Új Néplap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)

2014-07-05 / 155. szám

EGYHÁZMEGYEI www.eger.egyhazmegye.hu info@eger.egyhazmegye.hu Megjelenik minden hónap első szombatján HÍREK JÚLIUS ÜZENETE: „Uram, én a Te szolgád vagyok” (Zsolt 116,16). Hálát adtak Isten segítő kegyelméért Tanévzáró az Egri Hittudományi Főiskolán Hálaadó tanévzáró ünnepségre került sor 2014. június 19-én az Egri Hittudományi Főiskolán és az Érseki Papnevelő Intézetben. Dolhai Lajos, a főiskola rektora köszöntötte a megjelenteket, Ternyák Csaba érseket, Hector Vilát, a torontói és Michal Myszinskit, az egri Redemptoris Mater Szeminárium rektorát, Liptai Kálmánt az Eszterházy Károly Főiskola rektorát, Buda Pétert, az Egri Érseki Papnevelő Intézet rektorát, a tanárokat, a szentelendőket és a kispapokat. Ünnepi beszédében visszate­kintett az elmúlt év fontosabb eseményeire. A munkás hét­köznapokból két fontos mo­mentumot emelt ki. Az egyik az intézmény 2018. december 31-ig hatályos akkreditációja, mely szerint a főiskola három szakja megfelel a felsőoktatá­si minőségbiztosítás európai sztenderdjeinek. A másik ör­vendetes esemény, hogy enge­délyt kaptak arra, hogy 2014. szeptemberétől elkezdjék az osztatlan hittanárképzést, két­szakos és egyszakos formában. A beszédet követően a VI. j éves, végzős hallgatók átvették a felsőfokú tanulmányaik befe­jezését igazoló dokumentumo­kat. A nyolc szentelés előtt álló diakónust kérte, hogy ne félje- J nek a szenteléstől. Ne legyen bennük aggodalom a papi élet és szolgálat megkezdése előtt. Gondoljanak Pál apostol szava­ira: „Mindent elviselek abban, aki nekem erőt ad.” Ezután a kispapok, illetve az intézmény vezetői nevében elbúcsúztak Hugyecz János pre­fektus atyától, aki 6 éves meg­bízásának lejárta után vissza­tér a Váci Egyházmegyébe, és lelkipásztorként folytatja papi szolgálatát. A tanévzáró után a résztve­vők a kápolnába vonultak, ahol Ternyák Csaba érsek vezetésé­vel adtak hálát Istennek az el­múlt tanévért. Palotai Ádám veszi át diplomáját Dolhai Lajos rektortól Hét papot és öt diakónust szenteltek az Egri Bazilikában Istenhez vezetik az embereket Volt bátorságuk igent mondani Isten hívó szavára. Jézus munkatársai lettek a világ megszentelésében. A zsúfolásig telt Egri Bazili­kában június 21-én, szom­baton Ternyák Csaba egri érsek áldozópappá szentelte Greutter György, Jósvay László, Kovács József, Palotai Ádám, Vadászi László, Vanyó Péter és Varga Pál diakónuso­kat, illetve diakónussá szen­telte Füleczki István, Kaposi István, Strahl Péter, Versler Sándor és Zsova János kispa­pokat. A Rómában tanuló Vízi János diakónust július 26-án Kenderesen szenteli pappá Palánki Ferenc segédpüspök. A szentmise elején a pappá szentelésének 35. évfordulóját e napon ünneplő főpásztor külön köszöntötte a ministránsokat és a jubüáló papokat. A szentelendőkhöz intézett beszédében kiemelte: Egyház­megyékben évről-évre az egyik legfontosabb esemény a pap- és diakónus szentelés. Hét éves érseki szolgálatának az idei szentelés a legnagyobb ünnepe, amikor hét papot és öt diakónust szentelhet. Aki ezekben a hetek­ben kezébe veszi az egyházi saj­tót, hirdetéseket olvashat arról, hogy a szemináriumok várják a jelentkezőket. Jézus, a maga ko­rában szintén felhívást tett közzé követéséről, amelynek a feltétele­it is elmondta: fel kell vennünk keresztünket, lemondani saját akaratunkról. A mai reklám- szakemberek minden bizonnyal úgy vélekednének, hogy ezekkel a feltételekkel nem lehet reklá­mozni, el kellene rejteni azokat az érdeklődők elől. Jézus azon­ban nem árult zsákbamacskát, tanítványának készen kell len­nie arra, hogy helyt álljon min­den körülmények között.