Új Néplap, 2014. augusztus (25. évfolyam, 178-202. szám)
2014-08-21 / 194. szám
11 2014. AUGUSZTUS 21., CSÜTÖRTÖK TÜKÖR A (nem) vén Kecske is „megnyalja” a show-t lemezlovas Kecskeméti András már több évtizede áll a lemezjátszók mögött és pörgeti a rockslágereket Felvillantak a fények, a DJ már elfoglalta helyét a keverőpult mögött, majd a hangfalakból felüvöltött egy rockbanda ismert slágere. Aki ezt látta és hallotta, meglepődött, hiszen csak kevesen találkozhattak eddig egy igazi rock DJ-vel. Erdős Csaba A szolnoki C+ Fesztivál igazi zenei különlegességekkel örvendeztette meg a közönséget. A fellépők között volt DJ Kecske, azaz Kecskeméti András, aki egy igen különleges műfaját űzi a lemezlovasságnak. Ő a hazánkban fellépő rock DJ-k egyike. Egyik bulija előtt beszélgettünk vele a fesztivál backstage-ében.- 1974-ben a BKV KISZ Klubban kezdtem el játszani - meséli DJ Kecske, azaz Kecskeméti András, a Magyarországon fellépő rock DJ-k egyike.- Akkoriban még nem laptoppal nyomtuk a zenét, hanem szalagos magnóval és lemezjátszóval. Én konkrétan egy ZK84-es, szalagos magnóval és Tesla lemezjátszóval csinál- a tam a zenét, az akkoriban futó | slágereket - a funkydiszkó volt 1 a menő. A technikai lehetősé- 5 gek is szűkösek voltak, de hát I a magyar ember igencsak talá- DJ Kecske a nemrég véget ért szolnoki C+ Fesztválon lépett fel lékony. Az valami hihetetlen, ami ott volt, mert szinte minden valamilyen buszos cuccból volt összeácsolva. A mikrofon a buszokról ismert hangosbemondó volt, a keverőpult potméterei a buszokon használt kapcsolók voltak. Tényleg zseniális volt, ezt a mostani lehetőségek között elképzelni is nehéz, de tényleg nagyon jó bulikat csináltunk a klubban - mesélte nosztalgiázva. DJ Kecske elmondta, a nyolcvanas évek elejétől a Budagyön- gye diszkóban kezdett el zenélni olyan ismert nevekkel, mint Dévényi Tibor, Nagy Gyula, aki a később híressé, hírhedté vált Fekete Lyuk klubbot is csinálta, valamint Kakukk Gáborral. Ott szinte mindenféle zenét játszottak. A rock DJ szerepre néhány évet még várni kellett.- Az egész rock DJ-zés úgy indult, hogy a nyolcvanas években oly népszerű Riff-Röff Rock Klubba lementem, ahol úgy fogadtak: „De jó, hogy jössz, kellene egy lemezlovas, mert a mi DJ-nk most ment el!” És én elkezdtem. Ez akkoriban a kétkazettás magnók korszaka volt, itt is így kellett kevernem. Szerencsére olyan profi deckkek voltak, amelyeknél volt lehetőség fordulatszámot szabályozni, valamint volt rajtuk számláló, és számkereső funkció is. Az én kazettáim mind be voltak jelölve, melyik szám mikor kezdődik, meddig tart. Egyáltalán nem volt könnyű dolga annak, aki ezzel a technikával dolgozott. A CD korszak ehhez képes világmegváltás volt. Igaz, a kezdetekben nagyon megszenvedtük azokkal is, hiszen az első lejátszókon nem tudtunk BPM-et szabályozni, nem volt számkijelzés, és bizony sokszor ugrottak a számok - mesélte, majd hozzátette, az első, modern CD lejátszót, akkori sógora Bárány Attila adta neki, amely egy Pioneer 100-as volt. Sokáig ez volt a csúcsgép, amely már tucatnyi hasznos funkcióval volt felvértezve, hasonlóan a mai, modern lejátszókhoz. Kecskeméti András szerint az igazi rock DJ minden, a Igazolvánnyal játszottak- manapság sokan zenélnek, nevezik magukat DJ-nek - fejtette ki DJ Kecske. - Korábban csak külön igazolvánnyal lehetett játszani, melyhez vizsgát kellett tenni egy szakmai bizottság előtt. Nekem is volt ilyen OSZK C bizonyítványom. Ezek a dokumentumok elvesztek a rendszerváltás idején. Jeszenszky Zsolti szólt, hogy meg kell csinálni újra a vizsgát. Erre mondtam is neki, hogy azok a vizsgabizottság tagjai, akikkel együttdolgozom - Dévényi Tibi, Kakukk Gabi, Nagy Gyula. Meg is kaptam azt az igazolványt... műfajba tartozó zenét ismer, a kemény rocktól a softig mindent. A szolnoki C+ Fesztiválra négy bőröndnyi lemezzel érkezett, amelyekben különrendezte a külföldi és magyar előadókat.- Ebben a műfajban nem az a menet, mint a diszkókban, hogy a fellépő magával viszi a zenéjét és lenyomja a szettjét - folytatta. - Itt a közönség igényeit, kívánságait teljesítem, de nagyon ügyelek arra, hogy ne törjem meg a hangzást. így például egy Metallica után nem teszek be egy Bon Jovit, mert egyrészt nem megy egymásra, másrészt meglincselne a közönség. A publikum is sokat számít, mennyire ismerik a zenéket, előadókat. Nemrég egy srác kért tőlem Tankcsapdát, de utána legyintett és azt mondta, úgysem ismerem én őket. Emlékszem, amikor sokat léptem fel a Fekete Lyukban, a Lukács Laciék ott álltak össze, ott nyomták a koncertjeiket. Én betettem egy régi számukat, és láttam a srácon, hogy fogalma sincs, mi szól. Később, amikor már ment az ének, akkor kezdett el ugrálni és jött rá, ez is Tankcsapda, de nem az unásig játszottak közül való - jegyezte meg, majd búcsút vett tőlünk, hiszen hamarosan ő következett a fellépők sorában, és nem okozott csalódást a tomboló közönségnek. Végül igazi álommeló lett abból, ami csak hobbinak indult alkotás Ruhagyártó cégek, egyesületek és zenekarok is keresik az abonyi születésű Kollár Szabolcsot A tehetségek köztünk járnak. Jó példa erre Kollár Szabolcs is, akinek a munkái sokak számára ismerősek lehetnek, holott akár nem is tudják, hogy kedvenc zenekaruk grafikusa még a főiskola padjait koptatja. György Vanda Orsolya- Mi volt az első hivatalos grafikai munkád?