amiért 2007-ben államosították egy kitermelését. A Cerro Negro Project miatt a világ legnagyobb tőzsdén jegyzett energiacége eredetileg 16,6 milliárd dollárra perelte a PDVSA-t, így érthető, a vállalat nem jelezte, hogy fellebbezne a döntés ellen. Ez azonban távolról sem jelenti azt, hogy a birság nem érinti súlyosan a dél-amerikai országot, amely jó ideje a csőd szélén lavírozik. A legfrissebb, augusztusi adatok szerint az infláció meghaladja a 63 százalékot. A pénzromlást a kormány lépései sem tudták letörni. Pedig találékonyságban nincs hiány Caracasban: az árak befagyasztása és a külföldi cégek által megkeresett pénz kivitelének tilalma mellett olyan sajátos intézkedéseket is hoztak az utóbbi hónapokban, mint a vásárlásnál kötelező ujjlenyomat-azonosítás, vagy az, hogy sötétedés után lezárták a kolumbiai határt, így próbálva megakadályozni a két ország közötti csempészetet. Ennél is nagyobb gondot jelent a devizatartalék, pontosabban annak a hiánya. Lassan esedékessé válik ugyanis a fizetés azon államkötvények után, amelyeket 2012-ben, jórészt az elnökválasztási kampány osztogatásának finanszírozására vett fel Venezuela. Az Economist elemzése szerint idén 7 milliárd, jövőre pedig 10 milliárd dollár kifizetése terheli az államkasszát, amelynek tartalékait 20 milliárd dollárra teszik. Ennek jó része azonban az értékét viharos tempóban veszítő bo- livárban jegyzett, mindössze 2 milliárd a külföldi deviza. Mindez párban a GDP 17 százalékát kitevő költségvetési hiánnyal és az 50 százalékos államadóssággal - nem csoda, hogy az országot Argentína után a világ legkockázatosabb országaként tartják számon. A kötvények után fizetendő biztosítási felár (CDS) mértéke 80 százalékkal emelkedett az év eleje óta, és már lehagyta az ukránokét is - pedig az ukrajnaihoz hasonló politikai bizonytalanságnak nyoma sincs a bolivári államban. Ahol elvben minden adott a prosperáláshoz, hiszen az Elsőkből utolsók 1908-1935 juan Vicente Gomez diktatúrája idején Venezuela a világelső számú olajexportőrévé válik. 1973 az olajválságból profitál az ország: csúcson az eladás és a helyi deviza árfolyama is. A következő években államosítják az olaj- és acélipari cégeket. 1983-84 az olajárak világszintű esése miatt a kormány megszorításokra kényszerül. 1989 az államcsőd elkerülése érdekében az IMF biztosít hitelt az országnak, a növekvő társadalmi elégedetlenség általános sztrájkhoz és több száz halálos áldozatot követelő felkelésekhez vezet. 1999. január Az államfő számára a korábbinál szélesebb jogköröket biztosító alkotmányt fogadtat el kinevezése után egy hónappal Hugo Chá- vez elnök. 2002. DECEMBER-2003. január Az olajipari dolgozók (29 százalékos GDP-csökkenést okozó) sztrájkjának leállítása érdekében a PDVSA 18 ezer vezetőjét bocsátják el. Az árfolyam rögzítésével stabilizálják a bolivárt. országé a világ legnagyobb kőolajtartaléka. A háromszáz milliárd hordósra becsült készletnek tudható be, hogy gyakorlatilag ingyenes az üzemanyag, és hogy az államosított PDVSA bevételeiből a termelés fejlesztése helyett rendkívül bőkezű támogatás- politikát épített ki az előző elnök, az országot 14 éven át vezető Hugo Chávez. Az államfő tavaly márciusban bekövetkezett halála idején azonban már nehezen tűnt fenntarthatónak az erőltetett államosításokra alapuló gazdaság, az azóta eltelt másfél év pedig a piacok legrosszabb rémálmait is felülmúlta: Maduro mind a külföldön várt irányváltásra, mind a 2005. január Földreform: a nagybirtokok feldarabolását és elosztását a kormány a szegényfalusiak érdekében tett lépésnek értékeli, a földbirtokosok a magántulajdon elleni támadásként. 