Új Néplap, 2014. június (25. évfolyam, 127-150. szám)

2014-06-07 / 132. szám

2014. JÚNIUS 7., SZOMBAT 3 MEGYEI TÜKÖR HÍREK Az óvodák és az óvónők is nyertek a pályázattal A JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) Baross úti épületének aulájában tar­tották meg pénteken az „Űt a kiváló gyermekszigetek felé” elnevezésű szakmai projekt zárórendezvényét. A pályázatnyertes Szolnok Városi Óvodák a jelentős tá­mogatás által a tagóvodák­ban többek között eszköz- fejlesztést hajtott végre és az óvónők továbbképzését is megvalósította. ■ M. G. Folytatódik a kerékpárút építése június 10-ÉN a Szapáry utcán folytatódnak a ke- rékpárút-hálózat építési munkái Szolnokon. A ter­vezett nyomvonal a páros számozású oldalon halad és a Baross utcától egészen a Tiszai Hajósok teréig tart. Első ütemben a Baross utca és a Sütő út közötti szaka­szon kezdődnek el a mun­kák, melyek elvégzéséhez a jelenlegi parkolóállások ideiglenes korlátozása szük­séges. A CIB Bank előtti buszmegálló átépítése miatt az ideiglenes buszmegállót a régi Tünde Cukrászda előtt alakítják ki. Az építés alatti fennakadások miatt a lakosság türelmét és meg­értését kérik. ■ Pünkösdi játszóházat tartottak a tájházban a szolnoki Damjanich lános Múzeum Tabáni tájházában pünkösdi játszóházat tartot­tak tegnap. Khaled László metodista lelkész gondo­latait követően Péterné Mocsári Magdolna énekelt pünkösdi dalokat, majd a résztvevők pünkösdi rózsát készítettek. ■ Péterné Mocsári Magdolna Rendelés után fő a lekvár önellátás Egykor még a Tisza folyt a kertjük végében Edit és Panka együtt szedi a korán érő meggyet a tiszagyendai ház kertjében. A finom gyümölcsből ivólevet készítenek. A konyhában épp meggylé pöszög, a nyúlketrecben néhány napos kisnyuszik ugrándoznak, a kertben vigyázzban állnak a palán­ták. Vaszily Edit és férje, Őzse Ferenc szinte minden idejét a ház körüli mun­káknak szenteli. Szilvási Zsuzsa Falusi környezetben erre azért jócskán akad példa. Csakhogy Edit Tiszagyenda háziorvosaként épp eléggé elfoglalt enélkül is, ráadásul kislányuk, Panna nem egé­szen háromesztendős.- Amikor úgy döntöttünk, hogy végleg Tiszagyendán telepszik le a család, elköl­töztünk a korábbi szolgálati lakásból és vásároltunk egy felújításra váró házat a köz­ségben - meséli a fiatal dok­tornő. - Az utóbbi években ezt csinosítgattuk, illetve még most is bővítjük. Most éppen gyerekszobát és nappalit épí­tünk hozzá. Ráadásul a ház­hoz óriási kert tartozik, egy­kor a folyó szabályozása előtt állítólag a Tisza medre volt ez a terület. Teli van termő gyümölcsfákkal, szőlővel, ké­zenfekvő volt tehát, hogy ezt tőlünk telhetőén hasznosítani fogjuk, bár túl sok tapasztala­ta egyikünknek sem volt ezen a téren. Talán maguk sem gondol­ták, hogy mennyi munkával jár mindez. Dr. Vaszily Edit rezidensidejét még a miskolci kórházban töltötte, nagyvá­rosból került tehát az alföldi kistelepülésre. A napi ren­deléssel és rendszeres ügye­letekkel bizony olykor nem könnyű összeegyeztetni a ház körüli munkákat, de óriási se­gítséget jelent férje, Feri, aki szintén derekasan kiveszi részét a tennivalókból. így azután reggel hattól egészen este tízig szinte megállásuk sincsen.- Gyakorlatilag mindent a magunk kárán tanultunk meg - veszi át a szót a férj. - Könyvekből, netről gyűjtjük be a szükséges információkat, s egyelőre szerencsére nem hi­báztunk túl nagyot. Mindent feldolgozunk, ami csak terem. A saját kezűleg épített üveg­házban neveltük a palántá­Feri a többi háziállat mellett nyulakat is tenyészt kát, amelyeket kiültettünk, a gyümölcsökből lekvár és ivó­ié készül, meg persze néhány hordó bor és pálinka. Időköz­ben vásároltunk egy régi kis parasztházat a közelben, ott neveljük a háziállatokat. Csir­kék, kacsák, libák, gyöngyik tucatjai kapirgálnak az ud­varon, de vannak malacaink, birkáink, nyulaink is, sőt lo­vat is szeretnénk. Még a falu­beliek is gyakran megállnak a kerítésünknél és megcso­dálják a baromfiudvarunkat. Szeretnénk teljes önellátásra berendezkedni, boltban szin­te már csak cukrot, lisztet és fűszereket vásárolunk.