Új Néplap, 2014. szeptember (25. évfolyam, 203-228. szám)

2014-09-12 / 213. szám

2014. SZEPTEMBER 12., PÉNTEK 3 HÍRSÁV Német motorosok érkeztek Mezőtúrra mezőtúr német testvér- városából, Weidából érkez­tek a motorosklub tagjai a Berettyó-parti településre a napokban. A vendégeket a városházán fogadták, ahol tájékoztatót hallgattak meg a város történetéró'l, turiszti­kai, kulturális értékekről, a település jelenlegi gazdasági helyzetéről. A találkozón részt vettek a helyi motoros­klub tagjai is. ■ SZ. ZS. A gyanú szerint készpénzzel menekült a karcagi Rendőrkapitányság lopás vétség elkövetésének megalapozott gyanúja miatt indított eljárást egy fiatal­korú kenderesi lakos ellen. A jelenleg rendelkezésre álló adatok szerint a 16 éves fiú szeptember 10-én 7 óra és 9 óra 30 perc közötti idő­ben bement egy kenderesi lakóházba, és az egyik szo­bában megtalált készpénzzel elmenekült a helyszínről. A rendőrök a bűncselekmény elkövetésével megalapozot­tan gyanúsítható helyi lakost előállították a rendőrőrsre. ■ Mindenkit meghívtak, így zárva tartottak a tiszazugi Földrajzi Múzeum minden munkatársa meg­hívást kapott a Pulszky Társa­ság Kismúzeumi Tagozatának országos szakmai napjára, Bonyhádra. E társaság a legnagyobb taglétszámmal rendelkező szakmai civil szer­vezet, amely megalakulása óta folyamatosan törekszik a múzeumok társadalmi el­ismertségének megőrzésére. A meghívással gyakorlatilag a tiszaföldvári múzeum munká­ját ismerték el. Tegnap emiatt zárva tartott az intézmény. ■ A város odafigyel a nyugdíjasaira tegnap tartották meg a Szolnok Városi Klubok és Nyugdíjasok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesülete rendezvényét, melyen Szalay Ferenc polgármester, a Vá­rosi Idősügyi Tanács elnöke is részt vett, és beszámolt az önkormányzat szépkorúakat érintő szociális intézkedései­ről is. M M. G. A készenléti rendőrök rúgtak a legjobban sport A Magyar Rendészeti Sportszövetség, az Országos Ka­tasztrófavédelmi Sportegyesület és a megyei katasztrófavédelmi igazgatóság szervezte az éves rendőri, katasztrófavédelmi és büntetés-végrehajtási bajnoksá­gok dobogósainak országos lab­darúgótornáját. Szolnok először adott otthont a műfüves pályán szerdán rendezett eseménynek, amelyre tizenhat csapat neve­zett. A Készenléti Rendőrség csapatának győzelmével és a házigazda középmezőnyével végződött bajnokság fővédnöke dr. Pintér Sándor belügyminisz­ter, védnöke dr. Bakondi György országos katasztrófavédelmi fő­igazgató volt. ■ SZ. I. Teljes élet látás nélkül is életerő A fiatal hölgy „szeme” a Jamaal névre hallgató labrador ________________^MEGYEI TŰKOR A kunszentmártoni Pintér Erika magabiztosan közlekedik Szolnok utcáin is zsemleszínű labradorával, aki nagy segítség számára Örül a felajánlott segítségnek Senki nem mondaná meg első látásra a kunszentmáro- ni Pintér Erikáról, hogy nem lát. A magabiztosan közle­kedő fiatal hölgy nemcsak a szárazföldön, de a vízen is remekül közlekedik. Békési Brigitta- Soha nem felejtem el azt a napot, amikor elveszítettem a látásomat - kezdte a kunszent­mártoni Pintér Erika. A har­minchét esztendős hölgynek még gyermekkorában kezdett elromolni a szeme. - Hat és fél éves koromban, egyik reg­gel arra ébredtem, hogy nem látok. Bár a zöldhályog miatt korábban is előfordult ilyen, de az alkalommal minden sötét is maradt. Örökre. Rettenetesen megijedtem és nagyon sírtam- emlékezett vissza a szörnyű napra. Azt is elárulta, hogy öt testvére közül az egyik bátyja, bár más okból kifolyólag mint ő, de szintén nem lát. A történtek után Erika Bu­dapestre járt iskolába, jelenleg pedig a vakok és gyengénlátók megyei szervezeténél dolgozik.