- Amikor jelentkeztetek a szemináriumba, nemcsak saját vágyaitokat követtétek - hívta fel a szentelésre várók figyelmét Ternyák érsek. - Arra vállalkoz­tatok, hogy Jézus munkatársai legyetek a vüág megszentelésé­ben. Mi nem szociális munkások vagyunk, mégha olykor ilyen feladatokat is végzünk. Nekünk Istenhez kell elvezetnünk az embereket. Amikor a papságot választottuk, nem egy mes­terség, sőt nem is egy hivatás mellett köteleztük el magunkat, hanem sokkal inkább egy sze­mélyt, Jézus Krisztust választot­tuk - hangsúlyozta a főpásztor. - Krisztus szerette egyházát, feláldozta magát érte. A Krisztus iránti elkötelezettséggel együtt jár az Egyház iránti szenvedé­lyes szeretet. Ez legyen része a ti életeteknek is. A pap teljesen egyházmegyéje közösségének szenteli magát, teljes szívvel szereti azt,mert ez az ő családja. Bár mindent odaad, semmiben sem szenved hiányt, mert Is­tent nagylelkűségben nem lehet felülmúlni.- Többen érett korban hallot­tátok meg a hívó szót - folytatta -, az élet különféle területein tevé­kenykedtetek. Van köztetek ker­tészmérnök, erdőmérnök, res­taurátor, közgazdász, bolti eladó és asztalos. Egy azonban közös: volt bátorságotok igent mondani Isten hívó szavára. Ez biztatás mindazok számára, akik még keresik életükben a hivatás je­leit. Végül köszönetét mondott a szülőknek, a szemináriumi elöljáróknak és a hivatásuk ki­bontakozásában szerepet játszó paptestvéreknek. A szentbeszéd után követke­zett a papszentelés lényegi része, amikor a szentséget kiszolgál­tató érsek, mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadja a Krisztustól kapott áldozópapi hatalmat és külde­tést. A hívek fólállva hallgatták a fólszentelő imádságot kérvén, hogy a Szentlélek töltse el a szen­telendőket. Ezután a jelenlevő püspökök és papok mindegyi­ke kézrátétellel fogadta be az új áldozópapokat az egyházmegye papi közösségébe. Az újonnan felszentelteket beöltöztették a papi ruhába, a főpásztor pedig megkente kezeiket krizmával, illatos olajjal. Végezetül az érsek átadta az új papoknak a hívő nép áldozati adományát, a kenyeret és a bort, hogy azt a szentmisé­ben átváltoztassák Krisztus tes­tévé és vérévé. A felszenteltek ezután főpász­torukkal és paptestvéreikkel kö­zösen mutatták be a szentmisét. Нота János JEGYZET Családtalálkozó és Szívbúcsú Mezőkövesden A mezőkövesdi egyházmegyei családtalálkozót június 28-án, szombat délután Bíró László tá­bori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családre­ferense vezette. Ő tartotta este 7-kor a találkozó záró szentmi­séjét, amely egyúttal a hagyomá­nyos Szívbúcsú megnyitó, előesti szentmiséje is volt. A szertartás után szentségimádást és vir­rasztást tartottak a templomban. Másnap, június 29-én, vasárnap rendezték a Szívbúcsút, a nagy körmenettel. A délelőtt 10 órai, ünnepi szentmisét és utána a körmenetet Forrai Tamás atya, jezsuita tartományfőnök vezette. Az egyházmegyei találkozón Bíró László tábori püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia családreferense vezetésével