Új Néplap, 2014. július (25. évfolyam, 151-177. szám)
2014-07-21 / 168. szám
4 TÜKÖR 2014. JÚLIUS 21., HÉTFŐ Csak az emlékeik élték túl az eltelt időt történelem Egy családapának azért kellett meghalnia, mert a kormányzó mellett teljesíthetett szolgálatot Régi fényképek fölött beszélgetünk Bárdi Ilona Katalinnal édesapjáról. Az egyik fotóról díszegyenruhás testőr tekint ránk, Bárdi Imre őrmester, aki az 1956-os forradalmat követő megtorlások áldozataként vesztette életét. Leánya meggyőződése szerint halálában a királyi várban töltött évek is szerepet játszottak. Szathmáry István- Édesapám az apja földjén gazdálkodott, majd tizennyolc évesen vonult be katonának. Előbb továbbszolgáló lett, később futáson és Szegeden végezte az iskolát, mielőtt a testőrséghez került. Annyiban különleges volt a helyzete, hogy kendere- si nagyapám testvérei Horthy Miklóssal szolgáltak a Nova- rán, ahol bizonyítottak nála a Bárdiak. Alkalmasság nélkül azért apám sem kerülhetett volna be a rendkívül szigorú szolgálatra. Például István öcs- csét nem vették fel, mert nem felelt meg, s ebből volt is köztük feszültség.- Meddig szolgált édesapja az ország első embere mellett?- 1936-tól az 1944 októberi proklamációig összesen nyolc éven át volt testőr. Részt vett a tűzharcban is, amikor Skorze- nyék megrohanták a várat, és elvitték a kormányzót. Utána november elején Pápán állomásoztak; várták, hogy stabilizálódjon a helyzet, és Horthy Miklós visszatérjen. Végül Ausztriában esett amerikai fogságba, és ’46 tavaszán jött haza. Sajnos az ávós zaklatások, házkutatások, teljes vagyonelkobzásunk miatt szinte semmi iratunk nem maradt, ezért sok a bizonytalanság ebben.- Milyen ember volt az édesapja?- Rendkívül okos, tájékozott volt, minden időt kihasznált az olvasásra. A zsebében is könyvet hordott. Később az is baj lehetett, hogy sokan fordultak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal. A kormányzóról egyébként nagyon jó véleménye volt édesapámnak, tapasztalt, nagy tudású, művelt embernek tartotta. Nem állt ezzel egyedül. ApámGondoskodtak róla, hogy ne legyen egyetlen nyugodt percem sem - emlékezett vissza a rengeteg fényképet szorongatva Bárdi Ilona nak Veres Péter író is barátja volt, s amikor eljött hozzánk vendégségbe hallgattuk, mit beszélnek, onnan tudom, hogy ő is sokra tartotta Horthy Miklóst.- A testőrség elmúltával hogyan alakult a sorsuk?- Ahogy apám hazajött, gazdálkodni kezdett a családi földön, ahol kellett a munkáskéz. Az anyai nagyapa házában laktak Kisújon. Aztán a kuláklista miatt, amikor még karon ülő voltam nagyapa teljes vagyonelkobzásával elkezdődött a zaklatás. Rettenetes helyzetbe kerültünk. A végrehajtó kitett számunkra egy szekrényt, ágyat a lelakatolt utcai kapu elé, ezenkívül szinte semmink nem maradt. Megpecsételődött a sorsunk, nagyapám elment a Dunántúlra dolgozni, mert itthon sehova nem vették fel. Volt két tanyája, amiket nyári laknak meg cséplésre építettek, s apám kijárt az egyikre, a Tür- gonytanyára aludni, s mivel nem zaklatták, kivitt minket is. Ott éltünk, a rendkívül kicsi, inkább állatoknak felépített épületben. Nagyapáék meg egy ismerősnél laktak egy harminc négyzetméteres mosókonyhában.- Mikor következett be életükben a tragikus fordulat?- A nagy zaklatások a forradalom után jöttek. Ő nem vett részt benne, csupán éppen azon a napon bement Kisújszállásra, s beállva a bámészkodók közé a Rákóczi utca sarkán látta, hogy leverték a vörös csillagot meg traktorral ledöntötték a szovjet emlékművet. Lefényképezték a tömeget, s ez megpecsételte a sorsát. Ebben a borítékban benne van, hogy mivel vádolták az ávón, amivel mi máig nem értünk egyet - vesz elő egy iratkö- teget Ilona, majd olvassa: „1956 októberében a tüntető tömegben kiabálta, hogy a rendőröket le kell szerelni. Megfenyegette a város egyes kommunista vezetőit, uszította ellenük a tömeget, a tüntetés során szovjetellenes jelszavakat kiabált, ezzel a tevéBárdi Imre született: 1913-ban Kenderesen. elhunyt: 1957. november 10-én Kisújszálláson. foglalkozása: Földműves, majd továbbszolgáló, illetve hivatásos katona, testőr őrmester. végzettsége: Jutási altisztkép- ző. család: Nős volt, felesége Tóth Gy. Mária. Két leánygyermeket hagyott maga után. bárdi Imre testőr őrmester nevét ma közterület őrzi Kisújszálláson. kenységével a tüntető tömegben erősen kommunistaellenes hangulatot teremtett”. Ezt aláíratták vele, de ’56 novemberéről rendszeresen elvitték és verték, majd másnap reggel letették az udvar elejébe. Rendkívül keménykötésű férfi volt, de tönkrement, mert a