- No meg egyelőre kenye­ret, de úgy tervezem, már nem sokáig - veszi át a szót Edit. - Szeretnék megtanulni kenyeret dagasztani és süt­ni is, persze nem kenyérsütő géppel, hanem hagyományos módon. Számomra ez a fajta munka nem megterhelő, sok­kal inkább kikapcsolódást je­lent a napi rutin mellett, még ha olykor fárasztó is este ki- lenc-tíz óráig locsolni a kertet. Arról nem is beszélve, hogy így valóban pontosan tudjuk, hogy mi kerül az asztalra, mit adunk a kicsi lányunknak. NÉZŐPONT SZILVÁSI ZSUZSA Csak idő és akarat kérdése egykor mindenki számára természetes volt, hogy ott­hon sült a kenyér, hogy a kamra polcán sorakoztak a lekvárok és az udvaron tyú­kok kapirgáltak. Manapság egyre többen eszmélnek rá ismét, hogy nemcsak egészségesebb, de többnyire olcsóbb is a házilag megter­melt konyhára való. sokan azonban azért nem vágnak bele az ilyesfajta ház körüli munkába, mert túlságosan időigényesnek tartják, meg azt mondják, nem értenek hozzá. De sajnos sokszor látjuk-tapa- szaljuk, hogy olyanok sem szívesen vállalkoznak erre, akik egész nap otthon van­nak, mert nincs munkájuk. Az még talán érthető, hogy a városlakók nem tarta­nak tyúkot az erkélyen, de az már erősen kérdéses, miért választják a kiste­lepüléseken élők közül is sokan inkább az üzletek kínálatát, bármire legyen is szükségük. Pedig azok­ban a térségekben, ahol egyébként is igen nehéz munkát találni, s nagyon sokan kényszerülnek se­gélyből élni, igenis ÍQnpje rá idő és lehetőség, hogy a kertben megtermeljék-av .. konyháravalót. Hiszen csak egy kicsit kellene rendbe hozni a mára már talán dü- ledező ólakat, hogy a ház­táji baromfinak, disznónak helye legyen. S csak egy­szer kellene rászánni az időt a gazzal benőtt hátsó kert kitakarítására, hogy a szükséges zöldségféléket megtermelhessék. Ehelyett az utolsó forintokat is a pia­con meg a hentesnél költi el a munka nélkül lévők egy része. Miközben akár el is adhatna a saját kezével megtermeltből, ha fordíta­na időt és energiát rá. PEDIG NEM HISZEM, hogy túl nagy szaktudást igényel­ne a magok elvetése meg a lekvárfőzés. Csak hozzá kell kezdeni. Lapunkhoz beküldött fotója most sokat érhet Létszámot is emel az Eagle Ottawa járműipar Összesen kilencvenöt autótípushoz gyártanak bőrtermékeket pályázat Magával ragadta az Új Néplap olvasóit a Benzin­ár. Folyamatosan érkeznek szerkesztőségünkbe a fotók legújabb játékunkhoz kap­csolódóan. Nem maradjon ki Ön sem a nyereményárból, hiszen benzinutalványért, ér­tékes élelmiszercsomagokért, háztartási kisgépekért, autó­ápolási csomagokért, fürdőbe­lépőkért, könyvcsomagokért megy a játék. És mit kell ezért tennie? Fotózza le, és küldje el az Új Néplap kiadójának cí­mére a gépkocsija rendszáma mellé ragasztott matricát. Cí­münk: 5000, Szolnok, Mészá­ros Lőrinc út 2. - jeligeként tüntessék fel Benzinár! -, de elektronikus úton is eljuttat­hatja hozzánk a jatek@szoljon. hu e-mail címre. Az első díjazott fotót a 2014. június 11-én megjelenő Új Néplapban tesszük közzé, majd aznap délig várjuk a sze­rencsés jelentkezését! Ne fe­ledje, ha a nyertes határidőn belül nem hívja az 56/516-716 vagy az 56/516-717 vagy pe­dig az 56/516-718-os telefon­számot, akkor a nyeremény halmozódik, így a következő szerencsés már két, vagy akár több ajándékot is kaphat! A pá­lyázat pontos leírását meg­találhatja az Új Néplap május 31-i számában, vagy a Szóljon, hu internetes hírportálon. ■ Sajtóreggelire invitálta a tér­ség médiumait az Eagle Ottawa Hungary Kft. vezérigazgatója pénteken a cég szolnoki gyárá­ba. Bryn Kahrl a cég múltjának ismertetésén keresztül időben eljutott napjainkig, sőt a vállalat év végi reményeiről is szólt. A családi tulajdonú céget és cserzőüzemét még 1865-ben, az Egyesült Államok-beli Michigan állam Ottawa megyéjében ala­pították. Az Eagle Ottawa 2001- ben települt Szolnokra, majd a Tószegi útról 2005-ben jelenlegi J székhelyére, a Piroskai úti ipari § parkba költözött. A társaság má- § ra a világ első számú autóipari 3 beszállítója - jelenleg 15 euró- s pai ország 40 telephelyére, 95 Bryn Kahrl vezérigazgató újabb fejlesztésekről is beszámolt tegnap autótípushoz gyárt kárpitként, elsősorban üléshuzatként hasz­nált bőrtermékeket. A vállalat fokozatosan erősítette magyar- országi jelenlétét, s mára az ipa­ri parkban Szolnok legnagyobb magántulajdonú munkáltató­jaként működik, jelenleg közel ezer főt foglalkoztat a helyi gyár­ban. Napjainkban, gazdasági szempontok alapján, megyénk­ben az egyik legjelentősebb vál­lalatként jegyzik. Az anyacég néhány éve Szolnokra telepítette a kutatás-fejlesztési bázisát is, a tavalyi gyárbővítéssel további 60 százalékkal növelte termelő- kapacitását, s év végére szeretné a foglalkoztatotti létszámot 1200 körülire emelni. ■ M. G.

Next

/
Thumbnails
Contents