- A munkahelyemre, Szol­nokra, mindennap busszal vagy vonattal járok - mesélte.- Előfordult már, hogy elkés­tem, de még soha nem téved­tem el. Persze a kutyám, Jama­al, nagy segítség számomra. Nagyon játékos, engedelmes, és könnyebben kezelhető, mint a korábban mellettem levő lab­rador, Buksi. Azért amit tudok, megteszem egyedül - tette | hozzá Erika, aki öt éven át ön- | kémesként dolgozott jelenlegi «j munkahelyén, igen talpraesett J hölgy.- Nem egyszer előfordult már, hogy az ismerőseim el­feledkeztek arról, hogy nem látok - mesélte. - Emlékszem egy esetre, amikor épp az au­tóbuszt vártuk, távolabb kicsit a megállótól. Mivel nagy volt a forgalom, nem hallottam, hogy mikor érkezik az autóbusz, csak arra lettem figyelmes, hogy a többiek elindultak. Úgy szóltam utánuk, hogy en­gem ne hagyjanak itt. A köz­lekedéssel kapcsolatban: azzal nem sokra megy egy nem látó ember, ha integetnek neki a kocsiból, hogy mehet. Ha pedig- rendkívül pozitív tapaszta­lataim vannak az emberekkel kapcsolatban - hangsúlyozta Pintér Erika. - Gyakran meg­kérdezik tőlem, hogy segíthet- nek-e, aminek nagyon örülök, mert bizony olykor-olykor el- kél a segítség. Persze, előfor­dul, hogy olyankor is felajánl­ják a segítségüket, amikor csak állok és várok valakire. Néha ilyenkor is elfogadom az útbaigazítást, mert aki fel­ajánlotta is jobban érzi ma­gát, ha nem utasítom vissza. A nem látó emberek tájékozó­dási képességét nem lehet ösz- szehasonlítani, a közlekedé­sünk nagyon egyéni. Minden­esetre igyekszünk a forgalom­hoz igazodni és annak alap­ján tájékozódni - árulta el. rá is dudálnak, csak megijed. Nagyon veszélyes továbbá, ha útburkolat megbontásakor csak egy szalaggal kerítik kör­be a gödröt. Kis híján súlyos balesetet szenvedett az egyik sorstársam egy ilyen alkalom­mal. Az útfelbontásnál dolgozó munkás kiáltott oda a többiek­nek: „nézzétek már, ott egy vak ember, állítsátok meg, mert be­lesétál a gödörbe!” - számolt be a végül szerencsésen végződő történetről. Erikát, saját bevallása sze­rint sok minden érdekli, de olykor vágyainak gátat szab a tény, hogy elveszítette sze­me világát. - Szeretném ki­próbálni, milyen falat mászni vagy ejtőernyőzni, de más ext­rém sportok is érdekelnének - mondta. - Ám, nem kellett lemondanom teljesen a moz­gásról. A szolnoki Tisza Evezős Egylet vezetőedzője, Molnár Dezső kereste fel az egyesüle­tünket, hogy vállalnák látás­sérültek edzését is. Mivel isko­láskoromban is eveztem, nem volt kérdés számomra, hogy újra beülök a hajóba. Ketten kezd­tük az egyesület tagjai közül, most már négyen járunk edzé­sekre - árulta el. Erika országos és me­gyei bajnokságon is szokott indulni, a szeptemberi Ti­sza Kupán is részt vesz. Kategóriájában mindig az első helyen végez.- Igyekszem minden­ből kivenni a részem a munkahelyemen is - foly­tatta Erika. - Egy program ke­retében, melyben én is részt veszek, a szolnoki közintézmé­nyeket járjuk be. A bejárások célja, hogy a külső és belső akadálymentesítéshez taná­csokkal szolgáljunk. Nagyon pozitív, hogy kikérik a vélemé­nyünket. Még jobb lenne, ha a kivitelezés előtt és nem azt kö­vetően történne még egy egyez­tetés, így még hatékonyabbak lehetnénk - tette hozzá. S hogy mik a tervei?