belső szerveit verték, a lépét, a tüdejét, a gerincét. Ezek után közömbös, hogy mit írt alá. Mindez a kormányzó melletti léte miatt volt. Mindig éjszaka jöttek dzsippel, ütötték, rúgták az ajtót, ablakot, a szomszédok sem mertek kinézni, mert mindenki rettegett. Volt velük egy-egy rendőr is. Egyébként ezen a listán ott van az összes rendőr neve, mutat egy évekkel későbbi tanúvallomást Ilona asszony. Egyikük utána évtizedekig szolgált még rendőrként a városban, a másik meg Bárdi Imre testőrként, őrmester szolgálati díszben egy régi fotón téeszben lett párttitkár. Apámat azután 1957. március 17-e után már csak az internáló táborban láttuk, Tökölre, majd Kistar- csára került, végül november 6-án adták ki a Bakács téri kórházból. Anyám hozta haza úgy, hogy kibérelt egy vonatfülkét, s olyan állapotban volt, hogy négy nappal később, 1957. november 10-én meghalt. Azért adták ki, hogy ne náluk haljon meg, ezt meg is mondták. Még azt is kijelölték, hová temethetjük, a temető szélén levő, azóta körbeépült kaszáló lett a nyughelye.- Érték-e még önöket további zaklatások?- A rokonságot elbocsátották a munkahelyéről, megbélyegzett emberek lettek, anyámat nem vették fel sehova Kisújszálláson, nagyapám a Dunántúlon kapott csak munkát az Aszfaltútépítő Vállalatnál, havonta jött haza. Ha nem volt mit ennünk, anyám öccse, Tóth Gy. Endre segített ki bennünket kenyérrel. Bár a rendszerváltás után harminckilenc évesen az új idők szelét érző tanácselnök kinevezett a szociális otthon igazgatójának, a Horn-idő- szakban még visszaköszönt a múlt. Ez nem meglepő, hiszen az önkormányzatban megmaradtak a régi rendszer összes képviselői. Ugyanazok ültek a hivatalokban, akik régen, amikor három helyen tudtam csak kijárni a középiskolát. Volt, akinek például pufajkás volt az apja. Gondoskodtak róla, hogy ne legyen nyugodt percem.- Sikerült-e már megbékélnie az emlékeivel?- Igyekszem megbékélni a múlttal, de nem tudom elfogadni, hogy ellopták az életünket. Kitalált vádak alapján ölték meg az apámat, aki nem tudott felnevelni bennünket, mert halálakor ő negyvennégy éves volt, mi pedig a testvéremmel hét- és tizenkét évesek voltunk. Hogyan tudtak így bánni az én apámmal, aki nem volt bűnöző, s egyáltalán hogyan tudtak így eldurvulni emberek, hiszen ismertek egy másik világot is. Feljön egy emlék, előkerül egy fénykép, vagy meséltek róla az öregek a szociális otthonban. Igyekszem megbékélni, de nem tudok, mert ez örökre nyomot hagyott a lelkemben. FILÓ MELINDA GRAFOLÓGUS JELIGE: NAPSUGÁR, 10 ÉVES LÁNY Kedves levélíró! A családról megjelenített kép mindig a rajzoló szemszögéből ad információt a családban működő erőviszonyokról és például a kapcsolattartásról. A kiegyensúlyozott légkörben nevelkedő gyerekek családrajzain gyakran láthatók olyan járulékos elemek mint a nap, kis virág vagy-esetleg az állatok. PonÍRJON NEKEM! FILÓ MELINDA GRAFOLÓGUS KÉZÍRÁS- ÉS GYERMEKRAJZELEMZÉSE tosan így van ez Tina rajzán is. Igazi egységnek érzi a családját, a szülők tekintélye a helyén van. Rajzával azt közli, hogy számíthatnak egymásra a családtagok. Ő maga is nagyon gondoskodó kislány. Ici-pici féltékenység megjelenik ugyan, de nem olyan mértékben, hogy az bármi problémát okozzon. A kislány rajzoláskor erős kontúrvonalakat használ, a satírozásnál ügyel arra, hogy ezt a saját maga szabta vonalat ne lépje túl. így van ez az életben is. Tisztában van azokkal a szabályokkal, melyek betartása elvárható az ő korában. Nem teszi ezt görcsösen, de munkálkodik benne, hogy kivívja környezete elismerését. Önmagát a maga szerény módján, de rendkívül ügyes trükkel emelte ki, szinte alig észrevehetően. Egyértelműen központi figura a kistestvér, aki Tina érzése szerint nem csak a rajzlapon a legerősebb a családban. Tina nem használ sok színt, de nagyon kifejezően bánik vele. A mindkét szülőhöz való ragaszkodását az azonos színek jelzik. Az érzelmei kimutatása nagyon fontos számára. Az arcok alapos kidolgozása azt jelzi, hogy Tinának több kommunikációra lenne igénye. Kitartó, terhelhető kislány, energiáit nagyon jól összpontosítja. Különbséget tud tenni a fontos és kevésbé fontos dolgok között. A képből kitűnik, hogy a gyermek alaposságot, fegyelmet és tiszteletet tanult a szüleitől. ÜDVÖZLETTEL: Filó Melinda küldje be három-tizenkét éves gyermeke rajzát vagy legalább öt-hat soros saját kézírását - mely tartalmazza az aláírását és életkorát - az Új Néplap Szerkesztősége címére. Ne felejtsen el jeligét írni! ELÉRHETŐSÉG: ÚJ Néplap Szerkesztőség, 5000 Szolnok, Mészáros Lőrinc utca 2. TELEFON: 56/516-757.