2005. április Visszamenőlegesen módosítanak az olajcégekkel még a kilencvenes években kötött szerződéseket. A társaságokat arra kényszerítik, hogy vegyesvállalatot alapítsanak a PDVSA-val, amelyben az állami cég a többségi tulajdonos. 2005. június Venezuela azt vállalja, hogy olcsón szállít olajat 13 karibi állam számára. 2007. január Államosítják Venezuela legnagyobb telekommunikációs és áramtermelő cégeit. 2008. április Állami kézbe veszik a világ három legnagyobb cementipari cégének Venezuelában működő leányvállalatát, majd a Ternium acélgyártó, illetve a Banco Santander helyi cégét. 2010. október Chávez államokiépített rendszer fenntartására képtelen volt. Ennek alapja elsősorban az olajkitermelés növelése lenne, ám az elavult infrastruktúra mellett ez képtelenség. A Chávez hatalomra kerülése idején, az ezredfordulón még rendre 3 millió tonna feletti napi kitermelés az EIA adatai alapján mára mindösz- sze 2,49 millióra esett vissza - ezzel a valamikor a világ legnagyobb kőolajtermelőjének számító ország mára a 12-ik helyre csúszott, de még Amerikában is csak az ötödik helyet foglalja el. A helyzet pedig fokozható: az olajárak ugyanis komoly esésnek indultak a világpiacon, és ezt megsínyli a venezuelai ipar is. A múlt sítja a legnagyobb ßggetlen petrolkémiai céget, a Venocót. 2011. november A 27 százalékos infláció letörése érdekében számos termék árát rögzítik. Öt hónappal később Chávez azzal fenyegetőzik, hogy államosítják azokat a cégeket, amelyek ennek nem tesznek eleget. 2012. AUGUSZTUS SÚfyOS bül- ■ eset egy olajfinomítóban: 48 ember meghal, 1600 ház leég vagy megsérül. 2013. március Meghal Chávez, helyettese, Nicolás Maduro a voksok 50,6 százalékával nyeri az elnökválasztást. 2013. SZEPTEMBER Az ország hetven százalékát sötétbe borító áramszünet az államfő szerint Jobboldali szabotőrök műve”. Később három amerikai diplomatát utasítanak ki szabotázs vádjával. 2014. február-március Legalább 28 áldozata van az ország nyugati államaiban kitört tiltakozási hullámnak. A kormány azzal vádolja az ellenzéket, hogy puccsot kíséreltek meg a hatalom ellen. héten az elmúlt három év legalacsonyabb árain tudták csak eladni a kőolajat, tovább csökkentve a remélt devizabevételeket a venezuelai export 95 százalékát adó termékből. Maduro elnök szeptember elején leváltotta a PDVSA éléről Rafael Ramírezt. A társaságot 2004 óta vezető mérnök-politikus a külügyminiszteri poszttal vigasztalódhat, az olajcég új elnöke Eulogio Del Pino lett, aki közeli munkatársa volt Ramíreznek, vagyis, a Times szerint, egyelőre aligha lehet várni radikális változást. Az a lépés azonban sokatmondó, hogy augusztusban úgy döntött a caracasi vezetés, megpróbál túladni az Egyesült Államokban működő olajfinomító-hálózatán, a Cit- Gón. Az államfő ugyanakkor eddig elképzelhetetlen lépésre is rákényszerült: nagyobb beleszólást enged az országban maradt olajcégeknek a nemzeti függetlenség zászlóshajójának tekintett PDVSA kitermelési stratégiáját illetően. Az első ilyen megállapodás - amelynek fejében az állami cégnek kölcsönt biztosítanak a multik - a Chevronnal született még tavaly - emlékeztet a The New York Times. Mára ezek a hitelek nem a stratégia erősítésére, inkább ahhoz kellenek, hogy a PDVSA egyáltalán képes legyen folytatni a termelést. Kérdés, ezek a lépések elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy az ország elkerülje a fizetésképtelenséget. Az is kérdéses azonban, Caracas egyáltalán el akarja-e kerülni a csődöt. Egy ilyen verzió politikailag kockázatos játék: egyfelől imponáló lehet a bolivári forradalmi vezetés kiállása, másfelől azonban az életszínvonal további romlása igencsak rossz pontot jelentene a jövő évre tervezett parlamenti választások előtt. (