- Szeretnék beköltözni Szol­nokra, önkormányzati lakást igényeltem. Nagyon örülnék, ha sikerülne kapnom egy kis garzont, mert akkor nem kel­lene mindennap buszoznom - árulta el a fiatal hölgy. A desszertet mi adjuk a gulyások mellé fesztivál Érdemes lesz az Új Néplappal a kézben kilátogatni a Tiszaligetbe! Sorban a tizenhatodik Szolnoki Gulyásfesztiválnak ad otthont a hétvégén a megyeszékhely legzöldebb városrésze, a Tisza- liget. A legutóbbi rendezvénye­ket az egyre sűrűbb színpadi események, illetve társprog­ramok miatt már többnaposra tervezték a szervezők. Idén is már csütörtöktől, a hagyomá­nyos, városi motoros felvonu­lással vette kezdetét a fesztivál, amely egészen vasárnapig moz­gásban tartja a gasztronómiai, szabadidős, kulturális és sport- események iránt érdeklődő fia­talokat és felnőtteket egyaránt (a részletes programkínálat az interneten megtalálható). A fesztiválra minden eszten­А rangos eseményt tegnap látványos motoros felvonulás harangozta be: többtucatnyi motoros gördült végig Szolnok főbb utcáin. dőben több tízezren látogatnak el, s remélhetően a csapadéko­sabb időjárás sem rettenti el a Szolnokra érkező vendégeket. A Tiszaligetbe kisétálni azon­ban most nem csak a progra­mok és a főzés miatt érdemes: aki szombaton egy Új Néplap­pal a kezében keresi fel sátrun­kat, finom, illatozó süteményt kap ajándékba. A Szanda Buci Pékség által készített desszer­tet tehát mi adjuk a gulyások mellé. Sátrunkban egy jóízű beszélgetésre is lehetőség adó­dik. Ismerkedjünk meg egy­mással, meséljenek magukról, meghallgatjuk történeteiket, javaslataikat! Újságunkat ne fe­ledjék otthon...! ■ Borongós gondolatok A gumicsizma egészen mást jelentett ezelőtt ötven évvel, mint most. Nehéz fizikai munkát, újságpapírkapcát, kevés fizetést. A csuda gon­dolta volna, hogy egyszer divatcikk lesz belőle, na per­sze a régi, fekete, csinosnak még a legnagyobb jóindulat­tal sem nevezhető lábbeliket össze sem lehet hasonlítani a mai dizájnos darabokkal. MINDEZEK ELLENÉRE SOSem vágytam gumicsizmára, ám négy évvel ezelőtt mégis megtettem, amit sohasem gondoltam: vásároltam egyet. Merthogy a 2010-ben lehullott csapadék mennyi­sége átfolyt az ingerküszöbö­mön, és egy idő után elegem lett abból, hogy naponta két pár cipőm ázik ronggyá. Egész nap, megállás nélkül szakadó eső hetekig, alig egy hónapnyi nyár, jégeső, szélvihar, hogy csak a leg­fontosabbakat említsem. An­nak a nyárnak a végén azzal nyugtattuk magunkat, hogy „egyszer volt Izlandon tűz­hányó”, merthogy vélhetően a több millió köbméter vul­káni hamu és por is közre­játszott a szűnni nem akaró esőzésben. az idén nem volt izlandi tűz­hányó, viszont esőben most sem szenvedtünk hiányt. Legfeljebb az elosztásban volt némi különbség, most nem a többhetes folyamatos özönvíz volt a jellemző, ha­nem az egy hét eső/egy hét nyár rotáció borzolta a kedé­lyeket. Hol harminchét fok, hol tizenhét, ebből lehetett választani mind a nyaraló­helyek, mind a nyaralók bosszúságára. nem vagyok klímaszakér- tő, így meg sem próbálok tudományos magyarázatot keresni arra, hogy több for­ró, száraz nyár után miért lett az idén esős-hűvös az évszak. Szóval nem vagyok tudós, hanem csak egy egy­szerű földi halandó, aki most őszintén bevallja, hogy már nagyon elege van az esőből. Lopott talicskán akarták a lopott holmikat elvinni ítélet A Jászberényi Járási Ügyészség a napokban bíróság elé állított két lőrinci illetősé­gű férfit. A tolvajok augusztus 12-én a jászfényszarui vasútál­lomáson a WC csapját letépték, és ellopták az ott talált, a MÁV tulajdonát képező talicskával és bádoglemezekkel együtt. A lopott holmit a MÁV alkalma­zottak azonban nem engedték felrakni a szerelvényre, így az elkövetők a pályaudvaron hagyták azt, és gyalog indultak haza - útközben a rendőrök fel­tartóztatták őket. Lopás vétsége miatt az egyik férfi 8 hónap fog­ház büntetést kapott, 1 évre fel­függesztve, a másikat 120 ezer forint pénzbüntetésre ítélték. ■

Next

/
Thumbnails
Contents