- A Grindrise Clothing ruhagyártó cég tulajdonosa keresett meg, hogy lenne-e kedvem nekik dolgozni. Én akkor már ismertem a márkát és szerettem is, természetesen elvállaltam. Azóta pedig minden szériába készítek mintákat, szerencsére egyre többet. Persze, fontos megerősítést jelentett az is, hogy a visszajelzések is pozitívak voltak. Nem titok, akad negatív kritika is, de ezekkel úgy gondolom, csak akkor érdemes foglalkozni, ha építő jellegűek. Kollár Szabolcs még főiskolás, sok diáktársa bizony nem is tudja, hogy a tanulás mellett komoly megbízásokat teljesít grafikusként- Életcéloddá vált ez a munka?- Természetesen. Szeretném, hogy minél több munkát tudjak kiadni a kezemből, úgy, hogy az minél színvonalasabb legyen, s közben minél több zenekarral, ruhamárkával dolgozzak. Próbálkozom külföldön is lehetőséghez jutni, volt is már két ilyen munka, ahol meg voltak velem elégedve. Egy Glasscloud nevű amerikai banda még 2012-ben írt ki egy poszter pályázatot, amit sikerült megnyernem, illetve a holland Atlantis zenekarnak terveztem pólót. Persze többnyire egyelőre még itthon dolgozom, hazai felkérések alapján kisebb zenekaroknak, de akadt már egy-két nagyobb feladat is. A Subscribe zenekar egyik pólóminta pályázatán az én munkám lett a harmadik, le is gyártották, kapható. És nincs kizárva, hogy a jövőben esetleg még több közös munka legyen a kapcsolatból...- Elsősorban zenészek keresnek?- Egyelőre ez a meghatározó, az egri Palindrome Sequence zenekarnak pólómintát és lemezborítót is készítettem, de említhetnék még számos együttest, például a Testifyt, Storyumot vagy éppen Rendrum Sindica- te-et. Émellett dolgozom egy fővárosi szitanyomó üzemnek, illetve én vagyok a grafikusa a Király Team Kickbox Akadémiának. Érdekes, de a munkáimat látva sokan keresnek azzal kapcsolatban, hogy tetoválok-e. Az viszont egy teljesen más szakma, de tekintettel a nagy érdeklődésre nem tartom kizártnak, hogy a jövőben belevágok. Nemrég pedig megkeresett egy költő, Pintér Gábor, aki a hamarosan megjelenő verseskötetéhez kért fel, hogy készítsek illusztrációkat. Szerencsére bőven van munka, a napokban lettem kész a Fall Behind nevű zenekar lógójával, most pedig a Depresszió következő nagylemezéhez készítek egy teljes artworköt. Általában rövidek a határidők, elég tempósan dolgozom, ügyelve arra, hogy mindez ne menjen a minőség rovására. Persze attól is függ a munka, hogy a megbízók milyen ötlettel állnak elő, ha valami megfog, nagyon inspirál, az nyilván gyorsabban megy. A felkérések büdzséfüggők, nem mindegy, hogy az adott zenekar vagy cég milyen szinten mozog. Ákinek komoly anyagi háttere van, az megengedheti, hogy többet kérjen, de egy most induló együttes nyilván nem hat mintát rendel.- A hagyományos ceruza és papír, vagy a digitális megoldás a szim- patikusabb? Rajzol, mióta csak meg tudja fogni a ceruzát kollár Szabolcs a Pest megyei Abonyban született, majd Egerbe költözött, ahol jelenleg az Eszter- házy Károly Főiskola harmadéves mozgóképkultúra és médiaismeretszakos hallgatója. A beszélgetés során elárulta, rajzolni soha nem tanult, autodidakta módon képezte magát, „mióta csak meg tudta fogni a ceruzát”. Eredetileg képi ábrázolást szeretett volna tanulni, de - különös módon - nem sikerült a felvételije. Hivatásszerűen 2012 óta készít grafikákat, Hindmost néven. Az elmúlt két év alatt már több ruhagyártó cégnek, valamint hazai és külföldi zenei együtteseknek is tervezett többek között lemezborítókat, posztereket és pólómintákat.- A hangulatomtól függ, és persze attól is, hogy éppen mi van nálam. Ha a vonaton támad egy ötletem, akkor azt először papíron felvázolom. De utána digitálisan készítek mindent, rajztáblával, rétegenként. így sokkal egyszerűbb, ha változtatni szeretnék valamit, nem kell az egészet újrarajzolni.- Jelenleg az Eszterházy Károly Főiskola mozgóképkultúra szakos hallgatója vagy. Animációs filmekkel is foglalkozol?- Igen, a diplomamunkám is éppen az lesz. Korábban szerettem volna animátor lenni, ami a mai napig érdekel.