Imádkoztak a családokért ; Ülius 2-án, Sarlós Boldogasz- szony napján templomaink­ban arra emlékezünk, hogy Szűz Mária, Urunk születésének hírüladása után meglátogatta a rokonát, Erzsébetet. Mária láto­gatásának az ünnepe hazánk­ban azért kapta ezt sajátos elne­vezést, mert régebben a sarlóval végzett aratás idején ünnepeltük ezt az eseményt. A bibliai leírás szerint amikor Mária belép Zakariás házába, köszönti Erzsébetet. A köszöntés­re az „első válasz” az Erzsébet méhében megfogant gyermektől jön, aki megmozdul az örömtől felujjongva. Azt is mondhat­nánk, hogy Keresztelő János már anyja méhében tanúságot tesz Jézusról. Erzsébet pedig, mi­utánfelismeri, hogy a Messiás édesanyjával áll szemben, hit­vallásszerű szavakkal köszönti Máriát, amikor azt mondja: „ho­gyan lehetséges az, hogy Uram­nak anyja látogat el hozzám?” (Lk 1,43). Akkoriban az „Úr” elnevezést a „Jahve”, vagyis az Isten neve helyett használták. Erzsébet áldottnak és boldog­nak mondja Máriát: „Boldog vagy, mert hittél mindannak beteljesedésében, amit az Úr mondott neked!” Tanulságos és sokatmondó számunkra, hogy Erzsébet a hite miatt nevezi boldognak Máriát. Szavai arra utalnak, hogy a Máriának szóló dicséretének alapja nemcsak mégis jelentős számunkra, mert ehhez az eseményhez kapcsolódik a Szűzanya csodá­latos hálaadó éneke, amelyet a latin fordítás első szava után Magnifikatnak szoktunk nevezni. Tartalmi szempontból két részre osztható. Az első rész népéről, hanem minden ember­ről gondoskodik. mikor ezt a szép imád­ságot végezzük, akkor tulajdonképpen teljesítjük a Magnifikat jövendölését: ma­gasztaljuk Máriát, akit boldog­nak hirdet minden nemzedék, mert nagyszerű művet vitt végbe benne a Hatalmas és a Szent, akinek irgalma nemzedékről nemzedékre száll. A szentírástu- domány jeles képviselői azt szok­ták mondani, hogy Mária hála­adó énekéről az egyik legszebb kommentárt Luther Márton írta. A nagy reformátor szerint az Úr alázatos szolgálólányának imádságos sorai között ott rejlik egy ki nem mondott kérés, amit így lehetne megfogalmazni: „ne magasztaljon engem senki azért, hogy Isten anyjává let­tem, hanem magasztaljátok és tiszteljék Istent és az 0 bennem véghezvitt művét. Elég, ha velem együtt örvendeztek és boldog­nak mondotok azért, hogy Isten felhasznált engem arra, hogy az ő üdvözítő műve megvalósuljon ebben a világban." Dolhai Lajos Sarlós Boldogasszony az anyasága, hanem a hitének mélysége is. Mária anyasága sa­játos, amit a hitének köszönhet. Az írás szerint nem a biológiai anyasága, hanem hite miatt tarthatjuk boldognak a Szűz­anyát. Találóan fogalmazza meg mindezt Szent Ágoston az egyik beszédében: „Boldogabbnak mondjuk Máriát azért, mert hitében magába fogadta Isten Igéjét, mint azért, hogy testében hordozta őt”. (Serm. 186,2). Ez a kevésbé fontosnak tar­tott Mária ünnep azért lehet személyes jellegű hálaadás, a második rész pedig az embert teremtő és üdvözíteni akaró Isten üdvtörténeti nagy tetteire emlékeztet bennünket. A Szűz­anya emelkedett hangnemben a teremtő és megváltó Istent magasztalja. Megköszöni, hogy az irgalmas Isten letekintett az ő alázatos szolgájára, és kiválasztotta őt a Megváltó anyjának. Hálát ad azért, hogy az Isten hűséges, vagyis betel­jesíti az ő ígéretét. Nem hagyott magunkra. Nemcsak választott

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents